Bőripari Munkás, 1938 (7/48. évfolyam, 1-10. szám)

1938. január / 1. szám

Úl év, és küzdelmek Sorsforduló évnek tartottuk az elmúlt­ évet. Több évtizedes küzdelmünk a napi 3 órás munkaidőért és a legkisebb bérek megállapításáért ez évben eredményre ve­zetett. Erőnk legnagyobb részét ezen intéz­kedések végrehajtására, életrehívására for­dítottuk. Tartalmat akartunk adni a kor-­­mány hiányos rendelkezéseinek, hogy ez­zel elviselhetőbbé tegyük a szakma munká­sainak helyzetét és­ a további küzdelmeink­nek biztosabb alapot teremthessünk. Szervezeti erőnkkel próbáltuk pótolni a szociális intézkedéseikkel szemben megnyil­vánuló hatósági közömbösséget, a magunk erejéből igyekeztünk szembeszállni mind­azzal a­ munkáltató részről jövő terrorral, amellyel azok a cipőipari munkásság jobb sorsának a kialakulását munkáltatói önzés­ből megakadályozni igyekeztek. Nem kis feladatok megoldása várt reánk, mert a munkáltatók nagy többsége boldogulását és gazdagodását már annyira megszokta a munkabérek rovására, hogy még nagy koc­kázatok árán is ragaszkodtak a kizsákmá­nyolás további változatlan fenntartásához. A bőripari munkásság ezrei a legna­gyobb­ elszántsággal szállottak szembe a munkáltatók terrorjával. Igyekeztek a ma­guk és családjaik­­számára jobb munkavi­szonyokat elérni és emberségesebb munka­időt kiharcolni.­A munkáltatói kapzsiság és alattomosság ezer módjával kellett azon­ban szembeszállni és védekezni, hogy jobb sorsra való törekvésünk valamelyes ered­ményt­ mutathasson fel. A megrendszabá­­lyozás, a kizeccelés, az eltanácsolás még nem a legveszélyesebb akadályaink voltak. Szakszervezeti mozgalmunk megrágalma­­zása, a­ törvényes jogaikat és emberi lehe­tőségeiket védő munkások denunciálása szintén nagy szerepet játszottak az elle­nünk való küzdelmükben. Mennyi izgalom, fáradság és éjszakázás volt osztályrésze a komoly mozgalmunkban résztvevő bőripari munkásoknak, hogy osztályuk gazdasági érdekeit előbbre vigyék és elviselhetőbbé tegyék a munkáltatói kizsákmányolást. Méltó kiegészítője volt a munkáltatók ellenünk folytatott eltiprási szándékának az ország számtalan helyén az a hatósági üldözés, amely a cipőipari munkásokat a törvényes jogaik védelmében szervezkedési szabadságukban akadályozták. Furcsa helyzet, amikor a minisztérium szociálpo­litikai rendelkezéseit a végrehajtó hatóság azon eljárásával akadályozza, hogy nem tűri a munkások szervezkedését, amely le­hetővé tenné, hogy a rendeletek végrehaj­tása érdekében kollektív erővel léphesse­nek fel. A munkáltatók és a hatóságok az osztály­­tudatos munkásság szervezkedésével szem­ben kontraszervezeteket támogatnak, ame­lyekre nagy összegeket áldoznak. Azok a munkáltatók, akik munkásaik részére tisz­tességes bért fizetni nem akarnak, a profit érdekében tiltják a munkásaik szervezke­dés­ét. Nagy összegeket áldoznak az öntu­datos munkásokkal szemben életrehívott szervezkedésre. Világos, hogy az említett munkáltatói és hatósági támogatással lé­tesített szervezetekkel nem a dolgozó mun­kásság jobb sorsát, hanem a tőke további profitját akarják védelmezni és biztosítani. Mióta a munkásság osztály tudatas­ala-I­pon szervezkedik, sokszor kellett megküz­deni hasonló akadályokkal. A tőke és a hátságok, valamint a­ megvásárolt munká­sok közös együttműködése sem tudta soha megakadályozni és tör­kre tenni az osztály­­tudatos munkások szervezkedését és szer­vezetét. Vagyunk, élünk és tántoríthatat­­lanul folytatjuk a fels­zab­adul­ásért vívott küzdelmeinket. Az elmúlt évben sem­ ért el ez a­­szervez­kedésünk elé gördülő hármas akadály figye­lemre méltó eredményt. Az odaadással és lelkiismerettel végzett­ szervezési munká­nak és agitációnak nagyon szép eredmé­nyei vannak. A sok ezer műhelyt, szakmai és kerületi értekezlet eredménye, hogy Szövetségünk fölényes eredménnyel ke­rült ki ebből a küzdelemből. Az elmúlt év folyamán 140.000 járulék befizetését bizto­síthattuk, ami az előző évi eredményeink­nél közel 40.000 he­ti járulékkal több. Nem volt tehát munkánk , hiábavaló. Országos viszonylatban is olyan erőtényező vagyunk, amellyel a munkáltatóknak számolniuk kell és ha eddigi harcainkat és küzdelmein­ket tovább folytatjuk, a további eredmé­nyek sem maradnak el. Ebbe a küzdelembe most a bőrgyári szaktársaink szintén az első sorokba kerültek , és a cipőipari mun­kásokhoz hasonlóan folytatják küzdelmei­ket, reméljük, hogy ők is tiszteletre méltó eredményekhez fognak jutni. A mi küzdelmünknek a közömbös, a sa­ját magával és osztálytársainak helyzeté­vel nem törődő munkás a legnagyobb ellen­sége. Ez évben is az legyen tehát a legfon­tosabb feladatunk, hogy munkástársaink közömbösségét, nemtörődömségét igyekez­zünk megtörni, hogy velünk együtt harcol­jon egész Magyarország bőripari munkás­sága. A NACYARORSZÁfil BŐRIPARÉBAN FOffiLALHOZTATOTT MUNKÁSOM ÉS MUNKÁSNOM ÉRDEKELT VÉDŐ LAP ÉRDEKELT VÉDŐ LAS» MUNKÁSTÁRSADALrai ÉS GAZDASÁGI FOLYÓIRAT­ ­ —....... 1 ■' ■—a——mmm * ir~<»n»wi —< . — ... Megjelenik évenként tízszer. Szerkesztőség és kiadóhivatal, Budapest, VII. kerület, Bob ucca 90. szám. Telefonszám: 131-630. A Szövetség tagjai a lapot tagilletményként kapják. Kéziratokat a szerkesztőség nem ad vissza „S,*gsf«'*rM!s®f*sás®l* sut A legutóbbi lapszámunkban a fenti cím­mel írtunk arról, hogy a cipőgyárak nagy előszeretettel alkalmazzák a segédmunkáso­kat, de különösen a segédmunkásnőket és a fiatalkorúakat. így, dacára a nyolcórás munkaidő bevezetésének, a tanult szakmun­kások százai és százai vannak ma is munka nélkül a legnagyobb nyomorúságban. Mi­után a szakmunkások­­a termelésből mind­inkább kiszorulnak, szakmán kívül igyekez­nek elhelyezkedni, ami,­­amint tudjuk, ugyancsak a legnagyobb nehézségekbe ütkö­zik. A vidéki szaktársak például mezőgazda­­sági munkát kénytelenek vállalni — ha ilyen is akad —, hogy családjukat, habár szűkösen is, eltarthassák. Mindez azért tör­ténik, hogy a gyárakban lényegesen keveseb­bet fizetnek, ha mindjárt a minőség rová­sára is megy ez, a segédmunkásoknak, mint a tanult munkásoknak kellene fizetni. Arra is rámutatunk, hogy nemcsak szakmai, hanem nemzetgazdasági érdek is szükségessé teszi, hogy ez az állapot megszűnjön. A cipőgyárosok lapja, a „Magyar Cipő­ipar“ ezen rendkívül sérelmet csak új jelszó­nak minősíti és cáfolni próbálja az elváb­ként jogos és igazságos megállapításainkat. Ez a­ probléma azonban sokkal súlyosabb, ezt nem lehet ilyen egyszerűen elintézni. Először is nem igaz a cikknek az az állí­,­tása, hogy a közölt mozgalom mögött a­­ Ci­pész Ipartestület állana. Az ipartestületnek minden oka és joga meg van arra, hogy Bi­zonyos szakmai kérdésekben mindenkitől, függetlenül , véleményt­­ mondjon. Másrészt, mi sem megyünk tanácsot kérni senkitől, ha a cipőipari, munkásság jogos sérelmeit bár-­­hol és bárkikkel szemben szóvá kell tenni. Végigjárták a gyárakat — írja­ a cikk — és egyetlen fiatal munkással vagy gyerekkel sem találkoztak. Mi inkább azt , hisszük,­­­hogy nemigen erőltethették meg magukat a gyárak végigjárásával, mert akkor nagyon­­ is sok fiatal munkással találkozhattak volna.. Vagy esetleg optikai­ tévedésnek estek áldo­zatul és így úgy jártak, mint az egyszeri ember és nem látták a fától az erdőt. Azt viszont elhisszük, hogy a gyárakban gépek mellett csecsemőket még nem alkalmaznak. A cikk szerint ezen a felderítő útjukon lát­tak azonban cipészműhelyekben, tanoncok­, hár nem szakmunkát is végeztetni, amiben, szerintünk is igaza van a cikknek,­­ de az említettek ellen mi küzdünk a legerősebben. A cipőgyárak eljárását ez semmiben sem mentesíti. A vidéki nyomorgó és mezei munkára kényszerülő cipőipari munkásokat pedig a cikkíró egyenesen ház- és földbir­tokosoknak teszi meg. Nagy tájékozatlanságra vallana, ha a cikkíró nem.-tudná, Img,y.-cip.ászfaltűBírü­ni a­ legszegényebb szülők gyermekei mennek és nemhogy nekik volna házuk és földjük, ha­nem, a legtöbb esetben az egész rokonságnak, sincs több ingatlana egy sárból vert vis­kónál. Ezért kénytelenek a szakmunkán kívül másnak dolgozni, ha az iparban az említett okoknál fogva nem bírnak elhelyez-­ kedni. A cikknek az az állítása sem felel meg a valóságnak, hogy a nagyobb cipőgyárakban, dolgozó munkások zöme tanult cipészek vagy felsőrészkészítők volnának. A cipőgyá­rak belső viszonyait és összetételét mi is a leg-­­­alább olyan jól ismerjük, mint a cikkíró úr. A továbbiakban nagyszerűen betölti a cikk a sanda mészáros szerepét, amikor azt­ mondja, hogy a tanulatlan napszámosoknak is joguk van a megélhetéshez. Bizony, ezt mi­ is állítjuk és ennek az ellenkezőjét sohasem­ mondottuk. Csakhogy a cipőgyárak nem­­ a napszámosok iránti szeretesből alkalmazzák őket, hanem azért, hogy kevesebb bért fizes­senek. Az sem áll, hogy az volna az akadálya a tanult cipészek gyárakban való alkalma­zásának, mintha a tanult cipészek túl bekép­zeltek volnának a szakmai tudományukra.­ Mert ha elvétve volna is ilyen, egyes esetek­kel nem lehet és nem szabad általánosítani. Azzal ugyanis minden cipőipari munkás­­ vagy iparos tisztában van, hogy amíg meg nem tanulta egy munkanem szakszerű elké­szítését, nem igényelheti a legmagasabb­ munkabért. Az viszont a mesék birodalmába tartozik, hogy egy munkás, ha egy munka­nemhez be van állítva, akkor hat hónapig több kárt okoz, mint hasznot a gyár részére. Az első két hét különösen szakmunkás ré­szére elég ahhoz, hogy a­ továbbiakban foko­zottan, hasznot hozó munkát végezzen a gyá­­­ros részére. Aki a szakmát csak a legkevésbé is szak­értelemmel kezeli, az tisztában van azzal, hogy egy tanult cipésznek sokkal több ér­zéke és ízlése van, még a gyárban készült cipők elkészítéséhez is, mint a tanulatlan munkásnak. Azt nem kívánjuk mi sem, de ilyet nem is mondottunk, hogy a cipőgyá­rakkal szemben jogosulatlan igényt támasz­­szon bárki, azt viszont joggal elvárjuk a szakma egyetemes érdekében, úgy szociális, mint egyéb­ szakmai szempontokból, hogyha még áldozatok árán is, de elsősorban tanult szakmunkásokat alkalmazzanak a cipőgyá­rakban. A Törekvés Takarékpénztár Rt. által kibocsátott KARÁCSONY! TAKARÉKBÉLYEG A CSALÁD ÖRÖMEI Kapható az Általános Fogyasztási Szövetkezet fiókjaiban

Next