Bőripar, 1907 (14. évfolyam, 1-36. szám)

1907-01-05 / 1. szám

Nr. 1. szám. Ill lem nagy­ részét elvesztették. Ezen forgalmat azonban nyersbőr-aukc­iók rendezése által még mindig vissza lehet hódítani, mert a vevőkre nézve feltétlenül a legkellemesebb, ha szükségletüket egy városban nagy választék mellett bírják fedezni. Ezen szempontból te­hát az állam kötelessége támogatni minden olyan tö­rekvést, mely az ország forgalmát és vagyonát emelni képes. De a többi czikkeknél is az aukcziók rendszere haladást jelent a mai állapothoz képest és nem hiába honosították meg az összes kulturállamokb­an, a nyers­bőr-aukcziók intézményét. Száz nagy város példáját követik most a sok száz kisebb városok, ami minden­esetre mértékadóbb, mint azon körülmény, hogy az egy Bécs városa nem csatlakozott ezen haladáshoz. A nyersbőr-aukczió mindenütt ezen czikk nyilvános értékmérője, megállapítja a napi jegyzéseket tekintet­tel a kereslet és kínálatra, valamint a világpiac­ ál­talános helyzetére. Az igaz, hogy olyan előnyök, me­lyek az eladó tudatlanságából, vagy a napi árak nem ismeréséből származhatnak, az aukc­ió-intézmény mel­lett ki vannak zárva, de azt hiszszük, hogy egy tisz­tességes és modern gyáros vagy kereskedő mai nap ilyen előnyökre úgysem reflektál. Ami az adás-vevés formáját illeti a nyersbőr-auk­­c­ióknál, úgy az alig szorul ajánlásra. Hisz minden­esetre csak méltóbb egy kereskedőhöz, ha egy szép teremben adja le árajánlatait azon czikkre, melyet már előzőleg nyugodtan egy raktárban megtekintett, mint hogyha esőben és hóban, téli fagyban és nyári hőség­ben nyilvános utczákon és piaczokon nézegeti alku­dozva az árukat.­­A néhány nagy gyáros nem ismeri ezen kellemességeket, mert számos alkalmazott és ügy­­nöke végzi ezen dolgokat, de a számtalan kisebb bőr­ schienen selbst in den orientalischen Stapelplätzen, so dass unsere Hauptstadt den grössten Teil des frühe­ren Verkehrs verlor. Dieser Verkehr kann durch die Veranstaltung von iRohleder- Auktion zurückerobert werden, denn es wird den Käufern jedenfalls nur an­genehm sein, wenn sie ihren Bedarf in einem Orte und bei grosser Auswahl decken können. In diesem Punkte wäre es also die Pflicht des Staates alle Be­strebungen zu unterstützen, welche geeignet sind den Verkehr und den Reichtum des Landes zu erhöhen. Aber auch bezüglich der anderein Artikel be­deuten die Auktionen einen Fortschritt gegen den Zu­stand von heute und nicht umsonst haben bereits sämtliche Knlturstaaten die Institution der Rohleder- Auktionen eingebürgert und den hundert grossen Städ­ten folgen der Beihe nach hmiderte von kleineren Städten, was immerhin massgebender ist, als der Um­stand, dass die eine Stadt Wien sich nicht angeschlos­sen hat. Die Rohleder-Auktion bildet überall den ö f­­fentlichen Wertmesser des Artikels, sie bestimmt den jeweiligen Preis je nach Angebot und Nachfrage und mit Berücksichtigung der Weltlage. Solche Vor­teile allerdings, die aus der Unwissenheit des Ver­käufers oder aus dessen Unkenntnis der Marktlage für den Käufer entstehen können, sind bei den Rohleder- Auktionen ausgeschlossen; aber wir glauben nicht, dass ein korrekter und moderner Fabrikant oder Kauf­mann heutzutage auf solche Vorteile reflektieren würde. Was die Form des Ein und Verkaufes in den Auktionen betrifft, so bedarf dieselbe wohl kaum einer Empfehlung. Es ist doch wohl eines Kaufmanns wür­diger in einem schonen Saal seinen Preisanbot auf die bereits im Magazin besichtigten Waren abzuge­ben, als in Schhee und Regen, in Winterfrost und Sommerhitze, auf offenen Strassen und Märkten Wa­ren zu besichtigen und dort herumzufeilschen. Die wenigen grösseren Fabrikanten kennen diese Annehm­lichkeiten nicht, denn sie haben ein Heer von Ange­stellten und Vermittlern, welche diese Einkäufe be­sorgen, aber die zahlreichen kleinere Fabrikanten und Gerber könnten sehr viel von dieser des zwanzigsten TARCZA Gino. — Elbeszélés. — Irta: Wolff M. Auguszta. A „Bőripar“ eredeti tárczája. (Folytatás.) Gino szép csendesen is maradt. Alig hogy be­hunyta szemeit, újból elkapták a látóknak forgatagai. Fantasztikus káprázatok eszeveszett gyorsasággal és változatossággal játszadoztak vele, ide-oda dobták, ha­lálra fárasztották. Kétségbeesett erőfeszítéssel igyekezett megszabadulni tőlük, de hiába. Mikor megint felébredt, érthetetlenül bámult maga elé. Hát Heléna még mindig itt van ? Egy gondolat czikkázott át agyán: hogy talán már meg is halt s az a furcsa nagy misztérium, a sok zűrös összevisszaság már a halál. Valami végtelenül jóleső érzés fogta el s egészen megnyugodva kérdezte: — Mondd csak Helén, ugy­e már én meg is haltam ? — Ugyan dehogy halt meg. Épp most ment el az orvos s nagyon meg volt magával elégedve. De miért hiv Helénának ? Én Bianca vagyok. Itt a signorina másik szobájában lakom s a szabad időmet magánál töltöm, mert tudom, hogy nincs, aki ápolja. Kötelessége ez az embernek. Gino kezdett magára eszmélni és tovább kérdezős­ködött : — Régen fekszem már itt? — Régen. — Van már egy napja? — Éppen egy hónapja. — És miért? Beteg vagyok? — Igen — Mért vagyok beteg? — Mert nagyon fáj a feje. Aztán mindketten elhallgattak. Gino nem tudott hová lenni a csodálkozástól. ■* Az emberéletnek van egy halálo­s biztosságú tör­vénye, amely ellen hasztalan minden rugkapálózás, mert félelmetesen egyforma könyörtelenséggel uralkodik min­den emberi lelken. Az nevezetesen, hogy minden épkéz­láb fiatal férfi feltétlenül szerelmes lesz minden BŐRIPAR ".

Next