Bőripari Szemle, 1913 (12. évfolyam, 1-24. szám)
1913-01-01 / 1. szám
1913. január 1. BÖRPARI SZEMLE 7 Olvasóinkat i. felkérjük, szíveskedjenek hirdetéseinket figyelmükre méltatni és rendeléseiknél lapunkra hivatkozni Beöthy miniszter — az iparfejlesztésről. Beöthy László kereskedelmi miniszter költségvetési beszédében röviden nyilatkozott az iparfejlesztés kérdéséről is. Beszélt az iparoktatás fontosságáról, majd így folytatta: Az iparoktatáson kívül az iparosoknak segélyekkel való támogatását nem mellőzhetjük. Én e tekintetben az eddig követett nyomon óhajtok haladni. Támogatni óhajtom a nagyipart és a kisipart, bizonyos módosításokat azonban szükségesnek tartok. Azt gondolom, hogy a kisipar támogatásánál az a rendszer, a méh abban állt, hogy minden kisiparos, aki ezért folyamodott, azonnal jóformán ingyen kapott gépet, az a rendszer nem egészen vált be. (Nagyon is! — A szerk.) A gyakorlati tapasztalat azt mutatja, hogy ezek az úgynevezett gépsegélyek igen sokszor belevitték az iparost abba, hogy nagyobb ipartelepet rendezzen be ; mikor azután az ipartelep be volt rendezve, nem volt neki forgótőkéje és igy nem tudott reusizálni. Hogy tehát a kisiparosokat az ingyen gépsegély csábjától (?!) visszatartsam, az iránt indítottam tárgyalásokat, hogy a kisiparosok valamely teljesen megbízható pénzintézetnek bizonyos törlesztéses kölcsönt kaphassanak. (Ehez nem kell az állam, hisz törlesztésre mindenki tud gépet venni. ( A szerk.) Ez visszatartaná őket attól, hogy erejükön felül merjenek beleugrani ily ipartelepek berendezésébe. De egyszersmind gondoskodtam arról, hogy ha arról győződnénk meg, hogy az ekképpen segélyezett ipartelep éveken keresztül megfelel azon feltételeknek, melyeket vele szemben támasztottunk, akkor az utolsó részletek neki esetleg elengedtessenek, és így az iparos az ő telepének megerősítése után kapná meg azt az állami támogatást, amelyet ha előre kap meg, az igen sokszor kényelmű vállalkozásba viszi őt bele. Örvendünk a kereskedelemügyi miniszter eme elhangzott nyilatkozata felett. Örvendünk azért, mert valahára megtudtuk, hogy a kereskedelmi minisztériumban még nem aludt el végleg az a nagy koncepciója és az egész ország tapsai között végbement iparfejlesztési akció, amelyet egyesegyedül ugyanezen minisztériumnak volt illusztris munkatársa, Szterényi József inaugurált. Mert évek óta az ország közgazdasági közvéleménye mit sem hallott és tapasztalt az iparfejlesztés akciójáról. Beöthy kereskedelmi miniszternek fentebbi nyilatkozatát mégsem tekinthetjük olyannak, amely minden kétséget kizáró módon megmondaná: melyik „nyomon“ óhajt tulajdonképpen haladni? Mert Szterényi nera óta volt ugyan egy Hieronymi-féle „nyom“ is, mely minden áron fel akarta forgatni a Szterényi-féle alkotást, de amely „nyomból“ — hál’ Isten — nem lett semmi. És kívánjuk is, ne is legyen belőle soha valami. És ezért kiváncsiak vagyunk és figyelemmel fogjuk kísérni, melyik lesz ez a követett „nyom“, amelyre az ambiciózus Beöthy lépni fog. Az e, amely — mint említettük — tettekkel bizonyította be, hogyan kell és szabad egy iparfejlesztési akciót a vámvédelmet nélkülöző és Ausztria vaskarmai közé ékelt ország eleven testébe beoltani, és ez a Szterényi-fél akció, vagy az, amely egyéni hiúságból, akarom mondani, boszúvágyból felrúgta ezt a pompásan bevált akciót, anélkül, hogy igébe egy jobbat, tökéletesebbet és az ország közgazdasági testébe beleilleszkedőt tett volna, és ez az elhunyt Hieronymi-féle. Ha a jelenlegi kereskedelemügyi miniszternek igazán szivén fekszik az ország ipari fejlődésének fokozása, ha igazán szivén fekszik, hogy ez ország megszűnjön valahára Ausztria gyarmata lenni, úgy minden génet feltaszítva, vissza kell térnie ahhoz a kiindulási ponthoz, ill. programmhoz, amely Szterényi nevétől elválaszthatlan. A Szterényi-féle programm ott van a minisztérium egyik archívumában. Címe: EMLÉKIRAT A HAZAI KISIPAR ÉS GYÁRIPAR ÁLLÁSÁRÓL ÉS FEJLESZTÉSÉNEK SZÜKSÉGÉRŐL. Mily mű és mily kalauz ez! Főleg azok részére, kik vándormódra céltalanul bolyongnak ide s tova az iparfejlesztési akció körül, de akik az igazi céltól mindinkább eltávolodnak, eltántorodnak. Ehhez programmhoz visszatérni és emellett mindvégig kitartani: lehet csak igazi iparfejlesztési programm ! Üzleti tudósítás. Készbör. Budapest, 1912. december 31. (Eredeti tudósítás.) Üzleti forgalomról tulajdonképen alig lehet szó. Az utolsó héten az ünnepnapok uralták az üzletet, a vidéki vevők odahaza maradtak, az utazók nem mentek túrára és így rendelések sem érkeztek be, így szokott az minden évben ilyenkor lenni. Az újév előtti hetek a mérlegelésre vannak szánva, ilyenkor a raktárt veszik fel, elkészítik a bilancot és nem vásárolnak, hogy aztán újév után friss erővel indulhasson meg az üzlet. Ma mindenki azt keresi, hogy mit hozott neki a lefolyt év, gyarapodott-e vagyona, vagy pedig meddő volt-e egy évi fáradozása? Erre kiváncsi mindenki. Ha mi így visszapillantunk a lefolyt évre, azt látjuk, hogy ez sem tartozik a legrosszabbak közé, de jobb is lehetett volna — minden kellék meg volt hozzá — ha a pénzszűke, ez a kerékkötő nem gördít akadályt a szabad mozgás elé. Ma a pénzviszonyok is kezdenek már javulni és meg van rá a remény, hogy néhány hónapon belül e tekintetben is javul a helyzet és így az újév jobb reményekkel kecsegtet, mint amilyen volt a lefolyt. De hogy a tárgynál, a lefolyt jelentési időköz üzletmeneténél maradjunk, meg kell említenünk, hogy a lefolyt héten az árjegyzések nem változtak, az irányzat megmaradt szilárdnak és kilátás van további, jelentékeny árdrágulásra. Legfontosabb eseménye a lefolyt hétnek mégis a talpbőr-kartell megalakulása volt. Ez eseménynyel bővebben vezetőcikkünkben foglalkozunk, miután azonban e fontos eseménynyel eleget foglalkozni nem lehet, kitérünk rá egy kevéssé itt is. Magát a kartell üzletszabályzatát nem ismerjük még, annyit azonban hallottunk már róla, hogy az eladás és a kondíciók terén egyformán változott viszonyokat fog teremteni. Az eladás kétféle árban fog történni. Lesz nagykereskedői ár, ezt néhány kiválasztott budapesti cég fogja élvezni és lesz detail ár, mely mindenki részére egyforma lesz, akár nagyobb, akár kisebb kereskedő is legyen a vevő. Meg fognak tehát szűnni azok a vidéki hatalmasságok, melyek nagyobb vásárlásaikkal mindig előnyárakat tudtak kivívni maguknak. A kondi