Bőripari Munkás, 1936 (5/46. évfolyam, 1-10. szám)
1936. január-február / 1. szám
1936 követelése elől a kormány semmi körülmények között nem térhet ki. A Magyarországi Lábbelikészítő Iparosok november 24-én tartott kongresszusa ismételten foglalkozott a 8 órai munkaidő és a minimális munkabér kérdésével ésHubai szaktárs referátuma után a kongresszus egyhangúan kimondotta, hogy a szennykoncurrencia és a koldusbérekmegszüntetése érdekében a két rendeletnek az egész szakmára való sürgős kiterjesztését szükségesnek tartja. Az egész cipőipar, munkások és munkáltatóik, a néhány cipőgyárostól eltekintve, egyöntetűen követelik a két rendeletnek a cipőiparra való kiterjesztését, a kormányon a sor, hogy ezen követeléseket teljesítse. Élőre a megkezded úton A szervezett munkásság konok ellenségei, akik nem tudják, de nem is akarják értékelni azt a hatalmas gazdasági és kulturális tevékenységet, amelyet a szakmai szervezetek évtizedek óta eredményesen folytatnak a kizsákmányolt munkásság érdekében. Hónapok óta húzzák, húzogatják és kissé már halkabban ugyan, de húzzák most is a munkásság szervezete fölött a vészharangot. Történtek nagyhangú kijelentések, amelyek talán a kishitűeknél célt is értek, de komoly, szervezett munkást és szocialistát semmiféle nagyképű kijelentésekkel megtéveszteni és megfélemlíteni nem tudnak. Lankadatlanul folytatjuk azt a komoly küzdelmet, mely nélkül még borzalmasabb volna a magyar dolgozók helyzete, mint amilyen. Ez a küzdelem van hivatva arra, hogy hazug frázisok helyett jobb sorsot biztosítson a munkásságnak. Csak vak politikai gyűlöletnek és nagyon is érthető kapitalista profitérdekeknek szolgálna minden olyan törekvés, amely a munkásságot bármely formában gátolná jogos küzdelmében.Azoknak viszont, akik a magyar népért hasznos gazdaságpolitikát akarnak folytatni, nemhogy működésükben veszélyeztetni, hanem inkább azok tevékenységét elő kellene mozdítani. Az a munkás, aki szakmai szervezetének tagjává válik, olyan kultúremberré formálódik, amit a mai viszonyok mellett más közületben el nem érhet: képzett, intelligens, igényes és jó szakmunkássá válik. • Vagy talán éppen ez a baj? Szervezetünk tagjai meg vannak győződve, hogy részükre csak az az egyedüli eredményesen járható út, amelyet folytatnak. De az egész cipőipari munkásságnak is tisztában kell lenni azzal, ellenségeink és kizsákmányelőink minden szebb életlehetőségtől minden időben igyekeznek megfosztani őket A cipőipari munkásságnak rövidesen ismét tanújelét kell hogy adja élniakarásának. Szaktársainknak saját szenvedésükön át meg kellett tanulniok, hogy helyzetükön csak önmaguk segíthetnek, azzal, ha szervezkednek és szervezetükhöz áldozatkészséggel ragaszkodnak és így közös erőre támaszkodva, vívhatják jogos küzdelmüket. De ez nem is lehet másként. A kapitaliszmus nem ismer izgalmat. Életeleme a munkaerő kizsákmányolása és ezt cselekszi minden esetben. A már régebben beharangozott 48 órás munkaidővel és a minimális munkabérek megállapításával a kormányzat részéről semmi komoly lépés szakmánkra vonatkozólag mind a mai napig nem történt. Magunk erejére vagyunk tehát utalva minden életérdekeinket érintő kérdésben. A munkabérek állandóan morzsolódnak. A munkaidő határtalan, ennek következtében állandósult és nagyfokú a munkanélküliség. Durva és nemtelen a bánásmód. Ezen a minden emberiességet megalázó helyzeten minél előbb változtatni kell. Emberhez méltó életet kell a cipőipari munkásságnak a maga részére kiverekedni és megtartani. Ezt pedig másképpen, mint szervezett erőivel biztosítani nem tudja. Fél tehát az BŐRIPARI MUNKÁS egyedül eredményesen járható útra, be a szervezetbe, készülni a harcra, hogy minden percben készen legyünk érdekeink megvédésére! A szakszervezeti mozgalom és a mankásifjúság .•A gazdasági válság állandósulása és az ebből származó tömegnyomorúság és a Bedeaux-rendszer egyre fokozódó veszedelme nagy mértékben megnehezítette az osztály tudatos munkásság jobb életért folyó küzdelmeit. A megoldásra váró problémák felszaporodtak. Ezekkel a problémákkal csak úgy tudunk megbirkózni, harcainkat csak úgy tudjuk eredményt hozóbban folytatni, hia jobban, körültekintőbben alapozzuk meg mozgalmunkat. Napjainkban nagyobb felelősség hárul vezetőre és közkatonára egyaránt. Ilyen felelősségteljes feladat a szakmai ifjú munkásság megszervezése. Az ifjúmunkások ügyének a felkarolása elsőrendű érdeke a felnőtt munkásmozgalomnak is. Az uralkodó osztály idejében felismerte az ifjúság nevelésének a fontosságát. Ezért különböző kereteket kreált: levente-, cserkész-, sport- stb. egyleteket, ahol leköti az ifjak szabadidejét és igyekszik a gondolkozásukat a hivatalos felfogásnak megfelelően befolyásolni. A szakszervezetek sok körülménynél fogva csak kis területen foglalkozhatnak a munkásság problémájával. Mindezek dacára mégis többet kell tennünk a szakmai ifjúmunkásság felvilágosítása és megszervezése érdekében. Nagyon sok költséget és fáradságot eredményesebben használhatunk fel a felnőtt munkások szervezése és nevelése terén, ha lelkiismeretes, hozzáértő ifjúsági nevelőmunkát folytatunk a szakmai ifjúmunkásság felvilágosítására. A működési terület adva van a gyárakban, üzemekben,műhelyeikben és a családi környezetben, •ami - számtalanszor találkozunk• ifjúproletárokkal. Ezeket a lehetőségeket kell nekünk tervszerűen kihasználni. Ne legyünk tétlen szemlélői az ifjúmunkásság tévelygéseinek. Ragadjuk ki őket a polgári egyesületekből, neveljünk belőlük szocialistát Ültessük el bennük az osztályöntudat csíráját a szervezkedésnek a gondolatát. Gondoskodjunk arról, hogy szabadidejüket a mozgalommal kapcsolatos légkörben töltsék el. Ha ebben az irányban tervszerű tevékenységet fejtünk ki mindannyian, akkor erős szövetségest nyerünk az ifjúmunkásságban és a felnőttmozgalmat is a természetes fejlődés helyes vágányára helyezzük. A szíjgyártó munkások és kisiparosok panaszai Az utóbbi években a szíjgyártó kisiparosok minden reménysége egyes állami munkák kiadása volt. Az érdekeltek számtalan beadványt és kérvényt küldtek a kormányhatóságokhoz, hogy munkák kiadásánál a nagyüzemek helyett a szíjgyártó kisiparosokat részesítsék előnyben. A kormány az utóbbi időben valóban nagyobb mértékben vette figyelembe a kisiparosok kívánságait, mint az előző években. Hogy a munkákat könnyebben juttathassák a kisiparosokhoz, az illetékes hatóságok helyeselték, hogy a kisiparosok a munkák elkészítésére szövetkezeteket alakítsanak. Az idők folyamán valóban négy-öt szövetkezet alakult erre a célra. Utóbb azonban kiderült, hogy a munkák vállalására alakult szövetkezetek csak névleges szövetkezetek, amelyekben a kisiparosok csupán a munka elnyerésére szolgáló csalétek szerepét töltik be. Igaz, hogyha munkát akar a kisiparos, akkor kénytelen a szövetkezetbe belépni, de ott azonnal szerződést kell aláírnia, amelynek értelmében minden szövetkezeti jogáról lemond. Ezzel az intézkedéssel a kisiparosokat még a nagyüzemek bérmunkásainál is hátrányosabb helyzetbe juttatják. Az utóbbi években a nagyobb bőrgyárak, 3. oldal mint a budapesti Vigodin, az Első Pécsi Bőrgyár és a szegedi Orion Bőrgyár, szintén vállaltak állami munkákat. Ezeknek