A Bánya, 1916 (11. évfolyam, 1-40. szám)

1916-02-27 / 9. szám

4 A­B­A­N­­­A 1916 február 27. (9. szám.) r Mi­mainlaE Oil Bizonyos gyártmányok a gyárban eladva 245—255 márka áron kelnek el. A szállítási határidők hat hó és azon túl. Az amerikai vas- és acélpiacon szintén állandó­n emelkednek az árak. A szállítási határidőket meghosszabbítják. A neu­trális államokból is nagy megrendelések érkeznek. Ezek nagyobbára vártak megrendeléseikkel azon í hi­szemben, hogy az árak sü­lyedni fognak, de most csa­lódva, sokkal tetemesebb árakon vásárolnak, mint te­hették volna a múlt év második felében. A mangán­hiány. Ellenségeink arra is számítottak, hogy a központi hatalmak vasgyártása mangán­hiány miatt fog megszűnni, mert az acél és acélgyártmányok, köztük gránátok gyártása lehetetlen lesz. Persze ez hiú ábránd volt, mert mangán van bőségesen. Van nálunk is és Németországban is, ahol a rajnai tartományok­ban dús mangánércbányák vannak. Törökországban se lehet mangánérc hiányról szó. A háború előtti idők­ben 200 ezer tonna ilyen ércet termeltek a központi hatalmak — tehát eleget. Aztán a mangán más anya­gokkal is helyettesíthető. Mesterséges mangán. A német kémikusoknak sike­rült olyan szert feltalálni, amely az acélgyártásnál a ferromangánt pótolja. Az anyagot belföldi ércekből gyártják, amelyek Németországban is minden tetszés szerint való mennyiségben beszerezhetők. A hadügyi kormány már berendezett erre a célra több gyári te­lepet s nagyobb telepek épülőfélben vannak. Ez az új eljárás az acélgyártás tekintetében teljesen függetlenné teszi Németországot a külföldtől. A Hungária Műtrágya- és Kénsavgyár az eladható készlet kevesebb volta ellenére is 582.765 korona tiszta nyereségre tett szert a tavalyi 537.186 koronával szem­közt. Az értékcsökkenés alapját tavaly 2.627.178 ko­­ronával, az idén azonban csak 600.000 koronával tud­ták dotálni. Az állami vasgyárak működése a háború alatt. A Magyar Királyi Állami Vasgyárak 1914 15.­évi üzleti jelentése kizáró­lag a háborús időszakról készült. Miután 1914-ben az állami költségvetési év megváltozott és az 1914. év első fele az ál­lami üzemekre nézve külön kezelési időszakká vált, azért az 1914—15. számadási évre vonatkozó zárszámadási adatokat az 1913. évi adatokkal hasonlították össze. A háború első hónapjaiban a termelés és ennek következtében a forgalom jelentékenyen csökkent. Később — különösen lövedékekben — olyan szükséglet állott elő, hogy az erre alkalmas üzemek termelőképességét is meghaladta. Az ágyulövedék produk­ciója 1913-hoz képest 17568 mm.-ról 50146 mm.-ra emelke­dett. Az üzleteredményt természetesen kedvezőtlenül befolyá­solták a magas nyersanyagárak és az a körülmény, hogy a háború elején rettegett munkanélküliség helyett csakhamar minden vonalon nagymérvű munkáshiány állott be. Az állami vasgyárak az 1914—15. év végén 19467 munkást foglalkoz­tattak, akiknek együttes keresete 22912131­­ volt. Hadba vonult 284 alkalmazott és 5284 munkás. Közülök sokan hősi halált haltak. A gyártási és termelési ágazat-forgalomban a föntemlí­­tett ágyulöveggyártáson kívül még a kovácsolt géprészek és a kovácsolt és hengerelt tengely- és szerszámacél-gyártásnál mutatkozik igen jelentékeny emelkedés. Természetesen csök­kent a kereskedelmi áruk termelése. A csőgyártmányok, leme­zek, vashidak és szerkezetek, továbbá mozdony, lokomobil, motor és cséplőgép gyártásában jelentékenyen csökkent a produkció. A barnaszéntermelés csak lényegtelenül, a vasérc­termelés azonban már nagyon is jele­ntékeny kvantummal, 661033 mm.-val 2093326 mm.