Bőripari Munkás, 1930 (40. évfolyam, 1-14. szám)

1930-01-08 / 1. szám

XL. éí^' nm. t. szám PIAOVARORS Zí BŐRIPARBAM FOCI pkumhAsoh és huni érdemeit védő lap §*S*Jty UMLM\ •SUMMA Megjelenik minden hónap 1-én és 15-én, Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V1L kerület, Dob-utca 90. szám. Telefon: József 326-52. szánt A Szövetség tagjai a lapot tagilletményként kapják. Előfizetési ára esti/ évre 16 pengő, félévre 8 pengő. Kéziratokat a szerkesztőség nem ad vissza Főijegyzések y7 Ü RELM ET tanúsít a cipész szakosztály ve- •f"" setősége azokkal szemben, akik a legutóbbi időben magatartásukkal és tevékenységükkel szembekerüllek szociáldemokrata fölfogásunk­kal. Nem. nyúlt a kizárás eszközéhez, hogy megtisztítsa tőlük a. szervezetet. hanem megelé­gedett. a tőlük kapott ígérettel. Be kell valla­nunk, hogy a megtartott ossz vezetőségi ülés más véleményen volt. Mi is szaklapunkban más véleményt, juttattunk kifejezésre. Tiszta hely­zetet akartunk. Az volt az álláspontunk, hogy aki nem szociáldemokrata és nem vallja magát közénk tartozónak, az hagyjon cl bcnjilinket. Azt fejtettük ki, hogy aki a munkásmozgalom ellen dolgozik s a bolseviknek szolgálatában áll, azt, ha cl nem hagyja, a szervezetet, a. szerve­zeten kívül kell helyezni. Úgy láttuk és tapasz­taltait, hogy ezzel a fölfogással nem maradtunk egyedül. Sőt ellenkezően, az összvezetöség és a, szervezet tagjainak fölfogása, mellettünk nyi­latkozott meg. A cjgyészszokosztály vezetősége az összveze.töségiAilésen bejelentette, hogy vizs­gálatot indított %s atynak eredményétől teszi függővé magatorfását. A vizsgálat eredménye megállapítható 1azokból a nyilatkozatokból, amelyeket lapunk más helyén közlünk. A nyi látközatokat a központi vezetőség is tudomásul vette és ezzel a cipészszakosztály vezetőségének a fölfogását magáévá tette — « béke érdekében! Ez az álláspont sokakban bizonyára meglepe­tést kelt és az összvezetöség ülésének hangula­tával. és fölfogásával ellentétben áll. mégis mi is hajlandók vagyunk arra kérni mindenkit, hogy >ém£k a, két testületnek: a központi vezetőség- .mhmi&lt vezetőségének g türelmét ugyanolyan türelemmel honorálná. Ä szak­osztály vezetősége Ígéretet telt arra a nyil­vánosság előtt is, hogy a maga területén ren­det teremt, a munkásmozgalom és a szervezet ellen forduló tagjait nem fogja maga között megtűrni és velük szemben erélyesen el fog járni. Ennek az ígéretnek a kötelező ereje kész­let bennünket is arra, hogy vegyük tudomásul az ügynek nyilatkozattal való elintézését. Most a szakosztály vezetőségén a sor, hogy ígéretének eleget tegyen. A nyilatkozat az alá­írókat arra. kötelezi, hogy mégegyszer ne ke­rüljenek szembe sem a szervezettel, sem a, mun­kásmozgalommal, mert akkor már senki sem lesz abban a helyzetben, hogy megint türelmet tanúsítson olyankor, amikor ennek semmi jogo­sultsága. sem lenne és amikor a tiszta, helyzet teremtése egyszerűbb és jobban szolgálja, a, munkásmozgalom érdekeit-. Ilyen súlyos időkben, amikor a borzalmasan rossz gazdasági viszonyok meglazítják az er­kölcsi erőket és sokakat alkalmassá tesznek arra, hogy a, szervezet ellen, vagy a szervezet vezetői