Bőripari Munkás, 1932 (42. évfolyam, 1-5. szám / 1. évfolyam, 1-4. szám)

1932-01-04 / 1. szám

Budapest, 1932 január 4 A mufk­i és ji­nő Példátlan szenvedéseket halmozott föl az elmúlt esztendő. A nyomorúság ostorcsapásai végigsuhintottak rajtunk. Munkanélküliség zúdult ránk, olyan nagymértékű, hosszantartó és mélyenjáró, amilyenre még nem is emlék­szünk. A cipőipar mintha teljesen tönkre­menne. A háború előtti állapotoknál még rosz­­szabb viszonyok alakultak ki. A dolgozók munkafeltételei a cipőfelsőrészkészítésben, a cipőiparban és a bőriparban sokkal rosszabbak, mint voltak. A munkafeltételek megjavításá­ért tengernyi áldozatot hoztunk éveken és év­tizedeken át. Most a válság hullámai dara­bon kint szakítják el tőlünk és semmisítik meg, amit már kivívtunk és megszereztünk, így romlik a munkabér, a munkaidő, a bánásmód és általában a szervezett munkások munka­­viszonya. Még rettentőbb, még elviselhetetlenebb a szerve­zet­lenek sorsa, ők teljesen ki vannak szolgáltatva a­­munkáltatók kénye-kedvének. Nekik semmi védel­mük sincsen. Ők szervezetlenek, még védekezni se tudnak. .Elrettentő a kisiparosok­­sorsa is. Nincs m­unká­­juk, nincs fogyasztójuk, nincs rendelőjük. Még ja­vítás is alig akad. Ők egymással folytatnak meg nem szűnő szennykonkurrenciát. Munkaidejük nincs, igényeik nincsenek. A­ mindennapi megélhe­tésért a már amúgy is lezüllö­­t cipőipari viszonyo­kat még jobban lezüllesztik. Sorsukat megpecsételi, a cipőjavítógépekkel fölszerelt cipőüzem- Ez elveszi tőlük még a fél tál­palást és sarkalást is... A cipőgyárak helyzete is egészen különös nálunk. Nincs tőkéjük. Hosszabb lélegzettel egyik sem bírja. Néhány esztendő —­és csődbe kerülnek. .Cipőgyári termelésünk könnyelmű gazdálkodásra épült föl, olyan költségekkel megterhelve, amelyeket a cipő­ipari termelés nem bír el. És ezekben a költségekben mindig a legkisebb a munkabér volt. Az igazgatói fizetések, a reprezentáció, a jutalék, a különkereset mindent megevett. Jó helyzete csak a bőriparnak van és volt. A bőr­­kartell urai változatlanul uralkodnak. Őket nem sújtja sem­­mi válság. Termékeik árát megszab­ják. A termelést is korlátozzák. A külföldre expor­tálnak. Az importot megnehezítik. Az ő helyzetük egészen kivételes. Mindenki nyomorúságából az ő hasznuk növekszik. A sok síró között az egyetlen örvendők. Ha ezt a képet az egész országra vetítjük ki, meg­kapjuk belőle Magyarország gazdasági helyzetét. Pusztuló munkásság, amelyre a fekete nyomor zú­dult rá. Fetrengő kisipar, amely elvesztette fogyasz­tóit. Bankoknak kiszolgáltatott gyáripar­ ,amelyet: kamat és uzsora tizedel meg. Egész gazdasági éle­tünkből az állam szipolyozza ki az erőt, nem szűnő, adóemeléseivel és kincstári részesedéseivel. Ő drá­gítja a termelést, az állami apparátus, a kényelmű gazdálkodás és példátlan pénzpocsékolás fedezésére. Az előző kormány pénzügyi gazdálkodásáról elret­tentő és borzalmas jelentéseket tettek a 6-os, 33-as és népszövetségi bizottságok. Mindent egybefoglalva: a múlt esztendő ret­tenetesen sivár képe idéződik föl lelki szeme­ink előtt, amikor az új esztendő küszöbére érünk. S felvetődik előttünk a kérdés: mit tegyünk? A felelet rövid: Ne engedjük ma­gunkat eltiporni! Erőnk minden csöppjével, a körmünkkel, az öklünkkel, a lelkünk elleni­­állásával álljunk ellent az alámerülésnek. Fe­lül akarunk maradni! Nekifeszítjük minden energiánkat, hogy a zuhanó áradatnak ellenáll­junk. Az új esztendőt, új harcok vágyával fogadjuk. Nem akarunk meghunyászkodni. Nem tudunk többet semmit sem elviselni és nem is akarunk! Jöjjön, aminek jönnie kell, hogy sorsunkon változtassunk, mert így, ahogy van, tovább nem mehet. Élni akarunk és ezt a jogunkat semmi, áldo­zattól vissza nem riadó harccal akarjuk és fogjuk megszerezni és érvényre juttatni. Tíz esztendő! Harcok tiszével, elszántsággal és áldozatkészség vágyával fogadunk. Neked kell meghoznod a döntést. És mi azon leszünk, hogy ez a­ döntés a­ nép javára, a dolgozók szabadságának és életének .szóljon! (^ j XLH' évfolyam' 1- szám i­­nJlOYJIRORSZAOI bőriparban foolab­bzy nilNHASOH és nUNKASN ÉRDEKEIT VÉDŐ UP Megjelenik minden hónap 1-én és 15-én. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIL kerület, Dob ucca 90. Telefon: J. '516-30 'és 'J. 131-18. szám. A Szövetség tagjai a lapot tagilletményként kapják. Előfizetési ára egy évre 16 pengő, félévre 8 pengő. Kéziratokat a szerkesztőség nem ad vissza Pártgyűlés után Minden pártgyűlés­­fontos állomást jelent a szociáldemokrata mozgalomban. A politikai mozgalom adott viszonyai szabják meg, hogy a pártgyűlésre milyen feladatok hárulnak. Ebből a szempontból legutóbb megtartott párt­­gyűlésünk kiemelkedik.. Fontosságot és jelen­tőséget, ennek a pártgyűlésnek nem is egy, ha­nem több körülmény aki. Jelentős volt a­ párt­gyűlés azért, mert az ország politikai és gazda­sági helyzete egészen rendkívüli. Az ellen­­forradalom kor­­iián­yzati rendszerének bukása egybeesik a párt harci frontjának kiszélesedé­sével. ■Ezen a pár egy ülésén a szociáldemokrata mozgalom teljes képe bontakozott ki. Az ipari munkások és alkalmazottak táborán kívül je­lentősen képviseltetik magukat a földmunká­sok és kisgazdák. Teljessé tette a fizikai és szellemi munkások egyitvétartozását az h­itel- földjelek erőteljesebb megnyilatkozása és mindezeken túl — ez bizonyára mindenkit örömmel töltött, el! — az ifjúság szociáldemo­krata hitvallása. Nagy haladásról, erőgyara­podásról és agitációs készségről tett tanúságot a nőmunkások ezévi országos értekezlete. Állandó szervező munkát juttatott kifejezésre a németajtai munkások értekezlete. A mostani pártgyűlés tehát az egész moz­galmat foglalta össze és juttatta­­kifeje­zésre. Ennnek megfelelően a pártgyűlés hangja, a rajta fölvetett problémák tárgyalása is a fölkészülődést tükrözte­­Vissza. Fölkészülődést befele és kifelé. A szociáldemokrata pártgyűlések mindig kettős­­munkát­­végeznek, befelé szolgálják a mozgalom napi­­­szükségleteit, elhárítják az útból az akadályokat, hogy a mozgalom útja szabad legyen. Hangsúlyozzák a mozgalom végcélját, a szocializmust, hogy ez soha semmi körülmények között el ne halaványuljon, és arra figyelmeztetnek, hogy a szociáldemokrata pártok lényegükben különböznek a polgári pártoktól, mert a szociáldemokrata pártok egy új, kollektív társadalomért harcolnak, míg a polgári pártok a meglevő társadalmon belül kitűzött politikai vagy személyi célokat követnek. Másik fontos célja a szociáldemokrata párt­­gyűléseknek, a munkásosztály politikai moz­galmának a szolgálata,, vagyis az osztályharc gyakorlati folytatása, az erre­ való fölkészülés, a harci fegyverek megteremtése és aktuális célki­t­ű­zése­ké­r­t való ha­rc. A mozgalomra és a pártgyűlésre rendkívüli feladatok hárulnak most. Az ország gazdasági és politikai helyzete teszi a feladatokat rend­kívülivé. A forradalom vagy­ reform fölött ■való elméleti vitatkozás csal: olyan társadal­makban lehetséges, ahol egyik kérdés sem aktuális és az osztály­ellentétek nincsenek kiélezve. Ahol azonban, mint nálunk, az osz­tály else utó­dok kiéleződése napról-napra­­ta­pasztalható és ahol a forradalom vagy reform kérdése nem elméleti jelentőségű, ott a hely­zet a szociáldemokrata párt, számára egészen más. Hogy Magyarország legközelebbi jövője hogyan alakul, az ma tisztán és kizáróan az uralkodó osztályoktól függ. Nem mi szociál­demokraták választhatjuk meg a követendő utat, nem az ország népének hajlama tehet kezdeményező lépést, hanem az uralkodó osztá­lyok politikai éleslátásától vagy vakságától függ, hogy a legközelebbi, jövő történelme mikég alakul." A szociáldemokrata munkássá­got és vele az egész ország dolgozód, bele­értve a­ különböző társadalmi rétegeket is, rá­kényszerítik egyik vagy másik út követésére. Mennél lázasabb az ország állapota, mennél­­ reménytelenebb gazdasági helyzete és men­nél kirívóbb és reakciósa­bb a politikája, annál nagyobb jelentősége van, az idejében alkalmazan reformnál­. Végzetes jelentőségűvé válhat azonban ennek az elmulasztása, mert ez rákényszeríti a szociáldemokrata pártot és vele az ország népét arra, hogy a r­á kény­sze­r­ért viszonyok között, azok ellenében, ön­maga erejével szolgálja az elháríthatat­lanná vált­­ forradalmat... Másik alapvetően fontos munkája, párt­­gyűlésünknek az volt, hogy rámutatott a moz­galom belső területén elvégzendő feladatokra. Jogosan sürgették és , követelték a pártgyűlé­sen a­ pá­rtoktatás kit­erjesztését. A pártoktatás mélyebben szántó politikai nevelést jelent. A párthoz csatlakozó új tömegeket meg kell ismertetni a szocializmus elemi kérdéseivel és a politikai és gazdasági problémák minden vonatkozásával. Ez annál fontosabb, mert az utóbbi években társadalmi életünkben végbe­­­ment változásokat nekünk is figyelembe kell venni. Azelőtt a munkásmozgalom közvetlen eredményei kapcsolták a munkásokat a moz­galomhoz. E közvetlen gazdasági, eredménye­ket a válság éveiben nélkülözzük. Az emberi, egyéni érdekek, a munkaidőrövidítés, a munkabérem­elkedés tényei helyett most sok­kal inkább szerephez jut az érzelem és a meg­győződés mélysége. A­­szociáldemokrata moz­galomban résztvevőknek ma épúgy, mint a mozgalom kezdeti idejében, amikor még nem voltak szakszervezetek és­ nem volt politikai pártunk, a­ benső, erőteljes meggyőződés és szocialista hitvallás az az erő, amelyre ma még fokozottabb mértékben van szükség, mint eddig bármikor, mert a mozgalom érdekében hozandó áldozatok mértéke is nagyobb. A kapitalizmus válságában lélekharang csendülését halljuk. Egy új, igazabb, emberibb és­ tökéletesebb szocialista társa­dalomnak az eljövetelét több hittel, több erővel és meg­győződéssel hirdetni éppen a mai generáció­nak legfontosabb feladata, mert csak az a generáció tud szükség esetén áldozatot hozni, amelynek van ideálja és ideáljaiban hinni tud. A másik fontos és jogos követelése volt a pártgyűlésnek a szocialista pártirodalomfej­lesztése, mert mindenki érzi annak a szüksé­gét, hogy a társadalmi, a gazdasági kérdések­ről és a szocializmusról a­ pártnak mennél több és hozzáférhető füzetet kell kiadni. Az idők szava szólalt meg azokban az elv­­társakban, akik a földmunkások és az ipari munkások mozgalmának számosabbá­ tételét hangsúlyozták. Az ipari munkások és alkal­mazottak testvéri kezüket nyújtották a Halak­nál is jobban szenvedő és kizsákmányolt föld­műves proletároknak. Ez a testvéri kézfogás pecsételi meg a jövőt és teszi harcainkat ered­ményesebbé. Marc a munkanélüü­liek segélyezéséért Hosszú, évtizedes harc folyik a magyar mun­kásság részéről az önhibájukon kívül munka­nélkülivé vált munkások segélyezéséért. A magyar kapitalizmus egyáltalán nem akar tu­domást venni a munkanélküliségről és a munkanélküliek segélyezéséről. Minden munka­­né­lkü­li segélynek m­egg­y­ő­zh­ete­t­len e­llensége. A példátlan gazdasági válság enyhítésére a Szakszervezeti Tanács közbenjárására sikerült a kormánynál a munkanélküliek segélyezését illetően kedvezőbb megítélést elérni és a szak­szervezeti munkanélküliek részére pénzbeli se­gélyt kiverekedni. A reakciós munkáltatók és azok parlamenti képviselőinek támadása, a munkanélküliek megrágtal­mazásával a kor­mányt visszavonulásra bírták és a munkanél­külisegél­yezésből csak egyszeri segély lett. A­ segélyezés céljára a Szakszervezeti Tanács 150.000 pengőt vett át, mely összeget szakmák szerint a következő alapon folyósított: A kiutalt, 150.000 pengőből 21.284 esetben fo­lyósítottak segélyt. Ez a szám maga is bizo­nyítja, hogy­ a segély összege milyen kevés volt. Négy héten át folyt a segélyek kifizetése a következő arányban: A kifizetésb­e került összegek különböző nagy­ságúak voltak,, aszerint, hogy az illető szerve­zetnek hány segélyre szoruló tagja volt. A leg­magasabb segély azonban így is csak S­zvenge volt, amelyet, a harmadik és negyedik héten már lényegesen redukálni kellett. Az egyes szakszervezetek az alant föltűnte­ Az 3. héten--------------------6.899 esetben A 2. „ --------------4.563 A 3. „ --------------7.297 A 4. „ —-----------------5.525 összesen — 24.284 esetben

Next