Bőripari Munkás, 1930 (40. évfolyam, 1-14. szám)

1930-01-08 / 1. szám

old ál RpaM* fflpli­a. rettenetes nyomár f­olytán keletkezett ker­esetnél szül­ k­meryek­­minimális segé­lyezéséről gondoskodni. Súlyosbítja a helyzetet, hogy az ipari vállalatok munká­tokra és a tile n i­mázott­akra való­­tekintet nélkül hajtanak végre, olyan ü­ze­mkoncentrációt és­­racionalizálást, amely a munkások és alkalmazottak százait teszi fölöslegessé, anélkül, hogy azok elhelyezéséről vagy segélyezéséről gon­­­­­oskodás t­ö­r­té­n­n­ék. A súlyos helyzetre való tekintettel a bőripari munkások munkanélküli gyűlése követeli: 1. A heti 48 órás munkahét, törvénybeiktatását, e­zen tör­­vény rendelkezésén­ek minden iparágai v­­ló kiterjesztését és a túlórázás megtiltását. 2. A munkahiány esetére szóló biztosítás sürgős tör­vénybeik­tatásá­t. és a törvényes segélyezés életbeléptéig az önhibájukon kívül munkanélkülivé vált munkások és alkat­­látszottak készpén­z,segélyezését. 8. Az állami, megyei, városi és községi k k­ölségvetések­­ben fölvett, közmunkák sürgős végrehajtását;­­ az állam­vasutak és közüzemek munkáinak sürgős kiadásai; az állami és főként­­t fővárosi beruházásra nagyobb összegek folyósítását. 4. Az építőipari tevékenység előm­ozddása céljából bo­csássa a Társadalombiztosító Intézet az öregbiztosítási ágon összegyűjtött tartalékot az építtetők rendelkezésére. 5­. Szigorú törvényes eljárást mindazokkal szemben, akik a t­­örvényben megengedettnél magasabb kamatot szednek. Az anyagárusító és -gyártó kartelek megrendszabály­o­­zását. 6. A székesfőváros szabályrendelettel kötelezze a ház­­tulajdonosokat házaik­­tatarozására, minden házban és­­min­den lakásban légszesz, vízvezeték és villany bevezetésére, mosókonyhák építésére,, a közös illemhelyek átalakítására és minden házban emeletenként legalább egy közös fürdő­szoba építésére. 7. Történjék törvényhozási utón gondoskodás arról, hogy érdekképviseleteknek beleszólása legyen az ipari üzemek koncentrációjába; ugyancsak törvényhozási úton történjék gondoskodás, hogy az egyes iparágakban megszervezett, a racionális termelés következtében fölöslegessé vált mun­kások, tisztviselők és mérnökök­­hosszabb ideig tartó segé­lyezésben részesüljenek, amelynek költségeit a racionali­­z­áló vállalat viselje. A munkanélküliek gyűlése fölhívja­­a Szakszervezeti Ta­nácsot, hogy a fölsorolt követelések gyakorlati megvalósí­­tása érdekében járjon el a kormánynál és a főváros tör­vényhatóságánál. Ugyanilyen eljárásra hívja föl a megyei, városi és köz­ségi törvényhatósági testületek tagjait. A Mapesti cipészszakosztály tagjaihoz! A szakosztály vezetősége és a szervezőbizott­ság­ legutóbb megtartott együttes ülésén fog­lalkozott azzal, hogy egyes tagok az utóbbi idő­ben olyan tevékenységet folytattak az Otthon helyiségében, amellyel széthúzást idéztek elő a Szövetség tagjai között és cselekvésükkel nagy mértékben gyöngítették a szervezet mun­kálkodását. Minden tagnak be kell látni, hogy a nagy mértékben, leromlott munkaviszonyokat csak egységes és erős küzdelemmel tudjuk megváltoztatni, és- csak úgy tudjuk- a Tagok , ér­­dekét­ elősegíteni. A vezetőség ezért fölhívja a szakosztály összes tagjait, hogy ne hagy­ják magukat semmiféle illegális testületektől be­folyásolni, senkitől ne fogadjanak el olyan uta­sításokat, amely küzdelmeinket gyöngítené, hanem­ közös megértéssel törekedjünk a szer­vezet minél hatalmasabb kiépítésére. Ha a ta­goknak valami kívánságuk van, úgy fordulja­nak azok bizalommal a vezetőséghez, amely azt minden esetben kötelességszerűen el fogja in­tézni. A vezetőség ezért, nyomatékosan figyel­­m­ezteti a tagokat, hogy semmiféle olyan csele­­­kedetre ne ad­ják magukat, amelyek a szerveze­ttet vagy az összmunkásság törekvéseit rágal­mazzák és gyöngítik. A vezetőség és a­ szervező­­bizottság ezt a határozatot a szervezet megerő­sítése érdekében hozta meg és elvárja a tagok összességétől, hogy ebben a munkájában lelki­ismeretesen támogatni fogják. Akik pedig te­vékenységükkel a szervezet munkálkodását veszélyeztetik, az ilyenekkel szemben a leg­szigorúbb határozattal fog eljárni. Ebben az ügyben a cipészszakosztály vizs­gálatot indított, ennek a vizsgálatnak ered­ménye az alább közölt nyilatkozat: Nyilatkozat. Igaz az, hogy a folyó évi november no 9-én történt Népsza­va-könyvk­ereskedés ellen in­tézett tüntetés idején az Erzsébet körúton jártam, de kijelentem, hogy a­ tüntetők cselekvésében részt nem, vettem. A párt intézményei ellen intézett tün­tetők munkáját pedig a legmesszebbmenően elítélem. Budapest, 1929 december 6­. Gunyhó József: Nyilatkozat. Igaz az, hogy a­ folyó évi november hó 9-én­­ történt Arcp­zana-könyvkereskedés ellen in­tézett tüntetés idején az Erzsébet körúton sétáltam, de kijelentem, hogy a tüntetők cselekvésében részt nem vettem. Igazamat azzal is bizonyítom, hogy én a Népszavának több év óta állandó előfizetője va­gyok és a párt tevékenységét minden erőmmel támo­gatom. A párt intézményei ellen intézett tüntetők munkáját pedig a legmesszebbmenően elítélem. Budapest, 1929 december 6. Gaál­ Lajos: Nyilatkozat Ezennel beismerem, hogy a Magyar­­országi Bőripari Munkások Szövetsége, Budapesti Cipész Szakosztályának vezetősége által a­ szemé­lyemre megállapított szervezeteden és ténykedéseim­mel úgy a szervezet, valamint a magyarországi munkásmozgalom egységes törekvései ellen súlyos vétséget, követtem el. Hibámat azonban megbántam és éppen ezért, megígérem, hogy a jövőben hasonló ténykedést, nem fogok elkövetni. Magatartásommal a szervezet és magyarországi munkásmozgalom egy­ségét megbontó törekvésekben részt, nem vessek és ilyen utasításokat senkitől el nem fogadok. A vezető­ség határozatait, magamra nézve mindenkor kötele­zőnek elismerem. Egyben tudomásul veszem, hogy­ha a jövőben hasonló ténykedést követnék el, úgy azon eljárásommal magamat a szervezett munkások soraiból kiközösítettem. Budapest, 1929 december 11. Hideg József: Nyilatkozat. Ezennel beismerem, hogy a Magyar­országi­ Bőripari Munkások Szövetsége, Budapesti BŐRIPARI MUNKÁS Cipész Szakosztályának vezetősége által a szemé­lyemre megállapított szervez­ellenes ténykedéseim­mel úgy a szervezet, valamint a magyarországi munkásmozgalom egységes törekvései ellen súlyos vétséget követtem el. Hibámat azonban megbántam, és éppen ezért megígérem, hogy a jövőben hasonló ténykedést nem fogok elkövetni. Magatartásommal a szervezet, és a­ magyarországi munkásmozgalom egységét megbontó törekvésekben részt nem­­veszek és ilyen utasításokat senkitől el nem fogadok. A ve­zetőség határozatait magamra nézve mindenkor kö­telezőnek elismerem. Egyben tudomásul veszem, hogyha a jövőben hasonló ténykedést követnék el, úgy azon eljárásommal magamat a szervezett mun­kások soraiból kiközösítettem. Budapest, 1929 december 6. Herr Antal: Nyilatkozat. Ezennel beismerem, hogy a Magyar­­országi Bőripari Munkások Szövetsége, Budapesti Cipész Szakosztályának vezetősége által- a szemé­lyemre megállapított szervezetellenes ténykedéseim­mel úgy a szervezet, valamint a magyarországi munkásmozgalom egységes törekvései ellen súlyos vétséget lövettem el. Hibámat azonban megbántam és éppen ezért megígérem, hogy a jövőben hasonló ténykedést nem fogok elkövetni. Magatartásommal a­ szervezet és a magyarországi munkásmozgalom egységét megbontó törekvésekben részt nem veszek és ilyen utasításokat senkitől el ne­­ fogadok. A ve­zetőség határozatait magamra nézve mindenkor kö­telezőnek elismerem. Egyben tudomásul veszem, hogyha a jövőben hasonló ténykedést követnék el, úgy­ azon eljárásommal magamat a szervezett mun­kások soraiból kiközösítettem. Budapest, 1929 december 6. Ink­ásy Im­re: Fo­llalkozzunk az ik­úniunkosokkal! A szakmozgalomnak ennak­ igen fontos része az ifjúmunkások­ nevelése és öntudatra való ébresztése, hogy ezáltal az iparban foglalkoz­tatott tanoncok még felszabadulásuk előtt fel­ismerjék osztályhelyzetüket és megismerjék a szervezkedés szükségességét, a mozgalom cél­jait, törekvéseit, hogy­ magukat lássák a mun­kásmozgalom jövő harcosainak és főként, hogy amikor felszabadulnak, tagjaivá legyenek a szakszervezetnek. A tanoncok szocialista szellemben való neve­lése a mai viszonyok között egyedül a műhe­lyekben és gyárakban foglalkoztatott öntuda­tos, szervezett munkások feladata, nekik kell megmutatni a helyes irányt az ifjúmunkásnak. Tudjuk azt, hogy ez nem a legkönnyebb fel­adat, tekintve, hogy az ifjúságot több oldalról környékezik és pénzt, fáradságot nem kímélve, akarják eltántorítani a mi oldalunkról, de ez csak ideig-óráig sikerül, mert az ifjúmunkás hamar rájön arra, hogy a sorsát csak a szak­­szervezetek irányíthatják eredményesen, éppen ezért fordítsunk több gondot a műhelyekben, gyárakban mellénk beosztott ifjúmunkásokra, legyen gondunk arra, hogy a UmoriG a szakmai tudását fejleszthess­e, ismertessük meg vele a munkáskul­túrát, juttassuk őket jó könyvek ol­vasásához, nyújtsunk lehetőséget arra, hogy a szakszervezetek által rendezett kultúrdélutáno­kat és ismeretterjesztő előadásokat és a könyv­tárat látogathassák, mert ezek az ifjúmunkás szellemi fejlődését szolgálják. Minden szervezett munkás tegye meg e téren a kötelességét. Művelt, a szakmáját tökéletesen értő, megalkuvást nem ismerő, gerinces mun­kásokra­ van szüksége a munkásmozgalomnak. Ebből a generációból fog nőni az utánpótlás, •ezek az ifjúmunkások a jövő ígéretei, és ha majd kellő tudással rendelkezve, elfoglalják a számukra­­kijelölt helyet, a munkásmozgalom­ban egymás mellé felsorakozva indulnak egy szebb, egy igazabb jövő felé. Adler Géza: A szücsi munkások karácsonyi és újévi ajándéka Az, hogy ezúttal szakmánkban minden kép­zeletet fölülmúl azon munkásoknak a száma, kik éppen a béke és szeretet szent ünnepére, a boldogabbnak várt új­ esztendő küszöbén, ki­ad­ott m­­un­kaköny­vükkel egy végeláthatatlan munkanélküliségnek a szenvedő részeseivé váltak, valósággal iróniája ennek a mi gyö­nyörű, szent és sérthetetlen kapitalista tár­sadalmi­­ rendünknek. E nagyarányú munka­nélküliség kétségkívül az általános rossz gaz­dasági viszonyok következménye. De nem hagyhatjuk figyelmen kívül azokat a speciális szakmai vonatkozásokat sem, amelyek meg­ítélésünk szerint nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy ez az áldatlan állapot bekövetkezett. Munkáltatóink egyre hangoztatják, hogy a szezon évről-évre rövidebb és gyöngébb. Noha ezzel szemben minden elfogultság nélkül meg­állapíthatjuk, hogy a szőrmedivat térhódítása, fokozódik, ez a legutóbbi rossznak minősített szezon is ezt bizonyítja, mert soha annyi pré­mes kabátot, annyi szőrmebundát nem visel­tek, mint napjainkban. A szőrmeipar tehát a leromlott gazdasági viszonyok ellenére is fej­lődést mutat. Ennek ellenére bizonyos mér­tékig mi mégis koncediáljuk munkáltatóink panaszainak a jogosultságát. Arra azonban nem vagyunk és soha,sem leszünk hajlandók, hogy annak­ a káros szakmai politikának, amely ide vezetett, a veszteségszámlája a szervezett szűcsmunk­ások rovására írassák. A szakszer­vezet mást az ellenforradalom első éveiben figyelmeztette a munkáltatók érdekképviseletét a tanonctenyésztés korlátlan lényéből eredő káros következményekre. És azóta is szakadat­lanul rámutattunk arra, hogy" a­ megcsonkí­tott ország egyre szegényedő lakossága a szőrmedivat térfoglalása dacára sem képes foglalkoztatni a mesterségesen földuzzasztott szűcsm­unkásser­eget. Kezdetben érveinkkel azt szegezték szembe, hogy utánpótlásról gondoskodni kell. Noha ugyanakkor jelentékeny számban kényszerül­tek szaktárcáink külföldre azért, mert itthon nem volt biztosítva­­számukra a létf­ön tartás lehetősége. Majd később, az ipartörvényre való hivatkozással tagadták meg ezen jogos kívánságunk teljesítését. Azóta, sajnos, a mi meglátásunk beigazolódott és ma már ott tar­tunk, hogy csupán a fővárosban több mint 300 a mesterek és 730 a szervezett szűcsmunkások száma és ezeknek háromnegyed része az esz­tendő 7—8 hónapjában tétlenségre van kárhoz­tatva. A rövid szezonra éhes farkasokként ve­tik rá magukat és minden messzebbmenő szempontot félre dobva, kiki a maga módja szerint részt kíván a prédáiból. De mert sok az eszkimó és kevés a fóka,­ senkinek se jut a kívánt mennyiség, még akkor sem, ha a ver­seny tisztességes. Itt azonban nem így áll a dolog. Mit láttunk most is? Tőkeerős, nagy cégek olyan áron dobták piacra áruikat, a hogy egyenesen talány, mit is fizettetnek voltaké­­pen meg? Az anyagot-e, avagy a munkabért és rezsit? Mert, hogy a kettő együtt nem fog­laltatik az árban, az kétségtelen. Mármost a­ gyöngébbek, hogy bírják ezt az iramot, vagy az áru, vagy a hitelező nagykereskedő rová­sára kénytelenek ezzel az áramlattal lépést tartani. Ez pedig oda sog vezetni, hogy előre­láthatóan igen sokan, a mesterek között, nem lesznek abban a helyzetben, hogy kötelezett­ségeiket teljesítsék. És itt elérkeztünk ahhoz a kérdéshez, amely probléma lehet a szá­munkra. Ha t. i. az amúgy is nagy munka­­nélkül tartaléksereg egy, a proletársorba kényszerült, fegyelmezetlen,­­minden szolidáris érzést nélkülöző, tönkrement mesterréteggel szaporodni fog, nagyon résen kell lennünk, hogy ezek meglévő vívmányainkat ne veszé­lyeztessék. Voltak az elmúlt esztendőkben kemény, küzdelmes­­ harcaink. Támadóink száma szaporodott, de büszkén és emelt fővel mondhatjuk, hogy a támadásokat, hála az egy­séges erőnek, amely a szervezettségben rejlik, teljes diadallal vertük vissza és megvéd­tük érdekeinket. Föl tehát az újab­b harcra az újév küszöbén és ne csüggesszen bennünket, hogy a támadási felület kiszélesedett, ellenfeleink száma szaporodott. A létért való küzdelemben az összetartozandóság testvéri melege fűtsön bennünket és mi nem bukhatunk el. (Br.) —»-- — " — Ausztriában megalakult a Boripari Munkások Szövetsége Rendkívülien nagyjelentőségű lépésre hatá­rozták el magukat az elmúlt hónapban Ausztria böröndös-, szíjgyártó-, nyerges- és bőrmunká­sai. Az érdekeltségek képviselői ugyanis rend­kívüli tanácskozást hívtak egybe. És noha a tárgyalások hosszabb időre nyúlnak vissza, mégis meglepetésszerűen hatolt mindenütt, hogy a tanácskozás eredményeként kimondot­ták, hogy 1930 január hó elsejével az említett munkások szervezetei beszüntetik működésüket és egyesülve, megalakítják az Osztrák Bőripari Munkások Szövetségét. Az ilyeténképpen fúzionáló két­ szervezetnek 4000 tagja van. Az eddigi két szaklap helyett, a fenti időtől kezdve, egy egyesített nagyobb lap kiadását határozták el, valamint megálla­podás jött létre az irodák össze­költözése tekin­tetében is. Az új szövetségnek Hohenberg Károly szak­­társ (böröndös) lett az elnöke. Nagy örömmel vesszük a fenti hírt és tiszta szívből üdvözöljük osztrák szaktársainkat e nagyszerű és nagy horderejű lépésük elhatáro­zása alkalmából. Kívánjuk, hogy az új szövet­ség működése mielőbb hozza meg azt az ered­ményt, amiért az egyesülés elhatároztatott és kívánjuk, hogy az új szövetségnek mielőbb si­kerüljön elérnie azt is, hogy Ausztria minden rendű és rangú bőripari munkáját táborába sorakoztathassa. 1930 P*e®|eBei*<? ForradalOBfii Bolseirizanus Emigráció Wolfner ,Jakab elvtárs ú­j könyve. Minden szaktárs olvassa és terjessze. Ara fűzve 6 pontra, díszes kötés­ben 8 pengő. Kapható a Népszava-könyvkereskedés­­ben. Budapest, VII. kerület, Erzsébet körút 15. szám

Next