Bőripari Munkás, 1929 (39. évfolyam, 1-19. szám)

1929-01-16 / 1. szám

------------------------------------ .........———MC Me gjelenik minden hónap 1-én és 15-én. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIL kerület. Dob-utca 90. szám. Telefon: József 326-52 szám A Szövetség tágját a lapot tag illet menyként kapják. Előfizetési ára egy évre 16 pengő, félévre 8 pengő. Kéziratokat a szerkesztőség nem ad vissza ir I 4A+ , t SzaHtársak! SzaKlársnőK! A ^plgozó társadalmi rétegek fölé már évek óta a legsötétebb nyomorúság felhői borulnak. A gazdasági viharban végső veszélyben lévők Ívjál<;ása‘ segélykérése hangzik felénk az ország minden részéből. Mérhetetlen a veszély. A dol­gozó társadalmi rétegeket pusztulással fenye­geti. Az állandó és hangos segély kiáltás .eddig nem vezetett eredményre! Ezt a segély kiáltást ■nem veszik komolyan az ország intézői és nem sietnek a veszélyben lévők segítségére! Pusz­tulni, veszni hagyják a dolgozó embereket. Csak Ígéretekben merül ki minden ténykedésük. Az ellenforradalom győzelme óta síppal, dobbal hirdetik a kisemberek megvédését -és a mun­kásosztály boldog! tásáí, ünnepi alkalmakkor lendületes szónoklatokban ismerik el a dolgozók kibírhatatlan nyomorúságát, a társadalmi és gazdasági igazságtalanságot., amely főképén a munkásosztályt sújtja. Hét­köznapokon azonban elfelejtik a dolgozók szen­vedéseit. -Noha minden hatalomnak birtokában vannak, a segítés gazdasági ős politikai eszkö­zeivel rendelkeznek, határozott ígéreteik dacára nem segítenek a munkanélkülieken. / A\em emelik a dolgozó'társadalmi rétegek’ nívóját és fogyasztó képességét, hogy ezáltal több munkaalkalmat és kereseti lehetősége' két teremtsenek, Ellenkezően, a közterhek állandó növelésével munkásság nyomorának a folytonos mélyíté­sével a munkál tatoknak való kiszolgáltatott­ságot erősítik. A tőkét a munkásosztály rová­sára különleges kedvezményekben részesítik kartelek támogatásával és nagyhatalommá teszik a dolgozó munkássággal szemben. Ha a. munkás a kizsákmányolással szemben véde­kezni próbál, ha súlyos helyzetén könnyíteni akar. vagy ha sztrájkba lép, szembe találja magát a tőkés érdekeket védő, egyoldalú, hiva­talos intézkedésekkel. A munkásság részére még a szervezkedés legelemibb jogainak gyakorlása is erő>s ható­sági korlátozásokba ütközik. Még az egyesülés révén a szolidaritásból folyó ömsegélyezes lehe­tőségétől is elütik a munkásság nagyrészét, hogy ezzel is előmozdítsák az alacsony bérek, a hosszú munkaidő gyalázatos rendszerét! Amit a hivatalos apparátus a munkásság szervezkedése ellen alkalmazott kényszereszkö­zeivel nein tud elérni, azt a munkásmozgalom .megrágalmazósavai és belső gyengítésével pró­bálja a hatalom megsemanisiteni. A munkás­ság guzsbakötöttségét, üldözését és a munka­nélküliséggel kapcsolatos nyomorúságot meg­fizetett bérencei utján a mozgalomtól és annak vezetőitől kéreti számon, hogy félrevezesse azo­kat, akik a hazugságnak és rágalmaknak köny- nyen fölülnek. Ennek az a világos célja, hogy •a munkásság1 előtt a tömörülés és a szervezke­dés célszerűségét cs szükség szerűségéi kompro­mittálják, a munkásságot a hathatós segítés módjától, a nyomortól való menekülés egyedül sikeres eszközétől, a szervezkedéstől is elriasszák. Ez az eljárás is az alacsony bér, a hosszú munkaidő s a magas osztalék érdeké­ben történik. Ezt a ravasz tőrvetést minden dolgozó