Bányamunkás, 1986 (73. évfolyam, 1-12. szám)

1986-01-01 / 1. szám

2 A fenti címmel új rovatunk köszön­ti az új évben a kedves olvasót. Ezen a helyen lapunk minden szá­mában közgazdasági, vagy közgaz­dasági kérdésekkel összefüggő cik­keket fogunk megjelentetni. Az ed­digiekben is sok gazdasági jellegű írást közöltünk, általában a napi eseményekhez kapcsolódóan. Ebben a rovatban, a közgazdasági kérdé­sek iránt általában érdeklődő olva­sóink igényét szeretnénk valame­lyest kielégíteni. A rovat keretein belül lehetőséget kívánunk bizto­sítani esetleges alkotó vitákra, vá­laszolunk olvasóink ide vonatkozó kérdéseire, szívesen közöljük a be­érkező aktuális, színvonalas cikke­ket, kislexikonunkkal pedig az alapismereteket szeretnénk bővíte­ni, pontosítani. Rovatunkkal nemcsak korunk di­vatjához akarunk csatlakozni, ha­nem megkíséreljük — természete­sen a teljesség igénye nélkül — a közgazdasági mozgások, jelenségek, tendenciák magyarázatát megke­resni. Arra fogunk törekedni, hogy az olvasókat elsősorban a bányá­szatot érintő gazdasági ügyekről, azok szélesebb összefüggéseiről, esetleg a háttérproblémákról őszin­tén tájékoztassuk. Ami a rovat cí­mében van, úgy gondoljuk jelszó­nak is elfogadható, mert ha a köz­­gazdasági tevékenység megfelelően megalapozott, átgondolt és egy aka­rattal munkálkodunk a jól megvá­lasztott célok elérésén, akkor az or­szág, a köz gazdagabb lesz. Ezek után nézzük meg, hogy 1986- ban mennyivel lesznek gazdagabbak a szilárd energiahordozót kiterme­lő bányászok. A szén- és uránbányászat, vala­mint az aknamélyítés a központi keresetszabályozás keretében 6 szá­zalék adómentes fejlesztést hajthat végre. Ezen felül a föld alatti ter­melő-, kisegítő munkakörökben, valamint a közvetlen termelésirá­nyítókat érintően, központi bérpo­litikai keretből 4 százalékkal , összesen 210 millió forinttal növel­hető a kereset. Ez igen tisztes sum­ma és nem kis áldozat, megbecsü­lés az ország részéről. Különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy alig valamivel több volt a bérpoli­tikai célokra tartalékolt országos keret, mint amit a bányászoknak juttatott a kormány. Alapbér. A keresetek kiszámítá­sának alapját képező azon bérrész, amelynek mértéke általában nem közvetlen teljesítménytől függ, ha­nem azt vagy a dolgozó személyi tulajdonsága, vagy a végzendő munka, illetve munkakör ellátásá­nak szakmai és fizikai igénye, vagy ezeken kívül az alkalmazandó bér­forma határozza meg. Az alapbére­ket általában a központilag (ÁBMH által) meghatározott táblázat alsó és felső bérhatárai között kell megál­lapítani. Az alapbér: a) Az időbéres dolgozóknál a meg­állapított személyi órabér, vagy a munka kategória szerint meg­állapított órabér. b) A havidíjas dolgozóknál — ha jogszabály másként nem rendel­kezik — a megállapított havi bér. c) Személyi, kiemelt fizetésben ré­szesülő dolgozóknál a megállapí­tott személyi fizetés. A következő feladat — most már vállalati szinten — az, hogy a szak­­szervezeti bizottságok, a bizalmi testületek és az egyes bizalmiak olyan vállalati bérpolitikai intézke­dések kidolgozásához nyújtsanak segítséget, amelyek mindenkit jobb munkára ösztönöznek és a nagyobb teljesítményekért