Bőripari Munkás, 1925 (35. évfolyam, 2-20. szám)

1925-01-31 / 2. szám

1 Lb«** Kfrnyvtm Budapest, Í925. évi jossnAr hé Sl-énVí***®!!*' MHHM 'S. szám A magyarországi bőriparban foglalkoztatott munkások és munkásnak érdekeit védd lap A magyar munkásmozgalom jelentős menye játszódott le a napokban. A londoni Szo­cialista Munkás Internacionále végrehajtó- bizottságának Brüsszelben, megtartott ülése, mint ismeretes, fölajánlotta a magyar párt­nak jó szolgálatait, hogy a párt kebelében meg­lévő nehézségeket áthidalhassa. E nehézségek köztudomásúan abban állottak, hogy az utóbbi hónapokban a párt egységét veszélyeztető pél­dátlanul durva, szervezetet bénító, rágalmazó hadjáratot folytatott néhány magáról, megfe­ledkezett egyén. Egészen kétségtelen, hogy a rágalmazó, szervezetet bénító törekvések nem azonosak amaz ellenzéki elvtársakkal, akiknek a parton belül, a párt vezetőségével ellentétes fölfogásuk van az aktuális politika kérdései­ben. A kritika legteljesebb szabadsága egészen addig ,amig a párt létét nem veszélyezteti, ■meg­illet minden elvtársat, de a kritikának alkal­mazásával normális viszonyok között is vi­gyázni kell, hogy a demagógia területére ne sodródjon és ne idézzen elő olyan viharokat, amilyenekre maga, sem gondolt. Majdnem le­hetetlen az ellenzéki tevékenység- kifejtése olyan viszonyok között, mint amilyenben a ma­gyar munkásmozgalom az utóbbi esztendők során élt és él ma is. Minden komoly, a párt érdekeit szem előtt tartó ellenzéknek számolni kell azzal, hogy a frakkjába csimpaszkodik a. iéibölsevistá ’ rájöitgő.' á tudatlan demagóg és az egészen bolsevista rágalmazó. Ezek előtt a munkásmozgalom értékei semmit sem jelente­nek, mindenkit saját személyében meghurcol­nak és jóvátehetetlen kutmérgezést végeznek, Fölíngerelnek könnyen hivő, elkeseredett mun­kanélküli munkásokat a párt és a szakszerveze­tek vezetői ellen azzal, hogy amig a munkanél­küliek éheznek, a vezetőknek jólfizetett állásuk gondtalan életet biztosit! Egészen kétségtelen, hogy az efajta üzelmekkel szemben a legéle­sebben szembe kell szállni a pártnak és a szak- szervezeteknek egyaránt, mert ha ezt nem teszik, köMességmulasztást követnek el és könnyelmű gonosztevők martalékául dobják oda magukat Az Internacionále végrehajtóbizottsága két delegátusát nevezte meg egy megalakítandó bi­zottságba, amelybe az ellenzék és az emigráció közösen egy delegálta t és a magyar párt is egy delegáltat nevezett meg. Az értekezlet lefolyá­sáról, arait Becsben tartottak meg a napokban, olvasóink a. Népszóvában bő tudósítást olvas­hattak, úgy hogy itt e helyeit csak az értekezlet munkájának eredményével és számba vehető hat ása ival fogla Ikozu ük. Az értekezleten részi vett külföldi eivtársak- jiak — akik a nemzetközi .munkásmozgalom legelső gyakorlati és elméleti embereiből ke­rültek ki — a tanácskozások két napján keresz­tül alkalmuk volt megismerni a magyar mun­kásmozgalmat és ez a megismerés — az ő sza­vaik szerint — reájuk is igen, nagy haszonnal járt.. Elismerték, hogy a háború, a forradalmak és az ellenforradalom után letiport magyar munkásosztály elképzelhetetlenül súlyos és pél­dátlanul nehéz helyzetben követett el mindent, hogy a maga számára a mozgási szabadságnak minimális lehetőségét megszerezze. Megértet­ték, hogy a vezetőség lí)22-ben a viszonyok kényszerítő erejétől hajtva kötötte meg a Beth­len-kormánnyal az úgynevezett paktumot. Megállapították, hogy ez az úgynevezett pak­tum az ellenforradalmi kormányzatnak egy pél­dátlan. gazsággal elkövetett zsarolása, mert a legelemibb szabadságjogokat a börtönben síny­lődő politikai foglyoknak szabadságaival áruba1 bocsátotta és arra kényszreritette a szociál- demokrata pártot, hogy azokat paktum árán vásárolja meg. Elvtársaink elismerték, hogy a munkásmozgalom levegőhöz jutott a paktum révén A hogy utána, a munkásmozgalom min­den részében' föUcndüH és megerősödött. Még­Olvasd a Népszavát és szerezz ti előfizetőket kit ettől, mert tudta, hogy aki ezzel a. fűzzel játszik, könnyen föl gyújt ja azt a házai, amely­ben lakik. A bécsi konferencia fan Óságai gondolko­dásra kell. hogy kényszerűtek a .mi szaktár­sainkat is és különösen azokat, akiket eddig az ellenzék tetszetős jelszavai megtévesztettek és velük rokonszenvezlek. Ma még nem késő, hogy magukba szánjanak és veszedelmes irányba sodródott tevékenységükéi abbahagy­ják. Ha ezt nem tudják megfenni te üzelmoi- ket továbbra is folytatják, akkor számolniok kell azzal, hogy nem marad más hátra, mint­hogy a munkásmozgalom családjából őket ki­közösítjük. Türelmünknek és elnézésünknek is van. határa és ez a határ a munkásmozgalom egyetemes nagy érdekeivel párhuzamos. Aki ezt szem elől téveszti é»s rágalmazó, egyéni gyű­lölködést terjesztő, szervezetet, pártot «értő özei­méit nem hagyja abba, azt kíméletlenül ki kell közösíteni. Ezt a legelemibb életösztön köve­teli tőlünk. Nem engedjük, hogy a munkásmoz­galom legnagyobb értékeivel bárki is vakmerő, hazárdjátékot űzzön. Előttünk a gazdasági és politikai munkásmozgalom egysége a legszen­tebb érték és aki — akár csak egy szervezetei, még a legkisebbet is — iizelnwivcl gyöngíti vagy fejlődésében megakasztja, mert rágalmai­val és gyűlölködést szító demagógiával meg­töri a tömegeknek a vezetőkben való bizalmát és megsemmisíti a tömegek munkáiméivá és agitáeióját, azt nem szabad- tovább soraink kö­zött -megtűrni, A párton AvliiJ < .;ak .•Ate van helyük, akik szociáldemokraták»ak vall­ják magukat és' a- párt szervezeti szabályzatát, rendelkezéseit megtartják és elismerik. A szer­vezeteken belül csak azoknak van helyük, akik a párthoz tartoznak és tevékenységükkel nem akasztják meg a. szervezetet, nem bén ifjúk meg egyetlen szaktársnak sem a munkakedvét és mindeu erejükkel és képességükkel a párt, a. szakszervezet és a munkásmozgalom erősítésén és fejlesztésén dolgoznak! Hinni, akarjuk, hogy a magyar munkásmoz­galom minden katonája, a szakszervezeti, harc minden embere a bécsi konferencia után két­szeresen ügyel mozgalmunk egységére és fo­kozottabb eréllyel utasat vissza minden rend­bontást és visszavonást. A bécsi konferenciá­nak csak akkor lehet értékes és mai'andaudó hatása a magyar munkásmozgalomra, ha a szervezetek 'benső életét megakasztó és a. pár­tot gyöngítő üzelmeknek vége szakad. Legyünk méltók azokhoz a férfiakhoz, akik képességük­kel, tudásukkal és jó tan ácsaikkal a magyar munkásmozgalom szolgálatába állottak azzal, hogy azt- a munkásmozgalmat, amelyet ők most megtanultak ismerni, és amely bennük is tiszte­letet vívott ki, megtisztítsuk minden salaktól és az oda nem való elemeket közösítsük ki ma­gáink közül, hogy a mi vetéseinket el ne tipor­ják. Jusson esiiznkbe, hogy mostani szenvedé­seink olyan hibáinkból származnak, amelyeket magunk követtünk él, amikor az októberi for­radalmat esztelenségünkkel eWvktattuk, és amikor a szerencsétlen és végzetes bolsevista kalandba belesodródtunk és ezzel magunk ellen hívtuk életre a legvadabb reakciót. Tanuljunk saját hibáinkból és ne tűrjük el ölhetett kezek­kel, hogy szervezeteinket bárki is, a demagógia fölszitásával, a nyomornak és az elkeseredésnek a munkásmozgalom ellen való uszításával újabb katasztrófák elé sodorja. Mi felelősek vagyunk azért a munkásmozgalomért, amelynek élén ál­lunk, bármilyen kicsi te bármilyen uagy tiszt­ségben egyformán, a felelősség megköveteli fö­lünk, bogy adott esetben, minden érzelgőéség- gel «©em beszáll va, ráüssünk am a kézre, ame­lyik a munkásmozgalom megbontásához nyúl! Ha. ezt nem fenn ők meg, el veszten ők azt a jogot, hogy helyünket te hivatásunkat be töltsük! A munkásmozgalom, egységének az érdeké- íren mindent el keil követnünk, a rendbontás­nak, az ártó üzelmeknek véget kell vetnünk év ha ki, még —1 kim életlennek is kell lennünk! Legnagyobb értékünk az egység ese­győződtek arról, hogy a párt vezetősége a reá kényszerített paktumot és a benne vállalt köte­lezettségeket nem akarta megtartani, mert azo­kat a munkásmozgalomra is sérelmesnek minő­sítetté. Elismerték az élvtársaik, hogy a párt vezetősége a paktumot közzétételével széjjel­tépte, azokat magára nézve kötelezőnek nem tartja és nem tartotta. Mi, akik itt élünk, ismerhetjük csak alaposan az elénk táruló szörnyű nehézségeket és el tud­juk képzelni, hogy Nyugateurópában élő elv- társainknak, hatalmas, nagy munkáspártok ve­zetőinek, alig lehetséges képet alkotni ama vi­szonyokról, amelyek között és ama nehézségek­ről, amelyekkel a ifi agyar pártnak működésé­ben számolnia keli. Aki nem élt ellenforrada­lom utáni viszonyok között, az aligha tudja még elképzelni is amaz állapotokat, amelyekbe a magyar munkásosztály az ellenforradalom győzelme után jutott. A magyar munkásosztály­nak öt éven át megfeszített és kitartó munká­val sikerült újjá építeni a maga szervezeteit. Kiépítette pártszervezeteit, megerősítette szak- szervezeteit, lefolytatott egy sikeres választási küzdelmet, visszaszorította a reakciót, gondot fordított a párttagok nevelésére és oktatására, újból megindította a párt megszüntetett lap­jait és egész vonalon a megerősödésnek és az egészséges fejlődésnek a jeleit tudja fölmutatni. Érthető tehát, hogy éppen á mostani időkben és a mostani körülményeik között, mennyi ve­szedelemmel járhat az olyan rendbontó, a szer­vezeti erőket, gyöngítő, romboló tevékenység, mint aminőt, az ellenzékiség örve alatt, néhány egyén kifejt. Senki sem lehet annyira vak, hogy ezt az esztelen gyújtogatást eltűrje. Az utóla­gos észretérés véresen megbosszulja magát. Késő lesz akkor észretérni, ha a rombolóknak üzelmeikkel már sikerült szervezeteink egysé­gét megbontani. Akkor kell szembeszáll^ ve­lük, amikor még üzelmeikkel nem tettek jóvá­tehetetlen károkat. E szempontból azok a ki­zárások, amelyeket egyes szervezetek és válasz- íottbíróságok a pártban és a szervezeteikben végrehajtottak, csak jótékony hatással, lehet­nek. Akiknek nem legfőbb értékük a magyar munkásság politikai és gazdasági szervezeti egysége és akik ezzel az értékkel könnyelműen bánnak, azokkal a legrövidebb utón kell el­bánni és a pártból épp úgy, mint a szervezetek­ből, ki kell őket tenni. A munkásmozgalom még nem küzdötte ki a maga szabadságjogait, még fokozottabb mértékben vau szüksége .mindazon erőkre, amelyeket a reakcióval szemben kell fölvonultatnia és így nem tűrheti el, hogy benső erejét féikezhetetlen szenvedélyek és go­nosz indulatok gyöngítsék. Kari Kautsky, a szocializmus neves, ősz teo­retikusa egy élet gyakorlati tapasztalataiból gazdag fölszolalasaban ~uzt mondotta a becsi konferencián, hogy a „munkásmozgalomnak legfőbb ereje az egység s leghatalmasabb esz­köze a benne kifejezésre jutott erő. Aki ezt az erőt csökkenti, vagy gyöngíti, jóvátehetetlen bűnt követ el“. Otto Bauer, az ausztriai mun­kásmozgalom kitűnő elóharcosa, akinek legna­gyobb érdemei vannak abban, hogy az osztrák munkásmozgalom nem követett el olyan őrült­ségeket, mint a magyar munkásmozgalom, éle­sen elítélte azokat, akik a munkanélküli mun­kások elkeseredettségét használják föl a ma­guk céljaira. Hangsúlyozottan óvott mindem Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII. kerület, Alsó erdősor 32. szám. Telefon: ’József 16-30. szám fagok a tápot, tagilletményfcent kapjak. Nemtagoknak az előfizetési ár 1 évre 1.00.000 K, félévre 30.000 K. Kéziratokat a szerkesztőség nem ad vivs-a ______________________________________________________ _

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék