Bányamunkás, 1986 (73. évfolyam, 1-12. szám)
1986-01-01 / 1. szám
2 A fenti címmel új rovatunk köszönti az új évben a kedves olvasót. Ezen a helyen lapunk minden számában közgazdasági, vagy közgazdasági kérdésekkel összefüggő cikkeket fogunk megjelentetni. Az eddigiekben is sok gazdasági jellegű írást közöltünk, általában a napi eseményekhez kapcsolódóan. Ebben a rovatban, a közgazdasági kérdések iránt általában érdeklődő olvasóink igényét szeretnénk valamelyest kielégíteni. A rovat keretein belül lehetőséget kívánunk biztosítani esetleges alkotó vitákra, válaszolunk olvasóink ide vonatkozó kérdéseire, szívesen közöljük a beérkező aktuális, színvonalas cikkeket, kislexikonunkkal pedig az alapismereteket szeretnénk bővíteni, pontosítani. Rovatunkkal nemcsak korunk divatjához akarunk csatlakozni, hanem megkíséreljük — természetesen a teljesség igénye nélkül — a közgazdasági mozgások, jelenségek, tendenciák magyarázatát megkeresni. Arra fogunk törekedni, hogy az olvasókat elsősorban a bányászatot érintő gazdasági ügyekről, azok szélesebb összefüggéseiről, esetleg a háttérproblémákról őszintén tájékoztassuk. Ami a rovat címében van, úgy gondoljuk jelszónak is elfogadható, mert ha a közgazdasági tevékenység megfelelően megalapozott, átgondolt és egy akarattal munkálkodunk a jól megválasztott célok elérésén, akkor az ország, a köz gazdagabb lesz. Ezek után nézzük meg, hogy 1986- ban mennyivel lesznek gazdagabbak a szilárd energiahordozót kitermelő bányászok. A szén- és uránbányászat, valamint az aknamélyítés a központi keresetszabályozás keretében 6 százalék adómentes fejlesztést hajthat végre. Ezen felül a föld alatti termelő-, kisegítő munkakörökben, valamint a közvetlen termelésirányítókat érintően, központi bérpolitikai keretből 4 százalékkal , összesen 210 millió forinttal növelhető a kereset. Ez igen tisztes summa és nem kis áldozat, megbecsülés az ország részéről. Különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy alig valamivel több volt a bérpolitikai célokra tartalékolt országos keret, mint amit a bányászoknak juttatott a kormány. Alapbér. A keresetek kiszámításának alapját képező azon bérrész, amelynek mértéke általában nem közvetlen teljesítménytől függ, hanem azt vagy a dolgozó személyi tulajdonsága, vagy a végzendő munka, illetve munkakör ellátásának szakmai és fizikai igénye, vagy ezeken kívül az alkalmazandó bérforma határozza meg. Az alapbéreket általában a központilag (ÁBMH által) meghatározott táblázat alsó és felső bérhatárai között kell megállapítani. Az alapbér: a) Az időbéres dolgozóknál a megállapított személyi órabér, vagy a munka kategória szerint megállapított órabér. b) A havidíjas dolgozóknál — ha jogszabály másként nem rendelkezik — a megállapított havi bér. c) Személyi, kiemelt fizetésben részesülő dolgozóknál a megállapított személyi fizetés. A következő feladat — most már vállalati szinten — az, hogy a szakszervezeti bizottságok, a bizalmi testületek és az egyes bizalmiak olyan vállalati bérpolitikai intézkedések kidolgozásához nyújtsanak segítséget, amelyek mindenkit jobb munkára ösztönöznek és a nagyobb teljesítményekért nagyobb elismerést biztosítanak. A nagy vonalakban bemutatott 1986. évi bérfejlesztést igen jelentős lépésnek tekinthetjük a bányászat kiemeltségi szintjének, a bányászat presztízsének visszaállítása folyamatában. Ezen felül semmiféle juttatás nem minősíthető alapbérnek. Amortizáció: Az állóeszközök (pl. gépek, épületek, járművek) elhasználódásából eredő értékcsökkenés. Az állóeszközök értékének az a része, amelyik — a termelési folyamatban — átmegy az új termék értékébe. Ez megjelenik a költségek között, mint értékcsökkenési leírás, és az önköltség részeként az árakban realizálják. Évek alatt a termékek eladási árában térül meg az állóeszközök értéke, amelyből pótlásuk biztosítható. Az állóeszközök megtérülési idejét (élettartamát), normatívák írják elő. Igen fontos, elsőrendű vállalati és egyéni gazdasági érdek tehát az állóeszközök minél jobb kihasználása. Tóth László közgazdaság közgazdaság Kiemelt bérfejlesztés KÖZGAZDASÁGI KISLEXIKON „A” BÁNYAMUNKÁS Az Ipari Minisztérium Bányaipari Dolgozók Szakszervezete pályázati felhívása Az újítási és feltalálói mozgalom továbbfejlesztésére az Ipari Minisztérium és a Bányaipari Dolgozók Szakszervezete 1985. évre pályázatot hirdet a bányaipari vállalatok részére. A pályázat célkitűzései: 1. A bányászati vállalatok iparjogvédelmi tevékenységének, újítási munkájának javítása, az újítások következtében jelentkező eredmények növelése, az újítások, találmányok elterjesztésének meggyorsítása. 2. Növekedjék az újítómozgalom társadalmi bázisa, az újítások segítsék elő a munkavégzés biztonságát, nagyobb mértékben járuljanak hozzá a vállalati gazdasági célkitűzések megvalósításához. 