Bőripari Munkás, 1930 (40. évfolyam, 1-14. szám)

1930-01-25 / 2. szám

*2. oldal Rendet és fegyelmet a szövetségben! A Szövets­ég keretén belül tovább folyik a rendcsinálás munkája. A tagok nagy része és a Szövetség élénk figyelemmel kíséri a Szövet­ség csoportjaiban történő eseményeket és minden olyan ténykedést, amely a Szövetség egységét, akcióképességét veszélyezteti, a ve­zetőségek azonnal elintéznek és elejét akarják venni,, hogy a rendbontás továbbterjedjen. Ezt a célt szolgálják az alább következő nyilatko­zatok is: „Nyilatkozat. Ezennel beismerem, hogy egy valótlan állításommal Illés István szaktársat, mint a Budapesti Cipész Szakosztály titkárát, szervezeti működésében és magánbecsületében is súlyosan és durván megbántottam. A nyil­vánosság előtt bevallom, hogy állításom valót­lan és igaztalan volt. Azért azt teljes egészé­ben visszavonom. Illés István szaktárssal szemben elkövetett sértő kifejezéseim miatt pedig a legnagyobb sajnálatomnak adok kife­jezést. Egyben tudomásul veszem a­ szak­osztály vezetőségének ez ügyben hozott az­­irányú határozatát, hogyha a jövőben hasonló cselekedetet követnék el, úgy magamat ezen eljárásommal a Szövetség tagjai sorából kikö­zösítettem. —■ Budapest, 1930 január 3. — Schif­fer Mihály.** Bocsánatkérés. Alulírott bocsánatot kérek a Bőripari Munkások Szövetségének központi vezetőségétől, valamint a Cipőfelsőrészkészítő Munkások Szakosztályának vezetőségétől, mert a Szövetség és a szakosztály vezetőségeinek több intézkedéseiről, a tagság körében, a való­ságnak olyan meg nem felelő kijelentéseket tettem, amelyekkel Szövetségünk és szakosztá­lyunk érdekei ellen súlyosan vétettem. Egy­ben ígérem, hogy a jövőben hasonló, szerve­zeti szempontból kifogásolható cselekedetet, elkövetni nem fogok. — Budapest, 1929 decem­ber 30-án. — Stern Dezső.** h bizalmi férfitestület és a kerületi agitációs bizottság együttes ülése A m­űhelyértekezletek rendszeresebb megtartá­sát és az agitáció fokozottabb kiépítését kívánja. A budapesti cipészmunkások bizalmi férfites­­tülete és a kerületi agitációs bizottság január 17-én tartott együttes ülésén nagyon körül­tekintő komolysággal foglalkozott a cipőipar­ban már hosszabb idő óta fennálló nagyarányú munkanélküliséggel. A szervezőbizottság ré­széről Láng István szaktárs vezette a tanács­kozást. A szakmában fennálló katasztrofális munkanélküliség okait pedig Illés István szak­­társ ismertette. Előadásában a munkások meg­élhetési viszonyaira vonatkozó nagyon szomorú adatokból kimutatta, hogy­­a szakosztály köz­­vetítésénél január 9-én 235 munkanélküli volt nyilvántartva, de ezenkívül a nagyobb üzemek közül 14 üzemből még 349 azoknak a munkások­nak a száma, akik az üzemek szünetelése és redukciója miatt munkanélküliségnek és kop­lalásnak vannak kitéve. Az önhibájukon kí­vül munkanélküliségbe kergetett munkások között sok a családos ember és ezek gyerme­keikkel együtt már hosszú hónapok óta a leg­­kétségbeejtőbb helyzetben vannak. A munka megindulására pedig semmi kilátás és így a munkások a teljes pusztulás előtt állanak. Az állapotokat súlyosbítja az a körülmény is, hogy a nagyarányú munkanélküliséget egyes embertelen munkáltatók ismét a munkabérek újabb letörésére használják föl. A munkanél­küliek segélyezése a szervezettől rendkívüli feladatokat kíván, ezért nagyon fontos, hogy azok a szaktársak, akik dolgoznak, pontosan fizessék járulékaikat és ne maradjanak hátra­lékban, hogy a szervezet akadály nélkül