A Bánya, 1915 (10. évfolyam, 1-50. szám)

1915-01-03 / 1. szám

X. ÉVFOLYAM. BUDAPEST, 1915 JANUÁR 3.cÍ. O D­­ J MS BER­­THE, MIÜL LII MINE* MEGJELENIK. MINDEN VASÁRNAP. ERSCHEINT JEDEN SONNTOS/«1 ELŐFIZETÉSI ÁRA: E­GÉSZ ÉVRE . . 16.— K | FÉL ÉVRE . . . 8.- K NEGYED ÉVRE . 4.— K FŐSZERKESZTŐ : DR­ BISCHITZ BÉLA ÜGYVÉD. 1. SZÁM:1989 SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL , BUDAPEST, V., SAS­ UTCA 20. TELEFON 108-00. HIRDETÉSEK mm. SZÁMÍTÁSSAL DÍJSZABÁS SZERINT. Beköszöntő. Egy év ismét a hátunk mögött van. Lapunknak ez esztendei első számával X. év­folyamát kezdjük meg. Nekünk olyannak tetszik ez az elmúlt kilenc esztendő, mintha csak az imént kezdettük volna meg. Pedig azóta sok, nehéz harcot vívtunk meg. Erről a küzdelemről csakis annak lehet fogalma, aki már nálunk szaklapot alapítani akaró kísérletével kénytelen volt a sikertelenség miatt fölhagyni. Másutt sem könnyű dolog egy szakorgánumot teremteni. Nálunk százszorta nehezebb. Iszonyú szellemi erőfeszítés és tekintélyes anyagi kockázat kell hozzá. Ezelőtt kilenc esztendővel, ami­kor lapunk megindult, sokan szánakozva tekintettek ránk. Azt hitték, hogy pár évi vergődés után mi is úgy járunk, mint a többi szaklapalapítók. Hosszabb­­rövidebb idő alatt elpusztulunk a részvétlenség miatt. Magunk indultunk el a nagy részvétlenség kö­zepette, de táborunk napról-napra növekedett. Ma már sokan vagyunk, örömmel mondhat­juk el. Egy sereg előkelő munkatársunk van,­ akik irá­nyítják és éltetik lapunk szellemi részét. És minden nap újabb szellemi erőket hoz hozzánk a hasznos együttműködésre. Jól esik ezt megemlítenünk, mert nálunk a szak­olvasókat még csak lehet valahogyan szerezni, de szinte lehetetlen színvonalon álló szakmunkatársakra szert tennie. Ma már egy sereg, mindenre figyelmes munka­társsal együtt szolgáljuk azokat a nagy érdekeket, amelyeket nézetünk szerint minden körülmények kö­zött szolgálnunk kell. Hogy bennünket is nem ért el a szaklapalapítók efemer sorsa, annak tulajdonítjuk, hogy kezdettől fogva mindig szem előtt tartottuk a bányászat és kohászat nagy érdekeit. Egyetlen egy termelési ág sem olyan mostoha gyermeke az államnak, mint a bányászat és kohá­szat. Ez talán azért is van, hogy a közönség zöme alig tud valamit erről a két, kiválóan fontos terme­lési ágról. A célunk tehát kezdettől fogva az volt, hogy a nagy közönséggel megismertessük és elszigetelt hely­zetéből kiemeljük a bányászatot és kohászatot. Hogy közelebbi kapcsolatba hozzuk a többi ipari termelési ágakkal, hogy életjelenségeit, mint a nemzet köz­gazdaságának egyik hullámverését fogjuk föl. Minden dicsekvés nélkül mondhatjuk, hogy ezen a téren az aránylag rövid idő alatt, nekünk sokkal több sikerült, mint azt eleinte vártuk. A múlt év folyamán is egy igen jelentős lé­péssel közelebb jutottunk ahoz a célunkhoz, hogy a bányászat és kohászat terén egy egészséges, érzé­keny és éleslátású gazdasági közvéleményt teremt­sünk. Annyi rengeteg anyagi és szellemi erő talán egyetlen egy termelési ágban sem kallódik el ha­szontalanul és észrevétlenül, mint a bányászat és kohászat terén. Ezt megakadályozni csakis egy erős és inteligens gazdasági közvéleménnyel lehet. Ennek kialakulását igyekszik lapunk előmozdítani. Küzdelmünk, amelyet a tudatlanság és nem rit­kán a rosszakarat ellen is kell folytatnunk, a bányá­szat és kohászat nagy erkölcsi és anyagi igazsá­gaiért folyik. Ma, kilenc évi küzdelem után, jóleső megelége­dettséggel mondhatjuk el, hogy tényezők lettünk. Büszkén mondhatjuk el, hogy a bányászati és kohászati közéletben sok olyan dolog vált valóra, amelynek eszméje a mi lapunk hasábjairól pattant ki. Igen sok hasznos dolgot létre segítettünk támo­gatásunkkal Tiltakozó szavunkkal számtalan káros mozga­lomnak csíráját fojtottuk meg. Lapunk vezércikkei visszatükrözik bányászati és kohászati gazdasági életünknek minden jelentősebb mozzanatát. Bátor és nyílt a szavunk, mert a közérdek és igazság ad nekünk el nem némítható erőt. Kilenc éven át a világosság és haladás fáklya­vivői voltunk a mi kis körünkben, ezután is azok akarunk maradni. Ha nem lettünk volna azok, úgy elsöpört volna rövid pár esztendő alatt bennünket a részvétlenség és a lekicsinylés. Nyugodtan elmondhatjuk, hogy százszorta többet használtunk a bányászatnak, mint azok, akik a mi munkánkat lekicsinyelni igyekeztek eleinte. Ma, amikor a világháború egész közgazdasá­gunkra és szellemi életünkre ránehezedik, mi lanka­datlan készséggel őrhelyünkön állunk és jelentékeny szellemi erőfeszítéssel és anyagi áldozattal szolgáljuk a bányászatnak és kohászatnak nagy érdekeit. Mi vagyunk a bányászati és kohászati szak­­irodalom terén ma egyedül kapcsolatban az élettel. Aki jólértesült lapot akar, vagy valamely üzletet akar kötni a bányászat és kohászat­­terén, az ben­nünket nem nélkülözhet. Nehéz időkben fokozott bizalommal megyünk elébe az új esztendőnek. H ‘ '1} !; i i Ulxili Egyetem Cj j i

Next