A Bánya, 1913 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1913-01-05 / 1. szám
2 1918 január 5. (1. szám.) A BANYA fogadták, ugy hogy 1890-ben újból Henry Hall bányafelügyelő kiküldetését találták szükségesnek, hogy felhagyott aknákban végezzen nagyarányú szénpor kisérleteket. E kísérletek némelyike igen látványos volt. Különösen a Big Lady aknánál végzett kísérletet emelik ki, mely akna 19202 m. (630 láb) mély volt 244 m. (8 láb) átmérővel s ezt egy bolthajtásos vágat egy más aknával kapcsolta össze. A kiáramló légutat a kísérleti akna képezte, melyben a külszíntől számított 1646 m. (54 láb) mélységben ágyút függesztettek fel s ezt 0 68 kg. (1 s/2 font) fekete porral töltötték meg. A leghevesebb kísérletnél az aknát teljesen betöltő láng 1829 m. (60 láb) magasságra emelkedett a levegőbe s egyidejűleg folytonos dörgés volt hallható. H. Hall egészen 1898-ig végezte a kísérleteket s a nyert eredményekből annak igazolását hirdette, hogy száraz és szénporos bányákban a bányagáz teljes hiánya mellett is komoly robbanást okozhat a lőporral való repesztés. De mindennek dacára a szénporrobbanás lehető veszélye tekintetében igen eltérők voltak a nézetek, ha bányagáz egyáltalában hiányzik, úgy, hogy 1891 február hó 9-én királyi bizottságot küldtek ki oly feladattal, állapítaná meg a szénpornak a bányarobbanások keletkezésére vagy tovaterjedésére gyakorolt hatását úgy önmagában, valamint gáz jelenlétével kapcsolatosan, továbbá puhatolja ki azokat a gyakorlati módszereket, melyekkel a szénportól támadható veszély megakadályozható, vagy legalább enyhíthető lenne. E bizottság a bányafelügyelők és számos szakértő meghallgatása után 1894. évi június hó 13-án tette közzé végleges jelentését, melyben véleményét a következő pontokba foglalta össze : 1. Hol kevés gáz van, ott a szénpor jelenléte nagy mértékben emeli a robbanás veszélyét. 2. Tűzveszélyes bányában magától a robbanástól felkavart szénpor erősítheti és határtalanul kiterjesztheti a gázrobbanást. 3. A szénpor egyedül, tehát a gáz teljes hiányában is veszélyes robbanást okozhat, ha kihívó lövés vagy heves láng gyújtja meg a szénport. Ez azonban valószínűleg csak ritka esetben fordul elő. 4. Különféle szénpor minőségek többé-kevésbbé gyúlékonyak s ennélfogva változó fokban veszélyesek, de nem állítható teljesen biztosan, hogy valamely szénpor egyáltalán kockázatmentes lenne. 5. Nem látszik valószínűnek, hogy pusztán csak nyílt vagy közönséges lángtól veszélyes szénporrobbanás keletkezhetik. Minthogy a repesztő szerek használata nem tiltható el anélkül, hogy ez által sok bánya üzeme ne veszélyeztetnék, a bizottság csupán csak a fekete por használatát tiltja, de véleménye szerint csak a lángot nem adó repesztő szerek használata lenne megengedhető. Javaslatba hozta ennélfogva, hogy az összes használatban levő repesztő szerek hivatalosan próbáltassanak ki s közülök csak a belügyminiszter által engedélyezett feleségeket legyen szabad használni. Továbbá a locsolást ajánlotta azzal, hogy repesztés a munkaszakok közé eső időben történjék, mikor a munkások nagyobb része nem tartózkodik a bányában, valamint, hogy amennyiben a bányafelügyelőségek az 1887. évi szénbányatörvény 42. §-a alapján nem írhatják elő a locsolást, a folyosók a lövés pontjától számított 27 m. sugárral vont körön belül gyakran volnának nedvesitendők s nem volna szabad megengedni, hogy szénpor lerakodjék. Az 1887. évi törvény említett szakasza a bányafelügyelőre bízza, hogy a szükséges biztonsági intézkedéseket követelje a bányatulajdonostól, ha kell, az erre a célra választott bíróság igénybevételével is, de a törvény nem teszi általánosan kötelezővé a locsolást. E bizottsági jelentés közzétételének idejében már csaknem általánosan és meggyőződésszerűen kezdték vallani, hogy a szénpor nemcsak egyik tényezője, hanem legfontosabb eleme is a bányarobbanásnak. Ily módon a bizottság javaslatai gyorsan mentek át az általános tudatba s az 1896 augusztus hó 14-iki szénbányatörvényt készítették elő. E törvény fölhatalmazza a belügyminisztert, hogy a veszélyes repesztő szerek használatát eltilthassa. E célból 1897. évi június hó 5-én Woolwich közelében egy teljesen felszerelt próbaállomást rendeztek be, hol az összes repesztő szereket hivatalosan megvizsgálták, Így tehát ez időtájt az 1887. évi alaptörvény és az 1896. évi kiegészítő törvény, valamint az 1898. évi belügyminiszteri rendelet szabályozta az angol szénbányászatot, mely rendelet az engedélyhez kötött repesztő szerek alkalmazását írja elő s amely rendeletnek egyes részei időnként módosultak. Az 1887. évi alaptörvény — mint már említettük — nem írja elő általánosan kötelezőleg a locsolást, de mihelyest az 1894. évi királyi bizottság világosan döntött a szénpor elmélet mellett és rendszabályokat ajánlott a szénportól származó veszélyek elhárítása vagy legalább enyhítése érdekében, az 1896. évi törvény 1. §-ában kifejezetten joghatályt nyert a bányafelügyelőség arra, hogy minden egyes bánya számára felállíthasson, módosíthasson vagy pótolhasson különleges szabályokat, belefoglalva a bányának vagy bizonyos részének, vagy bizonyos vágatainak locsolását és eljárhasson, hogy ezek kellően nedvesekké tétessenek. A bányafelügyelőség eszerint jogot szerzett ahhoz, hogy az öntözést oly mértékben írhassa elő, amint azt legalkalmasabbnak tartja. E jog tényleges gyakorlása azonban nagy nehézségbe □ □ □□ 3 □ □□ THEODOLITOK nivellárok, felállító készülékek, tárolók, mintaszerű, precíziós kivitelben mint különlegesség (b/2268/702/923/41) gyártása. MAX HILDEBRAND azelőtt August Lingke & Co. FREIBERG, Sachsen 47. -- Alapittatott 1791. ....... Magyarországi képviselő: CONRAD ÉS TÁRSA Budapest, VI., Teréz-körut 15.