Bányamunkás, 1997 (84. évfolyam, 1-12. szám)
1997-01-01 / 1. szám
2 - A tavalyi év - 1995-ös - az úgy telt el, hogy rövid, negyedéves időszakokra kaptunk lehetőséget a fennmaradásra - mondja Pongrácz Dénes. - Ezalatt egy csomó adósságot összehoztunk a társadalombiztosítás és az APEH felé, azért, mert nem volt lehetőségünk az energetikai szén szállítására. Az 1996-os év volt a legjobb évünk a DUSZÉN Kft. életében. Igaz, hogy az adósságteher nyomott bennünket, de 1996-ban tudtuk legalább egy fél évre előre, hogy mennyit termelhetünk és ennek megvolt a piaca és az ára is. - A kft-nek mennyi a létszáma? - A DUSZÉN Kft. 1994. január 1- ével indult 350-360 fővel. Mi tulajdonképpen az Északmagyarországi Bányavagyonhasznosítónak vagyunk a kft-je, ő a tulajdonos. A fokozatos leépülés következtében 300 főre álltunk be. Jelenleg 320-an vagyunk, mert a Várpalotán bezárt bányából 25 embert átvettünk. - Milyen az aránya a lakossági széntermelésnek és az energetikainak? - A termelésünk 20-25 százaléka lakossági igényeket elégít ki. Az energetikai széntermelésünk az 70 százalék. - A dudari szén egyedülállóságát a humintartalmú szén adta, ezzel mi van? - Nagy előrelépést jelentett ebben is az 1996-os év, mert a humintermelés az beindult, már amennyire ezt termelésnek lehet nevezni. Olaszországba szállítottunk 5-6 kamionnal, amit műtrágya mellé használnak talajjavítónak. Ez nem nagy mennyiség, de remény van arra, hogy többet fognak rendelni 1997-ben. - Hogyan dolgozzátok fel ezt a szenet? - A szénnek a darálása, zsákolása, csomagolása nálunk történik. Ez is munkalehetőséget ad. Emellett még nagyon kis mennyiségben adunk el ebből a szénből, amiből különböző kozmetikumokat készítenek. Az a lényeg, hogy ez az üzlet is beindult. Ez az egyik irányt jelzi nekünk. A másik irány az, fúróiszapot szállítunk, igaz ezt sem nagy mennyiségben. Új lehetőség még az, hogy van egy peremartoni cég, ami műtrágya gyártással foglalkozik, velük is felvettük az üzleti kapcsolatot. Ezeknél is jelentősebbnek tűnik egy német cég ajánlata, aki nagy menynyiségű szenet akar vásárolni tőlünk. Ez még csak szándéknyilatkozat szintjén áll. - Milyen szenet? - Erőművi szenet innen vinnék el. Mi erőművi szenet 1996-ra egy petajoule-t kértünk és 1997-re már csak 0,7 százalékot kérünk. - A dudari szénnek milyen a huminsavtartalma? - Nálunk olyan 70-80 százalék közötti a huminsavtartalom. Egyébként minden szénben van huminsav, de alacsony százalékban. - Milyen áron tudjátok eladni ezt a szenet? - A lakossági szén árának a háromszorosát adják érte. Mázsánként kb. 2000 forintért adjuk. Igaz, hogy eddig csak kis mennyiségben tudtunk ebből eladni, de a jövő az mindenképpen nekünk dolgozik. Nyugat-Európában ennek a jelentőségét már régen felismerték, de itt nálunk ma még csak erre alapozni nem tudunk. - Ez konkurenciája lehet a műtrágyának? - Többféle technológia van. Van ahol a műtrágyával együtt keverik a talajba. Máshol pedig csak ezt a szénport. Ennek az a jelentősége - mondják -, hogy a növény a gyökérzónában megőrzi a nedvességet. A hoszszabb, szárazabb időjárásnál érvényesül ez a hatása és ha a műtrágyát vele együtt szórják a talajba, akkor a műtrágya nem egyszerre bomlik le, hanem fokozatosan adagolja a tápoldatot a növénynek. Ennyit tudok róla. Ahhoz, hogy hosszú távon át tudjatok térni a huminszén termelésére és előállítására, annak az a feltétele, hogy az erőmű átvegye az energetikai szenet. 