ellen való aknamunkára, ugratásra fölhasználhatók legyenek, kétszeresen, fontos, hogy a szervezeten belül meggyőződött, hűsé­ges és kitartó szaktársak legyenek, mert. ellen­kező esetben elveszíthetjük mindazt, amit fél- század alatt a szervezetben fölépítettünk és al­kottunk. Ez az, amit mi féltünk és amihez ra­gaszkodunk! Nem akarunk úgy járni, mint Petőfi búsuló juhásza, aki bújában, mert ked­vese meghalt, nagyot ütött a szamár fejére. Mi nem akarunk halálos sebet ütni a szerveze­tem belerúgni saját alkotásunkba azért, mert a, hazai politikai és gazdasági állapotok a vég­sőkig elkeserítenek bennünket. Ellenkezően! Nekünk az a meggyőződésünk, hogy ezeken a súlyos állapotokon változtatni csak a magunk egi/esült erejével, tehát a szervezet erejével is, tudunk. Be nemcsak tudunk, hanem akarunk is ezen változtatni! Mégpedig erőteljesebb és radi­kálisabb harccal, mint eddig. Erre készülünk és erre kell összefognunk! * Jl/TüSZKVA ÉS NÜRNBERG. ~ A brüsszeli d-VA cipész-sztrájk leörül. Az elmúlt ősz folya­mán Brüsszelben 2000 cipészmunkás súlyos bérharcot vívott munkáltatóival, amely rész­ben azonnali, részben pedig az 1930. év fo­lyamán történő béremeléssel végződött. A meg­egyezés szerint a, férfiak 5 frank 90 cent mini­mális órabéreire i3 cent, a nők 2 frank óra­béreire 30 cent azonnali béremelést kaptak. 1930 február 1-én és május 1-én a férfiak to­vábbi 7—7 cent, a. nők 5—*5 cent óránkénti bér­emelésben részesülnek.Továbbá, ha a meg­élhetési indexszám 981-rc és 991-rc emelkednék, mindkét esetben a^jfi^fiak részére további 7—7 cent, a. nők ré$gfSfi twvábbi 5—5 cent béremelés válik esedékessé. "Az ilyen módon kialakuló minimális órabérek 1930 június 30-ig bírnak érvénnyel. Ezek a hosszú és nagy áldozatokkal vívott, harc- eredményei. Ebben a bérharcban a kommunisták a maguk módjai szerint ■igyekeztek zavar keltéssel a harcban álló munkások helyzetét megnehezí­teni. Az ezirányú machinációkat Moszkvából irányították. Ezt, valamint azt, hogy mikép siettek a kommunisták a sztrájkoló brüsszeli ■munkások segítségét#, megtudjuk az 'úgyneve­zett forradalmi bőrmunkások Nemzetközi Pro­paganda- és Cselek vőbtzottság értesítőjének 1929. évi december T3én, Moszkvában megjelent számából. Nevezett forrásban a következőket olvassuk: „Az orosz szovjetunió bőrmunkásai és a Nem­zetközi Propaganda- és Cselekvő Bizottság szimpátia-sürgöny őket küldött a sztrájkoló munkásoknak. Üdvözölték a brüsszeli cipész- munkásokat kitartásukért és utaltak arra, hovy csakis a■ megefikuvásnélkiili osztályharc által érhetik el a győzelmet Ügy bizony! Ezt cselekedjék! Ezután termé­szetesen régi és úgylátszik el nem, hagyható szokásukhoz híven iekicsinylik az elért ered­ményeket, gyaluzzákí, rágalmazzák és gyanúsít­ják a belga, szövetség vezetőembereit. Arról mélységesen hallgatnak, hogy a szimpátia- sürgönyökön kívül ’Mennyi anyagi támogatást küldtek a brüsszeli sztrájkol óknak. Valószínű- leg alapos okuk van a. nagy hallgatásra. Ezzel széniben a Cipő- és Bőripari Munkások Nemzetközi Egyesülése (Nürnberg) 1929. évi novemberben megjelent órttesítőjében azt ol­vassuk, hogy o nürnbergi Unióhoz tartozó szövetségek az alábbi összegeket utalták át a harcban állott brüsszeli cipészmunkások ró* szére: Németország (cipészek) 5000 márka. Német­ország (nyergesek) 700 márka. Németország (bőrmunkások) 1500 márka. Norvégia, (cipé­szek) 2000 márka. Norvégia (bőrmunkások) 350 márka. Ausztria (bőrdíszművesek) 170 márka, Anglia (cipészek) (Rossendalc) 10 font; sterling. Anglia; (cipészek) (Nationale of Boot et Shoe Op.) 100 font sterling. Dánia (nyergesek) 1000 dán koroiia. Dánia (cipészek) 300 dán korona, Dánia (bőrmunkások) 100 dán korona. Svéd­ország (tímárok) 500 svéd korona. Svédország (cipészek) 500 svéd korona. Ausztria (cipészek) 1000 osztrák schilling. Cseh Szlovákia, (börmuvn kások) 1000 cseh korona. Csehszlovákia (Ruhá­zati Szövetség) 2000 cseh korona. Svájc (Bőr­munkás Szövetség) 600 svájci frank. Magyar- ország (bőripari munkások) 500 pengő. A kél hivatalos ért sítéshez alig szükséges bő­vebb kommentárt fűzni. Mindegyik önmagáért eleget beszél. Amíg a, forradalmár kommunisi ták „kitartásra buzdítottákde „szimpátia4 sürgönyökkeltraktáiták a. harcoló munkáso­kat, addig az általuk reformistáknak és sár­gáknak nevezett nürnbergi internacionáléhoz tartozó szervezetek megfelelő módon a sztráj­kolok támogatására, siettek. Aki nem süket és nem vak a, tények megítélésében, az okulhat és tanulhat az elmondottakból. Az orosz rűbejj nem o, sztrájkoló munkások segélyezésére, ha­nem az egységbontók támogatására kell! I*" ■ W" üfrv tWmmmWmau m rafság m szalftEsaäKssfcaa? Nagy muBiSianélhailgyfilés az Otthonban. - Sürgős segítségei kérnelc a mumlcaBBs&II&HB§<&ic S Szabó Sándor elnök szívélyesen üdvözli a gyűlésen megjelenteket, mindenkit fölkér, hogy bár minden okuk megvan a hosszú hónapok óta munka nélkül lévő szaktársaknak és szak­társnőknek az elkeseredésre, mégis figyelem­mel és rendben hallgassák végig a gyűlés elő­adóját, mert a hatóság csak úgy engedte meg a gyűlések megtartását, hogy annak rendjéért a vezetőség részéről személyes felelősséget is kellett vállalni! Hubai Jómos előadó: Közismert, hogy a munkanélküliség a. kapitalista termelési rend­szernek elmaradhatatlan .függvénye. Több a termelés, mint a fogyasztás és ez állandóan válságokra vezet. A válságok legfájdalmasabb része a munkanélküliség. A háborúutáni gaz­dasági helyzetben ezek a válságok folyton sű­rűbbekké és súlyosabbakká váltak. Válságok kapcsolódnak egymásba, amelyek az összes európai országok közgazdaságát súlyosan érin­tik. A munkanélküliség világproblémává növe­kedett. A demokratikusan kormányzott orszá­gok nagy erőt fejtenek ki a munkanélküliség enyhítése érdekében. A demokratikus közvéle­mény nyomása alatt nem nézhetik tétlenül a több százezerre és millióra növekedett munka- nélküliek vergődését. Angliában most emelték föl a nős, családos munkanélküliek segélyét 29 shillingről 31-re. Németországban is állandóan napirenden van a. munkanélküliség problé­mája. Magyarország lakosságszámát illetően leg­inkább hasonlítható Ausztriához. Nézzük meg, bo^y a két ország kormányzata a munkanélkü­liség leküzdése érdekében milyen intézkedése­ket tett. Ausztria 1928-ban 157,272.000 Schillin­ge! fizetett ki munkanélkülisegélyre, amellett, bogy 1927-beu 20.000, 1928-ban 34.000 és 1929-ben 38.000 embert részesített öregségi segélyben. Ezzel szemben Magyarországon, kivéve néhány városi rendkívüli segély esetét, nem törődnek a munkanélküliekkel. Erre leginkább jellemző, bőgj’ egy munkanélküliség ügyével foglalkozó indítvány megokolásához két évig kellett várni a parlamentben. Az állam eddig egy fillért sem áldozott a munkanélküliek támogatására, pedig az állam föníartásához a közvetett adók révén a munkásság hozza a legnagyobb áldozatot. Az államnak, városoknak és a megyéknek miu- denre van inkább pénzük, mint a munkanélkü­liek támogatására. A munkanélküliség nyomá­ban fakadt nyomorúság elérkezett legmélyebb pontjához. Gyors és kiadós támogatásra van szükség, hogy a bajok le legyenek küzdhetök. A szakszervezeti segélyezések is kimerülőben vannak. A szakegyesületi tagok legnagyobb része ki van z-eccelve vagy fél beteket dolgozik, még a forma szerint munkában lévők is támor gatásra szorulnának. Nincs meg a lehetőség, mint az normális viszonyok között lenni szo­kott, hogy a munkában lévők támogathatták 9 l munkanélkülieket. Az egész bőripari szakma ma egy munkanélküli tábor, amely már min­den anyagi forrását teljesen kimerítette. A Szövetség tagjai közül a mai napon 698 van munkanélküli nyilvántartásban. Néhány hét alatt a, szűcsmunkások folyamatban lévő eb bocsátása folytán ez a szám legalább S00-ra fog emelkedni. A Szövetség az elmúlt évben 28.00(1 munkanélküli-, összesen 40.000 pengő segélyt fizetett ki. Egész bizonyos, hogy ebben az évben a segélyezés eléri az előző évi segélyezés össze­gét. Közel 6000 ingyenebédjegyet juttatott a ve­zetőség azok részére, akik még segélyre nem jogosak, vagy a segélyüket már kimerítették. A szakegyesületek vezetősége már eddig is ere­jét fölülmúló támogatást nyújtott a munka- nélkülieknek. A hatóságoknak nem szabad az éhséggel és nélkülözésekkel küzdő munkások tízezreit szenvedéseikben magukrahagyni. Az állam és a városok ue egyesek fölsegélyezésé­vel, hanem a. dolgozó munkásság megmentésé­vel is foglalkozzanak és erre a célra is áldozza­nak. Mert ha tovább is tétlenül nézik sok tíz­ezer munkás és családtagjai szenvedését, ez ka­tasztrófára vezet, amelyért minden felelősség azokat fogja terhelni, akik a munkásságot föl nem mérhető szenvedésében, nélkülözésében tá­mogatás nélkül magárahagyták. Ezután benyújtotta a Szaktanács által a munkanélküliek gyűlésére megállapított hatá­rozati javaslatot, amelyet a bőripari munkások gyűlése te egyhangúlag elfogadott. A bőripari munkásak 1029 december hó 16-án tartott munkanélküli gyűlése megállapítja, hogy a munkanélküli­ség oly nagy arányokat öltött, hogy ez az előző évek munkanélküliségét is nagy mértékben felülmúlja. Megál­lapítja, hogy úgy a kormány, mint a többi hatóságok kö­zömbösen nézik a keresetnélküli lakosságnak a nyomorral Való vinskodását és ezideig kísérlet sem történt eme sú­lyos helyzet javítására. Az állam és a városok teljésen elzárkóznak a kereset- nélíküli munkások és alkalmazottak rendszeres segélyezé­sétől és a munkásság szakszervezetei neat lösznek képe-

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék