Bőripari Szemle, 1910 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1910-01-01 / 1. szám

A BŐRIPARI SZEMLE mindenben chrommal cserzettet követelt. Gyárosaink nagy része ennélfogva kénytelen volt üzemét chrom­­cserzésre átalakítani. Több gyárunk vette fel üzemébe a boxkalf gyártást, még többen kísérleteznek, vagy már gyártanak markaboxot és kipszboxot. Örömmel konstatálhatjuk, hogy a gyártott áru minőségileg igen jól sikerült és vannak boxborjúbőr gyártmányaink, melyek a legjobb német gyártmányok­kal vehetik fel a versenyt. Ugyanez mondható marha­­boxokról és kipszboxokról is. Mint örvendetes tényt konstatálhatjuk azt is, hogy ezen új cikkek gyártására nemcsak nagy üzemeink tértek át, hanem egész szép szép számú közép és kis üzemei is és főképen az előb­biek nagyon szépen prosperálnak. A talpbőr gy­ártásban a vachetalpkészítés ért el jelentékeny haladást. Egy új számottevő gyárat kap­tunk, azonkívül több gyárunk vette fel mint új cikket üzemébe a vachetalp gyártást. Természetesen, hogy ezen haladás a csávázott talpgyártás rovására ment, a­melyre egyre kisebb lesz a kereslet és így egyre ke­vesebb is készül belőle. A vachetalp gyártásával ugyanaz konstatálható, amit föntebb a boxgyártmányokról már konstatáltunk, vagyis hogy a gyártott áru minőségileg igen jó és a legjobb külföldi áruval is felveheti a versenyt. Chevreaux-bőrgyárunk azonban még mindig nin­csen. Lóbőrgyárunk szintén hiányzik. Pedig mindkét cikk kelendő és nagy benne a fogyasztás, melyet most teljesen és tökéletesen a külföld fedez. A kormány iparfejlesztési akciója a lefolyt évben is szép eredményt mutathat fel. Számos kis- és közép­­üzemű­ ipartelep kapott gépsegélyt, néhány nagyobb gyárunk pedig pénzsegélyben részesült. Az állami támo­gatásoknál csak az kifogásolható, hogy az eljárás rend­kívül hosszadalmas és erős türelmének kell annak lennie, aki végig tudja ezt várni. Kárhozandó még az a pro­tekciós elv is, ami újabban lábra kapott, hogy nem mindig az kapja a segélyt, aki megérdemelné, hanem akinek jó protektora van — esetleg nincsenek ellenségei kollegái körében. Itt említjük meg, hogy végre épen az állam támogatása következtében a tímárok körében a szövetkezeti eszme helyes medrébe terelődött, amennyi­ben egy-egy­ város értelmesebb tímáriparosai termelő­szövetkezetet alapítva, közös gépműhelyt létesítettek, amelyben egész gyáriparilag közösen dolgoznak. Kívá­natos, hogy ezek a példák mennél több követőre talál­janak. Mielőtt szemlénket befejeznék, még megemlíteni kívánjuk, hogy a timáriparnak még mindig nincs ren­des egyesülete. A bőrgyárosok egyesülete is igen lany­hán végzi feladatát és így ez is reorganizációra szorul. Látjuk tehát, hogy bár az esztendő legtöbb tekin­tetben kedvezőtlen volt, mégis voltak jó oldalai is, melynek később látjuk gyümölcsét. Boldog új évet kívánunk tisztelt olvasóinknak és abban a reményben teszszük le a tollat, hogy mához egy évre szemlénkben a mérleg kedvezőbben fog timár- és bőrgyáros szaktársainkra kiütni. (Folytatjuk). 1910. január 1. Olvasóinkat f. felkérjük, szíveskedjenek hirdetéseinket figyelmükre méltatni és rendeléseiknél lapunkra hivatkozni- iparfejlesztési akciónkról. December 19-án nyújtotta be a magyar miniszter­­elnök, az ország közállapotáról szóló jelentését a kép­viselőházban. Ezzel kapcsolatban az egyes reszort­miniszterek is előterjesztették az 1908. év folyamán történt lényegesebb intézkedéseket, változásokat, így az iparfejlesztésről szóló jelentést is. Ebből megtudtuk, az 1908. év iparfejlesztésének hiteles történetét, illetve az iparfejlesztési célokra történt új engedélyezéseknek, valamint a kifizetett összegek megosztásáról főbb ága­­zatok szerinti alantabb közölt táblázatát, mely táblázat érdekes felvilágosítást ny­újt. íme: Biztosíttatott 22 új gyár létesítése, még­pedig egy fűrészlap- és szerszámgyár, egy szerszámgyár, egy diszmó és bőröndökhöz való fémkellékgyár, egy acélöntő, egy fémgombgyár, egy cement-aszbeszt és műkőgyár, egy szirtes juhbőrgyár, két pamutfonó- és szövőgyár, egy gyapjúszövő- és fonó- és pamut­szövőgyár, két cipőgyár, egy nyúlszőrkalapgyár, egy fapapírlemezgyár, egy konzervgyár, egy halkonzerv­gyár, egy burgonyakonzervgyár, egy kaszinárugyár, és végül egy quebracho-kivonatgyár. Ezen 22 gyár üzemben tartása kerek számban 17.600.000 K. lekötött és 8.000.000 K. forgótőkét igényel és azokban legalább 3.300 munkás talál al­kalmazást. Biztosíttatott továbbá szintén állami támoga­tással 31 meglevő gyár tetemes kibővítése. Álljunk meg ezen hivatalos, tehát komoly jellegű táblázat előtt egy keveset. A kereskedelmi kormányzat az 1908. évben — mint látjuk — 6’9 milliót fizetett ki tényleg ipari célokra, iparfejlesztésképpen. Ez a 6‘9 millió, mintha egy nagy ellenmondásnak volna szatiri­kus kifejezője. Mert mit mond ez 6-9 millió? Azt mondja, azt regéli, hogy a kormány iparfejlesztési po­litikája : gyenge, élettelen, akaratlan. Bezzeg mást mond az a bizonyos kormányzati „EMLÉKIRA­T“ : „ . . . Az ipar fejlesztése tehát elsőrangú közgazdasági érdeket alkot s a feladat megoldásának oroszlánrésze, annak nemzeti és állami vonatkozásai miatt is, csak az államot illetheti. De mondja azt is, hogy 1917-ig, míg az önálló vámterület felállításának határideje elérkezik, teljesen felfegyverkezetten kell állanunk. Vagyis : 400 új gyárnak kell keletkezni, mely képes a milliárdot túl­haladó iparcikkeknek behozatalát ellensúlyozni. Viszont, ez a 400 új gyárnak felállítása csak úgy lehetséges a közös vámterület keretén belül, ha az állam ipari véd­­vám hiányában megfelelő államsegélyben részesíti a fel­állítani kívánt uj gyárakat. 1908. évi Kifizettetett uj engedélyezés 1908-ban Korona Gyáripar...................... . 10,210.468 4,131.441 Kisipar . . . . . . 1,884.514 1,895.064 Háziip­ar........................... 0.261 369.347 Ösztöndíjak...................... 74 182 165.241 Kiállítások..................... 89.558 76.010 Egyéb ipari célok . . 383.006 300.158 Összesen . . . 12,951.989 6,937 261

Next