Bőripari Munkás, 1934 (3/44. évfolyam, 1-6. szám)

1934. január / 1. szám

Budapest, 1934 január* III. (XZ1V' l.sa. A R­imsvjk­orniAgi BŐRIPARBAN FOGLALKOZTATOTT nunmAsok és piunhAsnők ÉRDEKEIT VÉDŐ LAP FIUNK ASTARS AD ALPI­ ÉS GAZDASÁGI FOLYÓIRAT Megjelenik évenként tízszer. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII. kerület, Dob ucca 90. szánt. Telefonszánt: 31-6-30. A Szövetség tagjai a lapot tag illetményként kapják. Kéziratokat a szerkesztőség nem ad vissza Bojkottált szűcsüszemnek A szervezett szűcsmunkásság a Magyar Szűcsm­est­erek és Szőrmekereskedők Országos Egye­sületével kötött munkaszabályszerződés mellőzése és durva felrúgása miatt az alábbi szűcs­műhelyeket és üzleteket szigorú bojkott alá helyezte: Adler Sándor, IX, Ráday ucca 9 Csabai Ferenc, VII, Dob ucca 82 Knapp Miksa, VI, Nagymező ucca 14 Szervezett munkások ezeket az üzemeket kerülik és munkát e helyeken nem vállalnak. Jóérzésű és észszerűen gondolkodó emberek általában csak olyan üzleteket keresnek föl megrendeléseikkel, ahol rendes munkafeltételek mellett foglalkoztatják a munkásokat. Mi van a ragyogó kirakatok mögött? A laikus szemlélő, h­a a főváros és a na­gyobb vidéki városok cipész-, szűcs- és bőr­díszműves üzleteinek a kirakataiba belete­kint, gyönyörködve szemlélheti azokat a szinte felülmúlhatatlan remekeket, amelyek férfi-, női cipőkben, szűcs- és bőrárukban a kirakatok tartalmát adják. A kirakatdíszí­tés művészete s a csillogó világítás következ­tében valószínűen nem gondolja végig a szemlélő, hogy a kirakatban kiállított, re­mekbe készült áruk milyen utat tesznek meg, míg erre a díszes helyre eljutnak, a vásárlók csábítására. Valószínűen nem gon­dolkoznak arról, hogy az ilyen elkápráztató kirakat tartalma valósággal nemzetközi munka terméke. Megtalálhatók ott az afri­kai, délamerikai gyíkon kívül az indiai, a szibériai bőrök, szőrmeáruk, Kínából és Japánból szállított selymek, a külön­böző országokból importált nyersbőr­anyagok s egyéb más országokból kikerülő feldolgozási kellékek és a nyugati államok­ból, Angliából és Németországból importált gépek, amelyek mind szükségesek a modern boripari termeléshez. A fentiek segítségével lehet a legkénye­sebb ízlésű igényeket, a divatot formáló női hiúságból fakadó kívánságokat kielégí­teni. A laikus szemlélőt ezek közelebb­ről mind nem érdeklik. A kirakatot né­zők szempontjából csak az a fontos, hogy a képzeletben jelentkező, leg­különfélébb igényeket a ragyogó kirakat tartalma kielégítse. Egész bizonyos, nem gondolnak arra a folyamatra sem, hogy a különböző cipők, szőrme- és bőrdíszmű­­bőröndáruk milyen utat tesznek meg, hogy a kirakatban válogatási tárgyak lehesse­nek. Pedig nagyon érdekes az az út, amelyet a bőripari termékek a kirakatig megfutnak. Nincs szükség arra, hogy mi az afrikai kígyó, gyík, a szibériai vadászok mun­káját,­ a délafrikai, ausztráliai, indiai, szi­bériai pásztorok vagy állattenyésztőknek az importált bőrökkel kapcsolatos munkáját részletezzük. Még arra sincs szükség, hogy a kínai és japán selyemgyári munkások s egyéb segédanyagokat készítők sorsát, va­lamint a modern bőr- és cipőgyártási gé­pek elkészítésének a módjait ismertessük. Elég tanulságos volna a bőr- és cipőgyári, szűcs-, szőrmekikészítő-, a kézműipari és a tömegtermelő fővárosi és vidéki cipész­ipari munkásság helyzetének megismerése azok részéről, akik a legtöbb ragyogó kira­katot megnézik. Nagyon érdekes volna például tudni a cipő-­­és egyéb bőrárut fogyasztó közönség­nek a bőr-, szőrme- és cipőgyári kéziüze­mekben, zirctanyákon dolgozó cipészmun­kások nyomorúságos műhelyviszonyait meg­ismerni. Az egészségtelen, mély pinceműhe­lyek, a zsúfolt és tisztátlan zirctanyák, a la­kásán dolgozó cipész és felsőrészkészítő, szűcs-, szőrmekikészítő- és bőrdíszműves­­munkások egészségtelen munkahelyeinek a megismerése. Itt már láthatók volnának a ragyogó kirakatok sötétlő árnyai. A cipő­ipari termékek legnagyobb része, a leg­gyönyörűbb cipők otthontermékek, vagy pinceműhelyek, jobb esetben összezsúfolt, tisztátalan, szellőzetlen munkahelyeken ké­szülnek. A zirctanyákon, az otthonmunkás lakásán, a tisztátalan pinceműhelyekben számtalan esetben a legkülönbözőbb beteg­séggel küzdő munkások és hozzátartozók környezetében készülnek a legkívánatosabb cipők. Így teljesen ellenőrizetlen, hogy az ilyen munkahelyeken készült cipők milyen betegségek bacillusait hordozzák. Érdemes volna tudni a ragyogó kiraka­tok bámulóinak és vásárlóinak, hogy a bőrgyári cipész, cipőfelsőrészkészítő- és szűcsmunkások milyen munkaidő mellett dolgoznak. Mert a ragyogó kirakatok kí­vánatos cipői, a drága szőrmebundák és bőrdíszműáruk napi 10—15 órai munkaidő mellett készülnek. Ha a munka­adó úgy rendelkezik, az éjjel-nappali munka, az úgynevezett durchmarsok is sűrűn fordulnak elő. A hajnal pírja és a nap első sugara az előző nap elfoglalt munkahelyén görnyedve találja a cipész-, cipőfelsőrészkészítő- és egyéb bőripari munkásokat. Kimerülve, fáradtan dolgoz­nak a remekeiken, amelyek a kirakatban sehogy sem árulják el szaktársaink fárasztó munkáját. Érdemes volna tudni a káprázatos kira­katok bámulóinak azt is, hogy ezen ipari remekeket alkotó munkások milyen életfel­tételek mellett dolgoznak. Vájjon a társa­dalmilag is hasznos és minden szépérzéket kielégítő munka végzői nem-e küszködnek a legnagyobb nélkülözéssel és szenvedéssel? Várjon az a munkás, aki művészi tökéletes­ségig küzdötte fel magát, tud-e a családjá­nak, önmagának megfelelő élelmiszert, la­kást és ruházatot vásárolni a­­munkabéré­ből? Bizony, a ragyogó kirakatok legsöté­tebb árnyéka, hogy a bőripari munkásság művészi munkájának koldusbér a díjazása. Hónapokig tartó (évente öt-hat hónap) munkanélküliség az osztályrésze. A re­mekbe készült bundák, bőrdíszműáruk árá­ban csak egészen kis hányad a munkabér. Legnagyobb részét a bőr-, szőrme-, cipő­gyárosok, munkaadók, és a ragyogó kiraka­tok emésztik fel. A bőripari munkások a tavaszra tervezett mozgalmukkal a kápráztató kirakatok túl­ságosan sötét hátterét igyekeznek megvál­toztatni. Néhány ecsetvonással próbálják a munkaidő és az alacsony munkabérek sö­tét színeit világosabbá tenni és a kirakatok által ki nem fejezett munkásnyomorúságot elviselhetőbbé tenni. A bőripari munkásság ebben a törekvésében a vásárlóközönség támogatására számít, mert közérdekű az a törekvés, amely a cipő-, cipőfelsőrész­készítő- és szűcsmunkások helyzetének a megjavítását szolgálja. A káprázatos kirakatok, mivel­­a csak a bőripari termékek szépségét, kívánatossá­gát mutatják, egyáltalán nem fejezik ki azt az osztályharcot, amely a szakmában a munkások és munkáltatók között lefolyik. Pedig nagy viaskod­ások Iplynay te­­­ro­­nyes kirakatok mögött. A bőr- és szőrme­kikészítőgyárak, kartellbe tömörülve, vagy külön-külön, első helyen állnak a inasuk jövedelmének a biztosításában. Cipőgyáro­­sok, szűcs- és bőröndiparosok is naposabb oldalon járnak. A kereskedők, akik a ra­gyogó kirakatokat díszítik, szintén nem feledkeznek meg magukról. Egyedül a mű­vészies és a legfontosabb teremtő munkát végző bőripari munkás az, aki ebben az osz­tályharcban legalul vergődik és a legsúlyo­sabb terhet­­viseli. ; ■' : ■ : Ilyen események játszódnak le, míg a világ legkülönbözőbb részéből előkerülő nyersanyagból a kész bőripari áru a tükrös kirakatok kívánatos árujává válik. Gon­dolják ezt végig a fogyasztók is, hogy a ragyogó kirakatok mögött milyen elvisel­hetetlen nyomorúság és ádáz küzdelem húzódik meg. Adler Sándor, Csabai Ferenc, Knapp Miksa „...egyes kollégák — minden kal­kuláció nélkül — oly lehetetlen ára­kon vállalják el a vevőktől szépme­­bundák készítését és átalakítását, melyek mellett nemcsak hogy tete­mesen ráfizetnek, de lerontják ezzel az egész szakma nívóját, olyannyira, hogy a legminimálisabb egziszten­ciális lehetőség is veszélyeztetve “ „Magyar Szőrmeipar A cikkünk élére tett sorok a Magyar Szűcsmesterek és Szőrmekereskedők Orszá­gos Egyesülete hivatalos közlönyének, a „Magyar Szőrmeipar“-nak legutóbbi, de­cember havi számában láttak napvilágot. Kommentárt igazán nem kell fűzni hozzá. A benne foglaltakat a józan, tisztánlátó szakmai közvélemény előtt aligha kell bi­zonyítani. Illusztrálni azonban annál in­kább szükséges. Cikkünk címében há­rom — ma már jól ismert — név ékeske­dik. Ádler Sándor, Csabai Ferenc, Knapp Miksai Van-e, aki e neveket még nem is­­meri? Van-e szűkebb társadalmunkban va­laki, aki ne tudná, hogy e három úrhoz ket­tőzött hangsúllyal szólnak a „Magyar Szőrmeipar“ idézett sorai? Ismeretes, hogy e három úrnak üzemét a szervezett szűcsmunkásság zárlat alá he­lyezte. Nem véletlenül és nem puszta kedv­telésből történt ez. Ezek az urak szervezett munkásokat nem tűrnek üzemeikben é­s

Next