Bőripari Munkás, 1930 (40. évfolyam, 1-14. szám)
1930-01-08 / 1. szám
old ál RpaM* fflplia. rettenetes nyomár folytán keletkezett keresetnél szül kmeryekminimális segélyezéséről gondoskodni. Súlyosbítja a helyzetet, hogy az ipari vállalatok munkátokra és a tile n imázottakra valótekintet nélkül hajtanak végre, olyan üzemkoncentrációt ésracionalizálást, amely a munkások és alkalmazottak százait teszi fölöslegessé, anélkül, hogy azok elhelyezéséről vagy segélyezéséről gonoskodás történnék. A súlyos helyzetre való tekintettel a bőripari munkások munkanélküli gyűlése követeli: 1. A heti 48 órás munkahét, törvénybeiktatását, ezen törvény rendelkezésének minden iparágai vló kiterjesztését és a túlórázás megtiltását. 2. A munkahiány esetére szóló biztosítás sürgős törvénybeiktatását. és a törvényes segélyezés életbeléptéig az önhibájukon kívül munkanélkülivé vált munkások és alkatlátszottak készpénz,segélyezését. 8. Az állami, megyei, városi és községi k kölségvetésekben fölvett, közmunkák sürgős végrehajtását; az államvasutak és közüzemek munkáinak sürgős kiadásai; az állami és főkéntt fővárosi beruházásra nagyobb összegek folyósítását. 4. Az építőipari tevékenység előmozddása céljából bocsássa a Társadalombiztosító Intézet az öregbiztosítási ágon összegyűjtött tartalékot az építtetők rendelkezésére. 5. Szigorú törvényes eljárást mindazokkal szemben, akik a törvényben megengedettnél magasabb kamatot szednek. Az anyagárusító és -gyártó kartelek megrendszabályozását. 6. A székesfőváros szabályrendelettel kötelezze a háztulajdonosokat házaiktatarozására, minden házban ésminden lakásban légszesz, vízvezeték és villany bevezetésére, mosókonyhák építésére,, a közös illemhelyek átalakítására és minden házban emeletenként legalább egy közös fürdőszoba építésére. 7. Történjék törvényhozási utón gondoskodás arról, hogy érdekképviseleteknek beleszólása legyen az ipari üzemek koncentrációjába; ugyancsak törvényhozási úton történjék gondoskodás, hogy az egyes iparágakban megszervezett, a racionális termelés következtében fölöslegessé vált munkások, tisztviselők és mérnökökhosszabb ideig tartó segélyezésben részesüljenek, amelynek költségeit a racionalizáló vállalat viselje. A munkanélküliek gyűlése fölhívjaa Szakszervezeti Tanácsot, hogy a fölsorolt követelések gyakorlati megvalósítása érdekében járjon el a kormánynál és a főváros törvényhatóságánál. Ugyanilyen eljárásra hívja föl a megyei, városi és községi törvényhatósági testületek tagjait. A Mapesti cipészszakosztály tagjaihoz! A szakosztály vezetősége és a szervezőbizottság legutóbb megtartott együttes ülésén foglalkozott azzal, hogy egyes tagok az utóbbi időben olyan tevékenységet folytattak az Otthon helyiségében, amellyel széthúzást idéztek elő a Szövetség tagjai között és cselekvésükkel nagy mértékben gyöngítették a szervezet munkálkodását. Minden tagnak be kell látni, hogy a nagy mértékben, leromlott munkaviszonyokat csak egységes és erős küzdelemmel tudjuk megváltoztatni, és- csak úgy tudjuk- a Tagok , érdekét elősegíteni. A vezetőség ezért fölhívja a szakosztály összes tagjait, hogy ne hagyják magukat semmiféle illegális testületektől befolyásolni, senkitől ne fogadjanak el olyan utasításokat, amely küzdelmeinket gyöngítené, hanem közös megértéssel törekedjünk a szervezet minél hatalmasabb kiépítésére. Ha a tagoknak valami kívánságuk van, úgy forduljanak azok bizalommal a vezetőséghez, amely azt minden esetben kötelességszerűen el fogja intézni. A vezetőség ezért, nyomatékosan figyelmezteti a tagokat, hogy semmiféle olyan cselekedetre ne adják magukat, amelyek a szervezettet vagy az összmunkásság törekvéseit rágalmazzák és gyöngítik. A vezetőség és a szervezőbizottság ezt a határozatot a szervezet megerősítése