A Bánya, 1915 (10. évfolyam, 1-50. szám)
1915-01-03 / 1. szám
X. ÉVFOLYAM. BUDAPEST, 1915 JANUÁR 3.cÍ. O D J MS BERTHE, MIÜL LII MINE* MEGJELENIK. MINDEN VASÁRNAP. ERSCHEINT JEDEN SONNTOS/«1 ELŐFIZETÉSI ÁRA: EGÉSZ ÉVRE . . 16.— K | FÉL ÉVRE . . . 8.- K NEGYED ÉVRE . 4.— K FŐSZERKESZTŐ : DR BISCHITZ BÉLA ÜGYVÉD. 1. SZÁM:1989 SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL , BUDAPEST, V., SAS UTCA 20. TELEFON 108-00. HIRDETÉSEK mm. SZÁMÍTÁSSAL DÍJSZABÁS SZERINT. Beköszöntő. Egy év ismét a hátunk mögött van. Lapunknak ez esztendei első számával X. évfolyamát kezdjük meg. Nekünk olyannak tetszik ez az elmúlt kilenc esztendő, mintha csak az imént kezdettük volna meg. Pedig azóta sok, nehéz harcot vívtunk meg. Erről a küzdelemről csakis annak lehet fogalma, aki már nálunk szaklapot alapítani akaró kísérletével kénytelen volt a sikertelenség miatt fölhagyni. Másutt sem könnyű dolog egy szakorgánumot teremteni. Nálunk százszorta nehezebb. Iszonyú szellemi erőfeszítés és tekintélyes anyagi kockázat kell hozzá. Ezelőtt kilenc esztendővel, amikor lapunk megindult, sokan szánakozva tekintettek ránk. Azt hitték, hogy pár évi vergődés után mi is úgy járunk, mint a többi szaklapalapítók. Hosszabbrövidebb idő alatt elpusztulunk a részvétlenség miatt. Magunk indultunk el a nagy részvétlenség közepette, de táborunk napról-napra növekedett. Ma már sokan vagyunk, örömmel mondhatjuk el. Egy sereg előkelő munkatársunk van, akik irányítják és éltetik lapunk szellemi részét. És minden nap újabb szellemi erőket hoz hozzánk a hasznos együttműködésre. Jól esik ezt megemlítenünk, mert nálunk a szakolvasókat még csak lehet valahogyan szerezni, de szinte lehetetlen színvonalon álló szakmunkatársakra szert tennie. Ma már egy sereg, mindenre figyelmes munkatárssal együtt szolgáljuk azokat a nagy érdekeket, amelyeket nézetünk szerint minden körülmények között szolgálnunk kell. Hogy bennünket is nem ért el a szaklapalapítók efemer sorsa, annak tulajdonítjuk, hogy kezdettől fogva mindig szem előtt tartottuk a bányászat és kohászat nagy érdekeit. Egyetlen egy termelési ág sem olyan mostoha gyermeke az államnak, mint a bányászat és kohászat. Ez talán azért is van, hogy a közönség zöme alig tud valamit erről a két, kiválóan fontos termelési ágról. A célunk tehát kezdettől fogva az volt, hogy a nagy közönséggel megismertessük és elszigetelt helyzetéből kiemeljük a bányászatot és kohászatot. Hogy közelebbi kapcsolatba hozzuk a többi ipari termelési ágakkal, hogy életjelenségeit, mint a nemzet közgazdaságának egyik hullámverését fogjuk föl. Minden dicsekvés nélkül mondhatjuk, hogy ezen a téren az aránylag rövid idő alatt, nekünk sokkal több sikerült, mint azt eleinte vártuk. A múlt év folyamán is egy igen jelentős lépéssel közelebb jutottunk ahoz a célunkhoz, hogy a bányászat és kohászat terén egy egészséges, érzékeny és éleslátású gazdasági közvéleményt teremtsünk. Annyi rengeteg anyagi és szellemi erő talán egyetlen egy termelési ágban sem kallódik el haszontalanul és észrevétlenül, mint a bányászat és kohászat terén. Ezt megakadályozni csakis egy erős és inteligens gazdasági közvéleménnyel lehet. Ennek kialakulását igyekszik lapunk előmozdítani. Küzdelmünk, amelyet a tudatlanság és nem ritkán a rosszakarat ellen is kell folytatnunk, a bányászat és kohászat nagy erkölcsi és anyagi igazságaiért folyik. Ma, kilenc évi küzdelem után, jóleső megelégedettséggel mondhatjuk el, hogy tényezők lettünk. Büszkén mondhatjuk el, hogy a bányászati és kohászati közéletben sok olyan dolog vált valóra, amelynek eszméje a mi lapunk hasábjairól pattant ki. Igen sok hasznos dolgot létre segítettünk támogatásunkkal Tiltakozó szavunkkal számtalan káros mozgalomnak csíráját fojtottuk meg. Lapunk vezércikkei visszatükrözik bányászati és kohászati gazdasági életünknek minden jelentősebb mozzanatát. Bátor és nyílt a szavunk, mert a közérdek és igazság ad nekünk el nem némítható erőt. Kilenc éven át a világosság és haladás fáklyavivői voltunk a mi kis körünkben, ezután is azok akarunk maradni. Ha nem lettünk volna azok, úgy elsöpört volna rövid pár esztendő alatt bennünket a részvétlenség és a lekicsinylés. Nyugodtan elmondhatjuk, hogy százszorta többet használtunk a bányászatnak, mint azok, akik a mi munkánkat lekicsinyelni igyekeztek eleinte. Ma, amikor a világháború egész közgazdaságunkra és szellemi életünkre ránehezedik, mi lankadatlan készséggel őrhelyünkön állunk és jelentékeny szellemi erőfeszítéssel és anyagi áldozattal szolgáljuk a bányászatnak és kohászatnak nagy érdekeit. Mi vagyunk a bányászati és kohászati szakirodalom terén ma egyedül kapcsolatban az élettel. Aki jólértesült lapot akar, vagy valamely üzletet akar kötni a bányászat és kohászatterén, az bennünket nem nélkülözhet. Nehéz időkben fokozott bizalommal megyünk elébe az új esztendőnek. H ‘ '1} !; i i Ulxili Egyetem Cj j i