Bőripari Munkás, 1929 (39. évfolyam, 1-19. szám)

1929-01-16 / 1. szám

2. oldal BŐRIPARI MUNKÁS KRIHSZ Egymagadat semmibe vesznek / Csak a szervezkedés vívhatja ki a követeléseidet ! menyeket érhessünk el! Meg kell szüntetni a közömbösséget, amely ma az évek óta tartó nyomorúság következtében a lelkeket megüti és a közös cselekvést lehetetlenné teszi! A minden mindegy elvét sutba kell dobnunk, hogy a szükséges cselekvéshez a­z egyöntetű eljárást megteremt­hessük. Senkinek sem szabad közöttünk abban a tudatban élni, hogy ezeken az állapotokon már nem lehet változtatni. Bár nagy pusztí­tást vitt véghez sorainkban az ellenforradalom és az ezzel kapcsolatos elnyomatás miatt közülünk a hosszú nélkülözés súlya alatt sokan megadták magukat mostoha sorsuknak, de ez minden megváltoztatható, ha munkást­ár­sainkkal összefogva, minden erőnket a fölszabadulás szolgálatába állítjuk. Ha ehhez a tudathoz jutottunk, akkor hozzá kell fogni a munkához, hogy a csüggedőkbe is hitet, lelket és a­ közös cselekvéshez szükséges önbizalmat öntsünk, hogy ennek segítségével a mai egyes, szervezetlen embereknél parla­gon heverő erőt összegyűjtsük és a munkásság­­fölsza­bámulása érdekében fölhasznál­hassé­k. Az erőgyűjtés központja nem lehet más, mint a már kipróbált szakm­ai szervezkedés, a szak­­egyesület naggyá és hatalmassá tétele. Vissza kell térnünk szervezetünkhöz a­ fölszabadításért folytatott küzdelemben. Ennek segítsége nélkül egy lépést sem tehe­tünk előre! A Bőripari Munkások Szövetsége július havi országos küldöttközgyűlése már megje­lölte azt az utat, amelyen a béripari munkás­ságnak haladnia kell. Megállapította a Szö­vetség legközelebbi akcióprogramját: a munkabérrendezést, a munkaidőrövidí­­tést, a becsületes bánásmód megteremtését. Megjelölte azt a módot is, amelynek segítségé­vel ez a program megvalósítható. Csak a Szövetség anyagi megerősítésével, csoportok, szakosztályok és befizetőhelyek ki­építésével érhetjük el az elénk kitűzött célt. A Bőripari Munkások Szövetségének már min­den tagja elindult erre az útra. Szünetet és fáradságot nem ismerő agitációval töri a kö­zömbösség göröngyös útját. Megállapíthatjuk, hogy nem eredmény nélkül. Szünőben van a közömbösség. A bőripari munkások óriási része örömmel fogadja a közgyűlés jobb vi­szonyok megteremtésére vonatkozó határoza­tát és már eddig is lelkesedéssel csatlakozik a megindított, az egész országra terjedő akció­hoz. A fővárosban és a vidéki városokban szaktársaink ezrei viszik az agitáció szárnyán az együttes cselekvésre buzdító igéket. Meg­alakítják a Szövetség csoportjait, befizető­­helyeit és ezzel megteremtik a további­ műkö­dés intézményes bástyáit! Magyarország ösz­­szes bőripari munkásaiból szólunk, hogy ne nézzék tovább tétlenül ezt a munkát, hanem mindenki minden­­erejével, tudásával és áldozatkészségével minél sürgősebben csat­lakozzék a küzdők harcos táborához! Bőrmunkás, cipész, felsőrészkészítő, szűcs, szíjgyártó bőrönd ős, bőrdíszműves, nyerges tej­es erejével dolgozzon a Bőripari Munká­sok Szövetsége megerősítésén, hogy a meg­növekedett erőt a szakma összes munkásainak, munkásnőinek a boldogulására fordíthassuk! Szaktársi üdvözlettel: A Magyarországi Bőripari Munkások Szövetsége központi vezetősége. l*fi­ssisiafi m. szstScma&giSKii? . A magyar cipőipart súlyosan érintette az évről-évre fokozódó külföldi cipőbehozatal. Sok munkás és kisiparos munkalehetőségét veszé­lyezteti­ ez az állapot. Az Ipartestület vezető­sége elhatározta, hogy a külföldi cipőbehozatal ellen erős akciót indít. E­nnek az akciónak bevezetése érdekében az Ipartestület vezetősége január 10-én a