Bányamunkás, 1992 (79. évfolyam, 1-12. szám)
1992-10-01 / 10. szám
2 ~ MSZOSZ-BDSZERTED SZOL ES ÉRTED TESZ! ^ Összedől az ajkai dominó? MUNKAVÁLLALÓK DRÁMAI FÓRUMA AJKÁN Levél az ipari miniszterhez Méltán nevezhetjük az Ajkai Munkavállalói Kerekasztal Szakszervezeteinek fórumát drámainak, amelyet az 1-es timföldgyár váratlan leállításával kapcsolatban, a közös megoldáskeresés reményében a kerekasztalt tömörítő huszonhét érdekképviseleti szervezet megbízásából hívtak össze. Ismeretes az a szomorú tény, hogy Ajkán súlyos foglalkoztatási problémák vannak, s ezek a gondok csak erősödnek. Jelenleg 4200 a munkanélküliek száma, s az 1-es timföldgyár leállításával rövidesen 700 fő csatlakozik sorstársaihoz. De az Ajka 2-es timföldgyárat is veszély fenyegeti, hisz’ csak pár hónapig van még munkája. A 2-es gyár leállítása újabb 800 fővel növelné a munkanélküliek számát a városban, s ez már nemcsak az Alumíniumipari Kft. belügye, hanem az egész iparmedencére katasztrofális következményekkel járna. Dominószerűen omlana össze az ajkai ipari struktúra, hiszen a timföldgyártás leállításával jóval kevesebb bauxitra lenne szükség. Ugyanakkor kevesebb villamos energia kellene, s ehhez kevesebb szénre lenne szükség. Tehát kritikus helyzetbe kerülhet a Bakonyi Bauxitbánya, a bauxitot fuvarozó két Volán vállalat, súlyos foglalkoztatási gondok jelentkeznének a Hőerőműben és az Ajkai Szénbányáknál is. A Munkavállalói Kerekasztal tanácskozását Horváth József, az Alumíniumipari Kft. szakszervezeti tanácsának elnöke vezette le. Az érdekelt cégek szakszervezeti képviselői, valamint a meghívott rangos vendégek elmondták, hogy ők hogy látják a kialakult tragikus helyzetet s a válságkezelés lehetőségeit. Elsőként az Alumíniumipari Kft. képviselője, Ughy Károly, a szakszervezeti tanács titkára mondta el véleményét. Beszélt egyebek között a kohó és az 1-es timföldgyár leállításáról, amely 1100 dolgozó munkahelyének megszűnését jelentette. A kohászoknak — igaz, kevés sikerrel — még lehetett akkoriban munkahelyet ajánlani, de az 1-es gyár bezárásánál már ez a lehetőség sincs meg. Elfogadhatatlan számukra ez az állandó visszavonulás, amelynek okozója a kormány átgondolatlan gazdaságpolitikája. Úgy gondolják, hogy ezen az úton nem szabad tovább haladni. A 2-es timföldgyár leállítása már katasztrofális következményekkel járna az egész iparmedencében. Tehát a kormányzat segítsége nélkül a Hungalu Rt. és az Ajkai Alumíniumipari Kft. egyedül már nem lesz képes a megmaradt kapacitás további fenntartására sem. *** Horváth József, a Kerekasztal-tanácskozás levezető elnöke kihangsúlyozta, hogy ha a dominó első kockája (a timföldgyár) eldől, ez mit jelent az egész városnak és az iparmedencének. A következő „kocka” a bauxitbányászat lenne. Érthetetlennek tartja, hogy Ajkán, a bauxitbánya, a hőerőmű, a szénbányászat szomszédságában nem lehet timföldet gyártani, Almásfüzitőn pedig lehet... Székely Jenő, a Bakonyi Bauxitbánya Vállalat szakszervezeti titkára folytatta a sort. Elmondta, ha Ajkán a timföldgyártás megszűnik, vállalatuknál 1000 fő munkanélkülivé válna. S ez nemcsak tapolcai, hanem ajkai probléma is, ugyanis a bauxitbánya dolgozóinak többsége Ajka környékéről jár dolgozni. Szolidaritásáról biztosította az ajkaiakat, kihangsúlyozta, hogy a jelenlegi helyzetben mindenkinek össze kell fognia. Az ajkai Hőerőmű két szakszervezete — a Nagy Károly vezette Autonóm, és Búzás Zoltán Ligás szervezete — is támogatásáról biztosította a tanácskozás résztvevőit. Tisztában vannak azzal, hogy a timföldgyár megszűnésének ők is szenvedő alanyai lennének. Visszaminősülnének fűtőerőművé, s a jelenlegi 650 helyett maximum 300 fő munkahelye lenne biztosított. Bíznak abban, hogy Szabó Iván ipari miniszter betartja ígéretét, és a kormány finanszírozni fogja ezt az átmeneti állapotot, amíg újra megélénkül a piac. *** Ennek a dominónak a másik kockája az Ajkai Szénbányáknál dőlne össze, mert a 2-es gyár bezárásával kb. 600 ezer tonnával kevesebb szénre lenne szükség, és 1600 ember válna munkanélkülivé. Maga alá döntené természetesen a szállító vállalatokat, érintené az ÁFÉSZ -t, mert munkanélküli segélyből nem lehet vásárolni. Gondot jelentene a Volánnak, ugyanis a munkanélküliek nem biztos, hogy 18-20 Ft-os menetjeggyel közlekednének majd. Sorolhatnánk tovább a következményeket, amelyek Ajka városra leselkednek, és nagyon szomorú kép körvonalait festik le. Dr. Csertán János polgármester az önkormányzat, a Polgármesteri Hivatal oldaláról közelítette meg a témát. Kijelentette, hogy az önkormányzat minden segítséget megad, igyekszik megfelelő partner lenni. Kilátástalannak ítéli meg a munkanélküliség kezelését Ajkán, ha ez így megy tovább, szinte az egész városra munkanélküliség vár. *** A szén, az energia, a bauxit, a timföld nem idénycikk, mindegyikre mindenkor szükség van — hangsúlyozta Mádai Péter országgyűlési képviselő. Majd így folytatta: — Számomra úgy tűnik, hogy ez csak a Munkavállalói Kerekasztal résztvevőinek érdeke, néhány gazdasági vezetőé nem. Nagyon felháborítónak tartottam a tapolcai bányásznapon a Hungalu Rt. vezérigazgatójának azt a mondatát, amelyben kéjelegve kijelentette, hogy itt a timföldnek vége, 2-3000 embert elküldünk. Hát ilyen nincs. Az ilyen vezetőt el kéne zavarni, ezt a szemléletet nem szabad hagyni. Most azzal az állammal kell megvívni az érdekvédelmi harcot, amelyik egyik oldalról még mindig vállalja az „apaságot”, a másik oldalról viszont elfelejti biztosítani a kenyerünket. *** Végül a kerekasztal résztvevői levélben fordultak Szabó Iván ipari és kereskedelmi miniszterhez támogatását kérve, hiszen meggyőződésük, hogy a kormányzat és az ipari tárca vezetése nem nézheti tétlenül a felvázolt méretű gazdasági és szociális feszültség kialakulását. A levélben megfogalmazták, hogy az államnak, mint tulajdonosnak jóval kevesebbe kerül a több mint 3000 munkahely megtartása, mint a megszüntetés költségei, valamint a bevételkiesés együttesen. Számításaik alapján közel 300 millió forintos SZJA-tól és mintegy 600 millió forint TB-járuléktól esne el a költségvetés, ráadásul közel félmilliárd forintnyi munkanélküli-járadékot kellene kifizetni, s akkor még nem számoltak az üzemek, az aknák bezárási költségeivel. Ezért kérik az ipari minisztert, hogy a dominó elv ne érvényesüljön, a kormányzat teremtse meg a timföldgyártás életben tartásához a megfelelő gazdasági feltételeket. *** Kellemes színfoltja volt a fórumnak, hogy a munkavállalókat képviselő, a választások miatt egymással szemben álló szakszervezetek a város ügyében mindent félretettek és összefogtak. Ezt érezni, mert így látunk esélyt arra, hogy a kormány gondjaink megoldásában segítsen. Tollár Sándor BÁNYAMUNKÁS 1992. OKTÓBER A szavahihetőség ma szakszervezeti felelősség Beszélgetés Wágner Ferenccel, a Dorogi Szénbányák Szakszervezeti Szövetségének elnökével A Dorogi Szénbányák felszámolás alatt lévő cégéből 1991. november elsejével megalakult a Dorogi Szénbányák Részvénytársaság azaz a DOSZÉN Rt. Ez annyiban jelentett eltérést a többi vállalathoz, illetve a Dorogi Szénbányák FA-hoz képest (FA ) Felszámolás alatt. — a szerk.), hogy 54%-os magántulajdon jött létre. A FA hitelezői a DOSZEN Rt. tulajdonosai lettek, azóta ez, az ágazat felszámolási gyakorlatában jól bevált módszerré vált. A hitelezők a DOSZEN Rt-ben állami kisebbséget képeznek, míg az 54% az négy Kft. magántőkéjét képviseli. A Korlátolt Felelősségű Társaságok úgy kerültek az „üzletbe”, hogy hitelezői érdeküket ki kellett valahogy elégíteni, s ehhez egyetlen lehetőség látszott megvalósíthatónak: az új brikettgyár értékesítése. Ezt 700 millió forintért a négy Kft. vette meg, továbbá törzstőke gyanánt letett 400 milliót, így a DOSZEN Rt. alaptőkéjét 1 millió 300 ezerben biztosították. — Ez tehát a dolog gazdasági előzménye. Mennyiben befolyásolta az átalakulás a szakszervezet addigi tevékenységét? — kérdezem Wágner Ferencet. — Az új tulajdonosokkal az igazgatóságokon keresztül kellett, hogy realizáljuk azokat a „megszokott” normatívákat amelyek a működés biztosításához feltétlenül szükségesek. November elsején a bizalmi testülettel megtárgyaltuk azokat a szerződéstervezeteket amelyek az alapító okirat mellékleteként szerepeltek. E szerződések egyrészt tartalmazták a működéshez szükséges tárgyi (iroda, telefon, stb.), technikai (személygépkocsi, költségkeret a mikrobuszhoz, irodaszerek stb.), és személyi feltételeket (függetlenítettek létszáma stb.), másrészt a szakszervezeti pénzeszközökkel és szociális intézményekkel kapcsolatos dolgokat. Az üdülőktől, üdültetéstől kezdve egészen az úgynevezett szakszervezeti hatáskörbe tartozó pénzeszközök felhasználásának módszertani megfogalmazásáig. Az elmúlt időszakhoz képest önállóbbak lettünk, jobban sikerült elszakadnunk a gazdasági vezetéstől. A strukturális változások körvonalai ez év február-márciusában rajzolódtak ki, amennyiben mi is felkészültünk, mint klasszikus szakszervezeti szövetség egyfajta területi munkára, ugyanis az Rt. ezerhatszáz dolgozóján kívül az önálló kisebb részvénytársaságok tagsága is hozzánk tartozik. Ez a szövetség hitet tett amellett, hogy továbbra is a Bányaipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetségének kötelékében kíván működni. Legyen az építőipari vagy gépgyártó, vagy önálló társaság. Legutóbb a Mészüzem is Kft.-vé alakult át s szóba sem került, hogy visszamennének a cementiparhoz. Az új struktúrának megfelelően áttértünk az elnöki rendszerre. Létrehoztunk egy minden területet reprezentáló operatív csoportot, mivel az állami vállalatnál megszokott döntési intervallumoktól eltérően itt naponta kell döntéseket hozni és nincs időnk összehívni a testületet. A csoport amely Bizalmi Testületünk megbízásából látja el feladatát szükség szerint bármikor összehívható és partnere a gazdasági vezetésnek. Mi kiszálltunk a gazdasági munkából. Nem azzal foglalkozunk, hogy mit tervez a gazdasági vezetés és hogyan teszi azt, hanem azzal, hogy abból mit és hogyan valósít meg elsősorban a dolgozók szempontjából. Az átalakulás új testületeket hozott: közgyűlés, igazgatóság, felügyelő bizottság. Ez utóbbiban biztosított a dolgozói képviselet. Azok a gazdasági kérdések, amelyek előtte a szakszervezet gyakorlati feladatait képezték, most a felügyelő bizottság reszortja. A szakszervezet illetékességére egy példát mondok. Az Rt. igazgatósága tervezi a B brikettgyár beindítását. Az ő dolguk. A mi feladatunk akkor kezdődik, amikor az első munkavállaló megjelenik a gyárban. — Hol volt könnyebb szakszervezeti munkát végezni, az átalakulás előtti időszakban vagy az új struktúrában? — Látszólag könnyebb lett a munkánk azzal, hogy nem foglalkozunk kimondott gazdasági kérdésekkel, megszűnt az ún. gazdasági munkát segítő tevékenység, viszont sokkal nagyobb a felelősségünk a dolgozói érdekérvényesítésben. A dolgozó megbízásából, az ő nevében, helyette dönteni, nem hiszem, hogy van ennél nagyobb felelősség. Az új helyzetben rengeteg olyan új impulzus ér minket, ami az előzőtől eltérő voltánál fogva pozitív töltést ad munkánknak. Ez erőt ad azoknak a napi nehézségeknek az elviseléséhez, ami ugyancsak a megváltozott körülmények velejárója. Egy példa arra, hogy a szavahihetőség mint felelősség ma mit jelent. Ez év májusában időszakosan be kellett zárni a gyárat. Ezért a gyárból, illetve az Rt. munkavállalói oldaláról eltávozott négyszáz emberről a közös megállapodásban szakszervezeti kezdeményezésre, olyan feltételeket határoztunk meg, amely példaértékű lehet akár országosan is. Azt mondtuk: aki szeptemberben-októberben az újraindulásnál nem jön vissza, azt nem tekintjük szerződésszegőnek, de ha mi nem vesszük vissza, akkor mi azok vagyunk. Erre a szakszervezet volt a garancia. Azt is kimondtuk, leírtuk, hogy ha visszajön az itt nem töltött idő hűségpénzét illetve szénjárandóságát, munkavállalói jutalom gyanánt kifizetjük, az új Kollektív Szerződésünkben pedig rögzítjük, hogy a munkaviszonyát folyamatosnak tekintjük. A bányaipar területén, ha nem is meghatározó jelleggel, de előfordulnak BDSZ-en kívüli érdekvédelmi szerveződések. Nálatok egyáltalán nincs. Mi ennek az oka? — Nem tudom, hogy örüljünk vagy bánkódjunk emiatt. A vezetés nem tiltotta, hiszen egy szervezettel könynyebb tárgyalni mint mondjuk hárommal. Voltak is próbálkozások, de egyszerűen nem volt rá vevő. Hogy miért arra nekem két szubjektív megjegyzésem van. Az egyik, hogy minket ért a bányászatban a munkahely elvesztésének stressze legelőször. Szakszervezetünk már az átalakulás előtt felismerte, hogy nem az embereket kell megvédeni, hanem a munkahelyeket, s ezért mindent meg is tettünk, nem eredménytelenül. A dolgozók ezt tudták is rólunk. Ott is ahol az állami dotáció és felszámolási pénzek megszűntével minőségi cserét hajtottunk végre, ott is messzemenően figyelembe vettük, sőt kértük a dolgozók véleményét. Logikus, hiszen minden az ő zsebükre is ment. A másik ok ami miatt úgy gondolom nem alakultak más érdekvédelmi szervezetek nálunk az az, hogy néhány kérdésnek elébe mentünk. Nyíltan beszéltünk az emberekkel arról, hogy mit akarunk, s az információkat sem fogtuk vissza a BDSZ tevékenységéről. Ezt nagyon fontos elemnek tartom. Sűrűn tartottunk bizalmi testületi ülést és titkári, mert volt mindig bőven mondanivalónk. Gyakorivá vált az emberekkel való találkozás és az a közvetítő szerep, amit a munkavállalók