1996-ban biztosítva volt az egy petajoule szén átvétele. Mi várható 1997-ben? - Ez az, amit egyáltalán nem tudunk. Most, hogy a privatizáció körül gondok vannak, a dudari szén iránti érdeklődőknek egy része hátat fordított. Olyan hangok is vannak hogy a privatizőr nem akarja átvenni a szenet az integráción kívüli bányától. Az integráción kívül rekedtek azok mostohagyerekek a szénbányászatban. Mi meg még a kiverekedtek között is mostohák vagyunk, és egyedül vagyunk. Rajtatok kívül azért még van Lencsehegy, Putnok és a Feketevölgyi Bánya. Igaz, hogy Szászvár, Edelény és Várpalota már bezárt. Igen, Putnok, Feketevölgy és Lencsehegy még van, de tőlük 1998- ig garantáltan átveszik az erőművek a szenet, garantált áron. Viszont mi minden évben koldulni megyünk - a fennmaradásunkért -, hogy vegyenek már tőlünk is át szenet. Az üzleti terveink elkészültek, idén mi 0,7 petajoule-t kértünk, utána való évben meg 0,5 petajoule-t tervezünk. Nem tudom, hogy mi lesz, megkapjuk-e vagy nem. Eddig mindig a munkába vetett hit éltetett. Ennek a megcsúfolása lenne, ha most vége lenne a bányának. Béremelés az elmúlt években alig volt. Nem azért akarjuk ezt a 0,7 petajoule-t, mert most olyan jól megy a dudari bányának, hanem azért, mert nincs más lehetőségünk. A környéken 1991 óta semmilyen munkalehetőség nincs azon kívül, hogy a bánya létszáma 1200 főről 300-ra csökkent. - Ilyen körülmények között menynyi az átlagfizetés? - Az 1995-ös évben az átlagfizetés 48 ezer forint bruttó volt. Az idén mivel jobb évünk volt, ezért az átlag felmegy 55 ezer forintra. Ez az üzemi átlag. 1994-ben nem volt béremelés, 1995-ben olyan 6-7 százalék volt, az idei eredmény hatására szeptember 1-től kaptunk 15 százalékot. - Az emberek hogyan viselik ezt a bizonytalanságot? - 1994 óta 18-an tudtak elmenni a 25 éves bányásznyugdíjjal. Már azért megérte, hogy harcoltunk a bezárás ellen. Mi akarjuk, hogy ne zárják be a bányát. Mi akarunk tovább dolgozni. Igaz van egy kormányhatározat, hogy be kell zárni a bányát. Nyugaton nem így megy, hogy be kell zárni a bányát, mert veszteséges, hanem felül kell vizsgálni, hogy miért veszteséges. Nálunk ez megtörtént. A létszám csökkentve lett. A technológia át lett állítva a széleshomlokú frontfejtésekről az egyedi támos kamrafejtésekre. Mi, akik ottmaradtunk, mindent elkövettünk azért, hogy ez a bánya gazdaságosan működjön. Hazai viszonylatban az egyik leggazdaságosabban működő bánya vagyunk. Ehhez az is hozzájárul, hogy bérben elmaradtunk, mert nemigen volt béremelés, de akkor nem tudunk fejleszteni, termelni. Az aranytojást tojó tyúkot nem lehet megenni. - Miben bízol, hiszen kormányhatározat van a bezárásra? - Egyrészt magunkban bízunk, és azokban az emberekben, akik eddig is segítettek. A legnagyobb segítséget a bányászszakszervezet adta 1992. január 8-9 óta és ezt minden évben megadja. Segítenek még az országgyűlési képviselők. Először örültünk annak, hogy mégsem zárják be a bányát, hanem tovább dolgozhatunk. Később már arra törekedtünk, hogy jó lenne legalább egy fél évre előrelátni. Ez megy 1994 óta. Még nem jutottunk el odáig, hogy minden mindegy, csak már valami legyen. A többség meg bízik abban, hogy jobbra fordul a sorsunk. Az eddigi évek is azt bizonyították, hogy tovább kell csinálni, mert nincs más lehetőségünk. Ha a helyzet úgy kívánta, saját érdekünkben mindig megtettük a megfelelő lépéseket 1993-ban sztrájkfelhívásunk volt azért, hogy megkapjuk az 1994. évi energetikai szén szállításának lehetőségét. 1994. április 28-án volt egy demonstrációs felhívásunk. Mindkét dolog megoldódott és nem kellett sem sztrájkot, sem a demonstrációt megtartani. Nekünk nincs vesztenivalónk és nincs más választásunk és saját érdekünkben hasonló lépésekre bármikor készen állunk. - Ha nem lenne az üzemben szakszervezet? - Úgy érzem, hogy a szakszervezet az életet jelenti nekünk. Ha nem lenne bányászszakszervezet, már régen bezárták volna a bányát. Soha nem merült fel nálunk, hogy nem kell szakszervezet. A mi esetünk is példa arra, hogy ha van szakszervezet, és ha a tagjai azt akarják és a BDSZ felső vezetése is, hogy tovább éljünk, akkor az eredménye az, hogy továbbéltünk. L. A. Nincs más lehetőségünk Amikor a Veszprémi Szénbányák megszűnt, ezzel egyidőben alakult meg a Veszprémi Szénbányák FA. Dudari Bányaüzeme. Egy időben 1993. év végén szó volt arról, hogy a Terrum Dudar Kft. megveszi a bányát és mint Terrum Kft. működik tovább. Végül is 1993. december 30-án DUSZÉN nevű Kft. alakult egymillió forintos alaptőkével. A Terrum Dudar Kft-n keresztül az ismert vállalkozó, Palotás János lett volna a bányatulajdonos. Erről is írt a Bányamunkás 1993 novemberében. A Dudari Bánya és az ott dolgozó bányászok helyzetéről beszélgetek Pongrácz Dénessel, a DUSZÉN Kft. szakszervezeti bizottságának az elnökével 1996 november végén. - Nem vártuk, de ha elmaradna, akkor furcsa volna az - mondja Wágner Ferenc, a szénbányászati tagozat vezetője, aki az integrációból kimaradt szénbányákat képviseli -, hogy 1992-től valamennyi év novembere és decembere azzal telik el, hogy amiben az előző év hasonló időszakában megegyeztünk, azt fel kell újítani. Így volt ez 1996-ban is, amikor mindenki tudta, hogy 1994—95-ben a kormánnyal megállapodtunk abban, hogy az úgynevezett integráción kívüli bányák termelése, termelési finanszírozása, szénszállítási kötelezettségek milyen időintervallumhoz kötötte és milyen nagyságrendben korlátozta. - Ennek mi a lényege ? - Az, hogy 1998. december 31-ig rendelkezett a kormánnyal kötött megállapodás arról, hogy az integráción kívüli bányatársaságok termelést folytatnak. Ez a megállapodás kimondottan az energetikai szénszállításra vonatkozik. - Nem tudom, hogy mi a gond, ha egyszer van egy érvényes megállapodás a kormánynyal? - Mindenki, aki a kérdésben érintett - 1996-ban - az a tulajdonosi szerkezetváltásra hivatkozva... - Mit értesz a szerkezetváltáson? - Azt, hogy a Tiszai Erőmű Rt. amerikai tulajdonba került és, hogy ezzel együtt a kormánnyal kötött szerződés érvényét vesztette - mondták egyesek. - De hiszen ti nem az amerikai tulajdonossal állapodtatok meg. Ha ezt a helyzetet komolyan nézzük, akkor mi tényleg nem az amerikaival, nem az MVM-mel, nem a Tiszai Erőművel kötöttünk megállapodást - mint a bányászszakszervezet sztrájkbizottsága - és nem az MVM-mel és a Tiszai Erőművel és másokkal kötött megállapodásra született kormányrendelet. Arra a BDSZ Sztrájkbizottság-kormány megállapodásra jött létre a kormányrendelet, ami a két fél dolgát érintő kérdések sorát jelenti. Ez elég egyértelmű számomra. Az amerikai közbelép - A megállapodás felborítása a másik fél részéről jelentkezik akkor, amikor a megállapodásban foglaltak döntő többségéért a kormányoldal nem tett eleget. - Miben mutatkozik ez meg? - A decemberi tárgyalásunk során mindenki hivatkozott a megállapodásra - erről az a személyes véleményem -, de előtte illett volna azt a tárgyaláson résztvevőknek elolvasni, mielőtt ebből egyes részeket ki akartak hagyni. - Mire gondolsz? - Nem szól a fáma arról - külföldi munkavállalók esetében -, hogy hány ember került ezáltal kiváltásra a megállapodásban rögzítettek alapján nettó 100 ezer forintért, ami kimondottan a külföldi munkaerő Oroszlányba történő kiváltását jelenti. Hol készültek olyasfajta munkavállalói leépítési tervek, amiről a megállapodás szól. Végül a Magyarországba behozott szenek ugyancsak a megállapodásban rögzített magyar szenek érdekében történő intézkedések hol maradtak el. Ezt az utolsó gondolatot nem nagyon értem. A megállapodás egyik pontja arról szól, hogy mindkét fél kötelezi magát arra, hogy megvédi a lakossági fogyasztói szenet. Ezek a bányák, amiről szó van - és ahol az energetikai szénszállítás megkérdőjeleződött - elsősorban nem csak energetikai szenet, hanem lakossági szenet termelnek. Ez is hozzátartozik ahhoz, hogy miről szól a kormányrendelet és miről nem. A megállapodás utolsó pontjában az áll, hogy az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium illetékes szakértői gondoskodjanak arról, hogy a BDSZ Sztrájkbizottság - kormány közötti megállapodásban foglaltak