bőripari munkásnak látnia kell. Látnia kell, hogy milyen eszközökkel próbálják félrevezetni a munkásmozgalomtól « az igaz­ság megismerésétől távoltartani, közte es a munkástestvérei között veszekedést szítani, hogy ezzel még erőtlenebbé tegyék és végső fokon annál köunyebben kizsákmányolhassák. A még mindig tartó gazdasági válságban munkahelyeink tovább pusztulnák. A fogyasztó- képesség állandóan, csökken-. Ez a hosszú munkanélküliség a nélkülözést és a szenvedést rendszeresíti. A bőripari munkások már több irányba^ próbáltak a munkanélküliség elől menekülni. A cipészek,. felsőrészkészitők, börön- dösüfc közül ezért: sokan kismesterekké lettek. 'De ez sem hozott részükre javulást, amit a köz­ben tönkrement kisiparosok százai bizonyíta­nak. Többen a munkaidő meghosszabbításával, a. sitzrendszer meghonosító sa vai, a termelés fokozásával gondoltak sorsokon javítani. A k csökkent fogyasztás mellett ez még kevésbé i vezetett eredményre. A többtermeléssel az üz- I letek, raktárak még előbb megteltek, a munka­• nélküliség nagyobb lett és hosszabb idein tartó. A növekvő külföldi behozatal betetőzte a szakma siralmas helyzetét, a. munkaviszonyok romlását. Ezt; a romlást az öntudatos bőripari munkásság minden erejével megállítani pró­bálta. A züllésnek indult szakmai viszonyok, a, nyomorban sínylődő ezrek szervezetlensége azonban ezt a törekvést megfosztották a siker­től. Az öntudatos bőripari munkásság megelégelte a tűrhetetlen viszonyokat. a szenvedést- és^néllsülözést, erővel fogott a szervezés munkájához, hogy a további romlást megakadályozza és a bőripari munkásságot talpraállítsa, részére tűrhető mű­hely- és bérviszonyokat teremtsen. Megelégelte a bőripari munkásság azt a bauásmődot is, amely a rossz munkaviszonyok következtében a gyárakban és műhelyekben osztályrészévé vált. A munkáltatók a bőripari munkásság nyo- ; moruságát és kenyér tel ouségét kihasználva, a. ; bánásmódot is megrontották, számtalan munka* i helyen munkástársainka t alig veszik ember- I számba. Nem tekintik emberi mivoltát és öu- i érzetét, hanem mint el ti portákkal és a társa- ! dalomban fölöslegessé vált emberekkel bánnak j velük. ! A szervezett bőripari munkásság úgy látja, j hogy a szakmai ^ viszonyok romlása eljutott I mélypontjára! Bármi következzen, a jelenlegi • helyzetnél már rosszabb nem lobét! A bőripari 1 munkásság csak nyerhet aszal, ha, kitartó, bátor, kemény harccal j a munkaviszonyok megjavítását próbálja cl- \ érni. Ez a tudat érlelte szándékká a bőripari munkásság Julius havi erős elhatározását, hogy véget vetve a jelenlegi, emberhez nem méltó állapotnak, minden erejét megfeszíti, hogy eb­ből a munkáshoz nem méltó sorsból kijusson! Az_osztálytudaíos bőripari munkásság nem hajlandó továbbra is 10—20 pengős heti bé­rek mellett látástól vakulásíg dolgozni, jobbágyok és rabszolgák sorsára jutni. Amikor a heti létminimum összege 74 pengő Magyarországon, lő—20 pengős heti keresetből képtelenség önmagunkat .főn-tartant és csalá­dunkat tisztességesen ellátni! Heti keresetünk­ből még a legeldugottabb vidéki városokban és falvakban sem lehet a legszükségesebb élelmi­szereket megszerezni! A legkisebb foluban is 35—40 pengő 'minimális heti keresetre volna szüksége a bőripari munkásságnak, hogy önma­gával és családjával szemben minimális köte­lességének megfelelhessen! A bőripari munkás­ság- már évek óta tengődik a