Bőripari Munkás, 1935 (4/45. évfolyam, 1-6. szám)
1935. január / 1. szám
2. oldal talán esetben ennek éppen az ellenkezője történt : önmarcangolás, a széthúzás csak gyengítette a küzdelmünket és hátráltatta az előhaladásunkat. Ha nem akarjuk, hogy az új esztendő eredményei az elmúlt esztendőéhez hasonlóak legyenek, akkor ezt az állapotot megkell változtatni. Ez tisztán rajtunk, a mi belátásunkon, az osztályhelyzetünk tiszta felismerésén múlik. Igyekezzünk ezeket a hibákat kiküszöbölni, a mulasztásokat pótolni, hogy az új esztendő végén más eredményt állapíthassunk meg. m—iiiuii ■ mmw wm —nui Legenda és valóság A munkásmozgalom ellenségei mindenütt legendákat szoktak mesélni a vezetőknek, a munkásfillérekkel való sáfárkodásairól, a szervezeti pénzeknek elszivarozásáról, a busás fizetésekről, stb. így volt ez Németországban is. Különösen akkor volt tele a levegő ilyen hazug mesékkel, amikor a munkásszervezeteket egységesre kapcsolták, amikor a régi vezetőket elűzték, lecsukták vagy internálták és a szervezetek vagyonát kezükbe kerítették a nácik. Az új érának igen nagy szüksége volt ilyen mesék hangoztatására, hogy a régi vezetők népszerűségét leronthassák és ezzel a maguk aljas eljárását népszerűbb színben tüntethessék föl. Azóta alig múlt el másfél év és már mindenki, aki nyitott szemmel nézi az eseményeket, megállapíthatja, mi a legenda és mia valóság. A svájci Ruházati és Felszerelőipari Munkások Szövetségének hivatalos lapja, egy ottani natalán, az „Ostschweizer Tagblatt“-nak egy közleménye nyomán a következőket írja: „Dr Robert Ley, a német munkafront vezetője, Nürnbergben a náci pártgyűlésen beszédet mondott arról, mit hozott a nemzeti szocializmus a német munkásoknak. Átvették a szakszervezeteket, hogy az ellenféltől ezeket a politikai dögvészes tudá- f kát elvonják anélkül, hogy a munkások,’* val.naig káruk, származottvolna, , A régi rendszerben úgy volt, hogy a vezetőknek főleg arra volt gondjuk,, hogy saját maguknak hatalomteljes állásokat és magas fizetéseket biztosítsanak. Vázolta a munkafront fejlődését a német birodalomban, így 1934. március 1-én 13 millió munkás, alkalmazott és vállalkozó, és 4 millió kereskedelmi, kézműipari és szabadfoglalkozásúakból tehát 17 millió tagja van a munkafrontnak. De Robert Ley elődje, Selzner úr viszont azt közölte, hogy az összes szakszervezeti alkalmazottak (értsd a mai náci szervezetek alkalmazottai) összfizetése havi 400 millió márkára rúgnak, ami évi 54 milliót tesz ki. Ezzel szemben tény az, hogy a régi szakszervezetek által nyilvánosságra hozott hiteles kimutatásokból megállapítható, hogy azoknak a régi mohó szakszervezeti vezetőknek évi összfizetése 3 milliót tett ki. A régi szakszervezetek taglétszáma lényegesen alacsonyabb volt, hiszen vállalkozók, munkáltatók nem tartoztak bele. De ha feltételezzük, hogy a régi szervezetek taglétszáma és az alkalmazottak száma duplája lett volna, a fizetések akkor is a maiaknak mélyen alatta, legfeljebb 5 millió lett volna,, aminek a náci szervezetek éppen a tízszeresét költik el fizetésekre. Ezek a tények azt mutatják, hogy a régi szocialista szakszervezeti alkalmazottak túlzott fizetéséről szóló mesék csak hazug legendák voltak, de éppen a náci szervezetekben lett azokból tényleges valóság. Bérharcokat vívni nem szabad, ilyenekre nem kell pénz, mert az a tízszeres alkalmazotti fizetésekre kell. Eddig szól a svájci lap közleménye. A magunk részéről csak annyit fűzünk hozzá, hogy most már mi is tudjuk, mit hozott a nemzeti szocializmus a német munkásoknak. Hozott nekik