Bőripari Munkás, 1928 (38. évfolyam, 1-21. szám)
1928-01-01 / 1. szám
a. oldal Bőripari Munkászenekar is működött szervezetünkön belül. A viszonyok azonban nem kedveztek ennek a kulturális intézményünknek. Széthúzás és összeférhetetlenség megbontotta soraikat. A szakmai belső harcok átcsaptak erre a területre is és teljesen megbénították a működést. Most, sok hónap hallgatása után, mozgalom indult meg a zenekar újjászervezésére. A legnagyobb akadály még nincs elhárítva. Megfelelő helyiségre van szükség, ahol a zenekar próbáit tarthatnál, zeneszerszámait megóvhatná. A szakoktatás serényen folyik. A szaktanár, Kiss Mátyás, alapos szaktudásával, készségével és jó módszerrel tanítja a modern mintavágás és mintaszerkesztés módszereit. A szaktanulók érdeklődése fokozottan emelkedik mindkét tanfolyamon, az első- és a másodéveseknél. A szakegyesületi szakoktatás ezévi tanfolyama új lendületet jelent ezen a téren. A boripari munkások iskolája a múlt évben nyílt meg. Az iskolának célja az alapvető számtan, írás, fogalmazás ismeretein kívül retorikát, szociálpolitikát, szakszervezeti taktikát és a munkásmozgalom fontosabb kérdéseit ismertetni és tanítani. Az iskolának több mint 40 tanulója van, szemináriumjellegű. Előadók: Bató Géza, Bánóczi László, Hubai János, Mónus Illés. A mű a Sokezeréves folyamaton ment át az ember érzetének kifejezési módja. Amikor még az ösztön nagyobb arányban vett részt a cselekedetek irányításában, mint az értelem, az ember érzetét kevésszámú külső jellel nyilvánította. Az ősember vigyorától — amely bizonyos fizikai jóléttől eredt — fölmérhetetlen a változás napjainkig, amidőn az öröm, a tűnődés, kétség, gyász, gyűlölet, szerelem és elégedetlenség stb. érzetét mélyen döbbenetes drámákkal és fenséges operákkal fejezik ki művészek és ezt mint élvezetet a közönség megfizeti. Akár fejlődés-, akár relatív változásnak definiálják az örökös átalakulást, megállapítható, hogy mentől nagyobb teret hódított az értelem az irányítás szerepében az ösztön fölött, annál többszámú látott, hallott (érzékelt) dolgokról alkotott fogalmat az ember és igyekezett fix meghatározással nevet adni nekik. A természet a maga képére kinevelte éghajlatainak különbözősége szerint az egymástól eltérő vérmérsékletű, életmódú, színt, alakú és értelmű emberiséget. Az örökös folyamat szükségszerűsége a föld terének minden pólusán élő csoportjaiban létrehozta az érintkezés eszközét, a beszédet. A szavak sokasága rendszeresítést követelt és a rendszeresítés megszülte a gramatikát. De a fejlődés folyamatában nincs megállás. Az ember szükségét érezte, hogy érzetének kifejezésére maradandóbb eszközt találjon a beszédnél. A gondolatok kifejezésének megrögzítő eszközeként, legelőször a képírás teremtődött meg, amely később szobrászat és festészet formájában óriásivá nőtte ki magát. Bár az eszmék kifejezésére e két nagymúltú eszköz hosszú időkön keresztül vezérszerepet játszott, mégis lassan kint átadva az elsőbbséget egy látszólag nagyon jelentéktelen újszülöttnek: a betűnek. Ezeknek a viszontagságos históriájú görbe vonatocskáknak hihetetlen jelentőségük van az ember életében. Amikor az emberi fogyatékosság már szolgát és parancsolót különböztetett meg, gondja volt rá, hogy minden oly lehetőséget, amely a különbséget kiegyenlíthetné, hozzáférhetetlenné tegyen az eszközembereknek, így a betű hosszú ideig csak töredékeknek teljesített szolgálatot, örökre azonban nem maradhatott így. A betű mágneses varázsa egyre nagyobb számban vonta magához, különböző