Bányamunkás, 1982 (69. évfolyam, 1-12. szám)
1982-05-01 / 5. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! 69. ÉVF. 1982. MÁJUS A BÁNYAIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK KÖZPONTI LAPJA • 1,50 FORINT Elnökségi ülés Borsodban NAPIRENDEN A BÁNYÁSZOK MUNKAVÉDELME Az elnökség munkamódszerét, a kihelyezett ülések, a személyes tapasztalatszerzések bizonyos területeken fellendülést kell, hogy eredményezzenek, rávilágítva a figyelmet az esetleg előforduló hiányosságokra, részletkérdésekre. Ezekkel a gondolatokkal kezdte felszólalását Baka Imre, a Borsodi Szénbányák Vállalat szakszervezeti bizottságának titkára április 28-án Miskolc-Tapolcán az elnökségi ülésen, melyen értékelték, megvitatták a vállalat biztonsági, munkavédelmi helyzetét, a munkavédelmi agitációt és propagandát. Az ülést megelőzendően az elnökség tagjai megismerkedtek a vállalat üzemeivel, elbeszélgettek a dolgozókkal a biztonság és munkavédelem kérdéseiről. Szóljunk néhány szót a biztonsági, munkavédelmi helyzet alakulásáról. Az elmúlt tervidőszakban ha szerény mértékben is, évről évre csökkentek a balesetek, s ennek megfelelően a gyakorisági szám is javult. Kevésbé örvendetes viszont, hogy az elmúlt évben a három napon túl gyógyuló balesetek az 1980- as 1169-ről 1498-ra növekedtek. Némileg csökkent ugyan a súlyossági szám, azonban a sok baleset miatt a kiesett műszakok száma magasabb volt, s ennek megfelelően a baleseti szorzat is emelkedett. Nem indokolt a balesetek számának növekedése, még akkor sem, ha bővült az üzemi balesetek köre, hiszen a 44 úti baleset nem számottevő. A bányák állapotában olyan jellegű változás, amely az emelkedést indokolná nem következett be, a műszaki színvonal nem csökkent. Elemezték a baleseteket az előfordulási hely, a sérült tevékenysége, valamint a baleset tárgyi és személyi okai szerint. Ezekből néhány kiugró esetet kiemelve megállapították, hogy az előfordulási hely alapján vizsgált balesetek közül az önjárós frontfejtéseken 38,5 százalékos volt a növekedés. Igaz, hogy 1981-ben több volt a frontfejtés és magasabb a teljesített műszakszám mint egy évvel korábban, de a műszakszám csak 4,5 százalékkal nőtt. Több mint kétszeresére emelkedett azoknak a baleseteknek a száma, amelyek a mozdonyszállításra berendezett vágatokban történtek. Kiemelkedő eredménynek kell tekinteni, hogy az elmúlt évben halálos baleset nem volt. A termelésre vonatkoztatva is megvizsgálták a három napon túl gyógyuló balesetek arányát, s megállapították : a Borsodi Szénbányáknál az 1 millió tonnára eső balesetek száma lényegesen kedvezőbb értéket mutat, mint a szénbányászatban átlagosan. (1981-ben a mélyművelésű bányáknál ez a szám 355 volt, a Borsodi Szénbányáknál 297.) Az elnökségi ülésen Monos János, a vállalat vezérigazgatója elmondotta, hogy a jövőben további lehetőségek lesznek a biztonsági helyzet javítására, a még jobb munkakörülmények megteremtésére, azáltal, hogy az önjáró biztosító berendezéseket tipizálják, egy családba tartozó pajzsos rendszert alakítanak ki. A VII. ötéves tervidőszakban megoldják a vágatkereszteződések gondját, amellyel a frontvégeknél megszüntetik a jelenlegi állapotokat, a kézi munkát. Szólt arról is, hogy a frontátszerelések elvégzése akkor lenne ideális, ha minden teleptípusuknál egy tartalékberendezés állna rendelkezésükre, hogy ne jöjjenek se idő, se termelési zavarba, váltott berendezéseket tudjanak