Bőripari Munkás, 1930 (40. évfolyam, 1-14. szám)
1930-01-25 / 2. szám
*2. oldal Rendet és fegyelmet a szövetségben! A Szövetség keretén belül tovább folyik a rendcsinálás munkája. A tagok nagy része és a Szövetség élénk figyelemmel kíséri a Szövetség csoportjaiban történő eseményeket és minden olyan ténykedést, amely a Szövetség egységét, akcióképességét veszélyezteti, a vezetőségek azonnal elintéznek és elejét akarják venni,, hogy a rendbontás továbbterjedjen. Ezt a célt szolgálják az alább következő nyilatkozatok is: „Nyilatkozat. Ezennel beismerem, hogy egy valótlan állításommal Illés István szaktársat, mint a Budapesti Cipész Szakosztály titkárát, szervezeti működésében és magánbecsületében is súlyosan és durván megbántottam. A nyilvánosság előtt bevallom, hogy állításom valótlan és igaztalan volt. Azért azt teljes egészében visszavonom. Illés István szaktárssal szemben elkövetett sértő kifejezéseim miatt pedig a legnagyobb sajnálatomnak adok kifejezést. Egyben tudomásul veszem a szakosztály vezetőségének ez ügyben hozott azirányú határozatát, hogyha a jövőben hasonló cselekedetet követnék el, úgy magamat ezen eljárásommal a Szövetség tagjai sorából kiközösítettem. —■ Budapest, 1930 január 3. — Schiffer Mihály.** Bocsánatkérés. Alulírott bocsánatot kérek a Bőripari Munkások Szövetségének központi vezetőségétől, valamint a Cipőfelsőrészkészítő Munkások Szakosztályának vezetőségétől, mert a Szövetség és a szakosztály vezetőségeinek több intézkedéseiről, a tagság körében, a valóságnak olyan meg nem felelő kijelentéseket tettem, amelyekkel Szövetségünk és szakosztályunk érdekei ellen súlyosan vétettem. Egyben ígérem, hogy a jövőben hasonló, szervezeti szempontból kifogásolható cselekedetet, elkövetni nem fogok. — Budapest, 1929 december 30-án. — Stern Dezső.** h bizalmi férfitestület és a kerületi agitációs bizottság együttes ülése A műhelyértekezletek rendszeresebb megtartását és az agitáció fokozottabb kiépítését kívánja. A budapesti cipészmunkások bizalmi férfitestülete és a kerületi agitációs bizottság január 17-én tartott együttes ülésén nagyon körültekintő komolysággal foglalkozott a cipőiparban már hosszabb idő óta fennálló nagyarányú munkanélküliséggel. A szervezőbizottság részéről Láng István szaktárs vezette a tanácskozást. A szakmában fennálló katasztrofális munkanélküliség okait pedig Illés István szaktárs ismertette. Előadásában a munkások megélhetési viszonyaira vonatkozó nagyon szomorú adatokból kimutatta, hogya szakosztály közvetítésénél január 9-én 235 munkanélküli volt nyilvántartva, de ezenkívül a nagyobb üzemek közül 14 üzemből még 349 azoknak a munkásoknak a száma, akik az üzemek szünetelése és redukciója miatt munkanélküliségnek és koplalásnak vannak kitéve. Az önhibájukon kívül munkanélküliségbe kergetett munkások között sok a családos ember és ezek gyermekeikkel együtt már hosszú hónapok óta a legkétségbeejtőbb helyzetben vannak. A munka megindulására pedig semmi kilátás és így a munkások a teljes pusztulás előtt állanak. Az állapotokat súlyosbítja az a körülmény is, hogy a nagyarányú munkanélküliséget egyes embertelen munkáltatók ismét a munkabérek újabb letörésére használják föl. A munkanélküliek segélyezése a szervezettől rendkívüli feladatokat kíván, ezért nagyon fontos, hogy azok a szaktársak, akik dolgoznak, pontosan fizessék járulékaikat és ne maradjanak hátralékban, hogy a szervezet akadály nélkül teljesíthesse a tagokkal szemben fennálló kötelességét. Az ülés kimondta, hogy helyesli és csatlakozik a munkanélküliségből származó elviselhetetlen nyomorúságnak az enyhítése végett a többi szakmák és a Szakszervezeti Tanács részéről a 8 órai munkaidő sürgős törvénybe iktatása végett megindított akciójához. A tanácskozáson lefolyt nívós vitában fölszólalt Sinka Mihály, Német János, Sz. Nagy István és Irházi Imre szaktárs. Fölszólalásuk után az együttes ülés annak a kívánságnak adott kifejezést, hogy a beállott nagyarányú munkanélküliség ügyében a szervezetnek is nagy feladatai vannak, amit azonban csak a tagok összetartó segítségével tud ellátni. Ennek elérésére fontos, hogy az összes üzemek rendszeresen tartsák meg műhelyértekezleteiket, a közömbösen gondolkodókat pedig serkenteni kell a szervezettel szemben fennálló kötelességek teljesítésére. A másik fontos tennivaló a magunk számára, hogy a megkezdett kerületi agitációt tovább építsük. Az agitációs munkák végzésében vegyen részt minden alkalmas szaktárs, hogy a még távol álló szervezetlen üzemekben dolgozó munkásokat, is bevonhassuk a szervezetbe és azután velük együtt erőteljesebb akciót folytathassunk a leromlott munkaviszonyok megjavításáért. BOKUPAKI MUNKAS „Egy ideális munkahely“ bérviszonyai A Wolfner-gyár munkabérrendszere. — A büntetések napirenden Az alábbi sorokban e, Wolfner-gyár cipőosztályának a munkaviszonyairól kívánunk néhány szót szólni. Ebben a gyárban dolgozó szaktársaink az utóbbi időben nandsürübben fordulnak hozzánk nagyon súlyos panaszokkal. Megállapíthatjuk, hogy ezek a panaszok a legteljesebb mértékben jogosultak. A Wolfner - gyár vezetősége sohasem volt szerény, ha a munkások munkabérét kellett lesilányítani, sohasem volt szégyenlős az alacsony munkabérek megállapításában. A munkabér kifizetése és a megállapítása körül valósággal iskolapéldát vezetett be. A legkülönbözőbb fogásokat használja, hogy a munkások az első pillanatban ne is láthassák kizsákmányoltságukat. Nagyfokú az a megrövidítés, amely a munkabérmegállapítás terén a munkásokra leselkedik. A gyár vezetőségének régi, kipróbált szisztémája, hogy a munkásokkal a segédanyagot megfizetteti, vagy mint azt a gyár vezetősége mondani szokta, a segédanyag árát a munkabér összegébe belekalkulálja. Úgy látszik, hogy ez a technika vált be legjobban a gyár vezetősége szempontjából, mert ezt az elszámolási formát a hihető legtökéletesebbre fejlesztette ki évtizedeken keresztül. Hogy a munkások részére milyen hátrányokat, jelent, azt a birtokunkban lévő borítékok igazolják a legjobban. Egyik panaszos munkástársunk adatai szerint november 14—25-ig kitett az összekereset. 114 pengő 72 fillért s ebből az összegből anyagértéklevonás címén 102 pengő 98 fillért vontak le. A betegsegélyző járulék levonása után egyheti munkabérként kapott 10 pengő 90 fillért,. A november 8-tól 13-ig terjedő időre keresett munkástársunk 37 pengő 55 fillért, ebből anyagra levontak 24 pengő 27 fillért. A betegsegélyzői járulék levonása után maradt kereset 10 pengő 68 fillér. Tehát kétheti összkeresetként a gyár vezetősége 152,27 pengőt mutat ki, ebből az összegből anyagra levont 127.25 pengőt, maradt tiszta kereset 25.02 pengő. Ezért a 25.02 pengős kétheti munkabérért az illető panaszos szaktársunknak 1300 pár szandáltokat kellett körülvarrni. Tehát páronkint a talpkörülvarrásért még 2 fillér munkabér sem esik le* A Wolfner-gyár vezetőségének a munkabérek lerontása terén a legnagyobb megtévesztése abban rejlik, hogyha előre megmondaná a munkába állított, munkásnak, hogy a szandál talp keresztül varrásáért páronként nem kap még 2 fillért sem, alig akadna egyetlen munkás is, aki erre vállalkozna. A gyár vezetősége azonban ezt nem teszi. Hanem odaállítja a munkás elé az anyagértékkel együtt a munkabért, de a munkás csak két hét múlva tudja magánakkiszámítani, helyesebben az irodában számítják ki, hogy mennyi segédanyagot fogyasztott és ezért mit vonnak le, így a munkás csak kétheti munka elvégzése után jön rá, hogy milyen nagy mértékben visszaéltek hiszékenységével. Ha a munkások közül valaki azt hiszi, hogy a bérletépés tortúráján az anyagárnak a munkabérbe való ravasz beállításával túlkerül, az nagyon téved, mert a Wolfner-gyár vezetősége még más címeken is tudja a munkásokat megrövidíteni. Nem veti meg a büntetések alkalmazását sem. A legkisebb hibáért, karcolásért, amely a munkán munka közben előfordul, hajlandó az egész osztályon dolgozó összes munkásokat egy-egy pengő erejéig megbüntetni. Előfordultak esetek, hogy egy pár cipőn ejtett karcolásért 10—12 pengőt fogott le a gyár vezetősége és a munkások közül senki sem tudja, hogy a megsértett cipővel mi történt, annyi bizonyos, hogy a munkások közül a megsértett cipőt senki sem kapta meg. Nem utolsó dolog égiz pár cipő megsértéséért 10—12 pengőt lefogni és esetleg még a cipőt is megtartani. Ma például már az a helyzet, hogy 12—14 pengőért a szabadforgalomban lehet cipőt vásárolni, így tehát a gyár vezetősége az egész cipő árát megfizetteti és a cipőt nem bocsátja a munkások rendelkezésére. A gyár vezetőségének a bírságra vonatkozó eljárását a fizetési borítékon lévő következő beosztás is igazolja: ..... Óra. Betegpénz: . . . .. Birság: ....... Kereseti adó: . . . Rokkantadó: . .. Előleg:................ Levonások: . .. . Összkereset: . . . . Kifizetett összeg . A Wolfner-gyári munkások állítása szerint, amit a kezünk között lévő borítékok is igazolnak, a levonások, között a bírság kifejezés az összes Wolfner-gyári borítékokon megtalálható. Tehát nem szórványos büntetésekről van szó, amelyek az esetleg megbüntetendő munkások borítékaira külön is oda lehetne írni, hanem egy állandó rendszerről, amelybe a munkások nagyobb része beleesik. így néznek ki a Wolfner-gyári állapotok. így használja ki a gyár vezetősége a bőripari munkásság munkanélküliségét és így akar olcsón cipőt gyártani, hogy a nehezen megkeresett silány bérből is tekintélyes részt a legkülönbözőbb címeken tartson meg magának, így azután könnyű a kistermelőkkel, a kisiparosokkal versenyezni, csak az a kérdés, hogy mit szólnak hozzá az érdekeltek. A munkások ezt az eljárást állandóan sérelmezik. Erre rendszerint a válasz a következő: „Ha nem tetszik, mehet!“ ■ Ezt a kifejezést a munkavezetők már egészen jól megtanulták és szemrebbenés nélkül használják minden alkalommal. A Wolfner-gyári állapotok megváltoztatása “a legsürgősebb feladat A szaktársakon múlik, hogy ezeken az állapotokon változtassank. Az éveken keresztül tanúsított türelmüknek vagy hangtalan zúgolódásuknak ezek az állapotok a következményei. Próbálják a jövőben ezt másképen csinálni! Szervezett erővel, munkásszolidaritással védjék ki a hasonló bajokat! Mert ha ezt nem teszik, amint mi a Wolfner-gyár vezetőségét ismerjük, még a jelenlegi tűrhetetlen állapotokat is le fogja rontani. Szaktársaink részére könnyű a választás, csak a cselekvésben legyen erejük. (Kontó: ............. Cipő:................ . . A 25—30 évesek úttfrfihoz ! A Népszavában mostanában megjelent vita- cikkeket állandóan nagy érdeklődéssel kísér. Ítem , és mint e korosztály egyikéhez tartozó, illetékesnek érzem magam a vita anyagába való bekapcsolódásra. A fiatalság úgy érzi, hogy a párt nem úgy foglalkozott vele, mint ahogy azt tulajdonképpen megérdemelte volna és hogy nem csoda, hogy másfelé orientálódott. Ezeket a kedvező alkalmakat pedig bizonyos szélsőséges elemek igyekeztek saját céljaikra kihasználni és a fiatalságot hatalmukba keríteni. Ami, sajnos, többé-kevésbé sikerült is. Tagadhatatlan, voltak és vannak is hibák, amit mi, fiatalok tudtunk és a jövőben is a legtárgyilagosabban fogunk elbírálni. De ezek állandó mérlegelésével is vannak, sajnos, hibák, amelyeket korrigálni lehet és korrigálni is kell. Hogy tulajdonképpen mit nevezünk hibáknak, arra igen könnyű rámutatni. Határozottan magaménak vallom, hogy az oktatás terén súlyos mulasztások történtek az utolsó tíz esztendőben és ebben teljesen egyetértek Mónus elvtárssal. De a hibák nem csupán ebben vannak. Hanem arra Garami elvtárs cikke világosan rávilágít, amit én is határozottan állítok, hogy ezeket a fiatalság is a legszélesebb körben magáévá teszi. Szükségesnek tartom még megemlíteni azt, hogy Propper elvtárs legutóbbi, a bőripari munkásoknál tartott előadása után leszavaztatta a hallgatóságot és örömmel adott magának igazat abban, hogy a fiatalság igenis itt van, nem hiányzik és mindenütt sikerül találkoznia velük. De én sajnálattal állapítom meg ennek ellenkezőjét, hogy ez nem egyéb, saját magunk becsapásánál. Hogy ezt kellőképpen alátámasszam, igazolásul hozom az utolsó öt esztendő eseményeit, amit — úgy gondolom — nem szükséges részletezni és anélkül is beigazolódott állításom. Ha azt akarjuk, hogy az eltántorodottak visszajöjjenek, ezeket a libákat, kell kiküszöbölni és hiszem, hogy így erős támaszai lehetnek a fiatalok a mozgalomnak. Víg Béla,. ........................... ""• " — IBOV 4 központi vezetőség közleményei Fizessük pontosan a tagjárulékainkat! A folyton romló gazdasági viszonyok a bőripari szakma minden ágában rendkívül súlyosmunkanélküliséget idéztek elő. A munkanélküliek az állam részéről egyáltalán, az egyes városok részéről csak kivételesen, nagyritkán részesülnek minimális értékű támogatásban. A munkanélküliek csak a szakegyesületünkben találnak védelmet és kapnak rendszeres támogatást. A hosszantartó munkanélküliség által a tagok rendes és rendkívüli segélyezése, valamint ingyen ebédjegyekkel való támogatása a Szövetség pénzügyi erejét mind nagyobb és nagyobb mértékben veszi igénybe. A Szövetség csak az esetben tud a nyomorban lévő munkanélküliek támogatásának megfelelni, ha a dolgozó munkások a tag járulékok pontos fizetésével a Szövetséget támogatják. Fontos tudnivalók a segélyjogok megóvása érdekében Az alapszabályok 13. §-a alapján a tagok sorából töröltetik: a) ha a tag 10 heli járuléknál többel van hátralékban, 10 hétnél több járulékhátralék esetén a járulékfizetés utánfizetésnek tekintetik. 17. §. Az utánfizető tagok segélyjoga. 26 hétnél kevesebb hátralék esetén a hátraléknak megfelelő időre, 26 hétnél több hátralék esetén 26 hétre föl van függesztve. 21. §. Segélyekre igényt tartó tagok járulékkal egyáltalán nem tartozhatnak.