mély akadályokon keresztül is a nyugtalan erőt, a tudnivágyást és így minden évszázad közelebb hozta a betű áldásos hatását. Egyszer aztán megjelent a horizonton Gutenberg és a betű életének uj korszakát nyitotta meg. A betű új korszaka az emberiségnek is uj korszakot jelentett. A gépbetű már nem tűrte a láncot, szabadságot követelt magának. Ereje hatalmassá, fölmérhetetlenné nőtt. Amíg a képírás (szobrászat, festészet) és a kézibetűk segítségével csak felszínesen őrizhették meg az idők emlékét, addig a gépbetű születése óta abszolút világossággal rögzíthették meg a sorozatos letűnéseket. A betűk birodalma a múlt panteonja, a jelen mestere és a jövő prófétája. Birodalmak keletkezése, népek élete, életmódja, bűne, erénye, hitek születése, kimúlása, egyének kimagaslása, a földteke arculatának változásai, jólét, nyomor, beteges akaratok, istenek, a jövő képének sejtései, mind a betűk birodalmában őriztetnek. Az emberi kutatás csodás vívmányai, a repülő, rádió és még ezernyi más tiszteletet érdemlő alkotás, mind-mind eltörpülnek a betű értéke mellett, amely rombol, épít, szül, kivégez és mint egy gigantikus erő formálja, mélyíti az emberi értelmet, kiválassza a természettel össze nem férő jelenségeket és végül eggyé kovácsolja a létalappal biró erőket. A betű: az evolúció szent eszköze minden nagy miértre választ ad nektek, — kutassatok birodalmábani Gergely Lajos: BŐRIPARI MUNKÁS A mi ifjúmunkásainknak A mi ifjumunkásaink tagjai Ifjúmunkásaink életében látjuk a mi életünk továbbfolytatását. Ifjúmunkásaink azok, akik a szakmában is fel fognak váltani bennünket, öregeket, amikor mi már munkaképtelenekké válunk. A jövő generáció érdekében sem mellékes tehát, hogy ezek az ifjúmunkások, akiket mi vagyunk hivatva nevelni, milyen nevelésben és támogatásban részesülnek. Ahhoz, hogy az ifjúmunkások a társadalmi és gazdasági élettel szemben teljesítsék kötelességüket, nekünk, idősebbbeknek fontos feladataink vannak. Bár nem könnyű a nevelési munkánk, mert az ipar foglalkoztatásához szegődött ifjúmunkások nevelését, és oktatását az erre hivatottak az iskolákban könnyelműen veszik. Az ifjak nevelését és oktatását osztályérdekek szerint intézik. A legtöbb esetben még a legszükségesebb tudnivalóra sem készítik elő az ifjakat, úgy hogy a mi ifjúmunkásaink amikor a műhelyben közénk kerülnek, teljesen előkészítetlenek arra a nagy feladatra, amely az életben rájuk vár. Mint nem kellően nevelt fiatalok, akik egyébként hajlamosak bizonyos könnyelműségekre, olyan szokásoknak válhatnak rabjává, amelyek az ifjúság lelkében és életében nagy pusztítást vihetnek véghez. A mi feladatunk, felnőtt munkásoké az, hogy az ifjúmunkásokat úgy neveljük, hogy azok hasznos tagjaivá váljanak a társadalomnak. Ebben a munkában elsőrendű kötelességünk, hogy útjainkat óvjuk a könnyelmű szórakozástól, óvjuk az utca romlásától és komoly kötelességtudó munkásokká neveljük. Azok a gyermekek, akik kikerülnek a szülői gondozás hatásköre alól, kisebb és nagyobb üzemekben velünk együtt dolgoznak, nagyon rá vannak utalva a mi jó tanácsunkra és egyéb útmutatásainkra. Ezer és ezer módunk és alkalmunk van arra, hogy ifjúmunkás társainknak jó tanácsokkal szolgáljunk, felvilágosítsuk őket arról, milyen szerepet töltenek be a termelésben, mi a szerepük a társadalom fentartásában és hogy keressék kutassák azokat a helyeket, melyeken az ő és hozzájuk hasonló dolgozók védelmet találhatnak. Szoktassuk rá ifjainkat, hogy léha szórakozás helyett komoly tanulásban vegyenek inkább részt. Az utcai csavargás helyett keressék komoly társaikkal az érintkezést és járjanak fel a szakegyesületbe, ahol jól felszerelt könyvtár áll rendelkezésükre. A könyvtár segítségével pótolhatják azokat a hiányokat, amelyeket a hivatalos oktatás elvont tőlük. A szakegyesületben megfelelő, nagyon kedves helység áll rendelkezésükre, melyben a könyvtár használatán kívül komoly és nevelő szórakozást találhatnak. Hogy szaktársaink a bőripari ifjúmunkások nevelését minden tekintetben megfelelően szolgálhassák, az egyesület vezetősége is mindent megtesz, hogy az egyesületbe feljáró bőripari ifjúmunkások minden kultúr igényét kielégítsék. A jól felszerelt és állandóan felfrissített ifjúmunkás könytáron kívül sakk, malom, dominó áll az ifjúmunkások rendelkezésére. A fentieken kívül egy ifjúmunkás sportklub is működik az egyesület keretén belül, amelyben mindazok a bőripari munkás ifjak, akik a sportban óhajtanak működni és ebben élvezetet találnak, ezen igényüket is kielégíthessék. A vezetőség a bőripari ifjúmunkások részére olyan oktató és szórakoztató előadások rendezését is tervbe vette, amelyekben minden bőripari ifjúmunkás örömét fogja lelni. A vezetőség bőripari ifjúmunkásainkat arra is elő akarja készíteni, hogy fölszabadulásuk után ne maradjanak gondozás nélkül és mint fölszabadult fiatal munkások, ne legyenek a munkáltatók kizsákmányolásának szabad prédái. Lehetőséget nyújt a vezetőség arra is, hogy mint ifjúmunkások a „Bőrivári Munkás"-ra kedvezményes áron előfizethessenek. A vezetőség ezen előfizetést úgy állapítja meg, hogy az előfizető ifjúmunkás-szaktársaink részére kétévi előfizetés ellenében a felszabadulás után az egyesületbe való belépés alkalmával félévi tagságot befizetettnek tekint. Ezen félévi egyesületi tagság elismerése lehetővé teszi az ifjúmunkások részére, hogy az esetleges gazdasági mozgalmakban már mint igény jogos tagok vegyenek részt és míg más új tagoknak 52 heti járulékot kell befizetniük, hogy segélyre jogosultak legyenek, a Bőripari Munkásra előfizető ifjúmunkások ehelyett már 26 heti járulék befizetése után igényjogos tagjai az egyesületnek. Mindezen kedvezmények azt a célt szolgálják, hogy ifjúmunkástársaink minél előbb kerüljenek be a szakmozgalomba. Mint öntudatos munkások vegyenek részt a munkaviszonyok megjavításában. . ' # A bőripari ifjúmunkások minden csütörtök este 7—9 óra között tartják meg összejöveteleiket a Bőripari Munkásotthon helyiségében. fkX e®IÄ®SIS8iSÜ!il€» elleni Müzedelem Az otthonmunka (zicc) egyes iparosnak legsúlyosabb betegsége és társadalmi szempontból is igen kétes értékű. Nincs semmi komoly társadalmi értéke az otthonmunka föntartásának és tenyésztésének és mégsem sikerült még e kérdést komolyan megfogva oly irányban rendezni, hogy ebből egy egészségesebb munkatermelési folyamat alakulna ki. Kedvező ez a rendszer egyes iparágak munkáltatóinak, mert a magárahagyott munkással kényre-kedvre bánhatnak. A munkáltató az ilyen munkást úgy fizeti, ahogy éppen az esetleges szezonkihasználás diktálja. Más ellenfél nincs. A mindenkori rendszerek közös nevezője pedig az volt, hogy a gyöngébbet minél erősebben elnyomni. Az otthonmunka sem más. Az otthonmunka nem más, mint a munkások legbiztosabb elnyomási és kizsákmányolási lehetősége. És ez magyarázza azt, hogy miért nincs e téren semmi, ami a jobbra fordulást jelentené. Az otthonmunka züllesztő hatását egy ipar sem érzi annyira, mint a mienk, a cipőipar. Erről nem kell bővebben mondani e helyen semmit, mert a benne való