Bőripari Munkás, 1934 (3/44. évfolyam, 1-6. szám)

1934. január / 1. szám

1934 A kongresszus szelleme, tanácskozásai és határozatai azt bizonyítják, hogy az Inter­nal onále létezik és étezni fogy. A magunk részéről sajnálattal regisztráljuk, hogy gátló okok miatt nem lehettünk jelen a kon­gresszuson. A vidéki szaktárcák készü­lődése A vidéki városokban dolgozó cipészmun­kások is teljes mértékben a magukévá tet­ték a küldöttközgyűlésnek a tavaszi moz­galomra vonatkozó határozatát. Számtalan városban az előkészítő munkálatokat már október hónapban folyamatba tették. A legtöbb helyen, ahol a szaktársaink az elő­készítő munkálatokat odaadással végzik, a mozgalom eredményekre is mutathat. Több esetben sikerült a munkaadók szándékát megakadályozni, a tervbe vett bérletörése­ket enyhíteni lehetett. Sopronban a rendelt üzemekben dolgozó szaktársaink évközben 15—20%-os bérle­törést akadályoztak meg. Ezen mozgalom­mal a szaktársaink a közel 5 évvel ezelőtt megállapított munkabéreiket teljes mérték­ben megtartották. Annál rosszabbak az állapotok a vásári műhelyekben, ahol a 25 év előtti műhelybeni alvást s a munkaadó­nál való étkezést próbálják ismét bevezetni. Határtalan munkaidőt és az étkezéssel kap­csolatos kettős kizsákmányolást akarják megvalósítani. Soproni szaktársaink elha­tározták, hogy ezen állapotok bevezetését céltudatos szervezkedéssel, tavaszra előké­szített mozgalommal meg fogják akadá­lyozni. Keszthelyen vannak a Dunántúl legna­gyobb vásári cipészműhelyei. Vannak üze­mek, melyek 25—40 munkást is foglalkoz­tatnak. A városban 130—150 a cipészmun­kások száma. A munkabérek már eddig is hihetetlen mélyre süllyedtek. A munka­adók az ősz folyamán egy újabb munka­bérletörést akartak végrehajtani­. A keszt­helyi szaktársak ezen állapotok megszün­tetésére hónapokkal ezelőtt megkezdték a szervezési munkát. Eddig hatvanan léptek be a csoportba. Célkitűzésük: kollektív szer­ződés keretében rendezni a munkabéreket, megszüntetni azt a szennykonkurrenciát, amely az egész környék munkabérét és cipőiparát veszélyezteti. Szeged: Az IOKSz kötelékébe tartozó Felsővárosi Cipőgyár ismét súlyos válságba jutott. Egyes informátorok közlése szerint 270.000, mások szerint kétmillió pengő tar­tozása van a gyárnak. Erre való tekintet­tel Jakabffy kormánybiztos az IOKSz ve­zetőségét a gyár eladására utasította. Szűcs Testvérek budapesti bőrkereskedők a gyá­rat 100.000 pengőért meg is vásárolták. A gyár átvételét azonban a kis részvényesek erőszakkal megakadályozták. A helytelenül vezetett áj agyonadmi­nisztrált gyár nem kerülhette el a sorsát. A hozzá nem értő vezetést és a rendkívül magas igazgatói, üzemvezetői költségeket a legnagyobb brutalitással vezetett gyári termelés sem bírta ki. A gyár munkássága január 3-án, szer­dán este foglalkozott a felsővárosi cipőgyár sorsával. A gyár munkássága elhatározta, hogy a gyár újabb üzembe való helyezése érdekében küldöttségileg fogja Szeged vá­ros polgármesterét és főispánját fölkeresni. A küldöttség a polgármester helyettesénél el is járt, ahol megígérték a szaktársaknak, hogy a kérésüket támogatják. A makói szaktársaink a munkaviszonyok rendezése érdekében már a múlt évben moz­galmat indítottak. A mozgalom azonban részben munkahiány, részben a mind na­gyobb számban a termelésbe bekapcsolódó kisiparosok szervezetlensége folytán nem volt lefolytatható. A folyó évi január hó 2-án tartott értekezletükön a szaktársak elhatározták, hogy a tavaszi szezonban a mozgalmat lefolytatják. A mozgalomba a kisiparosokat is bevonják. Mindent el fog­nak követni, hogy a kisiparosokkal meg­értessék, hogy