Bőripar, 1904 (11. évfolyam, 1-36. szám)
1904-02-25 / 6. szám
Nr. 6. szám. 7 ellen állást foglalni. Hogy mennyiben volt hatása a kamara akcziójának és a többi kereskedelmi testületek párhuzamos eljárásának, azt határozottan nem lehet megállapítani, de senkisem tagadhatja, hogy a kamara minden alkalmat megragadott a siker elérésére. Egy pontban azonban ő is egyetért Sándor Pál képviselővel, és pedig, hogy a kamara sokkal nagyobb eredménynyel járhatott volna el a kereskedelmi és ipari érdekek megvédelmezésében, ha t. i. a kamarai tagok nem mindent az elnökség kezdeményezésére és intézkedésére bíztak volna, hanem maguk is javaslatokkal és indítványokkal álltak volna elő. Az utolsó 5 évi kamarai tevékenységéből látja és ezl sajnálattal kell konstatálnia, hogy a kamarai tagok nem mindig azonositották magukat a kamarával, hogy nem fejtettek ki elég tevékenységet és ez a főok, hogy a kamara működésének köre korlátoltabb volt, mint az ügy érdeke megkívánta volna. * Nemcsak a kamara, hanem az összes kereskedelmi testületek, legutóbb a Magyar bőrkereskedők országos egyesülete ellen is azon vádat emelték, hogy a szövetkezeli eszme terjedésében sikert nem bírtak elérni. Ezen szemrehányás teljesen jogosulatlan, mert az összes kereskedelmi testületek megtették kötelességüket, csakhogy az eddigi kormányoknál süket fülekre találtak mert ezek Darányi földmivelésügyi miniszter befolyása alatt határozottan agrár- és kereskedelemellenes irányt követtek. Az érdekeltek indolencziája, amelyre Lánczy utalt, a bőrszakmára nézve is áll, mert még a mozgalom kezdetén monstre-deputácziót akartunk a kereskedelmi miniszterhez vezetni és e czélból felhívtuk az ország összes, kétezer bőrkereskedőit, hogy a küldöttségben személyesen vegyenek részt, de csak 7—8 ur jelent meg; ennyiből pedig nem lehetett valami nagy demonstrácziót csinálni. Reméljük hogy a jelenlegi kereskedelmi miniszter, Hieronymi Károly, a kereskedők érdekei elleni támadásokat erélyesebben fogja visszautasítani. so oft sich nämlich eine Gelegenheit ergab, hat es die Kammer nie unterlassen, in energischester Weise für die bedrängte Kaufmannschaft und gegen die Umtriebe der Genossenschaften Stellung zu nehmen. Inwieweit die Aktionen der Kammer neben dem parallel laufenden Vorgehen anderer Korporationen wirksam waren, dies lässt sich nicht genau konstatiren, aber es wird Niemand leugnen, dass die Kammer jeden Anlass benützt habe, um der bereits gekennzeichneten Aktion zum Erfolge zu verhelfen. In einem Punkte muss indess Redner dem Abgeordneten Sándor vollständig beipflichten, in dem Punkte nämlich, dass die Kammer mit viel grösserem Erfolge für die berechtigten Interessen von Handel und Industrie eintreten könnte, wenn die Kammermitglieder nicht dem Präsidium allein die Initiative in allen Fragen überlassen, sondern zeitweilig mit Anträgen und Vorschlägen an die Kammer herantreten würden. Die Geschichte der letzten fünf Jahre der Kammerthätigkeit zeigt — er muss dies zu seinem Bedauern konstatiren —, dass sich die Kammermitglieder mit der Kammer nicht zu identifiziren vermochten, dass sie nicht die gewünschte intensive Thätigkeit entfaltet haben, und darin erblickt er die Hauptursache dessen, dass der Kreis der Thätigkeit der Kammer ein beschränkterer war, als im Interesse der Sache zu wünschen gewesen wäre. * Nicht nur gegen die Handelskammer, sondern gegen alle kaufmännischen Korporationen, jüngst auch gegen den Landesverein ungarischer Lederhändler wurde der Vorwurf erhoben, dass gegen die Genossenschaften keinerlei Erfolg erzielt wurde. Diese Vorwürfe sind durchaus ungerechtfertigt, denn alle kaufmännischen Körperschaften haben ihre Pflicht gethan, nur haben sie bei den bisherigen Regierungen taube Ohren gefunden, da diese unter dem Einfluss des früheren Ackerbauminister Darányi in scharf agrarischem Fahrwasser segelten. Die Indolenz der Interessenten, auf welche Kammerpräsident Lánczy verwiesen hatte, trifft auch in der Lederbranche zu; wir wollten noch zu Beginn der Bewegung eine Monstredeputation zum Handelsminister führen und hatten sämmtliche 2000 Lederhändler des Landes aufgefordert persönlich theilzunehmen, es waren jedoch blos 7—8 Herren aus der Provinz erschienen; damit konnte man natürlich keine grosse Demonstration machen. Hoffentlich wird es nun dem jetzigen Handelsminister Hieronymi besser gelingen die Angriffe gegen die Interessen der Kaufmannschaft energisch •/. urückzuweisen. „Turul” czipögyár r. t. A «Turul» czipögyár részvénytársaság nemrég Temesvárott tartotta 3-ik rendes közgyűlését, Vest Ede lovag igazgató elnöklete mellett. Kerry igazgató előadja az évi jelentést, mely szerint a gyárüzem ki bővítését és szervezését 800 munkással most már befejezettnek lehet tekinteni, az összes bel- és külföldi társasági raktárak kizárólag temesvári gyártmánynyal lesznek ellátva és Fraenkel ur mödlingi gyártelepét teljesen fel lehet oszlatni. A lefolyt évben a gyár BŐRIPAR „Turul” Schuhfabriks Act.-Ges Die »Turul« Schuhfabriks-Aktiengesellschaft hielt jüngst in Temesvár ihre dritte Jahres-Generalversammlung unter dem Vorsitze des Direktionspräsidenten Eduard Ritterv. Vest. Direktor Kerry verliest den Geschäftsbericht der Direktion, welcher die Mittheilung enthält, dass die Ausgestaltung und Organisirung des Fabriksbetriebs mit einem Stande von 800 Arbeitern nunmehr als abgeschlossen betrachtet werden kann, demzufolge alle in- und ausländischen Niederlagen der Gesellschaft ausschliesslich mit Temesváréi’ Fabrikat versehen werden und die Mödlinger Fabrik