kormányrendeletben jelenjen meg. Itt lett eltüntetve a megállapodás lényeges pontja, hogy a kormányrendelet az érintett bányatársaságok anyagi finanszírozásáról szól. Ha jól értem, akkor a kormány és a BDSZ közötti tárgyalás azt irányozta elő, hogy a megállapodás kormányrendeletben jelenjen meg. - Igen, de a bányáknak nemcsak a finanszírozási része, hanem a szállítási és átvételi kötelezettségek része is. Ezzel párhuzamban már ott „elkerülte a figyelmünket”, hogy az ebben illetékes apparátus csak a finanszírozási oldalát rakatta kormányrendeletbe. - Mivel érvelt a kormányoldal? - Teljesen mondvacsinált érvekkel, például a külföldi munkaerő esetében. A Lencsehegyi Bányatársulat 1996. december 18-án nem rendelkezett még a törvényben 15 napos határidővel aláírt engedéllyel, ami az 1997. január 1-vel Lencsehegyen dolgozó ukrán, erdélyi bányászok dolgát érinti. Azért furcsa ez, mert más bányatársaságnál nem volt ez kérdés, csak Lencsehegyen. Miért? Erre az lehet a válasz, hogy mert a kormány nem hajlandó finanszírozni a külföldi munkaerőt. Ez nem fedi a valóságot. A kormány nem a Lencsehegyen dolgozó 200 földalatti bányász tevékenységét finanszírozza, hanem azt a 630 magyar külszínen és földalatt dolgozó munkahelyét, akinek a 200 külföldi nélkül nem lenne munkahelye. - Visszatérve az eredeti gondolathoz. Az integráción kívüli bányák léte volt most veszélyben? - Az amerikai fél kijelentette, hogy a megállapodásoknál jóval kevesebbet hajlandó átvenni. A tájékoztatásuk szerint más bányákból - nem a borsodi bányákból - sokkal olcsóbban tudja pótolni ezt a szénmenyiséget. - Hogy alakult ki ez a helyzet? - 1996. november 6-án volt az első tárgyalásunk. Ez azzal indult, hogy az amerikaiak ismerték-e ezt az átvételi kötelezettséget vagy nem. A kérdés nem úgy merült fel, hogy a Tiszai Erőműnek szüksége van-e erre a szénre vagy nincs. Hajlandó-e átvenni vagy nem és hogy a kormánygarancia mennyit ér. A második tárgyaláson a kérdés már úgy vetődött fel, hogy mi az az energiaár, amelyikért a Tiszapalkonyán termelt villamosenergia átvételre kerül az MVM részéről és az milyen módon befolyásolja az új áremelési tarifarendszerrel együtt a Tiszai Erőmű éves gazdasági tevékenységét. Vagyis nem arról volt szó, hogy az integráción kívüli szénbányák és Tiszai Erőmű kapcsolata, hanem arról, hogy a Tiszai Erőmű - ár és Tiszai Erőmű - MVM és Tiszai Erőmű - magyar energiaipar. Ezért a tárgyalások döntő többsége az ár köré csoportosult, illetve az árnál fejeződött be akkor, amikor a BDSZ Sztrájkbizottságának ehhez az égvilágon semmi köze nincs. Nekünk egy megállapodásunk volt, van, ami 1998. december 31-ig érvényes, ami a kormánnyal történő megállapodás alapján a szénszállítás átvételi kötelezettség és az ármegállapodási támogatás. Erről viszont nem sok szó esett ezeken a tárgyalásokon. - Végül milyen döntés született? - A miniszterelnöknek írtam egy levelet és kértem a segítségét abban, hogy az általa aláírt kormányrendelet megvalósításra kerüljön. A támogatásáról biztosított a miniszterelnök, ami végül is az 1996. december 18-ai tárgyaláson egy olyan megállapodásban foganatosult meg, aminek a vége az volt, amit az 1994-es kormány-BDSZ Sztrájkbizottság megállapodása magában foglalt. Végülis azt erősítette meg, csak azt nem tudjuk, hogy erre a procedúrára miért volt szükség. - Tehát újból rögzítve lett a szállítás és az átvétel? -Az 1997. évi szállítási szerződések 1996. december 31-i megkötését foglalja magában és konkrétan szól a bányatársaságokról.Azt gondolom, hogyha a bányászszakszervezet semmi mást nem csinált volna ebben az évben, csak azt, hogy ezt a szerződést újból megköti, az is elég lett volna. Hiszen ezzel bányákat mentett meg a bezárástól és bányászokat az elbocsájtástól. Ez valóban így van, ez a BDSZ tisztségviselőinek az érdeme. Ladányi A. BÁNYAMUNKÁS 1997. JANUÁR