rémuralmat, elnyomatást, kínt, szenvedést, no meg a vállalkozókkal, munkáltatókkal közös szervezeteket és azokban a nácialkalmazottaknak busás fizetéseket. BŐRIPARI MUNKÁS 1935 A cipészszakosztály szakszervezeti BiBubikája 1934-ben A cipészszakosztályban az elmúlt évvel ismét egy mozgalmas év zárult le. A szakosztály elmúlt évi tevékenységét a tűrhetetlen kizsákmányolásból való kiszabadulás erős akarata jellemzi. A szakosztály tagjai minden alkalmat megragadtak, hogy a gazdasági helyzeten javítsanak. Az év minden szakában szembeállottak a munkáltatók erős támadásával. Ebben a támadásban részt vett a gyáripar, kézmű- és tömegtermelőipar. A szakosztály tagjainak legnagyobb része állandóan készenlétben állott. A mozgalmak legnagyobb része a tavaszi munkamenet idejére esik. Mozgalmunk kimagasló része majdnem az egész fővárosi cipőipari üzemekre kiterjedő nagy tavaszi harcunk volt. Az értekezletek százain készítettük elő a munkaviszonyok rendezését, amelyen többezer szaktárs vett részt. Mozgalmunk számszerű eredménye a következő: Az egész évben 232 üzemben 6066 szaktárs vett részt. Támadóharcunk 186 üzemben 5351 résztvevővel volt. Ebből ISO üzemből 5164 résztvevő részére eredménnyel fejeződött be. Eredménytelenül végződött 6 műhely mozgalma 187 résztvevővel. Védelmi harcunk 22 üzemből 364 résztvevővel volt. Ebből eredménnyel fejeződött be 12 üzem mozgalma 203 szaktárs részére. Eredménytelenül végződött 10 üzemből 161 résztvevő részére. Békés megegyezésünk 24 üzemből 351 szaktárs részére volt. A mozgalomban elért eredmények 15— 30% között oszlanak meg. Fenti mozgalmaink a legnagyobb erőkifejtésről tanúskodnak, amelyek megfelelő munkamenet mellett voltak elérhetők. A mozgalmainkkal kapcsolatos munkaszünetelések nem jelenek nagyobb bérveszteséget, mivel fiaink legnagyobb része a tavaszi idején esnek. Egyedül Munaszentcipőgyár mozgalma tartott hét hétig és itt érte a szaktársakat nagyobb munkabérveszteség. Történelmi hűség kedvéért mozgalmainkkal kapcsolatosan megállapítjuk, hogy az elért munkabéremelések legnagyobb része csak a szezon idején érvényesültek, amely körülbelül június végéig tartott. Az elkövetkezett rosszabb konjunktúra és a vele kapcsolatos munkanélküliség sok alkalmat nyújtott a lelkiismeretlenebb munkáltatóknak a nehéz harcok árán kiverekedett munkabérek lerontására. Az elért eredményeink megtartásához egyrészről hiányzik a magyar dolgozó társadalmi rétegek megfelelő fogyasztóképessége, amely a munkaalkalmakat biztosítaná. Mivel ez nincs meg, harcainkból csak a nagy erőfeszítések emlékei maradnak meg. Mindezek dacára mozgalmainkat le kell bonyolítani, mert ezen mozgalmak vállalása nélkül a budapesti cipészmunkásság kizsákmányolása, eltiprása még tűrhetetlenebb és kegyetlenebb volna. Az eredmények megtartásánál a mozgalmakra minden irányban való felkészültség hiánya is nagy befolyással van. Amint a mozgalmainkról szóló jelentéseink mutatják, a munkaviszonyok rendezésében a szakosztály taglétszámának több mint a tízszerese vesz részt. A szakosztálynak a mozgalmakban résztvetteknek csak egytizedrésze válik tagjává és igyekszik anyagilag a harcok vezetésére és a munkabérek megtartásának gazdasági alapjait is megteremteni. A gazdasági mozgalmakban az elért eredmények megtartására való anyagi felkészültség elengedhetetlenül szükséges. Ha ennek is fontos feltételnek az év minden szakában nem teszünk eleget, a szervezetnekállandóan nem vagyunk; tagjai, harcaink csak féleredményeket jelentenek. Ez szolgáljon okulásul, jövő mozgalmaink előkészítésénél. A szakosztály egyesületi tevékenységén is megállapítható a szakmozgalmi élet élénksége. Az utóbbi évek járulékforgalmának az összeállításából kitűnik, hogy az elmúlt évben befizetett heti járulékok száma lényegesen felülmúlja az előző évek járulékainak számát. 