telje­síthesse a­ tagokkal szemben fennálló köteles­ségét. Az ülés kimondta, hogy helyesli és csat­lakozik a munkanélküliségből származó elvisel­hetetlen nyomorúságnak az enyhítése végett a többi szakmák és a Szakszervezeti Tanács részé­ről a 8 órai munkaidő sürgős törvénybe iktatása végett megindított akciójához. A tanácskozá­son lefolyt nívós vitában fölszólalt Sinka Mihály, Német János, Sz. Nagy István és Irházi Imre szaktárs. Fölszólalásuk után az együttes ülés annak a kívánságnak adott ki­fejezést, hogy a beállott nagyarányú munka­­nélküliség ügyében a­ szervezetnek is nagy fel­adatai vannak, amit azonban csak a tagok összetartó segítségével tud ellátni. Ennek el­érésére fontos, hogy az összes üzemek rendsze­resen tartsák meg műhelyértekezleteiket, a kö­zömbösen gondolkodókat pedig serkenteni kell a szervezettel szemben fennálló kötelességek teljesítésére. A másik fontos tennivaló a ma­gunk számára, hogy a megkezdett kerületi agitációt tovább építsük. Az agitációs munkák végzésében vegyen részt minden alkalmas szaktárs, hogy a még távol álló szervezetlen üzemekben dolgozó munkásokat, is bevonhas­suk a szervezetbe és azután velük együtt erő­teljesebb akciót folytathassunk a leromlott munkaviszonyok megjavításáért. BOKUPAKI MU­­N­KAS „Egy ideális munkah­ely“ bérviszonyai A Wolfner-gyár munk­abérrendszere. — A büntetések napirenden Az alábbi sorokban e, Wolfner-gyár cipőosz­tályának a munkaviszonyairól kívánunk né­­hány szót szólni. Ebben a­ gyárban dolgozó szak­társaink a­z utóbbi időben nandsürübben fordulnak hozzánk nagyon súlyos panaszokkal. Megállapíthatjuk, hogy ezek a panaszok a leg­teljesebb mértékben jogosultak. A Wolf­ner - gyár vezetősége sohasem volt szerény, ha a munkások munkabérét kellett lesilányítani, sohasem volt szégyenlős az alacsony munka­bérek megállapításában. A munkabér kifizetése és a megállapítása körül valósággal iskola­példát vezetett be. A legkülönbözőbb fogáso­kat használja­, hogy a munkások az első pilla­natban ne is láthassák kizsákmányoltságukat. Nagyfokú az a megrövidítés, amely a munka­­bérmegállapítás terén a munkásokra leselkedik. A gyá­r vezetőségéne­k régi, kipróbált sziszté­mája, hogy a munkásokkal a segédanyagot megfizetteti, vagy mint azt a gyár vezetősége mondani szokta, a segédanyag árát a munka­bér összegébe belekalkulálja. Úgy látszik, hogy ez a technika vált be legjobban a gyár vezető­sége szempontjából, mert ezt az elszámolási formát a hihető legtökéletesebbre fejlesztette ki évtizedeken keresztül. Hogy a munkások részére milyen hátrányo­kat, jelent, azt a birtokunkban lévő borítékok igazolják a legjobban. Egyik panaszos munkás­­társunk adatai szerint november 14—25-ig ki­tett az összekereset. 114 pengő 72 fillért s ebből az összegből anyagértéklevonás címén 102 pengő 98 fillért vontak le. A betegsegélyző járulék le­vonása után egyheti munkabérként kapott 10 pengő 90 fillért,. A november 8-tól 13-ig ter­jedő időre keresett munkástársunk 37 pengő 55 fillért, ebből anyagra levontak 24 pengő 27 fillért. A betegsegélyzői járulék levonása után maradt kereset 10 pengő 68 fillér. Tehát kétheti összkeresetként a gyár vezetősége 152,27 pengőt mutat ki, ebből az összegből anyagra levont 127.25 pengőt, maradt tiszta kereset 25.02 pengő. Ezért a 25.02 pengős kétheti munkabérért az illető panaszos szaktársunknak 1300 pár szan­dáltokat kellett körülvarrni. Tehát páronkint a­ talpkörü­lv­arrásért még 2 fillér munkabér sem­­ esik l­e* A Wolfner-gyár vezetőségének a munkabérek­­ lerontása terén a legnagyobb megtévesztése ab­ban rejlik, hogyha előre megmondaná a mun­kába állított, munkásnak, hogy a szandál talp keresztül varrásáért páronként nem kap még 2 fillért sem, alig akadna egyetlen munkás is, aki erre vállalkozna. A gyár vezetősége azonban ezt nem teszi. Hanem odaállítja a munkás elé az anyagértékkel együtt a munkabért, de a munkás csak két hét múlva tudja magának­­kiszámítani, helyesebben az irodában számít­ják ki, hogy mennyi segédanyagot fogyasztott és ezért mit vonnak le, így a munkás csak két­heti munka elvégzése után jön rá, hogy milyen nagy mértékben visszaéltek hiszékenységével. Ha a munkások közül valaki azt hiszi, hogy a bérletépés tortúráján az anyagárnak a mun­kabérbe való ravasz beállításával túlkerül, az nagyon téved, mert a Wolfner-gyár vezetősége még más címeken is tudja a munkásokat meg­rövidíteni. Nem veti meg a büntetések alkal­mazását sem. A legkisebb hibáért, karcolásért, amely a munkán munka közben előfordul, haj­landó az egész osztályon dolgozó összes mun­kásokat egy-egy pengő erejéig megbüntetni. Előfordultak esetek, hogy egy pár cipőn ejtett karcolásért 10—12 pengőt fogott le a gyár veze­tősége és a munkások közül senki sem tudja, hogy a megsértett cipővel mi történt, annyi bizonyos, hogy a munkások közül a megsértett cipőt senki sem kapta­ meg. Nem utolsó dolog égiz pár cipő megsértéséért 10—12 pengőt le­fogni és esetleg még a cipőt is megtartani. Ma például már az a helyzet, hogy 12—14 pengőért a szabadforgalomban lehet cipőt vásárolni, így tehát a gyár vezetősége az egész cipő árát meg­fizetteti és a cipőt nem bocsátja a munkások rendelkezésére. A gyár vezetőségének a bírságra vonatkozó eljárását a fizetési borítékon lévő következő be­osztás is igazolja: ..... Óra. Betegpénz: . . . .. Birság: ....... Kereseti adó: . . . Rokkantadó: . .. Előleg:................ Levonások: . .. . Összkereset: . . . . Kifizetett összeg­ . A Wolfner-gyári munkások állítása szerint, amit a kezünk között lévő borítékok is igazol­nak, a levonások, között a bírság kifejezés az összes W­olfner-gy­ári borítékokon megtalálható. Tehát nem szórványos büntetésekről van szó, amelyek az esetleg megbüntetendő munkások borítékaira külön is oda lehetne írni, hanem egy állandó rendszerről, amelybe a munkások nagyobb része beleesik. így néznek ki a W­olf­ner-gyári állapotok. így használja ki a gyár vezetősége a bőripari mun­kásság munkanélküliségét és így akar olcsón cipőt gyártani, hogy a nehezen megkeresett si­lány bérből is tekintélyes részt a legkülönbö­zőbb címeken tartson meg magának, így az­után könnyű a kistermelőkkel, a kisiparosokkal versenyezni, csak az a kérdés, hogy mit szól­nak hozzá az érdekeltek. A munkások ezt az eljárást állandóan sérelmezik. Erre rendszerint a válasz a következő: „Ha nem tetszik, mehet!“ ■ Ezt a kifejezést a munkavezetők már egészen jól megtanulták és szemrebbenés nélkül hasz­nálják minden alkalommal. A Wolf­ner-gyári állapotok megváltoztatása “a legsürgősebb feladat A szaktársakon múlik, hogy ezeken az állapotokon változtassank. Az­ éveken keresztül tanúsított türelmüknek vagy hangtalan zúgolódásuknak ezek az állapotok a következményei. Próbálják a jövőben ezt más­képen csinálni! Szervezett erővel, munkásszoli­­daritá­ssal védjék ki a hasonló bajokat! Mert ha ezt nem teszik, amint mi a Wolfner-gyár veze­tőségét ismerjük, még a jelenlegi tűrhetetlen állapotokat is le fogja rontani. Szaktársaink részére könnyű a választás, csak a cselekvés­ben legyen erejük. (Kontó: ............. Cipő:................ . . A 25—30 évesek úttfrfihoz ! A Népszavában mostanában megjelent vita-­­ cikkeket állandóan nagy érdeklődéssel kísér­. Í­tem , és mint e korosztály egyikéhez tartozó, illetékesnek érzem magam a vita anyagába való bekapcsolódásra. A fiatalság úgy érzi, hogy a párt nem úgy­­ foglalkozott vele, mint ahogy azt tulajdonkép­pen megérdemelte volna és hogy nem csoda, hogy másfelé orientálódott. Ezeket a kedvező alkalmakat pedig bizonyos szélsőséges elemek igyekeztek saját céljaikra kihasználni és a fiatalságot hatalmukba keríteni. Ami, sajnos, többé-kevésbé sikerült is. Tagadhatatlan, vol­tak és vannak is hibák, amit mi, fiatalok tud­tunk és a jövőben is a legtárgyilagosabban fogunk elbírálni. De ezek állandó mérlegelésé­vel is vannak, sajnos, hibák, amelyeket korri­gálni lehet és korrigálni is kell. Hogy tulaj­donképpen mit nevezünk hibáknak, arra igen könnyű rámutatni. Határozottan magaménak vallom, hogy az oktatás terén súlyos mulasztások történtek az utolsó tíz esztendőben és ebben teljesen egyetértek Mónus elvtárssal. De a hibák nem csupán ebben vannak. Hanem arra Garami elvtárs cikke világosan rávilágít, amit én is határozottan állítok, hogy ezeket a fiatalság is a legszélesebb körben magáévá teszi. Szükségesnek tartom még megemlíteni azt, hogy Propper elvtárs legutóbbi, a bőripari mun­kásoknál tartott előadása után leszavaztatta a hallgatóságot és örömmel adott magának iga­zat abban, hogy a fiatalság igenis itt van, nem hiányzik és mindenütt sikerül találkoznia ve­lük. De én sajnálattal állapítom meg ennek ellenkezőjét, hogy ez nem egyéb, saját ma­gunk becsapásánál. Hogy ezt kellőképpen alá­támasszam, igazolásul hozom az utolsó öt esz­tendő eseményeit, amit — úgy gondolom — nem szükséges részletezni és anélkül is beigazoló­dott állításom. Ha azt akarjuk, hogy az eltántorodottak visszajöjjenek, ezeket a libákat, kell kiküszö­bölni és hiszem, hogy így erős támaszai lehet­nek a fiatalok a mozgalomnak. Víg Béla,. ........................... ""• " — IBOV 4 központi vezetőség közleményei Fizessük pontosan a tagjárulékainkat! A folyton romló gazdasági viszonyok a bőr­ipari szakma minden ágában rendkívül súlyos­­munkanélküliséget idéztek elő. A munkanélkü­liek az állam részéről egyáltalán, az egyes vá­rosok részéről csak kivételesen, nagyritkán részesülnek minimális értékű támogatásban. A munkanélküliek csak a szakegyesületünkben találnak védelmet és kapnak rendszeres támo­gatást. A hosszantartó munkanélküliség által a tagok rendes és rendkívüli segélyezése, vala­mint ingyen ebédjegyekkel való támogatása a Szövetség pénzügyi erejét mind nagyobb és nagyobb mértékben veszi igénybe. A Szövet­ség csak az esetben tud a nyomorban lévő munkanélküliek támogatásának megfelelni, ha­ a­ dolgozó munkások a tag járulékok pontos fizetésével a Szövetséget támogatják. Fontos tudnivalók­ a segélyjogok megóvása érdekében Az alapszabályok 13. §-a alapján a tagok so­rából töröltetik: a) ha a tag 10 heli járuléknál többel van hátralékban,­­ 10 hétnél több járulékhátralék esetén a já­rulékfizetés utánfizetésnek tekintetik. 17. §. Az utánfizető tagok segélyjoga. 26 hét­nél kevesebb hátralék esetén a hátraléknak megfelelő időre, 26 hétnél több hátralék esetén 26 hétre föl van függesztve. 21. §. Segélyekre igényt tartó tagok járulék­kal egyáltalán nem tartozhatnak.

Next