Bányamunkás, 1990 (77. évfolyam, 1-12. szám)
1990-01-01 / 1. szám
JÓ SZERENCSÉT! ^ JÓ SZERENCSÉT! ^ JÓ SZERENCSÉT! ^JÓ SZERENCSÉT! ^ JÓ SZERENCSÉT! ^ JÓ SZERENCSÉT! ^ JÓ SZERENCSÉT! Megtartotta első ülését a Szövetségi Tanács. A kongresszus utáni első ülését 1989. december 19-én tartotta a Szövetségi Tanács. Nagy Tibor elnök bevezetőjében hangsúlyozta, hogy az alapszabálynak megfelelően a demokratizmus, a konszenzus elveire alapozott döntések kikényszerítésével illetve állásfoglalások meghozatalánál fogja figyelembe venni a fenti két elvet. Javasolta, hogy a megszólítás legyen egységes, szaktárs, vagy munkatárs, az állami vezetés képviselőit pedig uram, hölgyem vagy kisasszony legyen. Kifejtette még, hogy a tanács tagjai meglévő vitakultúrával, politikai érettséggel rendelkeznek, ezért konstruktivitással próbáljanak az adott napirendi ponthoz kapcsolódni. A lényegi kérdéseknek mindig az alulról jövő kezdeményezésnek adjanak hangot. Ezt követően Schalkhammer Antal a DDSz főtitkára értékelte BDSz XXIV. kongresszusát, tájékoztatta a tanácsot az apparátuson belül végrehajtott változásokról. A főtitkár úgy értékelte a kongresszust, hogy az a kitűzött céloknak és feladatoknak eleget tett. Elfogadott a kongresszus egy olyan alapszabályt, ami modellértékű, és ami olyan lehetőséget nyújt a szervezési, mozgalmi szövetségi kérdések kialakítására, amelyben minden szervezet horizontális, vertikális vonatkozásban, szoros vagy laza szövetségben, az önálló jogi személyiséget megteremtve szervezheti munkáját. A kongresszus elfogadott egy olyan programot, amelyben felvázolta a szakszervezeti munka jellegével kapcsolatos legfontosabb politikai feladatokat. Világossá vált, hogy a szakszervezeti munka nem politikamentes, és deklarálta, hogy a politikai pártoktól függetlenül szervezi munkáját, az önállóan működő társadalmi szervezet. Olyan programot fogadott el, amelyben minden szakma, alágazat, réteg specifikus célkitűzései megfogalmazásra kerültek. Olyan programot állított a tagság, a Szövetségi Tanács és az apparátus elé, amelyek megvalósításához komolyan kell nekilátni, hogy a megfogalmazott igényeket, elvárásokat, követeléseket a tagság számára realizálni lehessen, ebben a megváltozott kormányzati munkában. Sikerült olyan testületet felállítani, amely eleget tett annak a tagsági követelménynek, hogy szűnjenek meg a demokratikus centralizmussal együtt a különböző utasítások, határozatok, rendeletek, s a bürokratikus irányítás rendje. A Szövetségi Tanács létszámarányosan, de teljesen önszabályozó módon, szakszervezetünkben résztvevő réteg, szakmai és ágazatok alulról építkező delegálása alapján jött létre. Megteremtődött az az elv, ha a helyi kollektíva úgy dönt, hogy bárkit nem tart alkalmasnak a Szövetségi Tanácsban, azt visszahívhatja. Nem szeretném eltitkolni a kongresszusnak azokat a negatív elemeit, — hangsúlyozta a főtitkár — amelyek a legtöbb kritikát kapták, bár egy részükkel személy szerint nem értek egyet. Információs jelentésekben telefon és személyes beszélgetések kapcsán a tagság nem tud azonosulni azzal a tömegkommunikációban megjelent véleménnyel, amely a XXIV. kongresszusunkat, a jelzőket illetőenminősítette. Botrány, csalás, a demokrácia lábbal való tiprása, stb. Úgy értékeljük, hogy azok a társadalompolitikai folyamatok, amelyek jellemzik jelenleg országunkban a helyzetet, begyűrűztek a kongresszus hangulatába és munkájába. Az, hogy kritikusnak és elítélendőnek tanúsítható-e, hogy a kongresszuson ilyen nagy számban volt vita-voltak, akik 10-szer, 15-ször interpelláltak, kértek egyperce szólási lehetőséget — én személy szerint az ez irányú magatartást elítélni nem tudom. Ennek a kongresszusnak a felelőssége sokkal nagyobb volt annál, mint amit az elmúlt 30 vagy 40 évben megszoktunk, a jól megkoreografált minden szélsőségtől mentes kongresszusokat. Javaslom, hogy a Szövetségi Tanács úgy értékelje a XXIV. kongresszust, hogy eleget tett alapcélkitűzéseinek, megteremtődött az a feltétel, hogy politikailag, társadalmi mozgásterében is megújuló bányászszakszervezeti mozgalom folytathassa munkáját. Ezután tájékoztatást adott Schalkhammer Antal arról, hogy az apparátus vezetésében, összetételében, szervezetében milyen változások történtek, s ezekben milyenek a jog- és hatáskörök. 1989. december 1-jétől hét főnek szűnt meg a munkaviszonya a központban. Szó volt még a főtitkár és a két titkár béréről és a költségvetésről. A vitáiban elsőnek hozzászóló Kovács Mózes javasolta, hogy a közelgő választások miatt a következő ülésen kellene megtárgyalni a politikai pártokhoz való viszonyt. Hegyvári László azt fejtegette, hogy a tagságnak az a véleménye, hogy a BDSz nem ért el eredményeket a bányászat béreivel kapcsolatban. A költségvetéssel kapcsolatban előbb azt kellene meghatározni, mennyi az az összeg mivel gazdálkodni lehet, s utána készíteni a költségvetést. S a főtitkári és titkári fizetések attól függjenek, hogy a dolgozók bérezésével kapcsolatban milyenek az elért eredmények. A kongresszusi értékítélettel teljes egészében egyetértek — mondotta Kármán Csaba. Nem szeretnék ünneprontó lenni, a beterjesztett béreket meg is fogom szavazni. De a beosztás alapbére magasabb növekedést takar, mint az egész szénbányászat átlagbér-növekedése. Ha a három titkár eléri azt, hogy az egész bányászat bérmegítélése ilyen szerencsés legyen, két kézzel fogok szavazni, ma csak eggyel. " Nagy veszélyek vannak a szakszervezeti mozgalom feje felett. Az itt ülők nagy része el tudja mondani, hogy a vállalatvezetés s a kormányzati szervek is mindent megtesznek a szakszervezeti mozgalom visszaszorításáért. Gyorsan napirendre kell tűzni ezeket a kérdéseket. A bizalmi testületünk értékelte a kongresszust, a küldöttek véleménye alapján, s más volt a véleménye, mint ami itt elhangzott — mondotta Gyulai Sándor. Nem tudok szavazni a titkárok bérére, ellene sem fogok szavazni, mert nálunk a hangulat még rosszabb, mint ami valamikor volt. Még mindig nincsenek döntések, mi történik az embereinkkel. Olyan ultimátumot kaptam az üzemek dolgozóitól, ha december 31-ig nincs rendezve sorsuk, január 2-án nem szállnak ki a bányából. Dolgozóink úgy ítélik meg, hogy a BDSz apparátusa nem tett mindent az urándolgozók sorsának rendezéséért, ezért nem szavazok a bérekre, mert a dolgozók meglincselnének. A felvázolt program tetszik, s a Szövetségi Tanács feladata lesz a bányászszakszervezet irányítása, de egy kételyem van, ha negyedévenként ülésezik — a mai helyzetben egy hét alatt több történik, mint máshol két év alatt — akkor ez a Szövetségi Tanács hogy fogja irányítani a munkát. Szalai Géza arról beszélt a kongresszussal kapcsolatban, hogy az a fontos, hogyan csináljuk tovább. Hogy azt a tekintélyt, amit a bányászszakszervezet élvezett, visszaszerezhessük. Mert ha mi csináljuk magunknak az ellenpropagandát, ebből nem lesz kibontakozás, s egység. Tehát arra koncentráljunk, hogy tudjuk a mai viszonyok között erős szakszervezetté tenni a bányászszakszervezet. A kongresszussal kapcsolatban bíráltuk a tömegtájékoztatást. De arról elfelejtkeztünk, van a BDSZ-nek egy lapja, s a kong(Folytatás a 2. oldalon) Tanácskozott a BDSZ XXIV. kongresszusa A BDSz XXIV. kongresszusa 1989. november 25—26-án tartotta ülését. A Bányamunkás 1989. decemberi számában utaltunk arra, hogy januári számunkban visszatérünk a programtervezetre és annak vitájára, közöljük az alapszabályt, valamint értékeljük az ágazati sztrájkszabályzatot. Arra kérjük az olvasót, úgy forgassa a következő oldalakat, hogy az ott leírtak a XXIV. kongresszus munkájának a legnagyobb eredményei. Szerkesztőség Elmaradt a figyelmeztető sztrájk Az évkezdés szokott öröme nélkül álltak munkába kedden a baranyai uránbányászok. A Mecseki Ércbányászati Vállalat számára ugyanis ez a nap a „vég kezdete” volt: az utolsó termelő esztendőt indították el a dolgozók. A kormány határozata érteleléiben 1990. december 31-én befejeződik az uránérc kitermelése Magyarországon, mert a kialakult külkereskedelmi folyamatban veszteséges termékké vált ez az ásványi anyag. A magyar—szovjet államközi szerződésnek megfelelően mindenesetre az idén még felszínre hozzák és elszállítják a meghatározott mennyiségű uránércet a mecseki bányászok. Utána két évet vesz igénybe a bányabezárás, valamint a szükséges környezetvédelmi és rekultivációs munkálatok befejezése. Az elmúlt év végén megszületett az a „humán csomag”-nak nevezett jogszabály, amely rendelte a mecseki uránbányászok jövőbeni sorsát. Gyulai Sándor, a vállalati szakszervezeti bizottság titkára az MTI munkatársának elmondta: munkásgyűléseken ismertették a rendelkezéseket, ennek köszönhetően a bányászok lemondták a tervezett figyelmeztető sztrájkot. Az emberek ugyanis elhatározták, hogy ha december 31-ig nem születik kormányzati döntés, akkor január 2-án sztrájkot kezdenek. Mégpedig fordított sztrájkot, vagyis az egyes műszakok sorra leszállnak a bányáiba, de addig nem jönnek fel a napszintre, amíg választ nem kapnak a gondjaikra. A vállalat szb-titkára hangsúlyozta : modellértékű lehet az a folyamat, ahogyan az uránbányászok sorsát elrendezik, s az illetékesek érzik is a felelősségüket. Az új jogszabály különféle megoldásokat kínál: végkielégítést, korkedvezményes nyugdíjat, átképzési támogatást, áttelepülési kölcsönt, újrakezdési kölcsönt, vállalkozássegítő juttatást, s így tovább. A „humán csomag” általában 10 évi munkaviszonyt ír elő a végkielégítés megszerzésére, de a mecseki uránbányászok ötvenszázalékos időkedvezményt kaptak. A sugárveszélyes munkahelyek dolgozói már öt év után jogosultakká válnak végkielégítésre. Ennek mértéke az átlagkereset 6 és 24 havi összege között változik. A Mecseki Ércbányászati Vállalat 2800—3000 dolgozóját érintik ezek a rendelkezések, de a jogszabály adta lehetőségeket egyelőre csupán száz ember vette igénybe. Nagyobb munkaerő leépítés érthetően csak az év végén lesz! (MTI) „ Egység! Egység N agyon sokszor hangzott el ez a szó a szakszervezetünk XXIV. kongresszusán — kijelentő és kérdő mondatban egyaránt. Először azt próbálom elemezni, hogy milyen környezeti hatások között vetődött fel ilyen élesen az egység problematikája. A társadalmi változások egyértelműen a decentralizálás irányába hatnak. Megszűnt a diktatórikus, monolit pártrendszer, s a demokrácia talaján sokszor az alakuló pártok se tudják megtartani egységüket. A szakszervezetekben érvényesülő demokrácia is az egység megbontását, az alakuló szövetségek sokféleségét jelentik. A gazdaságban megindult folyamatok a nagyvállalati szervezetek megbomlását okozzák, még az államigazgatási felügyelet alatt álló vállalatoknál — így az energetikában — is. Ezeket a folyamatokat helyeselni kell, hiszen olyan irányban hatnak, hogy nagyobb lehetőséget biztosítsanak az emberi kezdeményezőkészségnek. Nőjön az alkotói szabadság, de nőjön vele arányosan a felelősség is, nem utolsósorban a jövedelem. A kisvállalkozások létrejötte irtja a bürokráciát, a bürokratikus szervezeteket. De vigyázni kell, hogy ne legyen tere a régi beidegződésnek, ne egyesek egyéni érdekeinek megfelelő szervezetek jöjjenek létre. A bányaiparban a nagy számban létrejött Korlátolt Felelősségű Társaságok, vegyesvállalatok, jelzik, hogy az energetika ezen fontos ágazatában is megindultak a korszerűsödési folyamatok. A környezet másik nagy hatáselemeként a bányászat országos megítélését emelem ki. Sok tudatlan, rosszindulatú prókátora van az új divatnak, a bányászat bírálatának. Tisztában vagyunk azzal, hogy voltak elhibázott döntések nem egyedüli hibás döntések voltak ezek, hanem több csődbe ment az energetikában, a bányászatban, de rögtön tegyük hozzá, hogy sajnos országos nagyberuházás részét képezték. Nem akarok a múlt hibáival példálózni, inkább rá szeretnék világítani, hogy milyen nehéz hosszú távú döntéseket hozni. Kell-e alaperőmű vagy sem, ha kell, milyen energiahordozó bázisra, s mikor? Az ország energiapolitikája szempontjából alapvetően fontos kérdések évek óta vita tárgyát képezik. Ki meri felvállalni a felelősséget, hogy a 75% importfüggőségre tervezett energiagazdálkodásunk nem fog katasztrofális helyzetet teremteni az ezredfordulón? A változó világgazdaságban, az elismerten bizonytalan prognózisok mellett határozottan csak a bányászati tevékenység felszámolását lehet kezdeményezni? Hadd jelentsem ki, ezek is hallatlan nagy kockázattal járó döntések. Akik szidják a bányászatot, s csak a bányagazdaság egyik elemét, primitíven csak a költségvetési kapcsolatot figyelik, legyenek tudatában annak, hogy a hazai energiahordozó termelői kapacitások felszámolása miatt ami igen sok pénzbe kerül — a későbbi igen súlyos árat kell fizetni. Vajon hol lesznek majd akkor a ma döntéshozói és milyen kormányra hárul majd a felelősségi? Gondolataimból remélem kitűnik, hogy mi bányászok — utalok a kongresszusi hozzászólásokra — nem fogadjuk el az egyoldalú negatív értékítéletet a szakmánk iránt. Az egység akaratnyilvánítása véleményem szerint nem más, mint a bányaiparban dolgozók közös céljának a megfogalmazása. A közös cél az, hogy a bányászok dolgozni akarnak a föld alatt, az olajkutaknál, a tervezőasztalnál, a bányagépgyárban egyaránt. Az, hogy dolgozni tudjunk, már sokkal bonyolultabb kérdés. A piacgazdaság küszöbén, az átmenet időszakában kell tisztázni, hogy mi gazdaságos, s mi nem. A bányagazdászoknak kell értelmeztetni a kérdést, például: ha 26 000 kJ kg-os feketeszén importja ma 100 5/t-ba kerül, akkor milyen a mecseki feketeszén-bányászat gazdaságosságának, jövőjének kérdése. A bányászati tevékenység csökkenése az ezredfordulóig világosan látszó folyamat