szakma m minden érdekeltségét megbeszélésre hívta össze. Az értekezleten megjelentek a bőrgyárak, kis és nagy bőrkereskedők, cipőkereskedők, cipőgyártók, cipőgyárosok egyesülete, az Ipar­­testület vezetősége és a Bőripari Munkások Szövetségének megbízottai. Az értekezleten folytatott vitában szobá­kéra­­t, hogy milyen formában volna célszerű a külföldi cipőbehozatal elleni akciót megszer­vezni. Erre a célra az összes egyesületek meg­­bízottaiból egy állandó bizottság megszervezését határozta el az értekezlet. Az értekezleten megjelentek nagy része elő­adta azokat a lehetőségeket, melynek keretén belül a külföldi cipőbehozatal elleni küzdelmet sikerrel lehetne folytatni. A vélemények nagy­része abban egyezett meg, hogy a fogyasztóközönség felvilágosítása vezetne legnagyobb sikerre. Ezen cél érdeké­ben az értekezlet szükségesnek tartja, hogy a külföldről behozott áruk származásuk szerint megjelöltessenek, hogy a vevők tudatában legyenek annak, hogy milyen árut vásárolnak. Többek fő fogása szerint a külföldi behozatal fölöslegessé tétele érdekében a termelést is ennek megfelelően kellene megszervezni. Szövetségünk megbízotta­inak felfogása sze­rint a súlyt a külföldi behozatal elleni küzde­lemben arra kell fektetni, hogy a magyar ter­melést sújtó luxus- és forgalmiadók könnyíttessenek. A behozatali vám rendezése is okvetlenül szükséges, mert a jelenlegi 1 pen­gős és 1 pengő 29 filléres vámvédelem a kül­földi tőkeerős és kedvező termelési földbétegek mellett dolgozó gyáripari termeléssel szemben nem jelent hathatós védelmet. A vám enyhítését kell kieszközölni azon fél­kész áru vámjánál, melyek Magyarországon nem készülnek. Továbbá olcsó hitellel kellene ellátni a termelőket, hogy ezzel a­ termelési költségek csökkenjenek és a termelés folyto­nossága­ biztosíttassák. A bajokon gyökeresen segíteni csak a lakosság fogyasztóképességének az eme­lésével lehet, hogy lábbeli-szükségletét a lakosság meg is tudja­ vásárolni. Ezenkívül szükséges volna a cipőipar érdekeltségeinek megvizsgálni, hogy nem­ lehetne-e a cipő előállítási és forgalmi költségén a jelenlegi amúgy is silány munka­bérek további rontása nélkül könnyíteni, hogy ezzel megközelítsük a fogyasztóközönség vá­sárl­óképességét. Ez az egész cipőipar fokozot- 1929 tabb foglalkoztatásának előfeltétele. Fölmerült az értekezleten az a kérdés is, hogy a magyar cipőipar exportlehetőségét elő kellene mozdítani. A magyar cipőipar minden tekintet­ben elsőrangú. A legnagyobb igényeket is ki­elégíti és a külföldi piacon az exportanyagi lehetőségek esetén egész biztosan nagy fogyasz­tásnak is örvendene. A magyar cipőáruk, amennyiben külföldre kerülhetnek, a külföldi árukhoz viszonyítva versenyképesek volnának. A hivatalos tényezőknek kötelességük volna ezt az elsőrendű exportlehetőséggel rendelkező ipart abba a helyzetbe juttatni, hogy termékeit külföldre juttathassa. A megbeszélés rendkívül komoly formában folyt le. A cipőipar válsága rendkívül súlyos, nagy szüksége volna a gyors sikerre, hogy a munkanélküli cipészmunkásoknak és kisiparo­sok ezreinek minél előbb megfelelő munka­alkalmat lehetne nyújtani.______________• A központi vezetőség közleményei­­— December havi Jelentés az országos mozgalom eseményeiről Az országos küldöttközgyűlés által elhatáro­­zott mozgalmat s a Szövetséget megerősítő munkát december hóban is teljes erővel foly­tattuk. Az összes városokban, amelyekben megjelentünk, nagy megértéssel és lelkesedés­sel fogadták a megindított a­gitációt., Minde­nütt lelkesedéssel csatlakoztak a központi ve­zetőség által megindított akcióhoz. Sajnos, hogy a megindított agitáció sikerét rendkívüli mértékben hátráltatta az időközben bekövetke­zett nagyobb munkanélküliség. November vé­gén 289 volt a cipészcsoportokban és szakosztá­lyokban nyilvántartott munkanélküliek száma. Ez a szám december végére 656-ra emelkedem, mely az egész múlt évben havonta kimutatott­ munkanélküliek számát fölülmúlja. Pedig ez létszám nem is fejezi ki teljesen a szakmában lévő munkanélküliséget, mert számtalan szak­­társunk az elhelyezkedés reménye nélkül ki­marad a nyilvántartásból. Az előző körlevél óta a következő csoportokat látogattuk meg: Makó, Hódmezővásárhely, Szentes, Csongrád, Kiskunfélegyháza, Cegléd, Debrecen, Keszthely, Nagykanizsa, Nagyatád, Nyíregyháza, Kaposvár, Miskolc, Orosháza, Tatatóváros, Szeged, Veszprém, Bátaszék, Baja, Szekszárd, Bonyhád, Tolna, Bicske. A fel­sorolt városok közül két esetben látogattuk meg Hódmezővásárhelyt, Szentest, Csongrádot, Ceglédet és Nagyatádot. A meglátogatott, váro­­­­sok közül évi vagy rendkívüli közgyűlést tar­tott: Hódmezővásárhely, Nyíregyháza, Oros­háza, Veszprém és Szentes. A szentesi közgyű­lés kivételével a többi csoportok közgyűlései határozatképesek voltak, az új vezetőséget m­­in­den­üt­t megválasztották. A.. megindított agitáció eredménye, hogy Nagykanizsán, Keszthelyen, Cegléden, Tóváro­son, Nagyatádon, Törökszentmiklóson a befizető­­­­helyeket fölállítottuk. Az újonnan alakult be­fizetőhelyek működését nagymértékben hátrál­tatja a legtöbb városban bekövetkezett munka­nélküliség. Ennek dacára a megválasztott új vezetőségekkel mindenütt megbeszéltük, hogy az agitációt teljes erővel folytassák, mert a munkanélküliség idején nyílik a legnagyobb alkalom a szervezetlen szaktársak fölvilágosí­­tására és a tőkés termelési rendszer igazságta­lanságainak megismertetésére. Az elvégzett munkának h­a nem is lesz meg azonnal a lát­ható eredménye, mihelyt a munka megindul, bizonyos, hogy az agitáció eredményei jelent­kezni fognak. A szervezési munka további végzése a tervezett tavaszi mozgalommal kap­csolatban is okvetlenül szükséges, mert csak megingathatatlan meggyőződés és szervezeti hűség biztosíthat­ja mozgalmunk sikerét. Legutóbbi körlevelünk óta az agitációs mun­kába a következő városokat, kapcsoltuk be: Beled, Nagykőrös, Lacháza, Tab, Nyirmada, Marcali, Kisvárda, Zalaszentgrót, Tolna, Szek­szárd, Balassagyarmat, Eger, Esztergom, Gyula, Rákospalota, Salgótarján, Túrkeve, Budafok, Tiszaföldvár, Vác, Dombóvár, össze­sen 21 várost. A fölsorolt városokba eljuttat­tuk a tavasz folyamán kiadott röpiratainkat, az agitációs szaklapokat, a csoport vagy befizető­­hely megalakítására vonatkozó utasításokkal együtt. A fölsorolt városokból még nem érkez­tek meg a válaszok s amennyiben azok elma­radnának, újra fölszólítjuk őket a válasz­adásra. A munkanélküliség ügyével a Szakszervezeti Tanács közbejöttével Szövetségünk központi vezetősége december hóban behatóan foglalko­zott. Részt vettünk a munkanélküliek érdekében a régi képviselőházban tartott munkanélküliek gyűlésén, ahol a Szövetségbe tömörült minden szakma sérelmét megismertettük és a sérelmek megszüntetését célzó kormányhatósági intéz­kedések sürgős szükségességére rámutattunk. A központi vezetőség a Szövetség megerősí­tése érdekében megkezdett agitációs munkát januárban is teljes erővel fogja folytatni. Arra kérjük a csoportok vezetőségeit, hogy a részükre megállapított napon és időben az összehívott értekezleteket, megbeszéléseket ok­vetlenül tartsák meg, pontosan jelenjenek meg, mert ezzel a Szövetségnek nagy anyagi megtakarít­ást­ érhetünk el. Budapest, 1929 január 7. Szaktársi üdvözlettel a központi vezetőség.

Next