Bőripari Munkás, 1938 (7/48. évfolyam, 1-10. szám)

1938. január / 1. szám

f­­oltö­ zel 250 munkaügyi feljelentést tettünk az olyan munkáltatók ellen, akik a törvényes rendelkezéseket nem, tartották be. Debrecenben is, mint minden más város­ban, kettős harcot kell folytatnunk: a mun­káltatók profitéhsége ellen s a munkások mi­nél szélesebb körben való felvilágosítása ér­dekében. A legkomolyabb mozgalmat kell indítania az országos bőripari munkásság­nak a mech­anizálás oly mérvű terjeszke­dése ellen, hogy az üzemekben, gyárakban hosszú éveket szakmájukban eltöltött szak­munkásság helyett betanított ,napszámoso­kat, lányokat, gyerekeket foglalkoztatnak. Ez a sérelem nemcsak a munkásság ellen irányul, hanem a dolgozó iparosság ellen is, mert hiszen a betanított munkásság java­dalmazása­ s­okkal könnyebben megoldható, mint a szakmunkások igényeinek kielégítése. Igen nagy sérelme a szakmainak a zicc­­kérdés (otthon dolgozás) túlterjeszkedése. A törvényes 48 órás munkahét bevezetése azt a­ célt kívánta volna szolgálni, hogy a mun­kanélküliséget enyhítse, azonban a törvényes­­munkaidő bevezetése óta a ziccrendszer ter­jedése óriási arányokat öltött még Debre­cenben is. Az üzemek egy része feloszlott és a termelés üzemen kívül történik. És ezért a zicckérdésnek teljes megszüntetéséért or­szágos mozgalmat kell indítanunk, fel kell világosítanunk a felelős tényezőket, hogy a zicckérdés sürgős el nem intézése súlyos ka­tasztrófát jelent a bőripari munkásokra. Felkérem az ország dolgozó és munkanélküli bőripari munkásait: kövessünk el mindent szervezetünk kiépítésére, jövőnknek, csalá­dunknak, gyermekeinknek érdekében. Lechner Dániel: A kapitalista termelési rendnek egyik leg­kirívóbb és legembertelenebb módszere a munkásság ama részének a kenyörtelenné tétele, amely az őt és társait megillető munkabér, munkaidő és bánásmód tekinteté­ben szót emel. Ez a módszer már évtizedekkel ezelőtt is elég gyakran használt eszköz volt a munkás­ság megfélemlítésére, erejének a megtörésére. Az ilyen feketelistára tett munkást sem tör­vény, sem hatóság nem védte megfelelően a­ munkáltatói túlkapás ellen, amely ártatlan asszonyokat és gyermekeket ítélt éhezésre és még nagyobb nyomorúságra a családfenn­tartó munkából való kizárásával. Az ilyen esetekben csak az öntudatos szervezett mun­kásság ,mit az, amely az egyéni adakozás mellett a szakszervezet segítségével állt oda támogatni, segíteni a kenyörtelenné tett családokat. Az az eléggé el nem ítélhető és minden önérzetes embert felháborító eljárás, amit a munkáltató urak nagyszámban a 48 órás munkaidőről és a legkisebb munkabérekről szóló rendeletek megjelenése óta úgyszólván az egész országban rendszeresítettek, már tűrhetetlenné és elviselhetetlenné vált a munkásság részére. Több városban vannak kizárva a termelésből azok a szaktársak, akik érvényt akartak sze­rezni az iparügyi miniszteri rendeleteknek. Noha a miniszteri rendelet ez ellen szigorú intézkedést tartalmaz, egyik nagy vidéki vá­rosban a hatóság volt kénytelen engedélyt adni a feketelistára tett munkásnak, hogy kontármunkát végezhessen és megmentse családját az éhenhalástól. Ilyen esetekben szét út marad a termelésből kiközösített mun­kás részére: vagy lopni, vagy kontármunkát vállalni! Mi nem a­karunk a lopásig le­süllyedni és nem is fogunk, de hogy a tanult szakmánkban ne dolgozzunk úgy, ahogyan lehet, ezt ilyen esetekben hiába próbálják megtiltani. A törvényes jogait követelő mun­kás megrendszabályozása a munkáltatók ré­széről a nagyon sérelmezett kontármunkát segíti elő. Ha a munkáltató urak tovább folytatják ezt az embertelen taktikát, úgy legyenek rá elkészülve, hogy — a hatósági védelem foko­zott igénybevétele mellett — a szakma leg­értékesebbjei összefognak és közös üzemeket fognak alakítani, ami a munkáltató urakra a legkisebb béreik megfizetésénél súlyosabb következményekkel fog járni. Tehát félő, hogy a munkáltatói bosszú és rövidlátás ki fogja váltani a munkás­ság elégedetlenségét és jogos ellenakcióját, amelyért a felelősséget jóelőre elhárítjuk magunktól. Szaktársak! Az iparügyi miniszteri rende­let 6. pontja kimondja, hogy: ha a munkál­tató a munkást elbocsátja vagy­ elbocsátással BŐRIPARI MUNKÁS fenyegeti azért, mert nem hajlandó a jelen rendeletek szerint megengedettnél hosszabb munkaidőn át, vagy alacsonyabb munka­bérért dolgozni — kihágást követ el. Ezért a munkás nem bocsátható el és a munkás­ságot, valamint a rendeleteket kijátszó ilyen munkáltatókkal szemben forduljanak a­ szakcsoportok vezetőségein keresztül a bí­rósághoz és ott szerezzenek érvényt a ren­deletekben biztosított jogaiknak. Tudjuk és kétséget kizáróan megállapíthat­juk, hogy minden hatósági jóakarat mellett sem lehet mindezen túlkapásokat száz szá­zalékig megszüntetni, és csak szervezeti erő­vel, a cipőipari munkásság m­egszervezésével védekezhetünk a megrendszabályozások ellen, valamint a ren­deleteknek érvényt szerezni a cipőipari munkásság javára. Csak annyi értéket tudunk a munkásság részére ebből a két rendeletből kihozni, amennyi szervezett erőt állítunk a végrehajtása mögé! Éppen ezért sürgősen ki kell építenünk a szerve­zeteinket, hogy ezeket a súlyos hajókat el­háríthassuk utunkból. Kalauz Bertalan: A Husssséí sB&Bsmicafidtt és m. ®srerra&els Egy alkalommal a szeged—Csanádi vasút mentén egyik kis helységet látogattam meg. Érdeklődőm a munkaviszonyok iránt. Egyik szaktársam közli, hogy náluk az 1936. évi országos mozgalom idején a nyolcórás napi munkaidő bevezetése idején volt mozgalom, akkor kaptak 20 fillér béremelést páron­ként. Ma a munkabér 1,60—1,80 pengő páron­ként. Azóta semmi javulás nem volt. A munka­idő korlátlan. Reggel 6 órától este 9—10 óráig és még vasárnap és ünnepnap is délig, esetleg délután 4 óráig dolgoznak. A szak­­társak semmivel sem törődnek. A munkál­tatók basáskodnak. Noha a kész cipőkért ma 4—5 pengővel magasabb árakat érnek el. En­nek ellenére a munkások helyzetének a meg­javításáról hallani sem akarnak. A munkás­­társaim gyávák és mindenben behódolnak a mestereknek. Nincs munkaszünetünk, ünnepnapunk­, még a gyermekeink sem ismernek meg ben­nünket. Nekem egy kétéves kislányom van. Reggel, amikor munkába megyek, még al­szik, este, amikor hazamegyek, már alszik. Ebédre — hogy többet dolgozhassunk — nem megyünk haza, tehát a kislányommal nem találkozom. Megtörtént velem az a kellemetlen eset, hogy egyik hétköznap nem volt munka és a családommal a városba mentünk. Szembe jön velünk egy szaktárs, műhelyi ruhában és a kislányom — a legnagyobb meglepeté­semre — papa! papa! kiáltással a szaktárs­hoz szalad. Tehát a gyermekem a hosszú munkaidő miatt nem ismer meg és minden cipészkötényes férfit papának szólít. A hosszú munkaidő, az állati munka miatt nincs családi életünk, nincs emberi sorsunk és még a gyermekeink is szülői gondozás nélkül nőnek fel. Szervezet nélkül még em­berek sem vagyunk. Bármilyen kellemetlen, a szaktársamnak igaza van! Tamás András: Hiszecsk­eiBBk a neh­cETissiai szer ellem­ ­i bőripari munkások évtizedeken ke­resztül való nehéz harcok­ után végre el­jutottunk odáig, hogy van 48 órás munka­hetünk és minimális munkabérünk. Meg kell azonban mondanunk, hogy a minimális bérrendelet csak ott jelent vala­mit a szaktársak részére, ahol azt szerve­zettségük révén be tudják tartani. Az a meglátásunk, hogy a minimális munkabér és a­ 48 órás munkaidő betartásának leg­nagyobb akadálya, a ziccmunka. Nálunk, Szombathelyen egyes munkáltatók kiadják a munkát 40—50 km-es körzetbe, ahol a szaktársak tudatlanságuk révén kijátsszák a bérrendelete­t és ezzel ártanak nekünk, műhelyben dolgozó munkásoknak és azok­nak a munkáltatóknak, akik a bérrendele­­tet és a 48 órás munkahetet betartják. Csak az tudja, hogy milyen káros hatása van a­ viccmunkának, aki