-ra apadt. A termelésnek és a gyártási kapacitásnak ily jelentős csökkenése természetesen az üzleti bevételekben is kifejezésre jutott. A rendes bevéte­lek összege 69.9 millió K volt, amelyből a 62.7 millió K kiadás levonása után 7.1 millió K üzleti fölösleggel zárult az üzletév, amelynek mérlege az 1913. évvel szemben 2930732 K-val kedvezőtlenebb. A jövedelmezőség, alapul véve a 232 milliós beruházási és forgótőkét, 4,84 százalékról 3,08 százalékra csökkent a háború alatt. fl DEUTSCHER BERICHT. fl» INDUSTRIE UND VOLKSWIRTSCHAFT. Deutschlands Roheisenerzeugung. Nach den Ermittlun­gen des Vereins deutscher Eisen- und Stahlindustrieller betrug die Roheisenerzeugung im deutschen Zollgebiet im Januar 1916 (31 Arbeitstage) insgesamt 1077046 t gegen 1029144 t im Dezember 1915 (31 Arbeitstage). Dio tägliche Erzeugung belief sich auf 34743 t gegen 33198 t im Dezember 1915. Die Manganfrage. Unsere Feinde hatten gehofft, dass die Manganvorräte Deutschlands nunmehr bald zu Ende gehen würden und dass es dadurch unmög­lich werden würde, weiterhin Stahl und Stahlprodukte, darunter in erster Linie Granaten, herzustellen. Wer mit den Verhältnissen vertraut ist, dem musste es von vornherein klar sein, dass von einem Manganmangel in Deutschland nie die Rede sein kann, denn, abge­sehen von den im Lande lagernden Vorräten, besitzt Deutschland eigene Manganerzgruben, die sich haupt­sächlich in der Rheinprovinz, Westfalen, sowie in Süd­­und Mitteldeutschland befinden. Ebenso besitzen Österreich und die Türkei genügende Mengen von Manganerz. Man kann annehmen, dass die Fördeiung aller drei Länder zusammen vor dem Kriege rund 200000 Tonnen derartiger Erze betragen haben dürfte, also genug, um einen weitgehenden Bedarf zu decken. Ausserdem war es auch schon lange bekannt, dass sich das Mangan auch durch andere Stoffe ersetzen lässt. Die amerikanische Kupferansfuhr. Nach Iron Age betrug die amerikanische Kupferausfubr in den ersten neun Monaten 19l5 Im Vergleich mit der in der entsprechenden Periode 1913 (in Pfunds Sterlings) : Die Finanzierung des Weltkupferhandels lag bis zum Beginn des Krieges bei der Londoner Firma Robert Henry Merton und bei. der Metallbank in Frankfurt a. M. Rückgang der russischen Kupferproduktion. Infolge Ein­berufung der Arbeiter und wegen Transportsehwierig­­keiten betrug die russische Kupferproduktion im Jahre 1915 nur 1609000 Puds gegen 1950000 Puds im Vor­jahr und 2095000 Puds im Jahre 1913. Da der Krieg den Bedarf vermehrte, stieg die Einfuhr erheblich trotz des hohen Schutzzolles. • Erhöhung der Zinkpreise. Unter dem Vorsitz des Ge­schäftsführers Herrn Lob fand in Berlin eine Sitzung des Zinkhüttenverbandes statt. Auf Grund einer ein­gehenden Erörterung der geschäftlichen Lage wurde eine Erhöhung des Zinkpreises um 3 Mk. beschlossen. Der Preis stellt sich damit auf 66 Mk. für raffinierte und auf 65 Mk. für unraffinierte Ware. Ferner wurde der Verkauf für den Monat März freigegeben. Die ge­schäftliche Lage hat sich, wie wir hören, in letzter Zeit auf dem Zinkmarkt günstig gestaltet und sowohl für Kriegs- wie für Friedenszwecke sind gute Aufträge eingegangen. Die Aussichten werden als nicht ungün­stige bezeichnet. Österreich-Ingarn ........... Belgien ................... ... Frankreich .................... Deutschland ... ... Italien ... ... ... ... ... Holland ........... .......... England ... ... ........... Andere Kontinentalstaaten Kanada . ... ... ... mu loiö 27598218 5441723 117062152 156132907 228663245, 31770935 73909262 137821261 2261194 101799486 156-944351 9363007 36971043 27947097 15900591

Next