telepíteni a munkahelyekre. Lényeges ez a tmk szempontjábólis. Megítélése szerint megfelelő anyagi eszközök birtokában a ’90-es évekig ezt a kérdést is meg tudják oldani. A vezérigazgató kihangsúlyozta, hogy munkagyakorlatuknak megfelelően rendkívül nagy mértékben támaszkodhatnak a szakszervezeti bizalmiakra, a munkavédelmi őrökre. Buku Imre arról szólt, hogy a jelentésen, az abban foglaltakon túlmenően a Borsod megyében eltöltött napok alatt mélyrehatóan, az embert középpontba helyezve vizsgálták az anyagot az elnökség tagjai, hiszen a legdrágább az emberi élet. Szakszervezetünk főtitkára, Kovács László kérdésként tette fel, hogy van-e összefüggés a megnövekedett szabadnapi termelés és a balesetek között? Monos János válaszában elmondotta, hogy a balesetek és a túlműszakok között van összefüggés, de nem mutatható ki, mert a statisztika azt igazolja: egyes túlműszakokkal terhelt munkahelyen a balesetek száma nem növekszik. Szóba kerültek az ülésen a balesetek megnövekedésének okai, mint például a bányabeli viszonyokban bekövetkezett techtonikai változások okozta többszöri frontszerelések, a nehéz anyagok szállítása. Azt sem lehet kimutatni, de köztudott hogy létezik: a dolgozók több balesetet „hoznak be” a bányába, mint korábban. A vitában az elnökség tagjai még szélesebb körű tájékoztatót kaptak az üzemek életéről, a helyi gondokról, intézkedésekről, a szakszervezeti tisztségviselők és munkavédelmi őrök tevékenységéről. Kovács László a vita összegzésekor elmondotta, hogy amerre jártak kiegyensúlyozott, higgadt, nyugodt bányászszakemberekkel találkoztak, akik jól ismerik feladataikat. A munkavédelmi agitáció területén a jövőben kerülni kell a sablonokat, jobban kell koncentrálni a helyi sajátosságokra. Támogatta azokat a javaslatokat, amelyek a biztonságos munkavégzés feltételeinek javítását szorgalmazták. Nagy János Beszállás előtt Lyukóbányán Kitüntetések Május 1 alkalmából Szakszervezetünk Elnökségének javaslatára, a Szakszervezetek Országos Tanácsának Elnöksége a szakszervezeti mozgalomban kifejtett tevékenységük elismeréseként Május 1. alkalmából többeket szakszervezeti kitüntetésben részesített. A „Szakszervezeti Munkáért” kitüntető jelvény arany fokozatát kapta: Bolya Lajos (Oroszlányi Szénbányák), Czifra Sándor (OKGT), dr. Csontos József (OBV Salgótarjáni Gépgyára), Csuha András (Dorogi Szénbányák), Deme József (Mátraaljai Szénbányák), Dévai Tibor (Mecseki Szénbányák), Dömötör János (Veszprémi Szénbányák), Eke L. Imre (Borsodi Szénbányák), Fodor István (OFKFV), Hangodi Ferenc (NKFV), Haraszti Árpád (KBFI), Hegyesi Sándorné (Veszprémi Szénbányák), Jávorkai István (Tatabányai Szénbányák), Juhász István (Mecseki Szénbányák), Kariszti János (OÉÁ), Karkusák János (Borsodi Szénbányák), Kelemen Béla (Borsodi Szénbányák), Kovács Gyula (OÁÉ), Köröshegyi István (MÉV), Kratchvill Ferenc (Dorogi Szénbányák), dr. Krizsó László (Mátraaljai Szénbányák), Molnár Dezső (MÉV), Molnár Ferenc (Tatabányai Szénbányák), Németh Pálné (Nógrádi Szénbányák), Németh Tibor (Nógrádi Szénbányák), Pók János (Tatabányai Szénbányák), Radics József (BAV), Somogyi Tibor (OBF), Szakál Árpád (Veszprémi Szénbányák), Szűcs Sándor (Oroszlányi Szénbányák), Tatai Lajos (Szénsavtermelő Vállalat), Tóth Lajos (KFV), Varga Géza (Mecseki Szénbányák), dr. Vándorfi Róbert (Kőolajkutató Vállalat), Vincze Imre (Nógrádi Szénbányák). A „Szakszervezeti Munkáért” kitüntető jelvény ezüst fokozatát kapta: Arany Tóth Tibor (Mecseki Ércbányászati Vállalat), Adok Andrásné (Tatabányai Szénbányák), Bálizs József (GOV), Berke István (OFKFV), Budai Miklós Béla (Borsodi Szénbányák), Czivisz József (Bányászati Aknamélyítő Vállalat), Csóti Ferenc (Mecseki Szénbányák), Dénes Tiborné (Geofizikai Kutató Vállalat), Gazda Zoltán (DKG), Gombocz Sándor (Mecseki Szénbányák), Haracska Márton (Dorogi Szénbányák), Hermán Frigyes (KFV), Holub János (Mecseki Szénbányák), Horváth Ferenc (Veszprémi Szénbányák), Ivancsics Gusztáv (Tatabányai Szénbányák), Jászberényi András (Mecseki Ércbányászati Vállalat), Kárpáti István (Borsodi Szénbányák), Király Sándor (BAV), Komlós András (Országos Bányagépgyártó Vállalat), Kovács Gyuláné (KBFI), Madár Mihály (Országos Érc- és Ásványbányák), Magyar Győző (Oroszlányi Szénbányák), Marschal János (Tatabányai Szénbányák), Mechler József (Dorogi Szénbányák), Mikulecz Ernő (OBV), Molnár Istvánná (Borsodi Szénbányák), Mózer Károly (Országos Érc- és Ásványbányák), Nagy Károly (Veszprémi Szénbányák), Nagy László (Mátraaljai Szénbányák), Nagybakos Istvánná (Nógrádi Szénbányák), Németh Ferencné (Mátraaljai Szénbányák), Pogács Imréné (Veszprémi Szénbányák), Szabó Tibor (OFKFV), Szilvássy Zsolt (KBFI), Tarczali György (Tatabányai Szénbányák), Tóbi Jánosné (Veszprémi Szénbányák), Tóth Gábor (Mátraaljai Szénbányák), Tóth Gáspár (Oroszlányi Szénbányák), N. Tóth István (Borsodi Szénbányák), Vályi Károly (Nógrádi Szénbányák), Végh Józsefné (Mecseki Szénbányák), Vörös József (KW). Elnökségünk javaslatára a Szakszervezetek Országos Tanácsa a népművelés területén kifejtett tevékenységéért SZOT-díjban részesítette Perényi Istvánt, a Borsodi Szénbányák szakszervezeti bizottsága politikai munkatársát. A díjat Gáspár Sándor adta át. A kollektív és egyéni teljesítmények ájus elseje, a munka ünnepe alkalmából érdemes számvetést végeznünk az elmúlt év tevékenységéről. Megemlékeznünk legjobbjainkról, akik a felvonásulásokon az első sorokban menetelve már büszkén viselték díszegyenruháikon a frissen kapott kitüntetéseiket. A munka megítélésében ismételnünk kell: a bányászok — mint korábban a nehéz időkben oly sokszor — most is becsülettel helytálltak, teljesítették, túlteljesítették feladataikat. Fontos volt az 1981-es esztendő. A sikeres V. ötéves terv után az újabb tervciklust jó indítással kellett megalapozni, s az eredmények ismeretében megállapítható, hogy sikerült a bányászat két alapvető szakágazatának eredményességét ismerik el az átadásra került „Kiváló Vállalat” kitüntetések. Az Ipari Minisztérium és szakszervezetünk elnöksége döntése alapján — a szerény lehetőségek szerint — a jók közül a legjobbaknak juttatta a címet. „Kiváló Vállalat” kitüntetést kapott az Oroszlányi Szénbányák, a Veszprémi Szénbányák és a Kőolajkutató Vállalat. Az oroszlányiak magas színvonalú gépesítettséget valósítottak meg, tovább javultak a teljesítmények. A többlettermelés 60 kt, 20,1 százalékkal nőtt az eredményesség. Veszprémben nem okozott törést a két vállalat — Várpalotai Szénbányák, Középdunántúli Szénbányák — összevonása, sőt az új szervezeti formában a belső tartalékok feltárásával az élvonalba tudtak kerülni. A belkereskedelemnek átadott szénmennyiség 52 kt-val nőtt, az eredményesség 28,2 százalékkal fejlődött. Jelentős, hogy a tőkés export árbevétel 24,6 százalékkal növekedett. A Kőolajkutató Vállalat sok éves kiemelkedő munkájának jutalma a siker. A fúróberendezések teljesítményét az elmúlt évben 10 százalékkal növelték. A nem rubel elszámolású export két és félszeresére növekedett, jelentékenyen javult a dollárkitermelési mutató. A bányászkodás nem lehet eredményes megfelelően kiépített háttéripar nélkül. 1981-ben ez a tevékenység is eredményes volt, a vállalatok teljesítették feladataikat. Ennek elismeréseként a legjobbnak ítélt Országos Bányagépgyártó Vállalat Miniszteri Dicsérő Oklevélben részesült. Munkások, műszakiak, vezetők közös összefogással érik el eredményeiket. Ennek azegyüttes cselekvésnek az igénye egyre erőteljesebben fogalmazódik meg a bányaiparon belül, az egész magyar társadalomban. Az elmúlt esztendőben is húzóerő volt a szocialista brigádok tevékenysége. Nem volt országosan meghirdetett verseny, de nem is ebben kell keresni a brigádmozgalom lényegét, hanem a mindennapi munkában. A nap mint nap becsülettel dolgozó, szakmailag kitűnően felkészült, szocialista módon élő kollektívák, a hétköznapok példaképei. Munkájuk elismerése a kiemelt fizetés, a társadalmi megbecsülés. A szakmai virtus nem elhanyagolható a bányászatban s ezért örömmel támogatjuk azokat a szakágazati versenyeket, melyek kiemelkedő eredményekre, rekordokra ösztönöznek. A szénbányászatban 47 akna, üzem és 265 brigád versenyzett. Az aknák közötti versenyben a borsodi Ormos VII. és az oroszlányi XXII-es akna ért el első helyezést. A brikettgyárak között a nagymányoki volt a legjobb. A brigádok versenyében a komplex gépesítésű fronton az oroszlányi „Váczi Mihály”, a gépi jövesztésnél a tatabányai „152. sz.” frontbrigád lett az első. Vágathajtásnál, komplex gépesítésnél a borsodi „Április 4”, a gépi jövesztés nélkül a nógrádi „Petőfi Sándor” brigád lett az első. A legjobb külfejtéses széntermelő a Thorez bányaüzem „F-3” brigádja. A hajdúszoboszlói üzemben dolgozó „Petőfi Sándor”, „Szövetség”, „Clark Ádám”, „Április 4” szocialista brigádok vállalásaiban évek óta szerepel az anyaggal, energiával való takarékosság, 1981-ben is több millió forintos eredményt értek el. A felsorolás nem teljes, csupán érzékeltetni lehet azokat a nagyszerű munkasikereket, amelyek megalapozták a bányaipar eredményességét. A becsületesen elvégzett munkát az egyéni teljesítmények elismerésével is meg kell köszönni. A bányászatban műszaki-alkotói pályán eltöltött kiemelkedő életművet ismer el az Eötvös Loránd-díj. A bányaiparban ezt a kitüntetést az idei esztendőben Rádler Béla a Geofizikai Kutató Vállalat műszaki igazgatóhelyettese, Kerekes Jenő a Bányászati Aknamélyítő Vállalat igazgatója és dr. Horváth László, az Ipari Minisztérium főosztályvezető-helyettese érdemelte ki: Büszkék vagyunk rájuk, úgy mint arra a több mint 50 nődolgozóra, aki a II. ágazati tanácskozáson vette át a kitüntetését s azokra a fiatalokra, akik az Ifjúsági-díjat — Kányási Aknaüzem „Március 21” ifjúsági szocialista brigádja — és a KISZ KB Vörös Vándorzászlaját — Dunántúli Kőolajipari Gépgyár — érdemelték ki munkájukkal. Szükség van az elismerő szóra, a megérdemelt kitüntetésekre, mert csak így lehet megteremteni azt a nyugodt munkahelyi légkört, melyben a jelen feladatait teljesítve végezhetjük jövőt építő munkánkat. Az új bányákhoz, a történelmi távlatokat nyitó fejlesztésekhez várjuk a fiatalokat, akiknek látni kell, hogy egy olyan kollektívába kerülnek be, ahol nem marad el a becsülettel végzett munka elismerése. Korompay Péter