és a munkáltatók között láttunk el. Nem volt tabutéma. — Azt mondják, hogy a különböző más szervezetek azért alakulgattak, mert a szakszervezetben még mindig ott vannak a régi „begyepesedett” vezetők. — Én tizenegy éve tartom magam szakszervezeti vezetőnek, tehát a régi jelző megillet. Azt azonban vallom, hogy amíg egy vezető képes megújulni, rugalmasan vezetni méghozzá az új iránt fogékonyan és embercentrikusan, addig helye van a palettán. — Az üzemi tanács választások előkészületi szakaszát éljük. Hogyan készültök és milyen részt vállaltok ebből a feladatból? — Idejekorán felismertük, hogy bár az üzemi tanácsok a gazdasági vezetés munkavállalói képviseletei, az egyáltalán nem közömbös, hogy milyen szakszervezeti részvétel valósul meg az összetételében. Tevékeny részt vállalunk a választások előkészítéséből. Előre meghatározott ütemterv szerint dolgozunk. Az a célunk, hogy az általunk alkalmasnak tartott dolgozók be is kerüljenek. Nagyon figyelünk arra, hogy megfelelő arányban a nem szakszervezeti tagok is képviselve legyenek, ez nálunk nyolc és tizenkét százalék között mozog. Ismert, felkészült és népszerű embereket akarunk oda, akik megfelelő partnerek lényeges kérdések eldöntésében. Végül még egy dolog. Kollektív Szerződésünkbe szakszervezeti javaslatként bevettük és el is fogadtatjuk az igazgatósággal, hogy az üzemi tanács mielőtt a valamikori szakszervezeti hatáskörbe tartozó jóléti-kulturális pénzeszközök kérdésében — amely az ő illetékességük lesz — döntene, köteles a szakszervezeti képviselettel tárgyalni. Hámori István Szubjektív megjegyzés g.m.-nek Ajkára Az „Ajkai Szó” szeptember 11-i számában „szubjektív tudósítást” olvashatunk a 42. Bányásznapról, a g.m. (így írta alá, kisbetűvel) tollából. A kevés érdeklődőt a tudósító a rossz időnek és a bányászszakszervezet korábbi (valószínűleg általa gyengének minősített) tevékenykedésének tudja be. A BDSZ elnökét szinte sajnálkozva, sereg nélküli vezérnek titulálja. Kontrasztként odatesz még két megjegyzést, egyiket Schalkhammer Antal gépkocsijára, mint aki csodálkozik, hogy az elnök nem Volgával, vagy Ladával, hanem Citroennel közlekedik, a másikat a csinos énekesnőre Karda Beátára, aki egyedül képes volt jó hangulatot csinálni a nézőtéren. Kedves g.m.! Három dolog nagyon biztos: 1. Rossz idő volt. 2. Schalkhammer Antal a helyzetről, ha akart volna sem mondhatott szépeket, és az autója akár lehetne Opel, akár Ford is. 3. Karda Beáta kellemes jelenség. Ami viszont nem stimmel kedves g.m., az egymástól független tények „dialektikus” egybemosása. Ezt a „szubjektív tudósítás” sem magyarázza. Tessék mondani, mitől legyen ma a bányásznak jó kedve? (ez a kérdés persze más ágazatban is föltehető) És pont Ajkán csodálkozik rá a helyzetre az újságíró, ahol az alumínium kohászat válsága miatt is időzített bombán ülnek?! Tudja-e kedves g.m., hogy a kormányzat stratégiai hibái hány ezer ember életét kérdőjelezik meg csak abban a térségben? Tudja-e, hogy ebben az évben a BDSZ fellépése folytán csaknem 14 ezer bányász-munkahelyet sikerült megőrizni? Tudja-e, hogy a bányásznyugdíj és egyéb járandóságok megtartása mennyiben köszönhető a BDSZ-nek? Nem vagyok benne biztos! De azt kívánom, hogy a „vezérnek” ne kelljen mozgósítani azt a „sereget”, amelyet ön az ajkai bányásznapról hiányolt. Meg lenne lepve! — esi a —