Bányamunkás, 1982 (69. évfolyam, 1-12. szám)

1982-05-01 / 5. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! 69. ÉVF. 1982. MÁJUS A BÁNYAIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK KÖZPONTI LAPJA • 1,50 FORINT Elnökségi ülés Borsodban NAPIRENDEN A BÁNYÁSZOK MUNKAVÉDELME Az elnökség munkamódszerét, a ki­helyezett ülések, a személyes ta­pasztalatszerzések bizonyos terüle­teken fellendülést kell, hogy ered­ményezzenek, rávilágítva a figyel­met az esetleg előforduló hiányos­ságokra, részletkérdésekre. Ezekkel a gondolatokkal kezdte felszólalá­sát Baka Imre, a Borsodi Szénbá­nyák Vállalat szakszervezeti bizott­ságának titkára április 28-án Mis­kolc-Tapolcán az elnökségi ülésen, melyen értékelték, megvitatták a vállalat biztonsági, munkavédelmi helyzetét, a munkavédelmi agitá­­ciót és propagandát. Az ülést meg­­előzendően az elnökség tagjai meg­ismerkedtek a vállalat üzemeivel, elbeszélgettek a dolgozókkal a biz­tonság és munkavédelem kérdései­ről. Szóljunk néhány szót a biztonsá­gi, munkavédelmi helyzet alakulá­sáról. Az elmúlt tervidőszakban ha szerény mértékben is, évről évre csökkentek a balesetek, s ennek megfelelően a gyakorisági szám is javult. Kevésbé örvendetes viszont, hogy az elmúlt évben a három na­pon túl gyógyuló balesetek az 1980- as 1169-ről 1498-ra növekedtek. Né­mileg csökkent ugyan a súlyossági szám, azonban a sok baleset miatt a kiesett műszakok száma maga­sabb volt, s ennek megfelelően a baleseti szorzat is emelkedett. Nem indokolt a balesetek számá­nak növekedése, még akkor sem, ha bővült az üzemi balesetek köre, hiszen a 44 úti baleset nem szá­mottevő. A bányák állapotában olyan jellegű változás, amely az emelkedést indokolná nem követ­kezett be, a műszaki színvonal nem csökkent. Elemezték a baleseteket az elő­fordulási hely, a sérült tevékenysé­ge, valamint a baleset tárgyi és személyi okai szerint. Ezekből né­hány kiugró esetet kiemelve meg­állapították, hogy az előfordulási hely alapján vizsgált balesetek kö­zül az önjárós frontfejtéseken 38,5 százalékos volt a növekedés. Igaz, hogy 1981-ben több volt a frontfej­tés és magasabb a teljesített mű­szakszám mint egy évvel korábban, de a műszakszám csak 4,5 száza­­­lékkal nőtt. Több mint kétszeresére emelkedett azoknak a baleseteknek a száma, amelyek a mozdonyszállí­tásra berendezett vágatokban tör­téntek. Kiemelkedő eredménynek kell tekinteni, hogy az elmúlt év­ben halálos baleset nem volt. A termelésre vonatkoztatva is megvizsgálták a három napon túl gyógyuló balesetek arányát, s meg­állapították : a Borsodi Szénbá­nyáknál az 1 millió tonnára eső balesetek száma lényegesen kedve­zőbb értéket mutat, mint a szénbá­nyászatban átlagosan. (1981-ben a mélyművelésű bányáknál ez a szám 355 volt, a Borsodi Szénbányáknál 297.) Az elnökségi ülésen Monos Já­nos, a vállalat vezérigazgatója el­mondotta, hogy a jövőben további lehetőségek lesznek a biztonsági helyzet javítására, a még jobb munkakörülmények megteremtésé­re, azáltal, hogy az önjáró biztosí­tó berendezéseket tipizálják, egy családba tartozó pajzsos rendszert alakítanak ki. A VII. ötéves terv­időszakban megoldják a vágatke­reszteződések gondját, amellyel a frontvégeknél megszüntetik a je­lenlegi állapotokat, a kézi munkát. Szólt arról is, hogy a frontátszere­lések elvégzése akkor lenne ideális, ha minden teleptípusuknál egy tar­talékberendezés állna rendelkezé­sükre, hogy ne jöjjenek se idő, se termelési zavarba, váltott berende­zéseket tudjanak telepíteni a mun­kahelyekre. Lényeges ez a tmk szempontjából­­is. Megítélése sze­rint megfelelő anyagi eszközök birtokában a ’90-es évekig ezt a kérdést is meg tudják oldani. A vezérigazgató kihangsúlyozta, hogy munkagyakorlatuknak megfe­lelően rendkívül nagy mértékben támaszkodhatnak a szakszervezeti bizalmiakra, a munkavédelmi őrökre. Buku Imre arról szólt, hogy a je­lentésen, az abban foglaltakon túl­menően a Borsod megyében eltöl­tött napok alatt mélyrehatóan, az embert középpontba helyezve vizs­gálták az anyagot az elnökség tag­jai, hiszen a legdrágább az emberi élet. Szakszervezetünk főtitkára, Ko­vács László kérdésként tette fel, hogy van-e összefüggés a megnöve­kedett szabadnapi termelés és a balesetek között? Monos János válaszában elmon­dotta, hogy a balesetek és a túl­­műszakok között van összefüggés, de nem mutatható ki, mert a sta­tisztika azt igazolja: egyes túlmű­­szakokkal terhelt munkahelyen a balesetek száma nem növekszik. Szóba kerültek az ülésen a bal­esetek megnövekedésének okai, mint például a bányabeli viszo­nyokban bekövetkezett techtonikai változások okozta többszöri front­szerelések, a nehéz anyagok szállí­tása. Azt sem lehet kimutatni, de köztudott hogy létezik: a dolgozók több balesetet „hoznak be” a bá­nyába, mint korábban. A vitában az elnökség tagjai még szélesebb körű tájékoztatót kaptak az üzemek életéről, a helyi gon­dokról, intézkedésekről, a szakszer­vezeti tisztségviselők és munkavé­delmi őrök tevékenységéről. Kovács László a vita összegzése­kor elmondotta, hogy amerre jár­tak kiegyensúlyozott, higgadt, nyu­godt bányászszakemberekkel talál­koztak, akik jól ismerik feladatai­kat. A munkavédelmi agitáció te­rületén a jövőben kerülni kell a sablonokat, jobban kell koncent­rálni a helyi sajátosságokra. Támo­gatta azokat a javaslatokat, ame­lyek a biztonságos munkavégzés feltételeinek javítását szorgalmaz­ták. Nagy János Beszállás előtt Lyukóbányán Kitüntetések Május 1 alkalmából Szakszervezetünk Elnökségének ja­vaslatára, a Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsának Elnöksége a szak­­szervezeti mozgalomban kifejtett tevékenységük elismeréseként Má­jus 1. alkalmából többeket szak­­szervezeti kitüntetésben részesített. A „Szakszervezeti Munkáért” ki­tüntető jelvény arany fokozatát kapta: Bolya Lajos (Oroszlányi Szénbányák), Czifra Sándor (OKGT), dr. Csontos József (OBV Salgótarjáni Gépgyára), Csuha András (Dorogi Szénbányák), De­m­e József (Mátraaljai Szénbányák), Dévai Tibor (Mecseki Szénbányák), Dömötör János (Veszprémi Szén­bányák), Eke L. Imre (Borsodi Szénbányák), Fodor István (OFKFV), Hangodi Ferenc (NKFV), Haraszti Árpád (KBFI), Hegyesi Sándorné (Veszprémi Szénbányák), Jávorkai István (Tatabányai Szén­bányák), Juhász István (Mecseki Szénbányák), Kariszti János (OÉÁ), Karkusák János (Borsodi Szénbá­nyák), Kelemen Béla (Borsodi Szénbányák), Kovács Gyula (OÁÉ), Köröshegyi István (MÉV), Kratch­­vill Ferenc (Dorogi Szénbányák), dr. Krizsó László (Mátraaljai Szén­bányák), Molnár Dezső (MÉV), Molnár Ferenc (Tatabányai Szén­bányák), Németh Pálné (Nógrádi Szénbányák), Németh Tibor (Nóg­rádi Szénbányák), Pók János (Ta­tabányai Szénbányák), Radics Jó­zsef (BAV), Somogyi Tibor (OBF), Szakál Árpád (Veszprémi Szénbá­nyák), Szűcs Sándor (Oroszlányi Szénbányák), Tatai Lajos (Szénsav­termelő Vállalat), Tóth Lajos (KFV), Varga Géza (Mecseki Szén­bányák), dr. Vándorfi Róbert (Kő­­olajkutató Vállalat), Vincze Imre (Nógrádi Szénbányák). A „Szakszervezeti