Bőripari Munkás, 1930 (40. évfolyam, 1-14. szám)
1930-01-08 / 1. szám
PIROVARORSZI BŐRIPARBAM FOCI pkumhusok és huni érdemeit védő lap §*S*Jty UMLM\ •SUMMA Főijegyzések yZ ÜRELMET tanúsít a cipész szakosztály ve•t"" setősége azokkal szemben, akik a legutóbbi időben magatartásukkal és tevékenységükkel szembekerültek szociáldemokrata fölfogásunkkal. Nem nyúlt a kizárás eszközéhez, hogy megtisztítsa tőlük a szervezetet, hanem megelégedett, a tőlük kapott ígérettel. Be kell vallanunk, hogy a megtartott össz vezetőségi ülés más véleményen volt. Mi is szaklapunkban más véleményt, juttattunk kifejezésre. Tiszta helyzetet akartunk. Az volt az álláspontunk, hogy aki nem szociáldemokrata és nem vallja magát közénk tartozónak, az hagyjon el benfi linket. Azt fejtettük ki, hogy aki a munkásmozgalom ellen dolgozik s a bolseviknek szolgálatában áll, azt, ha el nem hagyja, a szervezetet, a szervezeten kívül kell helyezni. Úgy láttuk és tapasztaltati, hogy ezzel a fölfogással nem maradtunk egyedül. Sőt ellenkezően, az összvezetőség és a szervezet tagjainak fölfogása, mellettünk nyilatkozott meg. A c ügyészszakosztály vezetősége az összvezetőségi ülésen bejelentette, hogy vizsgálatot indított ,s atnak eredményétől teszi függővé magatartását. A vizsgálat eredménye megállapíthatóazokból a nyilatkozatokból, amelyeket lapunk más helyén közlünk. A nyilatkozatokat a központi vezetőség is tudomásul vette és ezzel a cipészszakosztály vezetőségének a fölfogását magáévá tette — a béke érdekében! Ez az álláspont sokakban bizonyára meglepetést kelt és az összvezetőség ülésének hangulatával és fölfogásával ellentétben áll, mégis mi is hajlandók vagyunk arra kérni mindenkit, hogyém£k a két testületnek: a központi vezetőség,memiatt vezetőségének a türelmét ugyanolyan türelemmel honorálná. A szakosztály vezetősége ígéretet tett arra a nyilvánosság előtt is, hogy a maga területén rendet teremt, a munkásmozgalom és a szervezet ellen forduló tagjait nem fogja maga között megtűrni és velük szemben erélyesen el fog járni. Ennek az ígéretnek a kötelező ereje késztet bennünket is arra, hogy vegyük tudomásul az ügynek nyilatkozattal való elintézését. Most a szakosztály vezetőségén a sor, hogy ígéretének eleget tegyen. A nyilatkozat az aláírókat arra kötelezi, hogy még egyszer ne kerüljenek szembe sem a szervezettel, sem a munkásmozgalommal, mert akkor már senki sem lesz abban a helyzetben, hogy megint türelmet tanúsítson olyankor, amikor ennek semmi jogosultsága sem lenne és amikor a tiszta, helyzet teremtése egyszerűbb és jobban szolgálja, a munkásmozgalom érdekeit. Ilyen súlyos időkben, amikor a borzalmasan rossz gazdasági viszonyok meglazítják az erkölcsi erőket és sokakat alkalmassá tesznek arra, hogy a szervezet ellen, vagy a szervezet vezetői ellen való aknamunkára, ugratásra fölhasználhatók legyenek, kétszeresen, fontos, hogy a szervezeten belül meggyőződött, hűséges és kitartó szaktársak legyenek, mert ellenkező esetben elveszíthetjük mindazt, amit félszázad alatt a szervezetben fölépítettünk és alkottunk. Ez az, amit mi féltünk és amihez ragaszkodunk! Nem akarunk úgy járni, mint Petőfi búsuló juhásza, aki bújában, mert kedvese meghalt, nagyot ütött a szamár fejére. Mi nem akarunk halálos sebet ütni a szervezetem belerúgni saját alkotásunkba azért, mert a hazai politikai és gazdasági állapotok a végsőkig elkeserítenek bennünket. Ellenkezően! Nekünk az a meggyőződésünk, hogy ezeken a súlyos állapotokon változtatni csak a magunk egyesült erejével, tehát a szervezet erejével is, tudunk. de nemcsak tudunk, hanem akarunk is ezen változtatni! Mégpedig erőteljesebb és radikálisabb harccal, mint eddig. Erre készülünk és erre kell összefognunk!* Jl/MoSZKVA ÉS NÜRNBERG. ~ A brüsszeli d-VA cipészsztrájk körül. Az elmúlt ősz folyamán Brüsszelben 2000 cipészmunkás súlyos bérharcot vívott munkáltatóival, amely részben azonnali, részben pedig az 1930. év folyamán történő béremeléssel végződött. A megegyezés szerint a férfiak 5 frank 90 cent minimális órabéreire 13 cent, a nők 2 frank órabéreire 30 cent azonnali béremelést kaptak. 1930 február 1-én és május 1-én a férfiak további 7—7 cent, a nők 5—*5 cent óránkénti béremelésben részesülnek.Továbbá, ha a megélhetési indexszám 981-re és 991-re emelkednék, mindkét esetben a^ifi^fiak részére további 7—7 cent, a. nők ré$gfSfi további 5—5 cent béremelés válik esedékessé. "Az ilyen módon kialakuló minimális órabérek 1930 június 30-ig bírnak érvénnyel. Ezek a hosszú és nagy áldozatokkal vívott, harc eredményei. Ebben a bérharcban a kommunisták a maguk módjai szerint ■igyekeztek zavarkeltéssel a harcban álló munkások helyzetét megnehezíteni. Az ezirányú machinációkat Moszkvából irányították. Ezt, valamint azt, hogy mikép siettek a kommunisták a sztrájkoló brüsszeli ■munkások segítségére, megtudjuk azúgynevezett forradalmi bérmunkások Nemzetközi Propaganda- és Cselekvőbizottság értesítőjének 1929. évi december 1-én, Moszkvában megjelent számából. Nevezett forrásban a következőket olvassuk: „Az orosz szovjetunió bérmunkásai és a Nemzetközi Propaganda- és Cselekvő Bizottság szimpátia-sürgönyeket küldött a sztrájkoló munkásoknak. Üdvözölték a brüsszeli cipészmunkásokat kitartásukért és utaltak arra, hogy csakis a■ megesikuvás nélküli osztályharc által érhetik el a győzelmet Úgy bizony! Ezt cselekedjék! Ezután természetesen régi és úgy látszik el nem, hagyható szokásukhoz híven lekicsinylik az elért eredményeket, gyalázzák, rágalmazzák és gyanúsítják a belga, szövetség vezetőembereit. Arról mélységesen hallgatnak, hogy a szimpátiasürgönyökön kívül ’Mennyi anyagi támogatást küldtek a brüsszeli sztrájkolóknak. Valószínűleg alapos okuk van a nagy hallgatásra. Ezzel szemben a Cipő- és Bőripari Munkások I*" ■ Nemzetközi Egyesülése (Nürnberg) 1929. évi novemberben megjelent érttesítőjében azt olvassuk, hogy a nürnbergi Unióhoz tartozó szövetségek az alábbi összegeket utalták át a harcban állott brüsszeli cipészmunkások részére: Németország (cipészek) 5000 márka. Németország (nyergesek) 700 márka. Németország (bérmunkások) 1500 márka. Norvégia, (cipészek) 2000 márka. Norvégia (bőrmunkások) 350 márka. Ausztria (bőrdíszművesek) 170 márka. Anglia (cipészek) (Rossendale) 10 font sterling. Anglia, (cipészek) (Nationale of Boot er Shoe Op.) 100 font sterling. Dánia (nyergesek) 1000 dán korona. Dánia (cipészek) 300 dán korona. Dánia (bőrmunkások) 100 dán korona. Svédország (tímárok) 500 svéd korona. Svédország (cipészek) 500 svéd korona. Ausztria (cipészek) 1000 osztrák schilling. Cseh Szlovákia, (bőrmunkások) 1000 cseh korona. Csehszlovákia (Ruházati Szövetség) 2000 cseh korona. Svájc (Bőrmunkás Szövetség) 600 svájci frank. Magyarország (bőripari munkások) 500 pengő. A két hivatalos értsítéshez alig szükséges bővebb kommentárt fűzni. Mindegyik önmagáért eleget beszél. Amíg a forradalmár kommunisták „kitartásra buzdították de „szimpátiai sürgönyökkel traktálták a harcoló munkásokat, addig az általuk reformistáknak és sárgáknak nevezett nürnbergi internacionáléhoz tartozó szervezetek megfelelő módon a sztrájkolók támogatására, siettek. Aki nem süket és nem vak a, tények megítélésében, az okulhat és tanulhat az elmondottakból. Az orosz rubelt nem a, sztrájkoló munkások segélyezésére, hanem az egységbontók támogatására kell! Megjelenik minden hónap 1-én és 15-én. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VI. kerület, Dob utca 90. szám. Telefon: József 326-52. szánt A Szövetség tagjai a lapot tagilletményként kapják. Előfizetési ára esti/ évre 16 pengő, félévre 8 pengő. Kéziratokat a szerkesztőség nem ad vissza tWmmmWmau W'üfrv m rafság m szalftEsaä Kssfcaa? Nagy muzicia nél hailgyfilés az Otthonban. Sürgős segítséget kérnek a munkaBBs&N&HBs&K S Szabó Sándor elnök szívélyesen üdvözli a gyűlésen megjelenteket, mindenkit fölkér, hogy bár minden okuk megvan a hosszú hónapok óta munka nélkül lévő szaktársaknak és szaktársnőknek az elkeseredésre, mégis figyelemmel és rendben hallgassák végig a gyűlés előadóját, mert a hatóság csak úgy engedte meg a gyűlések megtartását, hogy annak rendjéért a vezetőség részéről személyes felelősséget is kellett vállalni! Hubai János előadó: Közismert, hogy a munkanélküliség a kapitalista termelési rendszernek elmaradhatatlanfüggvénye. Több a termelés, mint a fogyasztás és ez állandóan válságokra vezet. A válságok legfájdalmasabb része a munkanélküliség. A háború utáni gazdasági helyzetben ezek a válságok folyton sűrűbbekké és súlyosabbakká váltak. Válságok kapcsolódnak egymásba, amelyek az összes európai országok közgazdaságát súlyosan érintik. A munkanélküliség világproblémává növekedett. A demokratikusan kormányzott országok nagy erőt fejtenek ki a munkanélküliség enyhítése érdekében. A demokratikus közvélemény nyomása alatt nem nézhetik tétlenül a több százezerre és millióra növekedett munkanélküliek vergődését. Angliában most emelték föl a nős, családos munkanélküliek segélyét 29 schillingről 31-re. Németországban is állandóan napirenden van a munkanélküliség problémája. Magyarország lakosságszámát illetően leginkább hasonlítható Ausztriához. Nézzük meg, hogy a két ország kormányzata a munkanélküliség leküzdése érdekében milyen intézkedéseket tett. Ausztria 1928-ban 157.272.000 Schillinget fizetett ki munkanélkülisegélyre, amellett, hogy 1927-ben 20.000, 1928-ban 34.000 és 1929-ben 38.000 embert részesített öregségi segélyben. Ezzel szemben Magyarországon, kivéve néhány városi rendkívüli segély esetét, nem törődnek a munkanélküliekkel. Erre leginkább jellemző, hogy egy munkanélküliség ügyével foglalkozó indítvány megokolásához két évig kellett várni a parlamentben. Az állam eddig egy fillért sem áldozott a munkanélküliek támogatására, pedig az állam fentartásához a közvetett adók révén a munkásság hozza a legnagyobb áldozatot. Az államnak, városoknak és a megyéknek mindenre van inkább pénzük, mint a munkanélküliek támogatására. A munkanélküliség nyomában fakadt nyomorúság elérkezett legmélyebb pontjához. Gyors és kiadós támogatásra van szükség, hogy a bajok le legyenek küzdhetők. A szakszervezeti segélyezések is kimerülőben vannak. A szakegyesületi tagok legnagyobb része ki van zeccelve vagy fél heteket dolgozik, még a forma szerint munkában lévők is támogatásra szorulnának. Nincs meg a lehetőség, mint az normális viszonyok között lenni szokott, hogy a munkában lévők támogathatták a munkanélkülieket. Az egész bőripari szakma ma egy munkanélküli tábor, amely már minden anyagi forrását teljesen kimerítette. A Szövetség tagjai közül a mai napon 698 van munkanélküli nyilvántartásban. Néhány hét alatt a szűcsmunkások folyamatban lévő elbocsátása folytán ez a szám legalább 100-ra fog emelkedni. A Szövetség az elmúlt évben 28.001 munkanélküli, összesen 40.000 pengő segélyt fizetett ki. Egész bizonyos, hogy ebben az évben a segélyezés eléri az előző évi segélyezés összegét. Közel 6000 ingyenebédjegyet juttatott a vezetőség azok részére, akik még segélyre nem jogosak, vagy a segélyüket már kimerítették. A szakegyesületek vezetősége már eddig is erejét felülmúló támogatást nyújtott a munkanélkülieknek. A hatóságoknak nem szabad az éhséggel és nélkülözésekkel küzdő munkások tízezreit szenvedéseikben magukra hagyni. Az állam és a városok ne egyesek fölsegélyezésével, hanem a dolgozó munkásság megmentésével is foglalkozzanak és erre a célra is áldozzanak. Mert ha tovább is tétlenül nézik sok tízezer munkás és családtagjai szenvedését, ez katasztrófára vezet, amelyért minden felelősség azokat fogja terhelni, akik a munkásságot föl nem mérhető szenvedésében, nélkülözésében támogatás nélkül magára hagyták. Ezután benyújtotta a Szaktanács által a munkanélküliek gyűlésére megállapított határozati javaslatot, amelyet a bőripari munkások gyűlése ie egyhangúlag elfogadott. A bőripari munkások 1029 december hó 16-án tartott munkanélküli gyűlése megállapítja, hogy a munkanélküliség oly nagy arányokat öltött, hogy ez az előző évek munkanélküliségét is nagy mértékben felülmúlja. Megállapítja, hogy úgy a kormány, mint a többi hatóságok közömbösen nézik a keresetnélküli lakosságnak a nyomorral való viaskodását és ezideig kísérlet sem történt eme súlyos helyzet javítására. Az állam és a városok teljesen elzárkóznak a keresetnélküli munkások és alkalmazottak rendszeres segélyezésétől és a munkásság szakszervezetei neat lesznek képe- XL. éív nm. 1. szám