érdekében hozta meg és elvárja a tagok összességétől, hogy ebben a munkájában lelkiismeretesen támogatni fogják. Akik pedig tevékenységükkel a szervezet munkálkodását veszélyeztetik, az ilyenekkel szemben a legszigorúbb határozattal fog eljárni. Ebben az ügyben a cipészszakosztály vizsgálatot indított, ennek a vizsgálatnak eredménye az alább közölt nyilatkozat: Nyilatkozat. Igaz az, hogy a folyó évi november no 9-én történt Népszava-könyvkereskedés ellen intézett tüntetés idején az Erzsébet körúton jártam, de kijelentem, hogy a tüntetők cselekvésében részt nem, vettem. A párt intézményei ellen intézett tüntetők munkáját pedig a legmesszebbmenően elítélem. Budapest, 1929 december 6. Gunyhó József: Nyilatkozat. Igaz az, hogy a folyó évi november hó 9-én történt Arcpzana-könyvkereskedés ellen intézett tüntetés idején az Erzsébet körúton sétáltam, de kijelentem, hogy a tüntetők cselekvésében részt nem vettem. Igazamat azzal is bizonyítom, hogy én a Népszavának több év óta állandó előfizetője vagyok és a párt tevékenységét minden erőmmel támogatom. A párt intézményei ellen intézett tüntetők munkáját pedig a legmesszebbmenően elítélem. Budapest, 1929 december 6. Gaál Lajos: Nyilatkozat Ezennel beismerem, hogy a Magyarországi Bőripari Munkások Szövetsége, Budapesti Cipész Szakosztályának vezetősége által a személyemre megállapított szervezeteden és ténykedéseimmel úgy a szervezet, valamint a magyarországi munkásmozgalom egységes törekvései ellen súlyos vétséget, követtem el. Hibámat azonban megbántam és éppen ezért, megígérem, hogy a jövőben hasonló ténykedést, nem fogok elkövetni. Magatartásommal a szervezet és magyarországi munkásmozgalom egységét megbontó törekvésekben részt, nem vessek és ilyen utasításokat senkitől el nem fogadok. A vezetőség határozatait, magamra nézve mindenkor kötelezőnek elismerem. Egyben tudomásul veszem, hogyha a jövőben hasonló ténykedést követnék el, úgy azon eljárásommal magamat a szervezett munkások soraiból kiközösítettem. Budapest, 1929 december 11. Hideg József: Nyilatkozat. Ezennel beismerem, hogy a Magyarországi Bőripari Munkások Szövetsége, Budapesti BŐRIPARI MUNKÁS Cipész Szakosztályának vezetősége által a személyemre megállapított szervezellenes ténykedéseimmel úgy a szervezet, valamint a magyarországi munkásmozgalom egységes törekvései ellen súlyos vétséget követtem el. Hibámat azonban megbántam, és éppen ezért megígérem, hogy a jövőben hasonló ténykedést nem fogok elkövetni. Magatartásommal a szervezet, és a magyarországi munkásmozgalom egységét megbontó törekvésekben részt nemveszek és ilyen utasításokat senkitől el nem fogadok. A vezetőség határozatait magamra nézve mindenkor kötelezőnek elismerem. Egyben tudomásul veszem, hogyha a jövőben hasonló ténykedést követnék el, úgy azon eljárásommal magamat a szervezett munkások soraiból kiközösítettem. Budapest, 1929 december 6. Herr Antal: Nyilatkozat. Ezennel beismerem, hogy a Magyarországi Bőripari Munkások Szövetsége, Budapesti Cipész Szakosztályának vezetősége által- a személyemre megállapított szervezetellenes ténykedéseimmel úgy a szervezet, valamint a magyarországi munkásmozgalom egységes törekvései ellen súlyos vétséget lövettem el. Hibámat azonban megbántam és éppen ezért megígérem, hogy a jövőben hasonló ténykedést nem fogok elkövetni. Magatartásommal a szervezet és a magyarországi munkásmozgalom egységét megbontó törekvésekben részt nem veszek és ilyen utasításokat senkitől el ne fogadok. A vezetőség határozatait magamra nézve mindenkor kötelezőnek elismerem. Egyben tudomásul veszem, hogyha a jövőben hasonló ténykedést követnék el, úgy azon eljárásommal magamat a szervezett munkások soraiból kiközösítettem. Budapest, 1929 december 6. Inkásy Imre: Follalkozzunk az ikúniunkosokkal! A szakmozgalomnak ennak igen fontos része az ifjúmunkások nevelése és öntudatra való ébresztése, hogy ezáltal az iparban foglalkoztatott tanoncok még felszabadulásuk előtt felismerjék osztályhelyzetüket és megismerjék a szervezkedés szükségességét, a mozgalom céljait, törekvéseit, hogy magukat lássák a munkásmozgalom jövő harcosainak és főként, hogy amikor felszabadulnak, tagjaivá legyenek a szakszervezetnek. A tanoncok szocialista szellemben való nevelése a mai viszonyok között egyedül a műhelyekben és gyárakban foglalkoztatott öntudatos, szervezett munkások feladata, nekik kell megmutatni a helyes irányt az ifjúmunkásnak. Tudjuk azt, hogy ez nem a legkönnyebb feladat, tekintve, hogy az ifjúságot több oldalról környékezik és pénzt, fáradságot nem kímélve, akarják eltántorítani a mi oldalunkról, de ez csak ideig-óráig sikerül, mert az ifjúmunkás hamar rájön arra, hogy a sorsát csak a szakszervezetek irányíthatják eredményesen, éppen ezért fordítsunk több gondot a műhelyekben, gyárakban mellénk beosztott ifjúmunkásokra, legyen gondunk arra, hogy a UmoriG a szakmai tudását fejleszthesse, ismertessük meg vele a munkáskultúrát, juttassuk őket jó könyvek olvasásához, nyújtsunk lehetőséget arra, hogy a szakszervezetek által rendezett kultúrdélutánokat és ismeretterjesztő előadásokat és a könyvtárat látogathassák, mert ezek az ifjúmunkás szellemi fejlődését szolgálják. Minden szervezett munkás tegye meg e téren a kötelességét. Művelt, a szakmáját tökéletesen értő, megalkuvást nem ismerő, gerinces munkásokra van szüksége a munkásmozgalomnak. Ebből a generációból fog nőni az utánpótlás, •ezek az ifjúmunkások a jövő ígéretei, és ha majd kellő tudással rendelkezve, elfoglalják a számukrakijelölt helyet, a munkásmozgalomban egymás mellé felsorakozva indulnak egy szebb, egy igazabb jövő felé. Adler Géza: A szücsi munkások karácsonyi és újévi ajándéka Az, hogy ezúttal szakmánkban minden képzeletet fölülmúl azon munkásoknak a száma, kik éppen a béke és szeretet szent ünnepére, a boldogabbnak várt új esztendő küszöbén, kiadott munkakönyvükkel egy végeláthatatlan munkanélküliségnek a szenvedő részeseivé váltak, valósággal iróniája ennek a mi gyönyörű, szent és sérthetetlen kapitalista társadalmi rendünknek. E nagyarányú munkanélküliség kétségkívül az általános rossz gazdasági viszonyok következménye. De nem hagyhatjuk figyelmen kívül azokat a speciális szakmai vonatkozásokat sem, amelyek megítélésünk szerint nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy ez az áldatlan állapot bekövetkezett. Munkáltatóink egyre hangoztatják, hogy a szezon évről-évre rövidebb és gyöngébb. Noha ezzel szemben minden elfogultság nélkül megállapíthatjuk, hogy a szőrmedivat térhódítása, fokozódik, ez a legutóbbi rossznak minősített szezon is ezt bizonyítja, mert soha annyi prémes kabátot, annyi szőrmebundát nem viseltek, mint napjainkban. A szőrmeipar tehát a leromlott gazdasági viszonyok ellenére is fejlődést mutat. Ennek ellenére bizonyos mértékig mi mégis koncediáljuk munkáltatóink panaszainak a jogosultságát. Arra azonban nem vagyunk és soha,sem leszünk hajlandók, hogy annak a káros szakmai politikának, amely ide vezetett, a veszteségszámlája a szervezett szűcsmunkások rovására írassák. A szakszervezet mást az ellenforradalom első éveiben figyelmeztette a munkáltatók érdekképviseletét a tanonctenyésztés korlátlan lényéből eredő káros következményekre. És azóta is szakadatlanul rámutattunk arra, hogy" a megcsonkított ország egyre szegényedő lakossága a szőrmedivat térfoglalása dacára sem képes foglalkoztatni a mesterségesen földuzzasztott szűcsmunkássereget. Kezdetben érveinkkel azt szegezték szembe, hogy utánpótlásról gondoskodni kell. Noha ugyanakkor jelentékeny számban kényszerültek szaktárcáink külföldre azért, mert itthon nem volt biztosítvaszámukra a létfön tartás lehetősége. Majd később, az ipartörvényre való hivatkozással tagadták meg ezen jogos kívánságunk teljesítését. Azóta, sajnos, a mi meglátásunk beigazolódott és ma már ott tartunk, hogy csupán a fővárosban több mint 300 a mesterek és 730 a szervezett szűcsmunkások száma és ezeknek háromnegyed része az esztendő 7—8 hónapjában tétlenségre van kárhoztatva. A rövid szezonra éhes farkasokként vetik rá magukat és minden messzebbmenő szempontot félre dobva, kiki a maga módja szerint részt kíván a prédáiból. De mert sok az eszkimó és kevés a fóka, senkinek se jut a kívánt mennyiség, még akkor sem, ha a verseny tisztességes. Itt azonban nem így áll a dolog. Mit láttunk most is? Tőkeerős, nagy cégek olyan áron dobták piacra áruikat, a hogy egyenesen talány, mit is fizettetnek voltaképen meg? Az anyagot-e, avagy a munkabért és rezsit? Mert, hogy a kettő együtt nem foglaltatik az árban, az kétségtelen. Mármost a gyöngébbek, hogy bírják ezt az iramot, vagy az áru, vagy a hitelező nagykereskedő rovására kénytelenek ezzel az áramlattal lépést tartani. Ez pedig oda sog vezetni, hogy előreláthatóan igen sokan, a mesterek között, nem lesznek abban a helyzetben, hogy kötelezettségeiket teljesítsék. És itt elérkeztünk ahhoz a kérdéshez, amely probléma lehet a számunkra. Ha t. i. az amúgy is nagy munkanélkül tartaléksereg egy, a proletársorba kényszerült, fegyelmezetlen,minden szolidáris érzést nélkülöző, tönkrement mesterréteggel szaporodni fog, nagyon résen kell lennünk, hogy ezek meglévő vívmányainkat ne veszélyeztessék. Voltak az elmúlt esztendőkben kemény, küzdelmes harcaink. Támadóink száma szaporodott, de büszkén és emelt fővel mondhatjuk, hogy a támadásokat, hála az egységes erőnek, amely a szervezettségben rejlik, teljes diadallal vertük vissza és megvédtük érdekeinket. Föl tehát az újabb harcra az újév küszöbén és ne csüggesszen bennünket, hogy a támadási felület kiszélesedett, ellenfeleink száma szaporodott. A létért való küzdelemben az összetartozandóság testvéri melege fűtsön bennünket és mi nem bukhatunk el. (Br.) —»-- — " — Ausztriában megalakult a Boripari Munkások Szövetsége Rendkívülien nagyjelentőségű lépésre határozták el magukat az elmúlt hónapban Ausztria böröndös-, szíjgyártó-, nyerges- és bőrmunkásai. Az érdekeltségek képviselői ugyanis rendkívüli tanácskozást hívtak egybe. És noha a tárgyalások hosszabb időre nyúlnak vissza, mégis meglepetésszerűen hatolt mindenütt, hogy a tanácskozás eredményeként kimondották, hogy 1930 január hó elsejével az említett munkások szervezetei beszüntetik működésüket és egyesülve, megalakítják az Osztrák Bőripari Munkások Szövetségét. Az ilyeténképpen fúzionáló két szervezetnek 4000 tagja van. Az eddigi két szaklap helyett, a fenti időtől kezdve, egy egyesített nagyobb lap kiadását határozták el, valamint megállapodás jött létre az irodák összeköltözése tekintetében is. Az új szövetségnek Hohenberg Károly szaktárs (böröndös) lett az elnöke. Nagy örömmel vesszük a fenti hírt és tiszta szívből üdvözöljük osztrák szaktársainkat e nagyszerű és nagy horderejű lépésük elhatározása alkalmából. Kívánjuk, hogy az új szövetség működése mielőbb hozza meg azt az eredményt, amiért az egyesülés elhatároztatott és kívánjuk, hogy az új szövetségnek mielőbb sikerüljön elérnie azt is, hogy Ausztria minden rendű és rangú bőripari munkáját táborába sorakoztathassa. 1930 P*e®|eBei*<? ForradalOBfii Bolseirizanus Emigráció Wolfner ,Jakab elvtárs új könyve. Minden szaktárs olvassa és terjessze. Ara fűzve 6 pontra, díszes kötésben 8 pengő. Kapható a Népszava-könyvkereskedésben. Budapest, VII. kerület, Erzsébet körút 15. szám