munkát egy egész életen keresztül semmi sem tudja helyettesíteni. Mi élve érezzük a hatását. Tönkreteszi egy komoly ipar munkásainak emberséges életét, jobb sorsra való törekvését. Sőt az ipar szükségszerű fejlődésének egyik legfontosabb akadálya is. Az utóbbi idők mind sűrűbben vetik föl az otthonmunka kérdése, megoldásának keresését. A Munkaügyi Hivatal az a szerv, amely állandóan dolgozik azon, hogy ajánlásokat és egyezményeket alkosson, azt a tagállamokkal elfogadtatva, a való életbe átvigye. Ébren tart sérelmeket és készteti a hatalmon lévőket arra, hogy törődjenek vele és kíséreljék meg a megoldást. A II. konferencia egyik tárgya volt az otthonmunka védelem. Amíg ide került, nagy utat tett meg e kérdés és nagy út van még hátra a megoldásig. Nem csupán a Hivatalon, annak határozatain múlik az, hogy hogyan és egyáltalán megoldódik-e a kérdés. Minden ország munkásainak, de különösen azon ipar munkásainak kell kivenni e munkából a részüket, ahol dívik a rendszer. Az otthonmunka védelmét törvényhozási úton a minimális munkabérek rendezésével, meghatározásával és a bérfizetés ellenőrzésére hivatott szervek létesítésével, a munkahelyek ,, egészségügyi felügyeletével segítik elő. Első ilyen törvényt az ausztráliai Újzéland hozott 1894-ben. Ezt követte az Egyesült Államok, majd Anglia 1909-ben. Több más állam követte ezek példáját, azonban oly csekély számmal, hogy 13 évvel az első ily törvény létrejötte óta még mindig nem számottevőek oly értelemben, hogy ennek hatása a különböző államokban érezhetővé válnék. Az otthonmunka elleni küzdelem a szociálpolitikai küzdelemnek úgyszólván mellékága és ezen fölfogásnak megfelelő az ellene folytatott küzdelem is. Most a Munkaügyi Hivatal vitt frissebb, lüktetőbb erőt e harcba s adott neki oly fórumot, amelyet nem lehet úgy semmibe véve, agyon nem törődni, mintha valamely ország munkássága kérné a saját országának törvényhozásától. Mi azonban itthon vagyunk. Tudjuk jól, mit terveznek és sejtjük, mit akarnak tenni értünk azok, akik hivatva érzik magukat arra, hogy minden feltörő és élő társadalmi problémát pénz nélkül, nagy szónoklatokkal és mit sem érő ígéretekkel akarnak megoldani. A kérdés súlyossága és állandósága és az, hogy csak a magunk erejére számíthatunk, kényszerít bennünket arra, hogy teljes komolysággal foglalkozzunk az otthonmunka kérdésével. Nem remélhetünk magunkra hagyottan gyors és dús eredményt. Ámde volt-e még oly kérdés, amelyet ha komolyan akarunk megoldani, ne sikerült volna? Nem! Napirenden kell tartani, tárgyalni kell róla magunk között, mérlegre kell venni azt a züllést, amelyet eredményezett a mi sorainkban a gonoszul szabadjára eresztett pestises rész: az otthonmunka. Keresni, kutatni kell a módot minden egyes esetnek a megszüntetésére. Annál inkább napirendre kell tűznünk az otthonmunka kérdését, mert az utóbbi években nincs hőbb vágya a bőripari munkáltatók nagy részének, mint a ziccen való dolgoztatás. Ebben a törekvésben egyek a cipész-, bőröndös- és szücsmunkáltatók, akik a jövedelmeiket az otthonmunkások legnagyobb fokú kizsákmányolása árán is fokozni akarják. Mivel a Munkaügyi Hivatal az otthonmunka veszélyei ellen új küzdelmet indított, legyünk segítségére szakmánk területén található bajok föltárásában és kiküszöbölésében. Szabó Mátyás: MMMWVWV^AMATVVvVWVIAAAfVVVVVWWVVWVVVVVVVVWVVWI 1928 Felelős szerkesztő és kiadó: Farkas István. ___________Szerkeszti: Mónus Illés. „Világosság“ könyvnyomda rá Budapest, VIII. Contiu. J. Műszaki igazgató, Deutsch ID