Bőripari Munkás, 1931 (41. évfolyam, 1-11. szám)

1931-01-03 / 1. szám

* oldal Elnöki Következik a felügyelőbizottság je­len­tést­e. , , Heiser József a felügyelőbizottság­ részéről jelenti, hogy az alapszabályok 51. §-a rendelke­zéseinek megfelelően időközönként a Szövetség központi, valamint a székház ügy- és pénzkeze­lését felülvizsgálták és többízben rogan csal­ást tartottak. Az évi pénztári kimutatásokat át­vizsgálták, azokat a pénztárkönyv és segéd­könyvek adataival összehasonlították és min­denben megegyezőnek és helyesnek találták. Javasolja a közgyűlésnek, hogy a központi ve­zetőség jelentését vegye tudomásul. Vita a jelentés fölött. Elnök a jelentés fölött megindítja a vitát. Sulyok József (Makó): Mikor a csoport ki­küldött, egy panaszt tett a tarisznyámba. A gazdasági helyzet egyre rosszabbodik. Nincs megfelelő szervezőgárdánk. A régieket pótolni kell. Hontja a helyzetet a hatósági üldözés is. Makón nem adnak gyűlésre engedélyt azon a címen, hogy járvány van. Holott a tisztifőorvos kimutatása szerint egész évben csak­­10 beteg­­volt. Meg kell szervezni, az agitációs gárdát már most, hogy a tavaszi mozgalomra készen álljon. Seszták János (Miskolc): Miskolcon a kisipa­ros rontja a munkásság helyzetét. A tavaszi mozgalom sikertelenségét előre elkönyvelhet­jük Miskolcon. A miskolci csoportot minden­nap meglátogatja a rendőrség és ez rossz ha­tással van a szaktársakra. A panaszok süket fü­lekre találnak. Javasolja, hogy az összes ruhá­zati­ iparban foglalkoztatott munkások egy szö­vetségbe tömörüljenek. A közgyűlés ilyen irányban utasítja a központi vezetőséget. Rumszauer József (Pécs): A Szövetség 1929- ben 30.000 pengőt adott munkanélkülisegélyre, de az állam nem tette meg kötelességét a munkanélküliekkel szemben. Jutott támogatás a földbirtokosoknak, megdrágították a postát, fölemelték a kereseti adót, csak a munkanélkü­liekkel nem törődtek. A hatósági üldözés nagy. Ha a környéki városokba megyünk, csendőr­szuronnyal találkozunk. Ilyen irányban a par­lamenti frakciót fokozott munkára kell kérni. Szabó­­­ipót (Győr): Győrben 2000 munka­­nélküli van. Családtagokkal együtt 7000. Min­dennap fölkeressük a polgármestert és a­ nép­jóléti minisztériumiban is voltunk. Vezetősé­günk elhatározta, ha nem történik semmi, úgy lemond, mert a mostani viszonyok között nem vállalhatja a felelősséget. A miniszter szerint még két évig tart a válság. Mi belepusztu­lunk ebbe. Szakmai szempontból ugyanaz új helyzet mint Miskolcon. Kiváltják az ipariga­zol­ványt és konkurenciát támasztanak a mun­káltatókkal. Öles betűk hirdetik az olcsó cipőt, de arról nem­ írnak, hogy aki azt készíti, egy héten csak 5 pengőt keres. Javasolja a ruhá­zati szövet jó is­mert alakítását. Paróczay Sándor (Békéscsaba.): A jelentés­hez külön hozzáfűznivalója nincs. A munkál­tatók a konkurrenciát a munkabérekre alapí­tották. Megszűnt nemrégen egy 20 embert fog­lalkoztató üzem. Helyette új alakult, ahol még rosszabb béreket fizetnek. A züllést meg kell akadályozni. Javasolja szintén a ruházati szö­vetség megalakítását. A vidék lezü­llése nem a központi vezetőség hibája. A rossz viszonyok következm­­én­ye. Kovács János (Budapest): A­ jövő taktiká­jára­ vonatkozó felfogását fejti ki. Az utóbbi 5 év mélyreható változásokat idézett elő a szakmában. A változott termelési módszerek változott taktikát követelnek. A gép előre­törése az agó­rendszerrel kezdődött. Itt mor­zsolódtak szét a munkabérek. A fölfokozott termelést nem ellensúlyozta semmiféle szociál­politikai intézkedés. A 8 órai munkaidőt be kellene tartani, ám már ez is túlhaladott, mert­ a gyáripar termelése oly gyors, hogy 8 óráival sem tudja fölszívni a­ munka­nélküliek tömegét. Peyer elvtárs, javaslatát kell célként kitűz­nünk: a heti 40 órás munkaidőt. Az agitá­ció­­na­k is át kell terelődni a gyáriparra. Három pontban foglalja össze a jövő programot: a gyáripariak szervezése, az állami munkanélküli­­segély követelése és a heti 40 órai munkaidő k­i­harco­lása. Wagner Lajos (Budapest): Az országos agi­­tációval kapcsolatban szeretné tudni, milyen irányban halad a kar­osszé­riaipar megszerve­zése. A szervezés a szakma, minden ágára ter­jedjen ki. Az a­utó nyerges­ szak­mából lassan átvándorolnak a közüzemi szervezetbe. Ez hát­rányos. Meg kell őriznünk a tagokat. Szüksé­ges, hogy a vidéki agitációba másokat is be­vonjunk. A győri küldött jelentését követendő jóidőnak tartja. Szt­rakó Gyula (Veszprém): Az általános vita már ki van merítve. Indítványozza, hogy a munkabéreket, munkaidőt a helyi viszonyok­nak megfelelően hozzuk egységes színvonalra úgy a fővárosban, mint a vidéken. A központ dolgozzon ki tervezetet, ha városok szerint nem is, de körzetek szerint. Vidéken túlteng a t­anonctenyésztés. Van olyan üzem, ahol 2 munkás mellett h­ tanom­ van. Ja­vasoljta, hogy 4 munkás után csak 1 fetononcose alkalmazhasson a munkáltató. Ezzel megszűnne a­ cipész­ül n.n.kásifölösleg. Mászáros Péter (Zalaegerszeg): A központi vezetőség dolgozzon ki országáé árszabályt. Ez fontos a mozgalom sampon­tjéből. A kismes­terek minden pénzért megcsinálják a cipőt. A vidéket meg kell szervezni. Kiss János (Cipészszakosztály): A szakmun­kásokat kiszorította a gép. Ez tehertétele a mozgalomnak. Másik tehertétel, hogy a mun­kások és munkáltatók közti harcban a hatóság a munkáltatók javára segédkezik. Számtalan­szor elhurcolják szak­társa­inkat a műhelyek elől, ahol a szaktársakat fölvilágosítják. A köz­ponti vezetőség nem mindig tette meg, amit meg kellett volna tenni. Kárhoztatja a szaklap leépítését. A szakszervezet fontosságát hangoz­tatja, mert a kapitalizmust gazdasági téren könnyebben lehet támadni. A taglétszám csök­kenésének az az oka, hogy a szakmunkások ki­maradtak a termelésből. Be kell­ szervezni a nem-szakmunkásokat a gyárakból. Váradi Gyula (Felsőrészkészítő-szakoszt­á­l­y): A szakma nyomoráról beszél. A szak­társak hó­napokig kilátástalanul járnak munka után. A központi vezetőség gondoskodjon arról, hogy a lapokban ismertessék a szakmai leromlást. Kapási Mihály (Debrecen): Mi tartjuk fönn munkánkkal a társadalmat, mégis rendbontók­ként­ kezelnek bennünket és nem úgy, mint a társadalom hasznos tagját. A technika fejlő­désével fölöslegessé váló embereknek is biz­tosítani kell az élet­lehetőséget. Az ipartör­vény szerint iparjoggal bíró egyén munkás­ként dolgozhat. Ez hátrányos ránk nézve. A törvénynek ezt, a szakaszát meg kellene vál­toztatni. Nem lehet heti 10—16 pengős kereset­ből kitilt,úrembereket nevelni. Külföldön m­unka­­n­élküli segélyt adnak, itt meg hatósági ellen­őrzést. Elfogadja a tavaszi mozgalomra vonat­kozó javaslatot. Szabó Mátyás elnök fölszólítja az igazoló­bizottságot, hogy tegye meg jelentését. Herzog Kálmán az igazolóbizottság nevében jelenti. A közgyűlésen 55 küldött jelent meg. Ebből a központi vezetőség és felügyelőbizottság ré­széről 19, a­ cipészszakosztályból 9, a felsőrész­­készítőszakosztályból 5, a szűcsszakosztályból 5, a bőröndösszakosztályból 4 Békéscsabáról 1, Bonyhádról 1, Debrecenből 1, Győrből 1, Alakó­ról 1, Miskolcról 1, Orosházáról 1, Pécsről 1, Szolnokról 1, Újpestről 2, Veszprémből 1, Zala­egerszegről 1. A közgyűlés az igazolóbizottság jelentését, tudomásul vette. Halá­sz Mihály (cipészszakosztály): A munka­nélküliség világprobléma. Csak nálunk kezelik a­ legrosszabbul. A zie-rendszer Budapesten túl­teng. Ez ront­ja, a szakma helyzetét. A munka­idő rendezése föltétlenül szükséges. A tanonc­­kérdés vidéken súlyos. A tanoncok tenyésztése ellen tenni kell valamit. .­ Kiss Lajos (cipészszakosztály): A kivezető utat megtalálni a tömegek megmozdítása nél­kül nem lehet. A szemezet kiépítésével tudjuk ezt elérni. A szaklap terjedelme kicsiny és rit­kán jelenik meg. Terjedelmesebbé és nívósabbá kell tenni. Kapási Mihály (Debrecen) bejelenti, hogy egy röplap kiadását határozták el Debrecenben, amelyben a tanonckérdéssel, a szülők felvilá­gosításával foglalkozna­k. Zárszó: Hubai János titkár: Az igen értékes­­vitára csak néhány megjegyzésem van. A minimális munkabér és munkaidő rendezéséhez, kollektív szerződések létesítéséhez, valamint a­ tavaszra tervezett mozgalmak sikeres keresztülvitelé­hez nagy szervezet­i fel­készültség­ szükséges. Ugyanez szükséges a tanonckérdésnek társa­dalmi, a munkáltatókkal történő megegyezés, vagy törvényes úton való rendezéséhez is. Mi­helyt ezen legfontosabb kelléknek birtokában leszünk, ezek a kérdések, mint­ ahogy azt a szűcsiparban lévő kollektív szerződés s a felső­részkészítő iparban a­ közelmúltban miniszteri rendelettel végrehajtott rendezés is igazolja. Seszták és több szaktársnak a ruházati mun­kások szövetségének megteremtésére vonatkozó érdeklődése azt igazolja, hogy ezzel a­ kérdés­sel már a szaktársak széles körben foglalkoz­nak. Ez a fejlődés iránya is. Hiszem, ha ez a kérdés komolyan fölmerül, a központi vezető­ség, mint eddig, ezután is az összmunkásság érdekeinek és a fejlődésnek megfelelően fog ál­lást foglalni. A vidéki városokban lakó összes bőripari munkások együttes megszervezését úgy kör­levelekben, mint személyesen előmozdítottuk. Amely városokban egyes szakmákból a szak­társak nagyobb számban vannak, ez már sike­rült is. A jövőben is mindent megteszünk, hogy az agitációs tevékenységünk az összes bőripari munkásokra kiterjedjen. A Bőripari Munkás leépítése legfőképpen anyagiak miatt történt. Az elmaradt számok bizony hiányoznak. Alert a Szövetséghez tar­tozó 8—10 szakma rovatai és egyéb elengedhe­tetlen fontos közlemények a lap legnagyobb részét lefoglalják, így, sajnos, kevés hely ma­rad a nevelésre, oktatásra vonatkozó cikkek közlésére. Ezt a­ vezetőség fá­jlalja a legjobban s épp ezért mi voltunk azok, akik a szakmák között utolsónak vezettük be a szaklap havon­kénti­ megjelenését. Mihelyt a Szövetség anyagi helyzete megengedi, a központi vezetőség az előző állapotra óhajt visszatérni. Elfogadásra javasolom a központi vezetőség­nek az 1931. év tavaszára az összes szakmákra kiterjedő mozgalmak rendezésére vonatkozó határozatát és kérem a központi vezetőség je­­­lentésének t­udomásul vételét. Kovács János en bloc szavaztat a jelentés fölött. A közgyűlés a központ jelentését egyhangú­­lag tudomásul vette. A nyíregyházi csoport­, Irak a kerületi titkárságok fölállítására vonat­kozó indítványát a közgyűlés elvetette. A köz­ponti vezetőséghez utalta a veszprémi csoport indítványát, mely szerint: A munkabéreik­et a munkaidő úgy vidéken, mint a fővárosban a helyi viszonyok figyelembevételével egysége­­t illessék. A központi vezetőség mindent köves­sen el, hogy a bérek kollektív szerződésiben biztosíttassanak. Utasítsa a közgyűlés a köz­ponti vezetőséget, hogy a tanonckérdést vigye az illetékes fórumokhoz, hogy legalább minden 4 munkás után lehessen csak 1 tanoncot alkal­mazni. Utasítsa a közgyűlés a központi veze­tőséget, hogy állandó agitációt fejtsen ki a Szövetség megerősítése érdekében. Tudomásul vette a közgyűlés a központi ve­zetőségnek az összes szakmákra kiterjedő ta­vaszi mozgalmának elhatározását is. A közgyűlés egyben elfogadta a következő­ határozati javaslatot: ...A Bőripari Munkások Szövetsége 1930 de­cember 28-án tartott harmadik rendes köz­gyűlése tiltakozik a munkások és tisztvise­lők kereseti adójának, valamint a boléta ré­vén a kenyér és más fontos fogyasztási cik­kek árának megdrágítása ellen. A munkások és tisztviselők létminimumon aluli keresete és fizetése, a közterh­eknek a­ munkások rová­sára történő igazságtalan elosztása a súlyos gazdasági válság legfőbb oka. A kormány­nak a munkások és tisztviselők fogyasztását veszélyeztető intézkedései a gazdasági vál­ságot nemhogy megoldanák, ellenkezőleg, azt még elmélyítik, a munka­nélküliséget nö­velik és intézményesítik. A közgyűlés to­vábbra is változatlanul ragaszkodik a napi 8 órás munkaidő és a munkanélküliség el­leni biztosítás sürgős törv­énybeiktatásához. A közgyűlés elfogadta a Szövetség Cserép­ János, Biri Jánosné felsőrészkészítő, Haar Li­­pót, Neumann Ferenc cipész, Tenczer Ferenc böröndös 5. régi, járulékfizetés alól fölmentett tagjának időközönkénti rendkívüli segélyezé­sére vonatkozó javaslatát. A következő napirendi pont a küldöttek el­látnál nyárnak megállapítása.. . Hubai János: A vidéki közgyűlési küldöttek­­részére 24 óránként 110 pengő ellátmányt, és 11 munkanapokra 6 pengő munkabérveszteséget javasol a központi vezetőség. A főváros­­és környékéről való küldötteknek napi 5 pengő ellátmányt, állapítson meg a közgyűlés. Kapási Mihály (Debrecen) fölszólalása után­ a közgyűlés Hubai János javaslatát egyhangú­lag elfogadta. Délután Kovács János elnök megnyitja­ a közgyűlést. A napirend 3-ik pontja, a járulék- és segély­rendezés következik. A napirendi pontot Gunther Péter­ szak­társ ismerteti. A vezetőség jelentésének tárgyalása során bőven esett szó a munkanélküliség átkáról és annak okairól. A munkanélküliség legközvet­lenebbül és legsúlyosabban a termelésiből ki­szorult tömegeket érinti. De Donok­les-kard­ként állandóan ott lóg azok feje fölött is, akik ma még dolgoznak, mert minden pillanatban lecsaphat rájuk. Mindenütt nagy a munkanél­küliség, m­ert ez a kapitalista termelési, rend velejárója és az csak ennek a rendszernek a megváltoztatásával szüntethető meg. Más or­szágokban törvényhozási­lag gondoskodnak a munkanélküliek anyagi támogatásáról. Ná­lunk az államnak erre nincs pénze. Csak egye­dül a­ szakszervezetek nyújtanak tagjaiknak rendszeres segélyt. Szövetségünk az 1929. év­iben 29.­100 pengőt, az 1930. éviben már 50.000 pengőt utalt ki a munkanélküli tagok segélye­zésére, nem is szólva a rendkívüli segélyekről, valamint az egyéb szociális segély ki­a­dákokról, melyekkel együtt a segélyekre fordított ösz­­szeg mintegy 60.000 pengő lesz. Ez a teljesít­mény erőnkön felül van és csak azért bírtuk eddig, mert saját otthonunkban lakunk. De az otthon fönntartás — ha sajátunk is — sokba kerül, adó, fűtés, világítás stb. költségek szem­pontjából. Szükséges, hogy ezen költségek fedezésére a budapesti és környéki viszonylatban a heti­­járulék 10 fillérrel fölemeltessék. A munkanél­­kül­isegít­­s a­ka­d­ál­y­t­a­la­n tovább fol­yósí­tá­sa cél­jából a legutóbbi segély­emelés előtti munka­nélküli-segély tételeit kell visszaállítani. A munka­nélküliség tartamára a­­járulékfizetés alóli felment­ést kötelezővé kell tenni. Elfoga­dásra ajánlja a központi vezetőség javaslatát és kéri a debreceni és nyíregyázi csoportok in­dítványának az elvetését. A­ vita. Knebel Ferenc (Miskolc): Súlyos helyzetek megoldásánál nagy áldozatot kell hozni. A szaktársak is megértik, ha­ megmagyarázzuk, hogy segíteniük kell. Ma­ csak a pesti szak­tár­saktól kérünk áldozatot, de lehet, hogy később már mindenkitől kérni fogjuk, hogy, megment- BŐRIPARI MUNKÁS 1931

Next