Bőripari Munkás, 1926 (36. évfolyam, 1-24. szám)
1926-01-01 / 1. szám
„Boldog uj esztendőt!“ hangzott felénk a jókívánság az uj esztendőnek ! első reggelén. Vájjon mit gondolnak a jólciván- i sággal nem fukarkodik, a puszta kívánság ! valóban boldoggá, szebbé teheti szányunkra az uj esztendőt? A kívánság és óhaj a véletlennel és csodával hatékosnak látszik. Az ilyesmiben pedig nem tudunk, nem akarunk és nem kivé- : mink hinni. . . Hinni abban hiszünk, hogy egy szebb és bal- idogabb esztendőnek valóban jönnie kell, egy, a minden eddiginél harcosabb, küzdelmesebb és diadalmasabb esztendő nyomán. Ennek az esztendőnek pedig jönnie kell minden jókívánság nélkül is. Ezt az esztendőt el fogja hozni számunkra a mi harcos akaratunk, a mi rendíthetetlen hitünk. Ilyenre pedig mi, dolgos emberek régen rászolgáltunk. A szomorú játékból, tragédiából, könnyből és verejtékből elég jutott ki mér osztályrészül. Elég volt már a s zord szerb hegyekben kapott észrevétlen halálból, elég a dermesztő kárpád havasokban produkált jégemberekből, elég az Isonzó-menti hömpölygő vértengerből, a ronccsá, cafatokká, tépett emberhúsból, a szegénnyé, szerencsétlenné tett anyákból, apákból, gyermekekből. Elég volt, elég... És elég volt minden más emberkínzásból is... Elég azokból az esztendőkből, amelyek a fekete kataklizma után is ragadós mocsárban tartják fizikai és erkölcsi élelmüket. És elég az esztendőkből, amelyek visszataszító szegénységet, vért forraló megalázást, mindenről való lemondást és vakosba való - szsot hoznak folyton és., folyton. És elég ..voltvégül évszázados munkánk tönkretevéséből és az alkotó munka megállásából is. . És a gyarló embertestvérek érjék föl ésszel, hogy a, molekulás emberéletet kár csúffá tenni, megrutítani és a rövidke jót, mit az élet nyújt, kapzsi kézzel egymástól elcsenni. A boldog, valóban új és más esztendő az lesz, amelyben fertőzött, fekélyes vackát kristálytisztával cserélheti majd föl minden embertestvérünk. Az új esztendő az lesz, amelyben nem lesz a fényűzéssel egyenlő a harapás ke-nyér, amikor tiszta, foliatlon ruha váltja majd föl a mai foltosat, piszkosat minden embertársunk testén. A boldog új és más esztendő az lesz, amely-ben mindannyiunknak agysejtjeibe bömböli majd a rádiós instrumentum Paris, London, Nem York élményeit és a gépmadár száll majd, e retünk, tüdőnk fölfrissítésére, izmaink megerősítésére ismeretlen tájakon át a smaragdszinű tavak, a pálmák és kaktuszok országába. Az új és boldogabb esztendő az lesz, amely játszik könnyedséggel elénk tárja majd, minden nagy- ságát, jóságát és szépségét e világnak, amely a, gyógyító és testi fájdalmat balzsambó isza-not, szénsavat, villanyt és levegőt, a természet- adta és ember fölfedte minden jót odaajándékozza majd mindannyiunknak. , Ez a boldog, uj esztendő jönni fog erőnk, oka- rovunk, eszménk diadalrajutásával. Amit kivá ,nunk érte, annyi, hogy a, szegény emberek har-cos egyesülése, tömörülése, segítése siettesse ezt a diadalt. Harcos uj esztendőt tehát, hogy a boldog uj esztendő elkövetkezhessék. ima Ilin........I"w"imani i Partgyűlés utáni. A karácsonyi ünnepek alatt tartotta meg a szociáldemokrata párt háromnapos pártgyűlését. .A pártgyűlés jelentőségével múlt évi előző számunk vezető cikkében foglalkoztunk. Ez al-kolóimnál a pártgyűlés tanácskozásairól és le-folyásairól akarunk megemlékezni. Ez a párt- gyűlés, noha nyugodtabb és rendesebb képet mutatott az előző pár,így üléseknél, még mindig nem sorolható a békebeli pártgyűlések közé. Az ellenforradalom és a reakció nyoma még meg- látszik rajta. Szelleme még nem nyilatkozik meg olyan tisztán, világosan, mint normális időiben megnyilatkozna. Ezek olyan dolgok, amelyeken mi nem változtathatunk és amelyeken csak a viszonyok változása segít. A közállapoítok megváltozásával meg fog változni a pártgyűlés szelleme is és bizonyára nyugodtabb és durvósabb képet fog mutatni a pártgyűlés is. Másik észrevételünk olyan természetű, amelyen i in'ir o/n yí rroi/nJríc on M / / // ní // -VI 7c ‘A. Itani, hogy a háromnapi tanácskozás ideje kevésnek bizonyuljon. Vagy a tanácskozás háromnapos idejétkell néhány nappal meghosszabbítani. Ez bizonyára lehetetlen, az ebből származó nagy anyagi terhek miatt. Ebben az esetben viszont a tanácskozásra kitűzött napirendi pontokat kell csökkenteni és bő lehetőséget kellbiztosítani, arra, hogy a kongresszus tagjai kibeszélhessék magukat. Arra is figyelemmel kell lenni, hogy egy közel négyszáztagú testület igen jó lehet népgyűlésnek, de semmiképen, sem felel meg tancskozó testületisek. A pártgyűlés küldötteinek a számát tehát lényegesen csökkenteni kell. Az új szervezeti szabályzat már ilyen értelemben változtatta, meg a pártgyűlés összetételét. A pártgyűlések egyik legfontosabbnapirendje a várt jelentése fölött való bírálat. A legtöbb szónok rendszerint ehhez a ponthoz iratkozik föl, s rendszerint egy ügyrendi indítványnak a nyaktilója vágja el a szóhoz jelentkezettek legnagyobb részét attól, hogy ehhez a kérdéshez fölszólalhasson. A nagyszámú kongresszus rendszerint szeszélyes és ideges és már a tanácskozás második napjának délelőttjén unja a vitát és akaratának szeszélyes megnyilatkozásával ennek véget is vet. Noha azt tartjuk, hogy országos tanácskozáson, pártgyűlésen nem okvetlenül kell fölszólalni és nem okvetlenül muszáj beszélni, mégis úgy gondoljuk, hogy akinek mondanivalója van, annak lehetőséget kell nyújtani arra, hogy azt el is mondhassa. A jövőben tehát a jelentés fölött való vitára legalább egy kim font tanácskozási időt kell szakítani, viszont meg ikell kívánni, annyi önkritikát a küdöttésről is hogy jobban csak azok jelentkezzenek szóhoz, akiknek a mondanivalója nem szállítja le a kongresszus színvonalát üres fecsegéssé és unalmas szó- fecsérléssé. A nívós kongresszust egy lépés választja el a nívótlantól, ez a lépés az, amikor a küldöttek csak azért jelentkeznek szóhoz, hogy küldőik előtt megmutassák, hogy ők fölszólaltak. Végül is tisztában kell lenni azzal, hogy a pártgyűlés minden tagja nem szólalhat föl. De erre nincs is szükség. Nem okvetlenül szükséges annak fölszólalni, akinek a mondanivalóját valaki már elmondta. Teljes objektivitással állapítjuk meg azt is, hogy az előadók beszédének időtartama elé is korlátot kell állítani. Bizonyára senki sem kifogásolja egy referátumnak a kétórás időtartamát, ha tudja, hogy legalább négyszer annyi idő áll rendelkezésre a felszólalásokra és vitatkozásokra. De nem lehet helyeselni a hosszú előadói beszédeket akkor, ha a tanácskozásra, annyi idő sem jut, mint amennyit az előadói beszédek vettek igénybe. Persze, még rosszabb a helyzet, hogyha a napirend pontjait a pártgyűlés úgy egyesíti, hogy egymásután háromelőadói beszédet hallgat meg és tanácskozásának idejéből erre fordít három és fél, négy órát! Ez a kongresszus tagjainak a türelmét a végsőkig kimeríti és érdeklődésüket a minimumra csökkenti. Ez azután súlyosan megbosszulja magát. A kongresszus, amely az imént négy órán át hallgatott, három előadót, egyszerre türelmetlenné válik és a három előadó napirendi, pontja fölött való tanácskozást egy szeszélyes határozattal elvágja s a tanácskozásra még annyi időt sem fordít, mint amennyit az előadók beszéltek. De türelmetlenségét még jobban jellemzi az a szeszélyes elhatározás, hogy a tanácskozások rendjén elüti a budapesti küldötteket attól, hogy fölszólalhassanak, mert a felszólalási privilégiumát ez esetben — a vidéki küldötteknek juttatta. A mi véleményünk szerint minden küldöttnek, akár vidéki,akár budapesti, egyformán joga nem a tanácskozáson résztvenni és egyformán kötelessége fölszólalni — ha van mondanivalója, s ha ezt már előtte mások el nem mondták. A kongresszusnak pedig biztosítani kell annak a lehetőségét, hogy tagjai a tanácskozás jogával élhessenek is. Azt hisszük, hogy ezeken a hibákon lehet javítani. Reméljük, hogy a következő pártgyűlés e tanulságok alapján már nem fogja ugyanezeket a hibákat elkövetni. Mindezeket a pártgyűlést előkészítő pártvezetőségnek kell figyelembe venni és neki kell gondoskodni arról, hogy egy szeszélyekre hajlamos tanácskozótestület ne lépjen túla, korlátokon, mert nem mindig lehetbiztosítva arról, hogy az a túllépés és szeszélyesség — éppen neki lesz kedvező. A pártgyűlés munkásságának méltatásában elkell ismernünk, hogy több szempontból hasznos volt. Először véget vetett a paktummal hadakozó hadjáratnak. A pártgyűlés most már végérvényesen tudomásul vette, hogy a párt 1921-ben politikai paktumot kötött a munkásmozgalom legelemibb szabadságjogainak egy töredékéért és a bebörtönzöttek egy részének az amnesztiájáért. Senki sem érezheti ma hivatottnak magát arra, hogy bírálatot mondjon egy 1921-ben tett politikai lépés fölött, mert nem is lehet birtokában azoknak a tényeknek és nem mérlegelheti azokat a viszonyokat, amelyek akkor döntően befolyásolták a párt elhatározását egy vagy más irányban. A paktum fölött való vitának tehát végérvényesen vége. Ezt igen sokra becsüljük, mert lelkiismeretlen egyének ennek a kérdésnek a rosszindulatú kezelésével rendkívül sokat ártottak a pártnak. Másik jelentős lépése volt a kongresszusnak, hogy megalkotta az új pártszervezeti szabályzatot. Az a demokratikus szellem, amely ebben az új szabályzatban megnyilatkozik, azonban csak akkor lehet egészséges és hasznos, ha a párt tagjai működésükben megbecsülik és megfelelően élnek vele. Minél nagyobb lesz azon párttagoknak a száma, akik a párt ügyeivel foglalkoznak és a párt munkájában részt vesznek, annál nagyobb lesz az a kör, amely a szervezeti szabályzat demokratikus szellemét élő valósággá változtatja. Politikailag jelentős a pártgyűlés állásfoglalása a gazdasági és politikai kérdésekben. E téren hit tükörképét mutatta a gazdasági elnyomatásnak és politikai rabságnak és követeléseinek fölsorolásával egység^a harci tremtot tudott^ alkotni az^ elyre ciasságnak ez a szelleme biztosíték arra, hogy a reakció ellen folyó harcunk az ellenforradalom teljes elpusztításával fog végződni. Nagyon jelentős végül a pártgyűlésnek a jövő szempontjából az az elhatározása is, hogy a pártprogram módosítására és az agrárprogram elkészítésére külön bizottságokat küldött ki. Remélhető tehát, hogy a magyar párt a közeli jövőben új programban fogja megszólaltatni politikai és gazdasági törekvéseit, új programban fogja kifejezésre juttatni a szocializmus célját és új, modernebb szellemben fogja megkovácsolni azokat a fegyvereket, amelyekkel jövendő harcait győzelemről-győzelemre viszi. A pártgyűlés tiszteletet és megbecsülést vívott ki a külföldön, itthon új, friss szellemet vitt a pártéletbe és új, nagy feladatokat szabott elénk és mindenképen betöltötte hivatását. Rajtunk a sor, hogy fokozottabb munkával, nagyobb odaadással, a pártszervezetek kiépítésével, a pártsajtó eiterjesztésével és minden pártmunka elvégzésével, a sok üldözésen keresztülment pártunkat nagyobbá és erősebbé tegyük. A magyar munkásosztálynak tartozunk azzal, hogy a küzdelmet lankadatlan erővel folytassuk és évről-évre növeljük a szocializmus harcosainak táborát. __________________ Budapest, 1926. évi Január nó 1-én A magyarországi blörtpartban foglalkoztatott munkások és iimntkásnők érdekelt védd lap ..... ■■ "'«"«»au ........ ............................. Megjelenik minden hónap 1-én és 15-én. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest VII. kerület, Alsó erdősor 32. szám. Telefon:József 16—30. szám Tagok a lapot tagilletményként kapják. Nem tagoknak az előfizetési ár egy évre 100.000, félévre 00.000 K. Kéziratokat a szerkesztőség nem ad vissza Felhívás a cipőfelsőrészkészítő munkásokhoz! A mostani gazdasági válság már több mint másfél évvel ezelőtt, a szanálással kezdődött meg, azóta csak fokozódott és ma már tetőpontjára ért. A nyomor és szenvedés, amelyet az utóbbi időben át kellett és át kell szenvedni ■a cipőfelsőrészkészítőmunkásoknak, kell hogy e szakma munkásait gondolkodásra késztessék! Gondolkodjunk és tekintsünk vissza a múltra. Vizsgáljuk meg a jelent, hasonlítsuk össze a múlttal és állapítsuk meg, megtettünk e mindent a magunk anyagi és erkölcsi érdekében? Nem terhel-e bennünket kötelességmulasztás saját magunk és családunk iránt? Ha visszatekintünk az elmúlt másfél évre, meg kell állapítanunk, hogy nem teljesítettük mindenben kötelességünket. Nem vérteztük föl szervezetünket a veszedelmekkel szemben, nem bástyázok körül lelkes harcosokkal sem, ennek következtében a cipőfelsőrészkészítő munkások sziklaszilárdnak hitt szervezete nem bizonyult teljesen ellentőlle képesnek. Az ellentábor, a munkáltatók, támogatva a nyomorban és a kishitűségben szenvedő gyönge gerincű szaktársainktól, rést ütöttek szervezetünkön. Munkarendünk megingott. A heti béres munkarendszert, a kizeccelést, az ünnepnapok megfizetését, a