Kimerülnek, csökkennek az ásványi kincseink (szénhidrogén-bányászat), illetve csökkennek a beruházások (szénbányászat). Ez egy jól látszó folyamat. De amit nem fogadhatunk el — az improvizált döntéseket, az elkészült milliárdos beruházások szétrombolását. Közös érdekünk, hogy a befektetett tőke legjobban hasznosuljon. Ismerve az uránbányászok erőfeszítését egy fél év alatt közel kerültek ahhoz, hogy a termékükre olyan vevőt találjanak, hogy gazdaságos legyen a működésük. Itt nem arról van szó, hogy az uránbányászat folytatását követelje a szakszervezet De arról igen — s ezt nem értik a közgazdászok —, hogy az elkészült új függőaknával megfogott mező leművelését elvégezzük. Ha nem tervezünk új beruházást az így előkészített bánya egy évtizedig tud működni.Ez idő alatt fel lehet készülni a bezárásra, az emberek átképzésére, elhelyezésére, s ez nem kerülne több mint húsz milliárd forintba, terhelve e kritikus években a népgazdaságot úgy, mint ahogy eddig tettük, több száz akna, bányaüzem bezárásával. A nem megalapozott bányászati döntések károsan érintik a bányaipar többi vállalatát is. Lassan nem lesz bányagépgyártónk, kereskedőnk, bányatervezőnk a szükséges munkák elvégzésére. Akkor, amikor a bányászati vállalatok működőképessége az alapvető gond, a munkahelyek megtartásáért, illetve teremtéséért kell küzdeni, nagy feladat hárul a szakszervezetekre. A bányászat kormányzati döntések előkészítésekor, elfogadásakor kell világos koncepcióval rendelkezni. Ezt szolgálja az egységgel jelzett felfogás. Előre meg lehet jósolni, hogy egy darabokra szétesett bányászszakszervezet nem tudná hatékonyan képviselni az érdekeket. De a másik oldal is fontos, hogy a szövetségi rendszerben nincs helye a centrális irányításnak. A döntési jogok kerüljenek a helyükre, az alapszervezetekhez, s csak azokat a témákat kezeljék központilag, amelyek döntési szintje azt igényli. Egyesek vitatják a tagdíj központosításának mértékét, a 60—40 százalékot. Ennél a kérdésnél is világosan kell látni, hogy a BDSZ központ működésére alig 20% fordítódik. Többi visszautalásra, illetve átutalásra kerül, aminek az értelme a bányászati szolidaritás megvalósítása. Fontos kérdés lett napjainkban a szakszervezetek működőképessége. Furcsa, hogy ezt egyes bányászatban dolgozó vezetők úgy képzelik el, hogy lehetetlenné kell tenni a szakszervezetek munkáját. Ez esetben nem tekintenek nyugatra, ahol a kapitalisták elemi érdeküknek tekintik, hogy jó partnerkapcsolatot építsenek ki az erős szakszervezettel, s együtt biztosítsák a nyugodt munkafeltételeket. Fontos tudni, hogy azok az alapszervezetek, amelyek elfogadták a BDSZ XXIV. kongresszusa, a szakszervezetünk alapszabályát bírósági cégbejegyzés nélkül is önálló jogi személyek lettek — miután a BDSZ 61103 számon a Fővárosi Bíróságnál bejegyzésre került, így érvényesül azelmélet, hogy az egység mellett a fő hangsúly az alapszervezetekre tevődik. . A szakszervezetek működéséta BDSZ és az alágazatok között együttműködési megállapodás fogja biztosítani. A BDSZ központja is elvégezte reagálását a kongresszus után. A létszám hét fővel csökkent, a szakapparátus csupán tíz főből áll. Ebből is világosan látszik: elképzelhetetlen a régi típusú munkastílus, a központi irányítás. Arra viszont van mód, hogy az elkövetkezendő nehéz hónapokban a szövetségi rendszer megfelelően tudja képviselni tagságának érdekeit. dr. Korompay Péter