1932-ben 18.326, 1933-ban 19.386, míg ebben az évben 29.574 a befizetett hetek száma. Az 1933. évben történt járulékrendezés után ez az első teljes év, amely a több irányban történt járulékrendezés folytán nem alkalmas az előző években befizetett járulékokkal való összehasonlításra. Annyi azonban megállapítható, hogy a magasabb járulékosztályokból nagy az eltolódás az alacsonyabb járulékosztályokba. Az előző években évenként, a leszállított járulékok mellett, az I. osztályban több mint 5000 járulék folyt be, míg ez évben már csak 4526, a II. osztályban 1932-ben még majdnem 2000, 1930-ban 1147, 1934-ben pedig 1468 hetijárulékot fizettek be. A jelenlegi III. osztályú járulék, amely megfelel az előző IV. osztályú járuléknak, amelyben az előző évi III. osztályú járulékok ez évben benfoglaltatnak, több mint 100%-kal emelkedett. Csökkent az 1932—1933. évekkel szemben a munkanélküli járulék. Az újonnan bevezetett kisegítő járulék 5330-ra növekedett. Ezen számok azt igazolják, hogy az elmúlt évi 10.188 tagjárulék emelkedést a legalacsonyabb III. osztály és a kisegítő járulékok száma teszi ki, úgyhogy a több mint 33%-os hetek számának az emelkedése a szakosztály pénzügyi helyzetében figyelemreméltóbb változást nem is jelent. Lényegesen emelkedett az újonnan belépett tagok száma, amely az 1932. évi 202-ről, 1933. évi 431-ről 1204-re növekedett. Ha a heti járulékok és a beiratkozások emelkedését és a csoport pénzügyi helyzetét az előző évekkel összehasonlítjuk, az tűnik ki, hogy a lényegesen magasabb taglétszámmal a csoport pénzügyi helyzete alig változott. Senki előtt nem lehet kétséges, hogy a több tag nagyobb helyiséget, több helyiségfenntartási, adminisztratív kiadást és több személyes szolgálatot jelent, amelyet — amint az ez év tanúságai is mutatják — a régi munkaerővel elintézni nem lehetett. A járulék- és beiratási illeték leszállítással remélt „nagyarányú tagbeözönlés“ a szakosztály pénzügyi helyzetét nem javította meg. Nem is történhet ez másképpen, amikor a Szövetség és a szakosztály a tagnak juttatott szolgáltatásoknak a maximumát adja az ellenértékként fizetett tagjárulékok minimumával szemben. Ez is szolgáljon okulásul a szakszervezetelv ellen hangoztató demagógiával szemben. A szakosztály pénzügyi helyzete az utóbbi három évben alig mutat eltérést. A szakosztály bevétele 1932-ben 9943.72 P, 1933-ban 9838.28 P az elmúlt évi 10.995.76 P-vel szemben. A szakosztály kiadásaiban évről évre a megszokott tételek szerepelnek. Nagyobb eltérés egyik kiadási tételnél sem mutatkozik. A munkanélkülisegély összege mutat az 1932. évben kifizetett segély összegével szemben csökkenést, míg az előző 1933. évi segéllyel szemben alig van eltérés. Aszakosztály tagjai között a munkanélküliség az elmúlt évben is változatlan volt. A tavaszi szezon elmúltával, július elején megkezdődik a munkanélküliség, hat-nyolc hónapon keresztül állandóan tart. A munkanélküliállományból maradt 1933. évről 102, ez évben jelentkezett 893, összesen 995. A munkaközvetítést ez évben is a legnagyobb figyelemmel kezelte a szakosztály. Beérkezett 425 munkáltatótól 623 munkáskereslet. A 623 keresletből 532 helyre volt közvetítés, állandó munkára 383, kisegítőre 149, betöltetlen maradt 91 munkahely. 316 munkanélküli közvetítés nélkül helyeződött el vagy került vissza régi munkára A sorrendből 136 szaktárs törés-