Bőripari Munkás, 1931 (41. évfolyam, 1-11. szám)
1931-01-03 / 1. szám
* oldal Elnöki Következik a felügyelőbizottság jelentéste. , , Heiser József a felügyelőbizottság részéről jelenti, hogy az alapszabályok 51. §-a rendelkezéseinek megfelelően időközönként a Szövetség központi, valamint a székház ügy- és pénzkezelését felülvizsgálták és többízben rogan csalást tartottak. Az évi pénztári kimutatásokat átvizsgálták, azokat a pénztárkönyv és segédkönyvek adataival összehasonlították és mindenben megegyezőnek és helyesnek találták. Javasolja a közgyűlésnek, hogy a központi vezetőség jelentését vegye tudomásul. Vita a jelentés fölött. Elnök a jelentés fölött megindítja a vitát. Sulyok József (Makó): Mikor a csoport kiküldött, egy panaszt tett a tarisznyámba. A gazdasági helyzet egyre rosszabbodik. Nincs megfelelő szervezőgárdánk. A régieket pótolni kell. Hontja a helyzetet a hatósági üldözés is. Makón nem adnak gyűlésre engedélyt azon a címen, hogy járvány van. Holott a tisztifőorvos kimutatása szerint egész évben csak10 betegvolt. Meg kell szervezni, az agitációs gárdát már most, hogy a tavaszi mozgalomra készen álljon. Seszták János (Miskolc): Miskolcon a kisiparos rontja a munkásság helyzetét. A tavaszi mozgalom sikertelenségét előre elkönyvelhetjük Miskolcon. A miskolci csoportot mindennap meglátogatja a rendőrség és ez rossz hatással van a szaktársakra. A panaszok süket fülekre találnak. Javasolja, hogy az összes ruházati iparban foglalkoztatott munkások egy szövetségbe tömörüljenek. A közgyűlés ilyen irányban utasítja a központi vezetőséget. Rumszauer József (Pécs): A Szövetség 1929- ben 30.000 pengőt adott munkanélkülisegélyre, de az állam nem tette meg kötelességét a munkanélküliekkel szemben. Jutott támogatás a földbirtokosoknak, megdrágították a postát, fölemelték a kereseti adót, csak a munkanélküliekkel nem törődtek. A hatósági üldözés nagy. Ha a környéki városokba megyünk, csendőrszuronnyal találkozunk. Ilyen irányban a parlamenti frakciót fokozott munkára kell kérni. Szabóipót (Győr): Győrben 2000 munkanélküli van. Családtagokkal együtt 7000. Mindennap fölkeressük a polgármestert és a népjóléti minisztériumiban is voltunk. Vezetőségünk elhatározta, ha nem történik semmi, úgy lemond, mert a mostani viszonyok között nem vállalhatja a felelősséget. A miniszter szerint még két évig tart a válság. Mi belepusztulunk ebbe. Szakmai szempontból ugyanaz új helyzet mint Miskolcon. Kiváltják az iparigazolványt és konkurenciát támasztanak a munkáltatókkal. Öles betűk hirdetik az olcsó cipőt, de arról nem írnak, hogy aki azt készíti, egy héten csak 5 pengőt keres. Javasolja a ruházati szövet jó ismert alakítását. Paróczay Sándor (Békéscsaba.): A jelentéshez külön hozzáfűznivalója nincs. A munkáltatók a konkurrenciát a munkabérekre alapították. Megszűnt nemrégen egy 20 embert foglalkoztató üzem. Helyette új alakult, ahol még rosszabb béreket fizetnek. A züllést meg kell akadályozni. Javasolja szintén a ruházati szövetség megalakítását. A vidék lezüllése nem a központi vezetőség hibája. A rossz viszonyok következménye. Kovács János (Budapest): A jövő taktikájára vonatkozó felfogását fejti ki. Az utóbbi 5 év mélyreható változásokat idézett elő a szakmában. A változott termelési módszerek változott taktikát követelnek. A gép előretörése az agórendszerrel kezdődött. Itt morzsolódtak szét a munkabérek. A fölfokozott termelést nem ellensúlyozta semmiféle szociálpolitikai intézkedés. A 8 órai munkaidőt be kellene tartani, ám már ez is túlhaladott, mert a gyáripar termelése oly gyors, hogy 8 óráival sem tudja fölszívni a munkanélküliek tömegét. Peyer elvtárs, javaslatát kell célként kitűznünk: a heti 40 órás munkaidőt. Az agitációnak is át kell terelődni a gyáriparra. Három pontban foglalja össze a jövő programot: a gyáripariak szervezése, az állami munkanélkülisegély követelése és a heti 40 órai munkaidő kiharcolása. Wagner Lajos (Budapest): Az országos agitációval kapcsolatban szeretné tudni, milyen irányban halad a karosszériaipar megszervezése. A szervezés a szakma, minden ágára terjedjen ki. Az autó nyerges szakmából lassan átvándorolnak a közüzemi szervezetbe. Ez hátrányos. Meg kell őriznünk a tagokat. Szükséges, hogy a vidéki agitációba másokat is bevonjunk. A győri küldött jelentését követendő jóidőnak tartja. Sztrakó Gyula (Veszprém): Az általános vita már ki van merítve. Indítványozza, hogy a munkabéreket, munkaidőt a helyi viszonyoknak megfelelően hozzuk egységes színvonalra úgy a fővárosban, mint a vidéken. A központ dolgozzon ki tervezetet, ha városok szerint nem is, de körzetek szerint. Vidéken túlteng a tanonctenyésztés. Van olyan üzem, ahol 2 munkás mellett h tanom van. Javasoljta, hogy 4 munkás után csak 1 fetononcose alkalmazhasson a munkáltató. Ezzel megszűnne a cipészül n.n.kásifölösleg. Mászáros Péter (Zalaegerszeg): A központi vezetőség dolgozzon ki országáé árszabályt. Ez fontos a mozgalom sampontjéből. A kismesterek minden pénzért megcsinálják a cipőt. A vidéket meg kell szervezni. Kiss János (Cipészszakosztály): A szakmunkásokat kiszorította a gép. Ez tehertétele a mozgalomnak. Másik tehertétel, hogy a munkások és munkáltatók közti harcban a hatóság a munkáltatók javára segédkezik. Számtalanszor elhurcolják szaktársainkat a műhelyek elől, ahol a szaktársakat fölvilágosítják. A központi vezetőség nem mindig tette meg, amit meg kellett volna tenni. Kárhoztatja a szaklap leépítését. A szakszervezet fontosságát hangoztatja, mert a kapitalizmust gazdasági téren könnyebben lehet támadni. A taglétszám csökkenésének az az oka, hogy a szakmunkások kimaradtak a termelésből. Be kell szervezni a nem-szakmunkásokat a gyárakból. Váradi Gyula (Felsőrészkészítő-szakosztály): A szakma nyomoráról beszél. A szaktársak hónapokig kilátástalanul járnak munka után. A központi vezetőség gondoskodjon arról, hogy a lapokban ismertessék a szakmai leromlást. Kapási Mihály (Debrecen): Mi tartjuk fönn munkánkkal a társadalmat, mégis rendbontókként kezelnek bennünket és nem úgy, mint a társadalom hasznos tagját. A technika fejlődésével fölöslegessé váló embereknek is biztosítani kell az életlehetőséget. Az ipartörvény szerint iparjoggal bíró egyén munkásként dolgozhat. Ez hátrányos ránk nézve. A törvénynek ezt, a szakaszát meg kellene változtatni. Nem lehet heti 10—16 pengős keresetből kitilt,úrembereket nevelni. Külföldön munkanélküli segélyt adnak, itt meg hatósági ellenőrzést. Elfogadja a tavaszi mozgalomra vonatkozó javaslatot. Szabó Mátyás elnök fölszólítja az igazolóbizottságot, hogy tegye meg jelentését. Herzog Kálmán az igazolóbizottság nevében jelenti. A közgyűlésen 55 küldött jelent meg. Ebből a központi vezetőség és felügyelőbizottság részéről 19, a cipészszakosztályból 9, a felsőrészkészítőszakosztályból 5, a szűcsszakosztályból 5, a bőröndösszakosztályból 4 Békéscsabáról 1, Bonyhádról 1, Debrecenből 1, Győrből 1, Alakóról 1, Miskolcról 1, Orosházáról 1, Pécsről 1, Szolnokról 1, Újpestről 2, Veszprémből 1, Zalaegerszegről 1. A közgyűlés az igazolóbizottság jelentését, tudomásul vette. Halász Mihály (cipészszakosztály): A munkanélküliség világprobléma. Csak nálunk kezelik a legrosszabbul. A zie-rendszer Budapesten túlteng. Ez rontja, a szakma helyzetét. A munkaidő rendezése föltétlenül szükséges. A tanonckérdés vidéken súlyos. A tanoncok tenyésztése ellen tenni kell valamit. . Kiss Lajos (cipészszakosztály): A kivezető utat megtalálni a tömegek megmozdítása nélkül nem lehet. A szemezet kiépítésével tudjuk ezt elérni. A szaklap terjedelme kicsiny és ritkán jelenik meg. Terjedelmesebbé és nívósabbá kell tenni. Kapási Mihály (Debrecen) bejelenti, hogy egy röplap kiadását határozták el Debrecenben, amelyben a tanonckérdéssel, a szülők felvilágosításával foglalkoznak. Zárszó: Hubai János titkár: Az igen értékesvitára csak néhány megjegyzésem van. A minimális munkabér és munkaidő rendezéséhez, kollektív szerződések létesítéséhez, valamint a tavaszra tervezett mozgalmak sikeres keresztülviteléhez nagy szervezeti felkészültség szükséges. Ugyanez szükséges a tanonckérdésnek társadalmi, a munkáltatókkal történő megegyezés, vagy törvényes úton való rendezéséhez is. Mihelyt ezen legfontosabb kelléknek birtokában leszünk, ezek a kérdések, mint ahogy azt a szűcsiparban lévő kollektív szerződés s a felsőrészkészítő iparban a közelmúltban miniszteri rendelettel végrehajtott rendezés is igazolja. Seszták és több szaktársnak a ruházati munkások szövetségének megteremtésére vonatkozó érdeklődése azt igazolja, hogy ezzel a kérdéssel már a szaktársak széles körben foglalkoznak. Ez a fejlődés iránya is. Hiszem, ha ez a kérdés komolyan fölmerül, a központi vezetőség, mint eddig, ezután is az összmunkásság érdekeinek és a fejlődésnek megfelelően fog állást foglalni. A vidéki városokban lakó összes bőripari munkások együttes megszervezését úgy körlevelekben, mint személyesen előmozdítottuk. Amely városokban egyes szakmákból a szaktársak nagyobb számban vannak, ez már sikerült is. A jövőben is mindent megteszünk, hogy az agitációs tevékenységünk az összes bőripari munkásokra kiterjedjen. A Bőripari Munkás leépítése legfőképpen anyagiak miatt történt. Az elmaradt számok bizony hiányoznak. Alert a Szövetséghez tartozó 8—10 szakma rovatai és egyéb elengedhetetlen fontos közlemények a lap legnagyobb részét lefoglalják, így, sajnos, kevés hely marad a nevelésre, oktatásra vonatkozó cikkek közlésére. Ezt a vezetőség fájlalja a legjobban s épp ezért mi voltunk azok, akik a szakmák között utolsónak vezettük be a szaklap havonkénti megjelenését. Mihelyt a Szövetség anyagi helyzete megengedi, a központi vezetőség az előző állapotra óhajt visszatérni. Elfogadásra javasolom a központi vezetőségnek az 1931. év tavaszára az összes szakmákra kiterjedő mozgalmak rendezésére vonatkozó határozatát és kérem a központi vezetőség jelentésének tudomásul vételét. Kovács János en bloc szavaztat a jelentés fölött. A közgyűlés a központ jelentését egyhangúlag tudomásul vette. A nyíregyházi csoport, Irak a kerületi titkárságok fölállítására vonatkozó indítványát a közgyűlés elvetette. A központi vezetőséghez utalta a veszprémi csoport indítványát, mely szerint: A munkabéreiket a munkaidő úgy vidéken, mint a fővárosban a helyi viszonyok figyelembevételével egységet illessék. A központi vezetőség mindent kövessen el, hogy a bérek kollektív szerződésiben biztosíttassanak. Utasítsa a közgyűlés a központi vezetőséget, hogy a tanonckérdést vigye az illetékes fórumokhoz, hogy legalább minden 4 munkás után lehessen csak 1 tanoncot alkalmazni. Utasítsa a közgyűlés a központi vezetőséget, hogy állandó agitációt fejtsen ki a Szövetség megerősítése érdekében. Tudomásul vette a közgyűlés a központi vezetőségnek az összes szakmákra kiterjedő tavaszi mozgalmának elhatározását is. A közgyűlés egyben elfogadta a következő határozati javaslatot: ...A Bőripari Munkások Szövetsége 1930 december 28-án tartott harmadik rendes közgyűlése tiltakozik a munkások és tisztviselők kereseti adójának, valamint a boléta révén a kenyér és más fontos fogyasztási cikkek árának megdrágítása ellen. A munkások és tisztviselők létminimumon aluli keresete és fizetése, a közterheknek a munkások rovására történő igazságtalan elosztása a súlyos gazdasági válság legfőbb oka. A kormánynak a munkások és tisztviselők fogyasztását veszélyeztető intézkedései a gazdasági válságot nemhogy megoldanák, ellenkezőleg, azt még elmélyítik, a munkanélküliséget növelik és intézményesítik. A közgyűlés továbbra is változatlanul ragaszkodik a napi 8 órás munkaidő és a munkanélküliség elleni biztosítás sürgős törvénybeiktatásához. A közgyűlés elfogadta a Szövetség Cserép János, Biri Jánosné felsőrészkészítő, Haar Lipót, Neumann Ferenc cipész, Tenczer Ferenc böröndös 5. régi, járulékfizetés alól fölmentett tagjának időközönkénti rendkívüli segélyezésére vonatkozó javaslatát. A következő napirendi pont a küldöttek ellátnál nyárnak megállapítása.. . Hubai János: A vidéki közgyűlési küldöttekrészére 24 óránként 110 pengő ellátmányt, és 11 munkanapokra 6 pengő munkabérveszteséget javasol a központi vezetőség. A fővárosés környékéről való küldötteknek napi 5 pengő ellátmányt, állapítson meg a közgyűlés. Kapási Mihály (Debrecen) fölszólalása után a közgyűlés Hubai János javaslatát egyhangúlag elfogadta. Délután Kovács János elnök megnyitja a közgyűlést. A napirend 3-ik pontja, a járulék- és segélyrendezés következik. A napirendi pontot Gunther Péter szaktárs ismerteti. A vezetőség jelentésének tárgyalása során bőven esett szó a munkanélküliség átkáról és annak okairól. A munkanélküliség legközvetlenebbül és legsúlyosabban a termelésiből kiszorult tömegeket érinti. De Donokles-kardként állandóan ott lóg azok feje fölött is, akik ma még dolgoznak, mert minden pillanatban lecsaphat rájuk. Mindenütt nagy a munkanélküliség, mert ez a kapitalista termelési, rend velejárója és az csak ennek a rendszernek a megváltoztatásával szüntethető meg. Más országokban törvényhozásilag gondoskodnak a munkanélküliek anyagi támogatásáról. Nálunk az államnak erre nincs pénze. Csak egyedül a szakszervezetek nyújtanak tagjaiknak rendszeres segélyt. Szövetségünk az 1929. éviben 29.100 pengőt, az 1930. éviben már 50.000 pengőt utalt ki a munkanélküli tagok segélyezésére, nem is szólva a rendkívüli segélyekről, valamint az egyéb szociális segély kiadákokról, melyekkel együtt a segélyekre fordított öszszeg mintegy 60.000 pengő lesz. Ez a teljesítmény erőnkön felül van és csak azért bírtuk eddig, mert saját otthonunkban lakunk. De az otthon fönntartás — ha sajátunk is — sokba kerül, adó, fűtés, világítás stb. költségek szempontjából. Szükséges, hogy ezen költségek fedezésére a budapesti és környéki viszonylatban a hetijárulék 10 fillérrel fölemeltessék. A munkanélkülisegíts akadálytalan tovább folyósítása céljából a legutóbbi segélyemelés előtti munkanélküli-segély tételeit kell visszaállítani. A munkanélküliség tartamára ajárulékfizetés alóli felmentést kötelezővé kell tenni. Elfogadásra ajánlja a központi vezetőség javaslatát és kéri a debreceni és nyíregyázi csoportok indítványának az elvetését. A vita. Knebel Ferenc (Miskolc): Súlyos helyzetek megoldásánál nagy áldozatot kell hozni. A szaktársak is megértik, ha megmagyarázzuk, hogy segíteniük kell. Ma csak a pesti szaktársaktól kérünk áldozatot, de lehet, hogy később már mindenkitől kérni fogjuk, hogy, megment- BŐRIPARI MUNKÁS 1931