A Bánya, 1913 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1913-01-05 / 1. szám

MEGJELENIK MINDEN VflS/ÍRNfíP. ERSCHEINT JEDEN SONNTflG/tt ELŐFIZETÉSI ÄRA kWíQ EGÉSZ ÉVRE . . 16.— K. I NEGYED EVRE . 4.-TK, FÉLÉVRE ... a - K. I EGYES SZÁM . . —.60 K. / Y' % FŐSZERKESZTŐ bischitz Béla ÜGYVED. SZERKESZTŐSEG ÉS KIADÓHIVATAL! BUDAPEST, V. KÉR., SAS-UTCA 20. SZÁM. TELEFON 108—00. HIRDETÉSEK mm. SZÁMÍTÁSSAL DÍJSZABÁS SZERINT. Küzdelem a szénpor veszélye ellen. Irta: Burdáts Lajos, m. kir. főmérnök. Angolországban William Galloway 1875-ben nagyarányu kísérletekbe fogott, s ezek eredmé­nyeivel az 1876. és 1879. évben közzétett emlék­irataiban számolt be. A kísérletekhez hosszúkás négyszögletű facsővet használt, mely 5'72 m. (18 láb 9 hüv.) hosszú, 0'30 m. (1 láb) magas és 0-l5 m. (6 hüv.) széles volt. Első emlékiratában ki­fejtette, hogy ha a szénpor és levegő keveréke nem is gyúlékony, azzá válhatik a magában véve nem gyúlékony, kevés bányagáz jelenléte mellett. Második emlékiratában pedig azt állapította meg, hogy az oly bányából kiáramló levegő, melyben sok gáz fejlődik a szénből (mintegy 2—2'5% sujtólég tartalommal), szénpor hozzáadása által robbanóvá tehető, továbbá, hogy a bánya vala­mely részében történt gázrobbanást a levegőbe sodort és abban lebegő szénporfelhő tovább képes terjeszteni, még akkor is, ha bányagáznak még nyoma sincs jelen. H. Hall és Clark 1876-ban végzett kísérletei is nagy arányukkal válnak ki. St. Helens közelében a széntelep kibúvásán haj­tott 4115 m. (135 láb) hosszú tárót használt fel erre a célra, hol szénport hintett el és a táró vájatvégében végezte a lövéseket, mire a láng a táró egész hosszára terjedt oly heves szélroham­mal, hogy — Hall megjegyzése szerint — vég­zetes leendett arra, kivel szembe találkozik. Nemsokára 11878 — 7t») a Chesterfield és Der­byshire vidéki mérnökegylet külön bizottsága kísérletezett egy 7'3 m. (24 láb) hosszú, 15 cm. (6 hüv.) széles és 30 cm. (1 láb) magas fából készült, téglány keresztmetszetű csővel, melyet a légáram előidézéséhez kéménynyel kapcsoltak egybe. A szénport a légáram sodorta a kamara nyilt vége felé. A mérnökegylet más'k kísérleti kamarája szintén fából készült, 25 m. (82 láb) hosszban, 40‘6 cm. (1 láb 4 hüv.) szélességben és 45 7 m. (1 láb 6 hüv.) magasságban. A kifuvó lövést pisztolylyal utánozták, melyet a galleria nyitott végébe sütöttek el. Összesen 134 kísér­letet végeztek kizárólag szénporral, mely 36 eset­ben gyűlt meg. A kísérleti eredmények nagyon eltértek egymástól, mit annak tulajdonítanak, hogy az ácsolatról, talpról és oldalakról össze­gyűjtött szénpor többé-kevésbé kőporral volt keverve. Időközben küldték ki az angol balesetügyi bizottságot, mely az 1879. óta úgy bel- mint külföldön végzett kísérletek, nemkülönben saját vizsgálatai alapján, az 1886. évi március hó 15-én kelt jelentésében megállapítja, hogy: 1. oly munkahelyen, hol nagyon gyúlékony szénpor nagy mennyiségben van jelen, a kifuvó lövés valószínűleg emeli a robbanás hevességét még a gáz teljes hiányában is, vagy a láng tova­terjedése mindenesetre tovább terjeszti a robba­nást a bánya jelentékeny területére és oly távoli miveletekre, hol a terjedő láng robbanó gázke­verékkel, szénporral vagy nem robbanó gázzal jön érintkezésbe ; 2. oly helyeken, hol csak kevés bányagáz van a levegőben, még ha a gáz csak kevésbbé vagy egyáltalán nem gyúlékony is, de igen finom, száraz és likacsos szénpor van jelen, a kifuvó lövés robbanást okozhat, melynek lángja távol fekvő helyekre terjedhet, hol gáz vagy lerakódott szénpor gyulhat meg és a robbanást más bánya­részekre terjesztheti ki. Megjegyzésre méltó, hogy a bizottság e vé­leménye lényegesen eltér az 1881-ben kiadott előzetes jelentésében kifejtett véleményétől, mi­dőn magában véve a szénpornak robbanását még valószínűtlennek tartotta. Megjegyzésre érdemes továbbá, hogy ugyancsak 1886-ban jelent meg a két Aktinson „Explosions in coal mines“ cimü munkája is, melyben a legutóbbi bányarobbaná­sok tanulmányozása és a megelőző explóziók történeti áttekintése után megállapítják a szer­zők, hogy legtöbb esetben szénpor képezte a rob­banás effektiv tényezőjét. A királyi bizottság végső jelentése az 1887. év szeptember 16-iki szénbánya-törvény megal­kotásához vezetett, mely a szénporos bányákra már bizonyos óvóintézkedéseket ir elő. így e törvény az általános szabályokat tartalmazó második részében (49. §. 12., h. pont) elő van írva, hogy száraz és szénporos munkahelyen csak úgy szabad repeszteni, ha előbb nemcsak az illető munkahely, de 20 yard (18’287 m.) kör­rel vont kerületen belül eső összes szomszédos és megközelíthető helyek is, hol a talpon, tetőn és oldalakon szénpor van, a repesztés előtt tel­jes öntözéssel nedves állapotba hozatnak. Ha azonban ily öntözés ártalmas a tetőre vagy a talpra, ily esetben csak oly repesztö anyagot szabad használni, amely a szénport nem gyújtja meg, vagy a repesztö szert vízzel vagy más mó­don akként kell kezelni, hogy a gáz vagy szénpor meggyuladása lehetetlen legyen. Mindezek dacára nagyon sokan voltak még,, kik a szénpor robbanó természetét kétkedéssel

Next

Regisztráció Regisztráció
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék