Bőripari Munkás, 1928 (38. évfolyam, 1-21. szám)

1928-01-01 / 1. szám

2. oldal Szakszervezeti élet Cipészek Értesítés. Az I. sz. csoport intézőbizottsága a csoport tagjai ügyeinek intézésére az eddigi hétfői napok helyett ezentúl minden pénteken este 6 órakor tartja üléseit a csoport irodájá­ban. Azok a szaktársak, akiknek­­ egyesületi ügyben bármilyen irányú kívánságuk van, a pénteki napon jelentkezzenek ügyeik elinté­zése végett a csoport irodájában. Fölhívjuk a budapesti összes cipőüzemek bi­­zalmi tém­áit, hogy a helyi titkárságtól kapott hét statisztikai fölvételi lapokat a kereseti vi­szonyok pontos összeállításával kitöltve sürgő­sen juttassák vissza. Azok a műhelyek pedig, ahol a bérstatisztikai lapokat még nem vették át, haladéktalanul jelentkezzenek annak át­vétele és kitöltése végett. Kedvezmények. Egyesületünk tagjai és hozzá­tartozóik részére az I. számú csoport,­ a felső­­részkészítők és rokonszakmák befizetőirodájá­ban az itt fölsorolt helyekre kedvezményes utalványok válthatók: Szent Lukács-gyógyfürdő, gőz- és iszapfürdő­jébe szóló jegyek 1,60 P napi pénztári ár helyett 1,20 pengőért. Hungária-gőzfürdő jegyei 50%-os árkedvez­ménnyel kaphatók. Király Filmszínházban (Wesselényi­ utca 63) 50%-os jegyváltásra szóló utalványok. Fővárosi Zenekar által vasárnap délutánon­ként a Vigadó nagytermében rendezendő hang­versenyekre szóló 50%-os utalványok. Az Új Színház (Révay­ utca) előadásaira szombat este, ünnepnap és vasárnap este kivé­telével a köznapi előadásokra érvényes 50%-os utalványok. Cin­kfels­őr­é­szké szitok 613g WBaMB—BWWBWMWB—MÉB— Fizessük pontosan tagjárulékainkat! Hosszú hónapok óta tart már a nagy munkanélküli­ség. Pünkösd utáni időtől fogva folyton le­menő irányzatot tart a munkamenet. A cipő­­felsőrészkészítő munkásokna­k nagy része munka nélkül van. Szakosztályunk kötelességsze­­rűen folyósítja a munka nélkül lévő tagjainak alapszabály­szerű segélyeit. Sok esetben rend­kívüli­ segélyben is részesítik a nagy nélkülözés­nek kitett szak­társakat. Január 1-től a segélyek mind­én osztályban egy-egy pengővel emelked-e­nek.­ Ezért,­­azzal a kéréssel fordulunk a dol­gozó cipőfelsőrészkészítőmunkásokhoz, fizes­sék pontosan­ járulékaikat, mert a cipőfelsőrés­z­­készít­őm­­unkás­ok szakos­z­tályá­n­ak f­en­t­ar­tás­a egyedül a­ szaktársak áldozatkészségén múlik. Nem hisszük, hogy a szaktársak, közül akadna valaki is, aki szakosztályunk fenntartását ne tartaná szükségesnek. De szakosztályunkat nemcsak f­öntartani kell, hanem azt meg is kell erősítenünk. Ezért minden dolgozó szak­társ tartsa kötelességének szervezetével szem­­beni, hogy járulékait haladéktalanul ren­dezze. Ha ezt megtette, akkor figyelmeztesse mu­nkástársát, ismerősét, hogy az is teljesítse szervezetünkkel szemben kötelességét. Szerez­zünk új tagokat a szervezetnek, szervezzünk meg minden cipőfelsőrészkészítő munkást, hogy ezzel is könnyebben vethessünk véget munka­nélküli szaktársaink, nyomorának és munkál­tatóink kizsákmányoló kapzsiságának. Bizalmi ülés. A cipőf­elsőrészkészítő munká­­sok bizalmi testülete december 9-én tartotta rendes ülését. A napirendet Czitrom szaktárs ismertette. A munkamenet ismertetése során rámutatott arra a nagyarányú munkanélküli­ségre, amely már hónapok óta a legnagyobb nélkülözésbe és nyomorba taszította szaktár­saink nagy tömegét. Munkaközvetítésünk keres­let hiányában a nagyszámú munkanélkülieket nem tudja munkához juttatni. A munkanél­küliek közül sokan kénytelenek Budapestről elutazni. A munkanélküliek