Ili—20' pengős heti* keresetekből s nem hajlandó tovább a saját pusztulását tétlenül nézni. Fontos mimkájának megfelelő részt követel _ azokból a javakból, amelyeknek a, termelésében, teljes erejével, egészségével és tudásával részivész. Nem haj­landó tovább tűrni, hogy kiforgassák emberi jogaiból és megfosszák azoktól a javaktól, ame­lyek öl jogosan megilletik. A mindennapi száraz kenyerét. a meleg hajiokol biztosítani akarja a maga. és . családja részére. Nem tűri, bogy továbbra i§ most ohu gyermek ként. kezeljék és az emberi jo­gokból és a gazdasági javakból kisemmizzék, A .bőripari .munkásság nein akar a céhkorszak szégyen oszlopára, kerülni és utolsó foglalkozási ággá. minősülni! Ezek ellen az állapotok ellen akar a bőripari munkásság teljes erejével küzdeni. Ezt a. harcot nem ötletszerűen akarja folytatni, hanem a modern szakszervezeti mozgalom ész< közeivel óhajtja meg vívni. Osztályhareos szakszervezetben kivan tö­mörülni a bőripari munkásság, hogy a szakmai, szolida­ritás legyőzhetetlen erejével az ellenfelek által beve-hetelcn bástyákat építsen ‘ boldogulásának védelmére. ........... Az osztálytudatos bőripari munkásság nem hajlandó tovább tűrni, hogy a létminimumnak- csak .egy kis hányáévá* szóért, :!0—30%-áért dolgoztassák. Nem hajlandó életét és egészségét a mások jgyéért föláldozni, magának és családjának pedig'a „uyoáiorusá- gos száraz kenyeret sem ípd.ia megvásárolni íu h e csiiTet es m unka. ~e Heh eb c n' kapott munkabér* bői! Az osztály tudatos bőripari munkássággal együtt az egész bőripari munkásság beláthatja, hogy amióta megadta magát sorsának e le­mondott a szervezkedésről, kiszolgáltatta magát a munkáltatóknak, azóta helyzete folyton rosszabbodik. A szervezetlenség következménye, hogy vidéken már 10—15 pengős, Budapesten 15—20 pengős hetibérek, és 10—16 órás munka­idő mellett kénytelenek dolgozni! Ennek a kö­zépkori állapotnak a. megváltoztatására az egész bőripari munkásság összefogd' sara, szervezett erejére és harci készségére van szükség. Mindannyiunknak látnunk kell. hogy csak együttes erővel, minden szaktárs legszorosabb összemüködésével tudunk a mai elviselhetetlen helyzetünkön változtatni és a mindnyájunk által hőn óhajtott javulást elérni! A szakmai szolidaritás. lelj ességének megva­lósítására van szükségünk, hogy az egész bőr­ipari munkásságra borult sötét tiyomóruságot eloszlathassuk, a sorainkat rémesen pusztító gazdasági válságot enyhíthessük! Be kell látnunk, bogy az évek óta tartó gazdasági válságon csak a magunk erejével, kiadós bérrendezéssel, a, munkaidő megrövidítésével segíthetünk! Végső szükségünkből, pusztító nyomorúsá­gunkból csak a magunk acélos akaratával kerülhetünk ki. Helyzetünk annyira siralmas, hogy az már sziuto elviselhetetlen! Gyors segítségre van szükség, mert ellekező esetben menthetetlenül elmerü­lünk a gazdasági válság mocsarában! A gyors segítség csak a. magunk erejéből, önbizalmából és áldozatkészségéből fakadhat. Ne .higyjétek, hogy a magunk ereje nem elég ahhoz, hogy a mai tűrhetetlen hélyzetiin- kön változtassunk! Óriási erő szunnyad a munkásság összetar­tásában, csak ki kell használnunk ezt az erői és egy cél szolgálatába kell állítóműnk, hogy tartós ered­Magyarország bőripari munkásaihoz! A mOVARORSZAOI BŐRIPARBAN FOftLALHOZTM üunhAsok és piunhAsnOm ÉRDEMEIT VÉDŐ LAT

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék