Bőripari Munkás, 1933 (2/43. évfolyam, 1-7. szám)

1933. február / 1. szám

p Révls 11. (XLIII) évfolyam, 1. szám Budapest, 1933 február m­UNKÁSTÁRSADALm­I ÉS GAZDASÁGA Ft»«.. adóztatásától irtózik, ismét a legszegé­nyebb társadalmi rétegek megadóztatásá­hoz nyúl. Felszabadítja a háború óta kö­tött lakásokat, ismét 1­ 00%-real pótlékot jó, a kereseti adót, emeli a forgalmi adót. Tovább növekszik tehát a munkásság munkanélkülisége és nyomorúsága.­ A munkásság, a tisztviselő a legpontosabb adófizető. Nincsenek 10—30—50 ezer pen­gős adóhátralékai, mint a nagybirtokosok­nak, nagyiparnak, kereskedelemnek és a háztulajdonosoknak. A munkás, a tisztvi­selő még kézbe sem kapja a keresetét és fizetését, a kereseti adót már levonják. A fogyasztási adót már a vásárlásnál meg­fizeti. Mégis őt ,sújtják az újabb terhek nagy részével. Joggal és okkal tiltakozik tehát a bőripari munkásság is a 10—15 pengős kolduskeresetét sújtó kormányin­tézkedések­ ellen. Megjelenik évenként tízszer. Szerkesztőség­, és kiadóhivatal: Budapest, Vll. kerület, Dob ucca 90. szám. Telefonszám: A-6-t . tagjai a lapot tag illetményként kapják. Nem tagoknak számonként 80 fillér. Kéziratokat a szerkesztőség nem ad vissza A MAGVA X8GR SZÄGI »ÖWIÜPARBAW F0OLALMOZT P14JRJMÄSOW ÉS PB5ÜRä9«ÄSm' pponiFWvrr «/(&niA ■ jarl A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDE■ -II­MOKRATA PÁRT ez év január hó­ti 18-án tartotta rendes évi pártg­y­űlését. "Alig ülésezett­­még a párt­gyűlés súlyosabb körülmények között, mint a januári. A vé­get nem érő üldözések, a százakra menő sajtópörök, lapelkobzások, betiltások, a munkásmozgalom minden megnyilvánulá­­­sárnak az üldözése adja a jelentés legna­gyobb részét. A jelentésnek legértékesebb ■része, hogy mindezek az üldözések nem voltak képesek a szociáldemokrata párt működését megakadályozni. Ellenkezőleg, az üldözések dacára, különösen a vidéki városokban és falvakban, örvendetes fej­lődést mutathat ki a jelentés. Vannak me­gyék, amelyeknek minden községében, más megyékben pedig számos városban és köz­ségben működik már a pártszervezet. Az­­elmúlt évben sikerült a gyakorlatilag át­vinni azt a régi követelést, hogy a szociál­demokrata párt menjen ki a falvaikba és hódítsa meg a városi munkásság mellé a falvak földművesnépességét is. Ezért van legfőképpen az üldözés és ez adja a magya­rázatát a­ reakció idegességének. A januári párt­gyűlésen fejeződött ki a leghívebben, hogy a szociáldemokrata párt az összes dolgozó társadalmi, osztályok pártja.. A szabadfoglalkozásúak, kisiparosok, keres­kedők, kisbirtokosok, földművesek, tisztvi­selők, ipari és "földmunkások képviselve voltak a pártgyűlésen. A szociáldemokrata pártnak az ereje éppen az összes dolgozó társadalmi rétegek összefogásában rejlik. A párt jövőbeni, mindenki által kívánt ak­tivitását ahhoz mérten fogja tudni kifej­teni, amilyen mértékben ezek a társadalmi rétegek a párttal egyetemben megerősöd­nek. A pártgyűlés legfőbb tanulsága,, hogy minden erőnket a, párt megerősítésére for­dítjuk’, hogy az elkövetkezendő súlyos időkben a szociáldemokrata párt törté­nelmi feladatát teljesíthesse. * TIETL LÉTMINIMUM 1933 január Vén M­L egy öttagú munkáscsalád fenntartá­sára 62,83 pengő. Ilyen összegre van tehát szüksége egy öttagú munkáscsaládnak ahhoz, hogy fizikai erejét, munkaképessé­gét megőrizze. Fájdalmasan állapítjuk meg, hogy a szakmáiban alig vannak néhá­­­nyan, akik, ezen összeget megkeresik. Ha, a szaktársaink dolgoznak, sem keresnek töb­bet, átlagban 12—15 pengőnél hetenkint. Mit vásároljon a bőripari munkásság eb­ből az összegből? Élelmet, ruházatot vásá­roljon, lakbért fizessen, vagy a modern vá­rosi, élethez hozzátartozó közlekedés költ­ségeit fedezze. Bármelyik szükséglet fede­zésére ford­ítjuk a­ silány keresetet, egyikre sem elég. Az igazság az, hogy a szükség­letek 75—80%-áról kénytelenek vagyunk lemondani. A létminimum, és a heti kereset közötti különbözet hűen fejezi ki azt a bor­zasztó nyomorúságot, amelyben a mai ter­melési rend igazságtalanságai közepette még a dolgozó munkásság is szenvedni kénytelen. A munikanélk­üliek szenvedése sz­in­te fel­mé­rhetetlen.H­U­JÁ­BA VALÓN­A­K BIZONYULT a JÓL múlt évben felemelt kereseti, fogyasz­tási adó, a dolgozó társadalmi rétegek szá­raz kenyerét kilónkint 17 fillérrel megdrá­gító bafetta bevételei, a folyó költségvetési év 150 millió pengő deficittel zárul. Mivel a kormány a nagy vagyonok kiadói meg­ Veszélylicio­nimistai még a cipőiparban is cipészmunkások visszautasítják a munkáltatók támadását. Visszaszerzik az elveszített munkabéreiket Évek óta a munkáltatók minden alkalmat felhasználnak a munkaviszonyok megron­tására. A tömegtermelő és gyári üzemek­ben a rendelés felvétele előtt a bérek le­szállítására mindig újabb és újabb alkudo­zást kezdtek, mert szerintük munkát csak úgy lehetséges szerezni, ha a munkások ismét engednek a munkabéreikből. Sok esetben ez a trükk sikerült. A bérleszállí­­tással kapcsolatosan az állandó foglalkoz­tatásra vonatkozó ígéret azonban minden esetben kútba esett. A szakmában az eddigi viharos bérletö­rések között is példátlan az a roham, ame­lyet a munkáltatók karácsony óta a munka­bérek ellen intéznek. Vannak műhelyek és városok, amelyekben a már amúgy is kol­dusbéreket 20—25—30%-kal kísérelték meg leszállítani. Egyes munkáltatók a törvény tilalma ellenére természetben —­ cipővel — akarják fizetni a munkabéreket. Persze, jó drága árat számítanak fel a cipőért, ame­lyet a megszorult munkás egyáltalában nem tud értékesíteni. Itt újabb 3—5 pengő veszteség éri a munkásokat. A még dolgozó munkások 90%-a csak hetek, hónapok múlva jut a munkabéréhez. Vannak üzemek, amelyeknek forgótőkéjét a ki nem fizetett munkabérek adják. Van fé­nyes belvárosi cipőüzlet, amelyben kő kö­vön nem maradna, ha a munkásoknak a ki nem fizetett munkabéreket kiegyenlítenék. A munkások tehát éh­bérért dolgoznak, visszatartják forgótőkének a munkabérei­ket. Ez már több a soknál, ez az állapot már teljesen elviselhetetlen. A­­Szövetség vezetőségei foglalkoztak a szakma helyzetével, és megállapították, hogy az újabb bérletörési hullám teljesen elviselhetetlenné teszi a cipészmunkásság sorsát. Már a régi bérek is oly silányak voltak, hogy az a munkásság fizikai é­s er­kölcsi erejét teljesen megtörte. A tervbe vett újabb bérredukció a munkásság teljes pusztulását jelenti. Fid hívja, a Szövetség vezetősége a bőr­ipari munkásság összességét, hogy minden erejével védekezzen a munkaviszonyok megrontása, ellen. Még a jelenlegi súlyos viszonyok között is számtalan esetben si­került a munkáltatói kapizsiság visszautasí­tása. Sok esetben pedig lényegesen enyh­í­teni lehetett a tervbe vett munkai bérletörés­t. A munkásság fokozott ellenállása kedve­zően befolyásolja a szaktársak összessége által tervbe vett tavaszi mozgalom eredmé­nyét is. Nagy előnyt jelent, ha a jelenlegi rosszabb viszonyok között megvédelmezett munkabér lesz a tavaszi mozgalmunk ki­induló pontja. Ha, ez a mozgalom már a ki­indulásnál jobb munkabérekre támaszko­dik, úgy az elérendő munkabér ennek meg­felelően magasabb lesz. A szaktársak ösz­­szességének érdeke tehát, hogy a munkál­tatói rohamokat, ne vegyük szó nélkül tud­o­­másul, hanem a magasabb munkabérekért, a jobb viszonyokért még ma is tudjunk ál­dozni és bizonyos kockázatot is vállalni. A dolgozó szocsmiuitkásokéoz! A rövidített munkaidőre való tekintettel a vezetőség legutóbbi ülésében a havi 50 filléres munkanélküli járulékok szedését 1933. év január hó elsejétől kezdődően július hó 1-ig bezárólag (6 hónapra) felfüggesztette. Ez az egyébként kötelező járulék tehát újból csak 1933. év július hó elsejétől lép ismét érvénybe. Amikor ez újabb kedvezést a szaktár­sak tudomására hozzuk, közölnünk kell, hogy az így ismételten lecsökkentett tag járulékok azonban csak az esetben lesznek fennt­arthat­ók, ha a dolgozók most már fizetési kötelezettségeiknek a legpontosabban eleget tesznek. Ezért mindenkinek sürgősen ki kell egyenlítenie régebbi járuléktartozását, ezenfelül pedig az esedékes heti járulékokat minden héten feltétlenül be kell szolgáltatnia. A dolgozó szaktársaktól ezt nem csupán a vezetőség, de a sokat nélkülöző munkanél­küliek tömegei is elvárják. A vezetőség csak ez esetben tud majd a munkanélküliekkel szemben vállalt kötelezettségének megfelelni. De ismételjük, csak ha így történik, lehet­séges a most életbeléptétért alacsonyabb járulékokat is meghagyni. Jól felfogott érdekből és testvéri, emberi érzületből is tegyünk tehát eleget e kötele­zettségnek. Szűnjön meg minden járulékhátralék és fizesse be pontosan mindenki az ese­dékes heti járulékot!

Next