3. A XIII. kongresszus gazdaságpolitikai célkitűzései és ezen belül a hatékonyság és műszaki fejlődés fokozása érdekében alakuljon ki a bányaipari vállalatok között egy olyan információcsere, mely alapul szolgálhat a rendszeres és kölcsönösen előnyös szellemitermék-forgalomnak. A pályázat feltételei: Pályázhatnak mindazon bányaipari vállalatok, amelyek az alábbi feltételeknek eleget tesznek: 1984. évi adatokhoz viszonyítva növekedett a) a hasznosított újítások és találmányok száma; b) az újítások, találmányok hasznos eredménye; c) az újítók és feltalálók részére folyósított díj összege; d) a szellemitermék-forgalom (újítások és találmányok átadása és átvétele). A pályázatban részt vevő vállalatok értékelését bíráló bizottság pontozásos rendszer alapján végzi. A bizottság előnybe helyezi azokat a pályázatokat, amelyek alkalmazható javaslatot tartalmaznak az újítások hatékony tapasztalatcseréjére, a vállalati iparjogvédelmi munka színvonalának emelésére. Kitűzött pályázati díjak: Az ágazatba tartozó vállalatok az alábbi 3 kategóriában versenyeznek: 1. Szénbányászat I. díj: 35 000 Ft II. díj: 25 000 Ft 2. Kőolaj- és földgázbányászat I. díj: 25 000 Ft II. díj: 15 000 Ft 3. Egyéb bányászati vállalatok I. díj: 25 000 Ft II. díj: 15 000 Ft A pályázatok beküldési határideje: 1986. március 31. Beküldendők: a Bányaipari Dolgozók Szakszervezete közgazdasági és szociálpolitikai osztályához (Budapest VI., Pf. 5. 1406). A pályázathoz mellékelni kell: a) az 1984. és 1985. évi újítási-találmányi statisztikai jelentés 1—1 példányát; b) a már sikeresen bevezetett szellemi terméket, c) 1984-ben vagy 1985-ben más vállalattól átvett vagy más vállalatnak átadott, sikeresen bevezetett szellemi termék ismertetését, d) az 1985. évi újítási-találmányi tevékenység szöveges önértékelését (max. 3. oldalon). Budapest, 1985. december BÁNYAIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETE IPARI MINISZTÉRIUM Kiváló ajkai munkásőrök Országszerte megkezdődtek a munkásőrök év eleji évzáró-évnyitó egységgyűlései. Beszámolnak arról, hogyan álltak helyt a munkában, a kiképzési feladatokban, mit tettek az MSZMP XIII. kongresszusa határozatainak megvalósításáért. Ajkán ez alkalomból kiemelt ünnepséget tartottak, melyen részt vett Borbély Sándor, a Munkásőrség országos parancsnoka is. A Szabó Gáspár nevét viselő munkásőr - egység tagjait Borbély Sándor díszparancsban köszöntötte, és a kiemelkedő munkájukért átadta a Munkásőrség Kiváló Egysége kitüntetést. Gratulálunk a magas kitüntetéshez, és ez úton is köszöntünk a bányaiparban dolgozó miniden munkásőrt. FOTÓ: SZABÓ SÁNDOR 1986. JANUÁR mÚTuM-ij A mintegy félmillió tonna iparilag hasznosítható kőolajvagyont rejtő sávolyi mező az európai hírű zalakarosi gyógyfürdő mellett húzódik. Fölfedezése 1980 januárjára esik, s az eltelt fél évtized alatt ment végbe a lehatárolás, a kísérleti és próbatermeltetés, valamint a beruházás. Ez még akkor is erős ütemnek tekinthető, ha tudjuk, hogy itt hazai mértékkel mérve közepes előfordulásról van szó. Ennek a mezőnek avatása zajlott le a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulóján. Lajer László, a központi vezetőség titkára ekképp méltatta jelentőségét az ünnepségen: „Most, a tél közeledtével nem csupán a családi otthonok, de a politikai légkör melegítésében is szerepe van a sávolyi kőolajmezőnek.” Ma, amikor még a sávolyi, vagy hasonló közepes mezők is ritkaságszámba mennek, különös jelentőségű, hogy az eddigi 265 millió forintos üzem- és beruházási költséggel szemben 944 milliós árbevétel áll. A beruházás teljes előirányzata 106,8 millió forint. A sávolyi kutak olaját két tartályállomás gyűjti össze, innen a zalakomári vasúti töltőre kerül, ahonnan tartálykocsikban továbbítják a zalai finomítóba. A fő nehézséget az okozza, hogy a fekete, intermedier jellegű olaj 38—40 fok melegen dermed, vagyis állandóan melegítve kell szállítani. 1985. január 18.: A gellénházi építésvezetőség szakemberei a Sávt —1 tankállomás bővítésén dolgoznak. 1985. november 5.: Az avató ünnepség részvevői, köztük Lajer László, a BDSZ KV titkára, Zsengellér István, az OKGT vezérigazgatója és Gazdag László, a Zala megyei Pártbizottság gazdaságpolitikai osztályának vezetője Péter Richard gellénházi üzemigazgató ismertetőjét hallgatják. 1979. június 5.: A D— 9 jelű, 1978-ban mélyült fúrás kicsiny kőolajtároló egységet talált. Ekkor már megkezdődött egy ideiglenes gyűjtőállomás építése, amely most a Sávt—1. nevet viseli, s még hosszú évekig kerül ide a körzet kőolaja. 1981. augusztus 12.: Rétegelválasztó eszköz beépítése a Sávt —9. jelű fúrólyukba. FERENCZ GYŐZŐ KÉPRIPORTJA