Bőripari Szemle, 1908 (7. évfolyam, 1-24. szám)
1908-01-01 / 1. szám
2 BŐRIPARI SZEMLE 1908. január 1. telvezve az egész szakma, mert azokat, kik barátai minden haladásnak, — még annak is, hogy a szaklapot járassanak — lebeszélik, s elkedvtelenitik. De sokat tudna még velünk együtt, a bőripari szakmegbizott úr s erről beszélni. Mi velünk, kik meglátogattuk a szomszédos Ausztria kistimáriparosait, kik elszomorodva látták a nagy szellemi űrt, mely egy osztrák és némely magyar timáriparos között fennáll. Mily értelmes, körültekintő, kereskedelmileg kiképzett emberek ezek az osztrák kisiparosok és hány olyannál voltam, ki 2—3 szaklapot is járatott. És mennyire iskolázottak. Egy alkalommal együtt voltam bőripari vándortanítónkkal, kinek nagy megerőltetésébe került, hogy meghallgassák jövetelének célját, törekvését, hogy a hajdan oly hatalmas timáripart regenerálja. De a vége mégis csak az volt, hogy a jobb belátás helyett győzött a butasággal határos maradásig. Csak tennék azt más államokban, amit elkövet a kormány, t. i. hogy a kisiparosságot gépekkel,pénzsegéllyel támogatja, majdversenyre kelnének az érdekeltek, hogy ily segélyekben részesülhessenek. Nálunk még ez sem kell sok helyütt. Tehát látni való, mily nehéz a küzdelmünk nekünk, kik jobbára a timár-kisiparos osztály elhagyatott érdekeiért vagyunk itt. Mennyi munkát kell még végeznünk, míg teljesen át lesznek ezen osztálybeliek hatva attól, hogy jót akarunk velük, midőn buzdítjuk őket a haladásra. De reméljük, hogy az élet törvénye előbb-utóbb itt is érvényesülni fog és a jó példa, melyet szakmánk legjobbjai követnek, átragad azokra is, akik ellenségei a világosságnak, éppúgy mind felvilágosodottságnak, és ma már Ausztriát is. Tehát ezen világállamok — amelyek előtt tán a „Magyar Bőripar“ c. lap is meghajol — nem tudtuk volna, mi az aukció ? Avagy tán. laptársunk annyira szerelmes az uralkodó állapotokba ? Lehet. Avagy tán annyira tetszik neki, hogy egy monopolisztikus társaság, mely ellen már a kereskedelmi kamarák is dolgozni kezdegélnek, a vidéki tímárok orra elől, óriási előlegek nyújtása által elviszi a nyersanyagot, és csak horribilis haszon mellett adja vissza ezeknek ezt? Ha ugyan egyáltalában visszaadja. Mert legtöbb esetben a magyar jó minőségű bőröket külföldre szállítja, miáltal derék timáriparosaink a levegőt nézhetik. Azt mondja továbbá laptársunk, hogy az Országos Magyar Gazdasági Egyesületnek minden eszme tetszetős, amely a kereskedelem ellen irányul. Mi ugyan a vita kedvéért elfogadjuk ezen állítást, de ha így is van a dolog, ez egyszer eltért az O. M. G. E. programmjától. Azt pedig talán mégsem állíthatja laptársunk, hogy mi is kereskedelemellenes tendenciákkal operálunk? Legjobb jeléül annak, hogy ez nem így van, mi is helyet foglalunk az O. M. K. E. tagjai között Tehát mi, mint jó kereskedők, igenis ünnepélyesen kijelentjük, hogy szükségesnek tartjuk az aukciókat épp a kereskedelem érdekében. Hogy e kérdésben a kereskedelemmel együtt halad az O. M. G. E. is, annál jobb. Így legalább többen vagyunk abban a táborban, kik nem lankadnak el küzdeni a magyar nyersbőraukciók érdekében ! A nyersbőraukciók legújabb időben napirendre került eszmének letéteményesei pedig — ha a M. B.nak nincsen kifogása ellene — mi volnánk. Nem pedig Sztodola József miniszteri szakmegbizott. Azonban, ha 1. laptársunk, egy más, a nyersbőraukciók eszméjénél üdvösebb, hevesebb, célravezetőbb dolgot ismer, mely e tarthatatlan állapotokat felváltani képes volna, úgy álljon vele elő és mi leszünk az elsők, kik e mellett lándzsát törnek. Ezeket tartottuk szükségesnek a M. 5.-nak megüzenni. Üzenet. Laptársunk, a „Magyar Bőripart" lapunk legutóbbi számában is közölt nyersbőraukciók ügyében beállt kedvező fordulat miatt, szemrehányással illeti Sztodola József bőripari szakreferenst azért, mert nevezett agyában fogamzott meg a „szerencsétlen“ gondolat, hogy hazánkban is meghonosítandók a nyersbőraukciók. Úgy Sztodola József úr, mind saját nevünkben ünnepélyesen tiltakozunk ez ellen. Mert az aukciók kérdésében egész Magyarországban a „Bőripari Szemle” volt az egyedüli, aki a nyersbőraukciók ügyében szavát legelőször felemelte. Ezt pedig aktaszerűen kívánjuk igazolni. Tehát nevezett lap részéről helytelen dolog másokat megtámadni csupán azért, mert a szakmánkban uralkodó korrupció láttára, e miniszteri szakférfiú — kinek nagy szaktudását nevezett laptársunk is már nem egyszer elismerte — elfogadta, illetve magáévá tette azt az indítványunkat, hogy a korrupt viszonyok további elfajulása ellen más kivezető út nem lehetséges, mint ráállani arra az egyedüli üdvös alapra, amelyen a világ összes nagy államainak nyerbőrkereskedelme évtizedek óta áll. Ez pedig a nyersbőraukció volna. Azt írtuk : a világ összes nagy államai. Természetesen e nagy államok alatt nem holmi Szerbiát, Bulgáriát, Montenegrót, vagy Romániát értettük. Hanem igenis értettük alatta Francia-, Német-, Angolországot, továbbá a nagykereskedelmi államot: Amerikát, Svájcot A győri kereskedelmi és iparkamara 1907. évi jelentéséből. (Bőripar.) A bőrgyártó ipar viszonyai a lefolyt évben nem voltak éppen kedvezőtlenek. Az év első jó termése következtében beállott gazdasági fellendülés a nép bőrszükségletét emelte, de a külföldi bőrkereslet nyersanyagaink árait annyira emelte, hogy kisebb gyáraink, melyek a nyersanyag beszerzéseinek nehézségei miatt a kikészített árukban szállításaikat nem találták meg, üzemüket az év némely szakában redukálni voltak kénytelenek. A nyersanyag drágasága dacára a tímáripar helyzete az előző évinél jobbnak mondható. A bőrüzlet majdnem egész éven át szokatlan élénkségnek örvendett s a készítmények meglehetős jó árakon állandóan keresettek voltak. Csupán az év végén a tartós száraz