most a Bürger­­műhelyben 8 órát dolgozik. Mikor odahaza dolgoztunk, a­ lakásunkat át kellett alakí­tani műhelynek, mert abból a keresetből külön műhelyt fenntartani nem lehetett. Vidék (»■»»■mmi »Imiim....... A miskolci csoportnak elmúlt évi tevé­kenységét teljesen igénybe vette a 8 órai munkaidőtörvénynek­­ a végrehajtása. Majd a minimális munkabérek törvényes rende­zéséért folytatott országos mozgalomból szin­tén kivette a részét, az erejéhez mérten. Nyil­vános szakmai értekezletek és taggyűlések sorozatát tartottuk, hogy a szaktársakat en­nek a két rendeletnek fontosságáról telje­sen fölvilágosítsuk. Amikor az ország szer­vezett bőripari munkássága évtizedes küz­delmének két fontos kiegészítő része va­lóra vált, megállapíthatjuk, hogy éppen a tizenkettedik órában történt az intézkedés, amikor már a szakma munkásait a rend­­szertelen munkaidő és a béreknek rettentő káosza pusztulással fenyegette. Hiszen a szakma munkásainak már a puszta kenyere sem volt biztosítva. Most, amikor ez a két fontos rendelet végre valóra vált, föl kell hagyniuk a szaktársainknak azzal az összes eddigi eredményeinket tönkretevő magatar­tásukkal, hogy az eredmények elérése után elhagyva szervezetüket, s ezzel meggyöngítve erőnket, elveszejtsék a kivívott eredménye­ket. Be kell látniuk, hogy ezen két rendelet pontos betartását csak szervezett erővel tud­ják elérni és így biztosítani az életük jelent­jét és jövőjét. Hisszük, hogy a miskolci szaktársaink, ezeket látva, szakítanak a sa­ját érdekük iránti közömbös viselkedésük­kel és minden erejüket a csoport megerősí­tésére és a gazdasági érdekek megvédésére fordítják, hogy az embertelen sorsukból való kiemelkedésüket elérhessék. Hisszük, hogy ennek az évnek a tanulsága minden bőripari munkást meggyőz arról, hogy összetartás nélkül nincs erőnk és elvész minden kivívott eredmény. h. f. A Gutenberg-Társaság, a nyomdászok zene- és kultúrcsoportja 1938 február hó 5-én, szom­baton este tartja hagyományos farsangi tánc­­estélyét a vasasoknál (Magdolna ucca 5). A legszebb jelmezzel bírók értékes díjakat kap­nak. Jegyek kaphatók a vasasoknál, a nyom­dászegyesületben (Vili, Kölcsey ucca 2) és a Népszava-könyvkereskedésben (VII, Erzsébet körút 35 és VIII, Conti ucca 4). Köszönetnyilvánítás. Köszönetet mondok mindazon szaktársaknak, akik a betegségem ideje alatt anyagi támogatásban részesítet­tek. Kapási Mihály. im Egészségi szempontból is káros a zicc­­omunka, mert a bacillusok millióit tenyészti lakásunkban, ezzel megfertőzzük gyerme­keink egészségét és egész környezetünket. Éjjel-nappal dolgoztaink és nem termel­tünk többet, mint a­ napi, 8 órás munkaidő alatt. Most munkánk elvégzése ótámi délután 6 órakor szabadak vagyunk. Ez felbecsül­hetetlen előnyt jelent a részünkre minden tekintetben. A munkáltató előnye pedig az, hogy az elkészült munka szebb, egyenlőbb és sokkal pontosabban történik a szállítás, mint a ziccmunka idején. Szaktársak, minden erőnkkel harcolni kell a ziccmunka eltörléséért, mert ha mű­helyben dolgozunk, könnyebben be tud­juk tartani a­ rendeleteket. A központi vezetőség első és legfontosabb feladata az legyen, hogy ebben az ügyben az ipar­­ü­gyi minisztériumban eljárjon és a mi­niszter figyelmét felhívja a ziccrendszer káros hatására. Szaktársak, nagyon sok munka vár még reánk, hogy ezt a munkát jól és becsüle­tesen el tudjuk végezni, erősítsük meg szervezeteinket. Keressük fel azokat a szaktársakat, akik még távol tartják ma­gukat szervezetünktől, győzzük meg őket a szervezkedés fontosságáról, hogy közös erővel és közös akarattal egy szebb és jobb jövőt, egy nagyobb darab kenyeret tud­junk kiharcolni magunknak. Der­dák és Nagy. Felelős szerkesztő és kiadó: Farkas István. „Világosság“ Könyvnyomda Bt. Budapest VIII. Conti u. 4. Műszaki igazgató: Deutsch D. | A MUNKÁSSÁG EGYETLEN LAPJA A | NÉPSZAVA | OLVASD, TERJESZD ÉS AGITÁLJ ÉRTE! ]

Next