száma még mindig fokozódik. A dolgozó szak­társak helyzete is válságos, mivel a legtöbb üzemben csak fél heteken át vannak foglalkoztatva. A jelentéshez hozzászóltak: Horváth Béla, Herczog Kálmán, Greiner Béla és Osvald János szaktársak. Az előterjesztések tudomásulvételével a bizalmi­ülés végett ért. Meghívó. A cipőfeleőrészkosziterm­nkások szakosztályának vezetősége január hó 5-én, csütörtökön este fél 7 órakor ülést tart. Meghívó: A cipőfelsőrészkészító munkások bizalmi testülete január 13-án, pénteken este fél hat órakor tartja, rendes ülését. Felkérjük az összes üzemek munkásait, hogy a bizalmi­ülésen való ké­pviseltetésükről gondoskodjanak. Kedvezmény: A Hungária- és a Lukács-für­dőkben kedvezményes jegyek, az Új Színházba (Re­va­i-utca 18) hétköznapokra érvényes 50%-os kedvezményes jegy váltására jogosító utalvá­nyok a szakosztály irodájában kaphatók. Szabászok, ragasztók, tűzönök a nagy munka­nélküliségre való tekintettel Budapestre ne jöjjenek. Adomány: Pászty János úr az Otthon-alapra 3 pengőt adományozott, amelyért ezúton mond köszönetet a vezetőség. A munkanélküli szaktársak figyelmébe: A cipőfelsőreszkészi főmunkások szakosztályának vezetősége fölhívja a munkanélküli szak­társa-­­kat, hogy az 1927. év folyamán kiadott munka­­nélküli jelentkezési lapok 1928. évi január 2-től érvénytelenek. 1928 január 3-áni, és a rákövet­kező napokon az 1927. év folyamán kiadott jelentkezési lapok újakkal cseréltetnek­ k­i.­­ a maguk külön összegyűjtött garasaiból­­ is segélyezték munkanélküli társaikat a bőrön­­d­ösmunkások. A munkanélküli szaktársak most láthatják, mennyire fontos és szükséges valami, hogy — amikor munkában vagyunk — a szervezet iránt való kötelességeinkről meg ne feledkezzünk. Árucikkek megjelölése. A különféle bőrök­ből készült árucikkek szakszerű megjelölése érdekében mozgalom indult meg Németország­ban. Ennek során mindenekelőtt a­ hasított (spalt) és a színbőr (volleder) fogalmát kí­vánják tisztázni, illetve e bőrök közötti kü­lönbséget a vásárlóközönség számára szaba­tosan meghatározni, az akciót kezdeményező komoly szakkörök. Bocsánatkérés. Ezúton kérek a bőröndös szaktársaktól bocsánatot, hogy magamról megfeledkezve, bojkottált műhelyben vállal­tam munkát, ígérem, hogy a jövőben ilyesmit el nem követek és a szervezetnek hűséges tagja maradok. Pecka Ferenc: Kuni Hamsán, a nagy norvég fiú élete és nsmnkel — Volt cipész, árusító, erdei munkás, közúti kalauz,­­tanító és végül — nagy költő lesz. — Epuf Hamsun, a kinese nevére,­ és munkájára az egész világ figyel, norvég paraszt szülők gyer­meke. Huszonkilenc éves koráig testi munkával kereste kenyerét. A nehéz munka mellett foly­ton tanul és dolgozik. Tíz esztendeig utasítják vissza munkáit, amíg végre eljön az első nagy siker, amely döntő lesz egész életére. Esztendő­kön át vándorol a nagy világban, mint a ke­nyerét kereső munkás. Lomban született (Belső-Norvégia), 1859-ben. Elődei is abban a házban laktak, ahol ő szüle­tett. Meg is írja­ magáról: A föld és­ az erdő gyermeke vagyok. A városban csak mestersé­­ges életet élek: a kávéház és a sok szellem sok mindenféle furcsa terméke nem az én levegőm. Á ffild fia vagyok- Apja, Peder, szabó volt, jó­kedvű ember, de nem tudott semmire menni. El kellett költözni a lakóhelyéről. A kis Ramsam­ a nagybátyjához kerül, mert a szegénység oly nagy a házban, hogy bizony ennivaló is alig kerül az asztalra. A nagybácsi szigorú ember volt. Sok munka, sok verés, kevés öröm és kevés pihenő várt a kis­fiúra, így kezdett élni benne már gyermek­korában a különember. Érezte, hogy ő más, mert a sorsa is más volt. Figyelnie kellett min­denre, mert minden csekélységnek nagy és sú­lyos következménye volt. Maga mondja ezekről a napokról: Miután nagybátyám nagy szigorú­ságban tartott, nem volt kedvem az emberek között élni. Elvonultam, elbújtam. Ha szabad órám volt, az erdőbe mentem, vagy a temetőbe- ott, a sírok és sírkövek közt bolyongtam és hangosan beszéltem magammal. — A papiak — mert nagybátyja pap volt — na­gyon szép helyen feküdt. Éjjel-nappal hallották a tenger zúgását. A dombon feküdt a templom és a paplak. A templom fából épült, a temető ott terült a­ templom körül, kerítése sem volt. A végén elterülő kőfalon pompás málna ter­mett. Ismertem mindem sírt, minden fölírást — mondja Emil Hangan. — Tizennégyéves korá­ban ' visszakerül' szülőfaluja közelébe, itt áru­sító lesz egy boltban; a következő évek változa­tosak, mert sokféle 'mesterség­'nőn, egymásután, többek között házaló is" lesz". 1876-ban a cipész­­séget' tanulja — mint a nagy dán Andersen Nexe —de nyugtalan természete itt sem­ fagyja békében. Majd ‘tanító lesz és azután írnok. Ebben az időben, 18 éves korában, pró­bálkozik először az irodalommal. 1877-ben jele­nik meg tőle‘Tromsőben"egy"novella, melynek címe: A rejtélyes, egy északországi szerelem története, 1878-ban A viszontlátás' című’ költe­mény és a Brönger című novella, melyet­ saját összekuporgatott­ pénzéből nyomatott ki. Akkor bizo­ny senki se vette tudomásul ezeket az írá­sokat. Most nag­y könyvritkaság és sok pénzt fizetnének értük. A következő évben — 1879 —■ egy ismerőse jó­voltából elvonul egy csöndes helyre és hosszabb ellbeszélést ír. Ezt elviszi Kopanlrágába s ott egy kiadónak fölajánlja. Az nem fogadja el, elveszti a kedvét és nem­ is megy „máshová. 1880-ban visszamegy Krisztián­iáb­a. Mindenfelé dolgozik, de munkáit sehol se fogadják el- Pénze sem volt már. Visszatért, a testi m­­unká­­ba?- Két esztendeig útépítésnél dolgozott. Két regényében írja meg ezeknek a napoknak az emlékeit. ..Őszi csillagok“ és „Halk búrokat penget a vándor“ című regényeiben. Akkor már biztosan tudta, hogy az ő számára, más it vár, mint a társaiéra. Érdekesen ír ezekről a napok­ról : — Régen volt, mikor társammal, Grindhusen­­nal útépítő munkások voltunk. Táncoltunk az utón, eltűrik, ha volt mit, vagy ha kaptunk valamit. Ha véli­lenül pénzünk is volt, akkor lá­nyakkal táncoltunk egész vasárnapon és a társaink­ egész sora vett körül bennünket- Egész héten szakadatlanul és erősen dolgoz­tunk, hogy ez a vasárnap szép legyen. A nyolcvanas években rosszra fordult az északi országok gazdasági helyzete.­­ Amerika csábította a dolgozókat. A minden lehetőségek gazdag országa volt Amerika, az emberek­­vá­­lt­ak oda. Őt is elkapta a vándorlás láza. 1882-ben kivándorol. Egy gazdag~ parasztasz-• szegytől kapja az útiköltséget. Német hajón megy ingyen, mert újságoknak akar írni. — írtam mindenfelé — mondja Hamsun —de semmi se jött az újságokba. Sokan azt terjesz­tik róla, hogy azért ment Amerikába, mert unitárius prédikátor akart lenni. Ez a fölfogás téves. Annyi igaz ebből, hogy találkozott egy norvég unitárius prédikátorral. Amerikai tartózkodása első idején farmokban dolgozott, majd kereskedősegéd lett. 1884-ben Minnesotba ment és ott találkozott Kristóf Jánson norvég népköltővel, aki 1882-ben ván­dorolt ki Amerikába s most Minnea­p­olisban prédikátor volt. Otthon ismert nevü költő volt, Ham­sunt megkedvelte és maga mellé­­ vette írnoknak. Itt maradt 1884-ben. Ebben az évben nagy beteg­­lett. Tüdő­vérzést kapott. Az orvosok lemondtak az életéről. Janson és felesége gyűj­tést rendeztek a részére,­ hogy haza tudjon menni. Nagyon rossz állapotban érkezett Nor­végiába, de ott két év alatt teljesen rendbe­­szedte magát. Most újra kezdte a küzdelmet az élettel.­­). .1886-ban Krisztiániában próbálkozott, állást keresett, de nem kapott. Nagyon szegény volt s abból tengette az életét, hogy itt-ott va­lamit kapott egy újságcikkért. Ebben az évben kezdte írni az első híres művét, Az éhség-ét. ■ Megpróbálkozott előadásokkal is. Körútra igent norvég városokba, Strinnbergről és Kiel­­landról tartott előadásokat. Amint maga mondja, ezek nem sikerültek. Ezt el is mondja egy elbeszélésében, melynek címe: Körúton és összegyűjtött munkái között megvan. Miután azt látta, hogy otthon nem tud boldogulni, el­határozta, hogy kimegy ■ másodszor is Ameri­kába. Az egyik újság szerkesztője szerzett úti­költséget és Hamsun útra kelt. (Idegen források után: K. M.­ BORIPARI MUNKÁS Bőr­ö­ndös­ök A karácsonyi ajándékot újból megkapták a bőröndösmunkások. Karácsonyra ismét je­lentékeny számú munkás lett munkanélkülivé. Az utóbbi esztendőkben hozzászoktunk már ehhez. A dolgozó munkások, természetesen a tőlük telhető módon, segítik a munkanélkülie­ket, akikről gondoskodni­ mindenki megfeled­kezik ebben a ragyogó társadalomban. Kará­csonyra­­— a szakegyesületi segélyen kívül — Au­tónyer­eresek Automobilimportunk az 1927. év első felében. Januártól június végéig alvázakban és kész gépkocsikban, a behozatal 1093 darab volt 4.824.000 pengő értékben. Ezzel szemben 1926- ban ugyanezen idő alatt csupán 696 darab gépkocsit és alvázat hoztak be az országba. A magyar ipar helyett tehát az olasz, francia, osztrák, cseh, német ipar és az Egyesült­ Álla­mok autóipara, fejleszti és látja el a magyar gépj­á­rmű­k­özl­ekedést. 1926-ban a hazai ipar 426 darab teher- és személyszállító automobilt termelt, míg­ ugyanezen évben a behozatal 2221 darab volt. A behozatalnak tehát 40%-át tette ki a hazai termelésünk nagyobb dicsőségére, a Baross­­utcai iparfejlesztőknek. Az 1927. évben vala­melyes javulás ugyan észlelhető, ez azonban még mindig jelentéktelen. Illetékes helyen írják, „ha a hazai automobil gyárak kapacitá­suk mértékében dolgozhatnának, (amely he­lyes becslés szerint 2600—3000 darab lehetne), akkor az évi­­behozatal lényegesen­ csökkent­­hető volná”. Ezt valljuk és állítjuk mi is.. Váj­jon mi vagy ki az okozója annak, hogy­ nem így van. Erre az említett forrásunk nem fe­lel. Mi megfeleltünk már. .Szűcsök B£®fflw<es Stissiiiíagf Látód, ugyTE, jaékéjá "van .igazam. .Hiába..­ágytelmeztette­­..lek arra­,’ hogy’ a' Krakkauér:Gé­gtől nem visy­­mdöfjén- ut * temetőbe, hogy onnen halálod előtt" is eljöhetsz még, amint­ el is jöttél- Hiába igy­ekeztelek.­jrábeszélni, hogy iratkozz be­ a szervezetünkbe, te hetykén félrecsaptad bi­zonytalan szintivé vált kalapodat és mondád:­­ „Megélek és a szakszervezet nélkül is, minek fizessék tagdíjat­?!“ Hja, ha csak a (szerinted) rossz oldalát nézzük szerveze­tünknek, akkor igazad is lenne. Csakhogy minden látszó­lagos rossznak megvan a maga jó oldala. Mert ha tag v­a­gy és nem dolgozol szervezetlen mesternél s bejelented nálunk, hogy nem kapod a túlórapótlékot, a szervezet megvédte volna érdekeidet. Ha­ tudomásunkra hozod, hogy fölmondás nélkül küldtek el, nem veszett volna kárba" a tizennégy napod. Bizonyára még sok sérelem ért, ami 1928

Next