a gyáraknak a berendezése nem alkalmas szíjgyártó munkák elkészítésére és épúgy, mint az alszövetkezetek, a munkákat alvállalkozókkal készíttetik el. Az alvállalkozók bekapcsolása azt eredményezi, hogy amire a munka a kisiparosokhoz és a munkásokhoz kerül, alig kapnak az elvégzett munkáért valamelyes munkabért. Nagyon sűrűn előfordul az az eset, hogy az egységes áron kiadott munkáért a közbeékelt alvállalkozók miatt 75—80 %-kal alacsonyabb munkabért fizetnek, mint amilyent az alvállalkozók nélkül dolgoztató gyárak adnak. A munkakiadásnak az állami munkáknál bevezetett újabb rendszere határozottan hátrányos a szíjgyártó munkásokra, és kisiparosokra egyaránt, akiket, mint házon kívül dolgozókat, nem jelentenek be a Társadalombiztosító Intézetbe , akik ilyenformán nem részesülnek orvosi kezelésben és kiesnek az öregségi biztosításból is. Ezekkel a munkásokkal és kisiparosokkal még a kellékeket is megfizettetik silány béreikből és műhelyt is tartatnak föl velük. A munkakiadásnak ez a rendszere nem szolgálja az állam érdekeit sem, mert az alvállalkozókkal dolgoztató szövetkezetek kivonják magukat egyéb köztartozások megfizetése alól is. A vázolt állapotok rendkívül sérelmesek a szíjgyártó kisiparosokra és munkásokra. Az érdekeltek, hogy a munkaviszonyok további romlását megakadályozzák, a Bőripari Munkások Szövetségének vezetősége útján több mint száz aláírással ellátott kérvényt intéztek az illetékes kormányhatóságokhoz, amelyet arra kértek, hogy az állami szíjgyártómunkák kiadásánál csak ama cégek ajánlatait vegyék figyelembe, amelyek biztosítják munkásaiknak a 80—90 filléres minimális munkabéreket, továbbá a 8 órai munkaidőt és a kiadott munkákat saját üzemeikben — alvállalkozók bekapcsolása nélkül — készíttetik el. Agitáljunk a Népszaváért! A szervezett bőripari munkásságnak nélkülözhetetlen a „Népszava“ napilap olvasása. A „Népszava“ az egyedüli napilap, amely minden sorával és minden betűjével a munkások érdekeit, gazdasági, politikai védelmét, valamint szocialista nevelését szolgálja. Nem lehet jó szervezett munkás, aki a „Népszaváét nem olvassa, aki nem a „Népszaváéból meríti gazdasági, politikai, nemzetközi értesülését, aki nem a „Népszava“ felvilágosításai nyomán figyeli, értékeli és ítéli meg a körülötte történő sorsdöntő eseményeket. Makülönösen fontos a „Népszava“ olvasása. A magyar munkásmozgalomban napnap után előforduló események, bel- és külpolitikáiban feltorlódó történések szükségessé teszik, hogy ezeket szocialista öntudattal mérlegeljük. E nélkül az útmutatás nélkül könnyen eltévedhetünk és ellenségeink véleménye és irányítása szerint a saját érdekeink ellen cselekszünk. A szervezett bőripari munkásság a jobb munkaviszonyok elérése, a napi 8 órai munkaidő bevezetése, a legkisebb bér megvalósítása érdekében folyamatban lévő nagy harcai különösen szükségessé teszik, hogy a mozgalmaink eseményeiről a „Népszava“ hasábjain részletesen, pontosan és az igazságnak megfelelően értesüljünk. A „Népszava“ az eddigi harcainkban is a legnagyobb odaadással állott mellénk. Küzdött az érdekeinkért, a kizsákmányolásunk és elnyomatásunk ellen, így fog ez a jövőben is történni, s ezért minden szervezett bőripari munkás legyen előfizetője és olvasója a „Népszaváénak. A „Népszava“ kiadóhivatala az előfizetők 20 filléres havi biztosítás bevezetésével nagyban megkönnyíti és gazdaságossá teszi az előfizetéseket. A munkásság szolidaritásával a halálesetet szenvedő családokat az új biztosítás révén támogatja. Szocialista kötelességünk a „Népszava“ előfizetésével ebben az akcióban résztvenni.