az érdekeik a munkásokéval teljesen azonosak és ezért a kismesterek­nek is okvetlen részt kell venni­ök a mun­kaviszonyok megjavításáért folytatott küz­delemben. Zalaegerszeg: A városban az elmúlt év­ben a munkaadók több esetben kíséreltek meg bérletörést. S szaktársaink ezen bér­letöréseket tárgyalások útján minden eset­ben enyhítették. A zalaegerszegi munkabér már olyan mélyre süllyedt, amely teljesen tarthatatlan. Ezért Keszthely és Nagyka­nizsa cipészmunkásságával együtt, a mun­kabérek felemelése érdekében a legerélye­sebb agitációt fogják kifejteni. Az agitá­­cióban a csoport minden tagja köteles részt­­venni. Győr: Többszöri kísérlet folytán az el­múlt években megpróbálták győri szak­társaink, hogy a munkaviszonyok romlá­sát megakadályozzák. Egy alkalommal a felsőrészkészítőknél sikerült is kollektív szerződést létrehozni, amely biztosította a minimális béreket és a rendes napi munka­időt. A munkaadók aknamunkája ezt a szerződést felborította. Azóta a győri felső­részkészítés szinte feltartóztathatatlanul ro­han a pusztulásba. A decemberben tartott értekezleten úgy a felsőrészkészítők, mint az alj munkán dolgozó szaktársaink elha­tározták, hogy a tavaszi mozgalomban résztvesznek s munkabéreiket minden kö­rülmények között meg fogják javítani. Az intenzíven megindított agitáció a csoport taglétszámát örvendetesen fölemelte. Debrecen: Budapest után a legnagyobb tömegtermelő üzemek Debrecenben van­nak. Magyarországon talán a munkaadók között a szennykonkurrencia Debrecenben van a legjobban kifejlődve. A munkaadók ezt a szennykonkurrenciát a munkabérek rovására folytatják. A debreceni szaktár­saink már több esetben megkíséreltek, hogy ezen határtalan kizsákmányolás ellen vé­dekezzenek. Sajnos, hogy a debreceni szak­társaink a­ munkaviszonyok megvédéséhez szükséges kitartó munkában elfáradtak ,s az elért eredményeket megtartani nem tud­ták. A csoport vezetősége ismét elhatá­rozta, hogy a tavaszi mozgalomban részt óhajt venni és a debreceni cipészmunkás­ságot ezen mozgalomra előkészíti. Pécs: A városban a cipőipar, annak dacára, hogy a cipő fogyasztása más váro­sokhoz viszonyítva elég nagy, a teljes zül­lés képét mutatja. A néhány nagyobb rak­tári üzem foglalkoztat csak munkásokat, azoknak a nagyobb része kisiparosokból kerül ki, akiknek a munkabérét a cégek teljesen tetszésük szerint állapítják meg. Ennek következtében a városban jobb ci­pészmunkás megmaradni teljesen képtelen. A munkaviszonyok rendezése elengedhetet­lenül szükséges, az eredmény azonban tel­jesen attól függ, hogy mennyiben sikerül a pécsi kisiparosok megszervezése és a mozgalomba való bekapcsolódása. A Hamerli-kesztyűbőrgyárból a tímár szaktársak egy évvel ezelőtt kerültek ki a munkabérek letörésének megakadályozá­sára keletkezett harc következt­ben. A négy­öt hónapig tartó harcban derekasan meg­­állták a helyüket. A harcban álló munkás­ság nagy­obb­ része nem kerülhetett vissza a gyárba, más üzemben helyezkedtek el. Teljesen megbízható helyről szerzett információnk szerint, a gyár vezetősé­gét a harcoló munkássággal szemben tanú­sított makacssága az év végén elkészí­tett mérlegnél súlyos károsodás fogja érni. Ugyanis a napszámosokból előléptetett , szakmunkások“ a bőr kikészítésénél dara­bonként egy-két kvadrát bőrt kidolgozat­lanul hagynak és ez a gyár vezetőségének súlyos kárt jelent. BŐRIPARI MUNKÁS Budapesti munkanélküli szabászok, ragasztók, fűzőnők, sertolónők, úgyszintén alfakészítéshez, kézi szeges és varrott, valamint ágasok és mechanikai munkások munkábahelyezésük végett je­­lentkezzenek VII. Dob ucca 90. sz. alatt a cipész- és cipőfelsőrészkészítő-szakosztály irodájában. 3. oldal Központi közlemények —*— A szakmai egység érdekében. A Szövetség cipész- és cipőfelsőrész­készítő szakosztályából kizártak visszavéte­lük érdekében megkeresték a központi ve­zetőséget. A központi vezetőség a cipő- és bőripari munkásság érdekében ezt a meg­keresést az ügy fontosságának megfelelően megvizsgálta. A vezetőség ismét kihang­súlyozza, hogy a szakmai egységre a munkásmozgalomban minden időben a leg­nagyobb szükség van. A szakmai egység megóvását szem előtt tartva, a vezetőség csak a legvégső esetben nyúlt a kizárás fegyveréhez, ezért készséggel veszi revízió alá a kizárásokra vonatkozó határozatot. A központi vezetőség elhatározta, hogy a cipész- és cipőfelsőrészkészítő szakosztály­ból történt kizárásokat megszünteti. A ki­zártak közül visszatérhetnek mindazok, akik kötelezőnek ismerik el az érvényben lévő alapszabályokat, a közgyűlés és a ve­zetőség határozatait tudomásul veszik, azo­kat végrehajtják, a szakosztályokban sem­miféle címen frakciókat nem alkotnak és frakciószerű tevékenységet nem fejtenek ki. A központi vezetőség a frakciózásokat semmi körülmények között nem tűri meg. Kialdött közgyűlési tudósítás (Folytatás és vége.) A napirend IV. pontját, a járulék- és segélyrendezést, Günther Péter előadó is­merteti. A járulék- és segélyrendezésre vo­natkozó javaslatot, amelyet a közgyűlés legnagyobb részben határozattá emelt, szak­lapunk más helyén közöljük. Részletesen ismerteti a járulék- és segélyrendezésre vo­natkozó indokokat. A lecsökkent kereseti viszonyok teszik szükségessé a járulék le­szállítását. Az előző évek deficitje kénysze­ríti rá a közgyűlést a segélyek leszállítá­sára. A megváltozott pénzügyi viszonyok a helyi csoportok és a központ között fenn­álló elszámolási viszonyt is megváltoztatni kényszerítette és ezért javasolja, hogy a fővárosi csoportok és szakosztályok, me­lyek nagyobb taglétszámmal bírnak és ál­landó alkalmazottat és helyiséget tartanak fönn, a szövetségi járulék 40%-át tarthas­sák vissza. A közgyűlés IV. napirendi pontjához be­érkezett indítványok közül a miskolci, amely a behratási díjak leszállítását indít­ványozza, a benyújtott javaslat elfogadása után tárgytalan. A miskolci csoportnak a IV. osztályra vonatkozó azon indítványát, hogy az segély jogos legyen, valamint a debreceni csoportnak az indítványát, hogy a IV. osztályos járulék 30 fillérben állapít­tassák meg, valamint a cipész- és felsőrész­készítő szakosztály küldöttei által benyúj­tott határozati javaslatnak azon részét, mely a járulék leszállítását célozza, a köz­gyűlés vesse el és a központi vezetőség ja­vaslatát fogadja el. A napirend IV. pont­jához hozzászólottak: Kiss Lajos cipész (Budapest), Knébel Ferenc cipész (Mis­kolc), Klein Árpád­­ cipőfelsőrészkészítő (Budapest), Szabó Lipót (Győr), Ferenczi József (Újpest), Katona János cipész (Bu­dapest), Rumszauer József cipész (Pécs), Berkó Kálmán (Budapest), Soós Mihály (Debrecen), Hubai János központi titkár, Parócai Sándor (Békéscsaba), Rosenberg József szűcs, Pásztor Lajos (Budapest), Bernwalter Géza bőröndös, Balassa Ottó (Budapest), Soós Mihály (Debrecen), Gün­ther Péter, Kiss Lajos zárószavai után a központi vezetőség javaslatát elfogadta. Egyes küldöttek azon kívánságát, hogy a járulék- és segélyrendezésre vonatkozó határozat a 40. héttel lépjen életbe, a köz­gyűlés a központi vezetőséghez utalta. Következett a napirend VI. pontja. A vi­déki küldöttek készkiadásainak megtérí­tése. A közgyűlés elhatározta, hogy a vi­déki küldötteknek készkiadás megtérítése címén napi 6 pengőt szavaz meg.

Next