Munkáért” ki­tüntető jelvény ezüst fokozatát kapta: Arany Tóth Tibor (Mecseki Ércbányászati Vállalat), Adok Andrásné (Tatabányai Szénbá­nyák), Bálizs József (GOV), Berke István (OFKFV), Budai Miklós Bé­la (Borsodi Szénbányák), Czivisz József (Bányászati Aknamélyítő Vállalat), Csóti Ferenc (Mecseki Szénbányák), Dénes Tiborné (Geo­fizikai Kutató Vállalat), Gazda Zol­tán (DKG), Gombocz Sándor (Me­cseki Szénbányák), Haracska Már­ton (Dorogi Szénbányák), Hermán Frigyes (KFV), Holub János (Me­cseki Szénbányák), Horváth Ferenc (Veszprémi Szénbányák), Ivancsics Gusztáv (Tatabányai Szénbányák), Jászberényi András (Mecseki Érc­­bányászati Vállalat), Kárpáti István (Borsodi Szénbányák), Király Sán­dor (BAV), Komlós András (Orszá­gos Bányagépgyártó Vállalat), Ko­vács Gyuláné (KBFI), Madár Mi­hály (Országos­ Érc- és Ásványbá­nyák), Magyar Győző (Oroszlányi Szénbányák), Marschal János (Ta­tabányai Szénbányák), Mechler Jó­zsef (Dorogi Szénbányák), Mikulecz Ernő (OBV), Molnár Istvánná (Bor­sodi Szénbányák), Mózer Károly (Országos Érc- és Ásványbányák), Nagy Károly (Veszprémi Szénbá­nyák), Nagy László (Mátraaljai Szénbányák), Nagybakos István­ná (Nógrádi Szénbányák), Né­meth Ferencné (Mátraaljai Szén­bányák), Pogács Imréné (Veszp­rémi Szénbányák), Szabó Ti­bor (OFKFV), Szilvássy Zsolt (KBFI), Tarczali György (Tatabá­nyai Szénbányák), Tóbi Jánosné (Veszprémi Szénbányák), Tóth Gá­bor (Mátraaljai Szénbányák), Tóth Gáspár (Oroszlányi Szénbányák), N. Tóth István (Borsodi Szénbá­nyák), Vályi Károly (Nógrádi Szén­bányák), Végh Józsefné (Mecseki Szénbányák), Vörös József (KW). Elnökségünk javaslatára a Szak­­szervezetek Országos Tanácsa a népművelés területén kifejtett tevé­kenységéért SZOT-díjban részesí­tette Perényi Istvánt, a Borsodi Szénbányák szakszervezeti bizott­sága politikai munkatársát. A dí­jat Gáspár Sándor adta át.­­ A kollektív és egyéni teljesítmények ájus elseje, a munka ünnepe alkalmából érdemes számvetést végeznünk az elmúlt év tevékenységéről. Megemlékeznünk legjobbjainkról, akik a felvonásulásokon az első sorokban menetelve már büszkén viselték díszegyenruháikon a frissen kapott kitüntetéseiket. A munka megítélésében ismételnünk kell: a bányászok — mint ko­rábban a nehéz időkben oly sokszor — most is becsülettel helytáll­tak, teljesítették, túlteljesítették feladataikat. Fontos volt az 1981-es esztendő. A sikeres V. ötéves terv után az újabb tervciklust jó indítással kellett megalapozni, s az eredmények ismeretében megállapítható, hogy sikerült a bányászat két­ alapvető szakágazatának eredményességét isme­rik el az átadásra került „Kiváló Vállalat” kitüntetések. Az Ipari Minisztérium és szakszervezetünk elnöksége dön­tése alapján — a szerény lehetőségek szerint — a jók közül a leg­jobbaknak juttatta a címet. „Kiváló Vállalat” kitüntetést kapott az Oroszlányi Szénbányák, a Veszprémi Szénbányák és a Kőolajkutató Vállalat. Az oroszlányiak magas színvonalú gépesítettséget valósítottak meg, tovább javultak a teljesítmények. A többlettermelés 60 kt, 20,1 szá­zalékkal nőtt az eredményesség. Veszprémben nem okozott törést a két vállalat — Várpalotai Szén­bányák, Középdunántúli Szénbányák — összevonása, sőt az új szer­vezeti formában a belső tartalékok feltárásával az élvonalba tudtak kerülni. A belkereskedelemnek átadott szénmennyiség 52 kt-val nőtt, az eredményesség 28,2 százalékkal fejlődött. Jelentős, hogy a tőkés export árbevétel 24,6 százalékkal növekedett. A Kőolajkutató Vállalat sok éves kiemelkedő munkájának jutalma a siker. A fúróberendezések teljesítményét az elmúlt évben 10 szá­zalékkal növelték. A nem rubel elszámolású export két és félszere­sére növekedett, jelentékenyen javult a dollárkitermelési­ mutató. A bányászkodás nem lehet eredményes megfelelően kiépített hát­téripar nélkül. 1981-ben ez a tevékenység is eredményes volt, a vál­lalatok teljesítették feladataikat. Ennek elismeréseként a legjobb­nak ítélt Országos Bányagépgyártó Vállalat Miniszteri Dicsérő Ok­levélben részesült. M­unkások, műszakiak, vezetők közös összefogással érik el ered­ményeiket. Ennek az­­együttes cselekvésnek az igénye egyre erőteljesebben fogalmazódik meg a bányaiparon belül, az egész magyar társadalomban. Az elmúlt esztendőben is húzóerő volt a szocialista brigádok tevé­kenysége. Nem volt országosan meghirdetett verseny, de nem is eb­ben kell keresni a brigádmozgalom lényegét, hanem a mindennapi munkában. A nap mint nap becsülettel dolgozó, szakmailag kitűnően felkészült, szocialista módon élő kollektívák, a hétköznapok példaké­pei. Munkájuk elismerése a kiemelt fizetés, a társadalmi megbecsü­lés. A szakmai virtus nem elhanyagolható a bányászatban s ezért öröm­mel támogatjuk azokat a szakágazati versenyeket, melyek kiemelke­dő eredményekre, rekordokra ösztönöznek. A szénbányászatban 47 akna, üzem és 265 brigád versenyzett. Az aknák közötti versenyben a borsodi Ormos VII. és az oroszlányi XXII-es akna ért el első helyezést. A brikettgyárak között a nagy­­mányoki volt a legjobb. A brigádok versenyében a komplex gépesítésű fronton az orosz­lányi „Váczi Mihály”, a gépi jövesztésnél a tatabányai „152. sz.” frontbrigád lett az első. Vágathajtásnál, komplex gépesítésnél a bor­sodi „Április 4”, a gépi jövesztés nélkül a nógrádi „Petőfi Sándor” brigád lett az első. A legjobb külfejtéses széntermelő a Thorez bányaüzem „F-3” bri­gádja. A hajdúszoboszlói üzemben dolgozó „Petőfi Sándor”, „Szövetség”, „Clark Ádám”, „Április 4” szocialista brigádok vállalásaiban évek óta szerepel az anyaggal, energiával való takarékosság, 1981-ben is több millió forintos eredményt értek el. A felsorolás nem teljes, csupán érzékeltetni lehet azokat a nagy­szerű munkasikereket, amelyek megalapozták a bányaipar eredmé­nyességét. A becsületesen elvégzett munkát az egyéni teljesítmények elisme­résével is meg kell köszönni. A bányászatban műszaki-alkotói pályán eltöltött kiemelkedő életművet ismer el az Eötvös Loránd-díj. A bányaiparban ezt a kitün­tetést az idei esztendőben Rádler Béla a Geofizikai Kutató Vállalat műszaki igazgatóhelyettese, Kerekes Jenő a Bányászati Aknamélyítő Vállalat igazgatója és dr. Horváth László, az Ipari Minisztérium fő­osztályvezető-helyettese érdemelte ki: Büszkék vagyunk rájuk, úgy mint arra a több mint 50 nődolgozó­ra, aki a II. ágazati tanácskozáson vette át a kitüntetését s azokra a fiatalokra, akik az Ifjúsági-díjat — Kányási Aknaüzem „Március 21” ifjúsági szocialista brigádja — és a KISZ KB Vörös Vándorzász­laját — Dunántúli Kőolajipari Gépgyár — érdemelték ki munkájuk­kal. Szükség van az elismerő szóra, a megérdemelt kitüntetésekre, mert csak így lehet megteremteni azt a nyugodt munkahelyi légkört, melyben a jelen feladatait teljesítve végezhetjük jövőt építő mun­kánkat. Az új bányákhoz, a történelmi távlatokat nyitó fejlesztésekhez várjuk a fiatalokat, akiknek látni kell, hogy egy olyan kollektívába kerülnek be,­ ahol nem marad el a becsülettel végzett munka elis­merése. Korompay Péter

Next