Bőripari Munkás, 1932 (42. évfolyam, 1-5. szám / 1. évfolyam, 1-4. szám)

1932-01-04 / 1. szám

& oldal M szakmék közleményei Ma»8«agg»^fP«S8gi8^gBBsgEiaB8gHBEwr Értesítési A­ budapesti cápészszakosztály 1932 január .­17-én, vasárnap délelőtt 9 órakor tartja éri rendes föld­dtszt&öasgyítlését. Napirend: • 1. Tisztikar megválasztása. 2. A vezetőség jelentése. 3. Pénztári jelentés. 4 A vezetőség fölmentése. 5. Új vezetőség megválasztása. 6. Indítványok. A vezetőség. Munkanélküli szaktársak figyelmébe ! 1932 január 3-án, hétfőn, minden munkanél­küli tag új jelentkezési lapot­ kap. Munkanélkülisegélyre és tagsági járulékfize­tés alóli fölmentésre csak az a szaktárs tart­hat igényt, aki a jelentkezési kötelezettségé­nek eleget tesz. Jelentkezési idő: 1. Segélyjogosok részére hetenként három­szor: hétfő, csütörtök, szombat délelőtt. 2. Nem segélyjogosok részére hetenként egy­szer: hétfőn délelőtt. Minden szaktárs saját érdekében kérje az új jelentkezési lapot, mert január 1-től a régi la­pok érvényüket vesztik. A vezetőség. Értesítjük a t. szaktársakat, hogy 1932 ja­nuár 11-én, hétfőn este V­7 órakor taggyűlést tartunk. (Dob ucca 90. sz.) Napirend: 1. Jelentés: 2. Közgyűlési küldöttek és jelölőbizottság megválasztása. A vezetőség, Szűcsök Ifjúminkásmozgalmának kultúrtevékenységét az 1931 november hó 29-én, majd december hó 26-án megrendezett színi­­előadások sikere, a pedagógiai érzékkel irá­nyított nevelési munka tervszerűsége a ..szóra­kozva tanítás“ helyes módját igazolják. A színielőadások, amelyek a­ Baló Elemér vezetése alatt működő „Munká­sszínpad“ tár­sulatának művészi játékai, közelebb hozzák az emberiség problémáit. Az első előadás november 29-én volt, ame­lyen Maurice Rostand „Megöltem egy embert“ című drámáját tökéletes alakítással és átér­zés­sel adták elő. Az előadás bevezetőbeszédét —■ az ifjak szemináriumi oktatója — dr Braun Soma tartotta. Az ifjak részéről mintegy százan vettek részt.* December hó 13-án, (vasárnap) az Ifjúmun­kás Szeminárium hallgatói, mintegy harmin­can, a tananyagban érintett ismeretek bőví­tése és szemlélése végett oktatójuk, dr Braun Soma elvtárs vezetésével, tanulmányi kirán­dulást tettek a­ Néprajzi Múzeumba, ahol Braun elvtárs szakszerű ismertetése után az ember őskorától napjainkig, a kultúra kezde­tétől a fejlődés mai fokáig, a primitív, kő-, bronz-, vaskorszakokon át megelevenítette az e­m­b­er­iség tör­té­netét. Az előadó sok-sok értékes tapasztalattal gazdagította a Szeminárium hallgatóinak is­mereteit.* A második színielőadás múlt év december hó 26-án, karácsony második napján, szintén nagy sikert aratott. Az előadást, négy­­­felvonásos tréfás tör­ténet, Baló Elemér, Túri Mária magánszámai és a Bőripari Munkások­­Dalkarának énekei töltötték ki. Az ifjak nagy számmal vettek részt, de szőló számmal jelentek meg a felnőtt szaktársak is, akik lehetővé teszik támogatásukkal az ifjak nevelését és szórakozását, anélkül hogy a mai nehéz viszonyok között az ifjaknak ezért kü­lön áldozatot kellene hozni. Hisszük, hogy szaktársaink továbbra is tőlük telhetően megértéssel és áldozatkészség­gel segítik ifjúmunkástársaink nevelését és tanítását megkönnyíteni azzal, hogy nívós előadásaink sikeréért mindent elkövetnek és ezzel saját maguknak szórakozást, az ifjaknak pedig tanulást biztosítanak. Halpert: Nyilatkozat. Az 1931. november hó 21-én tartott tagértekezleten tett, meg nem fontolt kijelentéseimért ezúton is sajnálkozásomat fejezem ki. Nem volt szándékom a­ tagok és a vezetőség ténykedésével szembehelyezkedni, ezért a­ történtekért bocsánatot kérek. Fogadom, hogy a­ jövőben öntudatos ,szociál­demokrata munkáshoz illően fogok viselkedni. Pollák Samu: Tudomásul. A szűcsök és bőrön­dösok új helyisége 1932 január 1-től, VII., Jósika ucca 2. 1. e­m. 1. . Kizárás. A szűcs-szakosztály vezetősége Breitner Róbert tagot az alapszabályok 11.§-a értelmében tagjai sorából kizárta. Cipőf­elsőre szké­szitok eORHeSSEBBO! A budapesti tagok figyelmébe ! A cipész- és cipőfelsőrészkészítő szakosztály tagjait értesítjük, hogy a jövőben a szaklapot nem küldjük postán, hanem minden tag a szakosztályok irodáiban veheti át. Kizárás. A cipész- és cipőfelsőrészkészítő­­szak­osztály­ban néhány ember évek óta a szak­mában dúló munkanélküliséget a legnagyobb aknamunkára használta, föl a szakosztály és a központi vezetőség ellen. Ezek az egyének nyilvánvalóan a szervezeten kívül állók utasí­tásának tettek eleget, amikor a mai súlyos gazdasági helyzetért az alapszabályok szerint megválasztott vezetőséget tették felelőssé. Köz­gyűlési határozatokat, alapszabályokat figye­lembe nem vették, a szervezetek működését a demagógia posványába akarták fojtani. Durva és alantas működésüket a központi vezető­ség a szervezeti egység veszélyeztetése nélkül nem tűrhette tovább és a felsőrészkészí­tő szakosztályból Váradi Gyu­lát, Stern Dezsőt, Szent­ Károlyt, Neumann Gyulát és Friedmann Antalt kizárta.; a cipészszak­osztályból Németh Jánost, Liebe Istvánt, Sz. Nagy Istvánt, Dékány Jánost, Seres Józsefet a Szövetségből kizárta; Klein Bélát, Weiisz Imrét a szövetségi otthon, helyi­ségeinek látogatásától eltiltotta; Baranyai Mihály, Fried Sándor, Kiss Sándor és Balogh István, cipészek pedig újabb intézkedésig ta­gokut nem vehetők fel a Szövetségbe. Taggyűlés. A cipészek szakosztálya 1932. évi január hó 11-én, hétfőn este 7 órakor a Bőr­ipari Munkásotthon helyiségében, Dob ucca 90. szám alatt taggyűlést tart. A taggyű­l­és n­a­pirend­je: 1. A szakosztály évi közgyűlésére a küldöt­tek megválasztása. 2. Indítványok. A tagsági igazolványát mindenki hozza ma­gával. A szaktársak pontos megjelenését kéri a vezetőség. Értesítés: A cipészszakosztály évi küldött­közgyűlését 1932. évi január hó 17-re, vasárnap délelőtt 8 órára, a Bőripari Munkásotthon helyiségébe, Dob ucca 90. szám alá hívta össze a szakosztály vezetősége. A munkanélküli szaktársak figyelmébe. A cipőfelsőrészkészítő munkások szakosztályának vezetősége fölhívja a munkanélküli szaktársa­kat, hogy az 1931. év folyamán kiadott munka­nélküli-igazolványok, jelentkezési lapok 1931. évi december 31-én érvényüket vesztik. 1932. évi január 1-től ezeket a lapokat, illetve igazolvá­nyokat újakkal cseréljük ki. Adomány a munkanélküliek részére: Mónus Illés 20.- P. Bőrendesök „Miért tarthat Vitéz Mészáros József kismaros, szil gyár­tóm­e­ster autót és sofőrt?“ Ilyen címen irt cikkünkre kaptuk­­a következő so­rokat: Folyó évi november 1-én a bőripari munkások lapjában megjelent cikket állítólag egyik alkalma­zottam helyezte el ezen újságban. A cikk szerkesztője a legnagyobb tájékozatlan­ságát juttatta kifejezésre a fenti cikk megszerkesz­tésénél, ami azonban nem vo­lt­­minden tendencia nélküli. Amikor azonban hozzá nem értők rossz­­akarattal újságcikken keresztül igyekeznek meg­téveszteni a nyilvánosságot, nem is gondolnak arra, főkép, ha a cikkíró tényleg munkásaim közül került ki, hogy elsősorban is munkástársainak lehet, ártalmára, amikor a mai súlyos gazdasági helyzetben, ilyen rosszakaratú eljárással a mun­káltató és a munkások között igyekszik visszás helyzetet előidézni. Éppen a munkásaim azok, akik leginkább meg lehetnek győződve a cikk tartalmá­nak tarthatatlanságáról. De különben sem vontam volna le munkásaimról a konzekvenciákat egy rosszakaratú ember miatt, mert sokkal jobban ve­lük érzek, mintsem a mai rettentő nyomorúságos gazdasági helyzetben bármi módon is éreztessem a velem szemben elkövetett sérelmet. Mivel azonban nem hagyhatom cáfolat nélkül azokat a valótlan állításokat, amelyeket a fenti cikk tartalmaz, tehát saját reputációm megvédése érdekében adom meg a valóságnak megfelelő és mindenben helytálló nyilatkozatomat. Minden hozzáértő előtt ismeretes a kisiparosság szomorú helyzete, akik között a legszomorúbb hely­zetben éppen a szíjgyártóipar van, amely szakma az automobilizálás következtében már csaknem tel­jesen fölöslegessé vált. Ennek a szomorú helyzet­nek volt a következménye, hogy én, aki mindig igyekeztem minél több embernek munkaalkalmat nyújtani, olyan ipari cikkek előállításával is fog­lalkoztam, amely ipari cikkeket, mint kisipari ter­mékeket csak a legszigorúbb reális gazdálkodás mellett lehet a gyárak termelésével szemben ver­senyképessé tenni és sajnos, ezen tömegcikkeknél — azt mindenki nagyon jól tudja —, lehetetlen olyan órabért biztosítani a munkás számára, ami a kívánalmaknak teljes egészében megfelelne. Mégis nyugodt lélekkel állítom, hogy minden alkalmazottam edézi azt­ az átlagkerese­tet, amit a mai viszonyok mellett, általában, a munkások keres­het­­ek, csak a különbség közöttem és a munkásaim között az, hogy a munkásaim a keresetüket mijeiig megkapják, én azonban annak ellenére, hogy a leg­minimálisabb haszon mellett dolgozhatom, nagyon sokszor nem látom az ellenértékét a kihitelezett, áruknak. A m. kir. honvédelmi minisztérium részére szállí­tott revolvertáska munkadíjára vonatkozólag pedig a valóságnak megfelelően előadhatom, hogy a kincstár a varrásért és igazításért nekünk l.lízpen­gőt fizet, mely összeget én varrás és igazítás címén teljes egészében, ki is fizettem a munkásaimnak. De a cikkíró bölcsen elhallgatta, hogy a revolver­­táskát varrásra teljesen kézhez igazítva kapták a munkásaim és hogy­­a varrásdíj és a fönt említett, 1.11 pengő közötti differenciát pedig az igazításért, fizettem ki. S mivelhogy minden tekintetben tár­gyilagos akarok maradni, le kell szögeznem, hogy a m. kir. honvédelmi minisztérium által varrásért és igazításért fizetett 1,14 pengő­­munkadíj teljesen kielégítő. Végül megemlítem, hogy a szóbanforgó cikk ízléstelen hangját nem akarom, lekopírozni, éppen ezért annak gúnyos és komolytalan részeire nem reflektálok, de ahol azt veti szememre a cikk­író, hogy autót tartok, hát vegye tudomásul, hogy annak sincs más célja, mert nem is lehet, hogy valóságban házról házra és üzletről üzletre és kü­lönböző hatóságokhoz szaladgálok az autóval, hogy munkásaimnak munkaalkalmat tudjak biztosítani, mert ha fáradságot nem ismerve ezt nem tudnám tenni, akkor csak azt tehettem volna, amivel szo­morú gazdasági helyezetünkben mások is kényte­lenek voltak, teljes munkahiány miatt nekem is el kellett volna bocsátani alkalmazottaimat. És hogy ez a magyarázat nem máza akar lenni autó­tartá­somnak, annak legfényesebb bizonyítéka, hogy autóm csak néhány hónapja van és azideig, «mfi» munkaalkalom volt és a vevők engem kerestek föl, tehát amíg _ nem volt szükség arra, hogy­ munkaalkalomért házalni kellett, nem tartottam és nem volt szükség autóra. Vitéz Mészáros József, taar^MÍ£wmLm Cipészek. A szakma munkásainak 50%-a munkanélkül van; akik még­ munkában van­nak, azok sem dolgozhatnak egész héten át. Alig keresik meg a kenyérre valót. A nagyobb üzemek szünetelnek, vagy elbocsátották mun­kásaik 80%-át, munkáskereslet csak kisegítő munkára volt karácsony előtt. A kistermelők, részben a hitelek megvonása, részben az anyag­árak emelkedése miatt, nem tudnak dolgoz­tatni. Egyes lelkiismeretlen munkaadók ezt a válságos időt a munkabérek letörésére hasz­nálják fel és még a munkában lévőket is sa­nyargatják és éheztetik.­­ Szíjgyártók. A szakma teljesen szünetel. A Wolfner-gyár és a Bőrművek alig néhány munkást, foglalkoztatnak, rövidített munka­idővel, úgyhogy a szaktársak elmondhatják: munkahelyünk az már van, csak a munka hiányzik hozzá. A kisiparosoknál is teljesen szünetel a munka. A szíjgyártó szaktársak egy része évek óta nem tud a szakmában el­helyezkedni és csak alkalmi munkával tudja magát fenntartani. Ezt a helyzetet egyes kisipari munkaadók az alkalmi közmunkák szállításánál a munkabérek letörésére hasz­nálták fel, amely ellen a szíjgyártó szaktár­saknak a legerélyesebben és legelszántabban kell küzdeni. Szűcs-szőrmegyártás. A Pannónia, az ország legnagyobb szőrmegyára, közel 800 munkást foglalkoztatott. A kormányintézkedések és egyéb okok miatt 150-re csökkentette munkás­­létszámát. A csökkentett létszám sem dolgozik állandóan, míg a nyár folyamán ez a gyár éjjeli és nappali felváltott üzemmel dolgozott. A kisebb szőrme­üzemekben szintén részben szünetel a munka, részben egészen kicsi a­­munkáslétszám. Újpest az ország legnagyobb bőripari városa, de emberemlékezet óta annyi éhező, hajléktalan, bőripari munkás nem volt Újpesten, mint mostan van. Az újpesti csoport munkanélküli tagjai 1932 év január 3-tól jelentkezési lapot kapnak. A munkanélküli segélyre igényt tartó tagok a munkaközvetítési idő alatt: hétfőn, kedden, szerdán és csütörtökön d. e. 9—32-ig, d. u. 4—6-ig a közvetítési helyiségben kötelesek tar­tózkodni és ez idő alatt jelentkezési lapjukat lebélyegeztetni. Az a segélyre jogos munka­­nélküli tag, aki a fenti munkaközvetítési órá­kon nem jelenik meg és a jelentkezési lapját nem bélyegezteti le, segélyre igényt nem tart­hat és a sorszámát elveszíti. A munkanélkülisegélyre igényt nem tartó, vagy arra igény joggal nem bíró tagok, heten­­­kint kétszer, hétfőn és csütörtökön tartoznak jelentkezési lapjukat lebélyegeztetni. Érmek elmulasztása esetén sorszámukat elvesztik. A munkanélkülisegélyek 1932. évi január 9-től, szombaton délután 1­­8 óráig lesznek kifizetve, aki ez idő alatt munkanélkülisegélyének fel­vételére nem jelentkezik, az esedékes segé­lyére igényt nem tarthat. Azok a munkanélküli tagok, akik a vezető­ség hozzájárulása nélkül rendes vagy ki­segítő munkát vállalnak, munkanélküli­­segélyre való jogukat és munkanélküli-sor­­számukat elvesztik. A munkanélküli tagok a munk­aköny­vüket tartoznak az irodában leadni és­­munkanélkü­liségük alatt ott tartani, ellenkező esetben úgy a munkanélküli segélyre, valamint a munka­közvetítésre való jogukat elvesztik. Vezetőség: rWWWWVWW\lVWWWWVWWWWWWWWW A/WW\AW WWWW Szerkeszti: Mónus Illés. Felelős szerkesztő és kiadó: Farkas István. „Világosé­­g" könyvnyomda K­. Budapest, VIII. Canti­tt. 4. Műszaki igazgató: Deutch Dö­ ffeRIPARI MUNKÁS / 1932

Next