nagyobb elisme­rést biztosítanak. A nagy vonalakban bemutatott 1986. évi bérfejlesztést igen jelentős lépésnek tekinthetjük a bányászat kiemeltségi szintjének, a bányászat presztízsének visszaállítása folya­matában. Ezen felül semmiféle juttatás nem minősíthető alapbérnek. Amortizáció: Az állóeszközök (pl. gépek, épületek, járművek) elhasz­nálódásából eredő értékcsökkenés. Az állóeszközök értékének az a ré­sze, amelyik — a termelési folya­matban — átmegy az új termék ér­tékébe. Ez megjelenik a költségek között, mint értékcsökkenési leírás, és az önköltség részeként az árak­ban realizálják. Évek alatt a ter­mékek eladási árában térül meg az állóeszközök értéke, amelyből pót­lásuk biztosítható. Az állóeszkö­zök megtérülési idejét (élettarta­mát), normatívák írják elő. Igen fontos, elsőrendű vállalati és egyé­ni gazdasági érdek tehát az állóesz­közök minél jobb kihasználása. Tóth László közgazdaság közgazda­ság Kiemelt bérfejlesztés KÖZGAZDASÁGI KISLEXIKON „A” BÁNYAMUNKÁS Az Ipari Minisztérium Bányaipari Dolgozók Szakszervezete pályázati felhívása Az újítási és feltalálói mozgalom továbbfejleszté­sére az Ipari Minisztérium és a Bányaipari Dol­gozók Szakszervezete 1985. évre pályázatot hirdet a bányaipari vállalatok részére. A pályázat célkitűzései: 1. A bányászati vállalatok iparjogvédelmi tevé­kenységének, újítási munkájának javítása, az újí­tások következtében jelentkező eredmények növe­lése, az újítások, találmányok elterjesztésének meg­gyorsítása. 2. Növekedjék az újítómozgalom társadalmi bá­zisa, az újítások segítsék elő a munkavégzés biz­tonságát, nagyobb mértékben járuljanak hozzá a vállalati gazdasági célkitűzések megvalósításához. 3. A XIII. kongresszus gazdaságpolitikai célki­tűzései és ezen belül a hatékonyság és műszaki fej­lődés fokozása érdekében alakuljon ki a bányaipari vállalatok között egy olyan információcsere, mely alapul szolgálhat a rendszeres és kölcsönösen elő­nyös szellemitermék-forgalomnak. A pályázat feltételei: Pályázhatnak mindazon bányaipari vállalatok, amelyek az alábbi feltételeknek eleget tesznek: 1984. évi adatokhoz viszonyítva növekedett a) a hasznosított újítások és találmányok szá­ma; b) az újítások, találmányok hasznos eredménye; c) az újítók és feltalálók részére folyósított díj összege; d) a szellemitermék-forgalom (újítások és talál­mányok átadása és átvétele). A pályázatban részt vevő vállalatok értékelését bíráló bizottság pontozásos rendszer alapján végzi. A bizottság előnybe helyezi azokat a pályázato­kat, amelyek alkalmazható javaslatot tartalmaznak az újítások hatékony tapasztalatcseréjére, a válla­lati iparjogvédelmi munka színvonalának emelésé­re. Kitűzött pályázati díjak: Az ágazatba tartozó vállalatok az alábbi 3 kate­góriában versenyeznek: 1. Szénbányászat I. díj: 35 000 Ft II. díj: 25 000 Ft 2. Kőolaj- és földgázbányászat I. díj: 25 000 Ft II. díj: 15 000 Ft 3. Egyéb bányászati vállalatok I. díj: 25 000 Ft II. díj: 15 000 Ft A pályázatok beküldési határideje: 1986. március 31. Beküldendők: a Bányaipari Dolgozók Szakszer­vezete közgazdasági és szociálpolitikai osztályához (Budapest VI., Pf. 5. 1406). A pályázathoz mellékelni kell: a) az 1984. és 1985. évi újítási-találmányi statisz­tikai jelentés 1—1 példányát; b) a már sikeresen bevezetett szellemi terméket, c) 1984-ben vagy 1985-ben más vállalattól átvett vagy más vállalatnak átadott, sikeresen bevezetett szellemi termék ismertetését, d) az 1985. évi újítási-találmányi tevékenység szöveges önértékelését (max. 3. oldalon). Budapest, 1985. december BÁNYAIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETE IPARI MINISZTÉRIUM Kiváló ajkai munkásőrök Országszerte megkezdődtek a munkásőrök év eleji évzáró-évnyitó egységgyűlései. Be­számolnak arról, hogyan álltak helyt a munkában, a kiképzési feladatokban, mit tettek az MSZMP XIII. kongresszusa ha­tározatainak megvalósításáért. Ajkán ez alkalomból kiemelt ünnepséget tartottak, melyen részt vett Borbély Sán­dor, a Munkásőrség országos parancsnoka is. A Szabó Gáspár nevét viselő munkásőr - egység tagjait Borbély Sándor díszparancs­ban köszöntötte, és a kiemelkedő munká­jukért átadta a Munkásőrség Kiváló Egy­sége kitüntetést. Gratulálunk a magas kitüntetéshez, és ez úton is köszöntünk a bányaiparban dolgozó miniden munkásőrt. FOTÓ: SZABÓ SÁNDOR 1986. JANUÁR m­Ú­TuM-ij A mintegy félmillió tonna iparilag hasznosítható kőolajvagyont rej­tő sávolyi mező az európai hírű zalakarosi gyógyfür­dő mellett hú­­zódik. Fölfedezése 1980 januárjára esik, s az eltelt fél évtized alatt ment végbe a lehatárolás, a kísérleti és próba­termeltetés, valamint a beruházás. Ez még akkor is erős ütemnek tekinthető, ha tudjuk, hogy itt hazai mértékkel mérve közepes előfordulásról van szó. Ennek a mezőnek avatása zajlott le a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulóján. Lajer László, a központi vezetőség tit­kára ekképp méltatta jelentőségét az ünnepségen: „Most, a tél kö­zeledtével nem csupán a családi otthonok, de a politikai légkör me­legítésében is szerepe van a sávolyi kőolajmezőnek.” Ma, amikor még a sávolyi, vagy hasonló közepes mezők is ritka­ságszámba mennek, különös jelentőségű, hogy az eddigi 265 millió forintos üzem- és beruházási költséggel szemben 944 milliós árbevé­tel áll. A beruházás teljes előirányzata 106,8 millió forint. A sávolyi kutak olaját két tartályállomás gyűjti össze, innen a zalakomári vasúti töltőre kerül, ahonnan tartálykocsikban továb­bítják a zalai finomítóba. A fő nehézséget az okozza, hogy a fekete, intermedier jellegű olaj 38—40 fok melegen dermed, vagyis állandóan melegítve kell szállítani. 1985. január 18.: A gel­­lénházi épí­tésvezető­ség szakem­berei a Sávt —1 tankál­lomás bőví­tésén dol­goznak. 1985. november 5.: Az avató ünnepség rész­vevői, köztük Lajer László, a BDSZ KV titkára, Zsengellér István, az OKGT ve­zérigazgatója és Gaz­dag László, a Zala megyei Pártbizottság gazdaságpolitikai osz­tályának vezetője Pé­ter Richard gellénhá­­zi üzemigazgató is­mertetőjét hallgatják. 1979. június 5.: A D— 9 jelű, 1978-ban mé­lyült fúrás kicsiny kőolajtároló egységet talált. Ekkor már megkezdődött egy ideiglenes gyű­jtőállo­­más építése, amely most a Sávt—1. nevet viseli, s még hosszú évekig kerül ide a körzet kőolaja. 1981. augusztus 12.: Rétegelválasztó esz­köz beépítése a Sávt —9. jelű fúrólyukba. FERENCZ GYŐZŐ KÉPRIPORTJA

Next