Bőripari Szemle, 1913 (12. évfolyam, 1-24. szám)

1913-01-01 / 1. szám

1913. január 1. BÖRPARI SZEMLE 7 Olvasóinkat i. felkérjük, szíveskedjenek hirdetéseinket figyelmükre méltatni és rendeléseiknél lapunkra hivatkozni Beöthy miniszter — az iparfejlesztésről. Beöthy László kereskedelmi miniszter költségvetési beszédében röviden nyilatkozott az iparfejlesztés kérdé­séről is. Beszélt az iparoktatás fontosságáról, majd így folytatta: Az iparoktatáson kívül az iparosoknak segélyekkel való támogatását nem mellőzhetjük. Én e tekintetben az eddig követett nyomon óhajtok haladni. Támogatni óhajtom a nagyipart és a kisipart, bizonyos módosításokat azonban szükségesnek tartok. Azt gondolom, hogy a kisipar támoga­tásánál az a rendszer, a méh­ abban állt, hogy minden kisiparos, a­ki ezért folyamodott, azonnal jóformán ingyen kapott gépet, az a rendszer nem egészen vált be. (Nagyon is! — A szerk.) A gyakorlati tapasztalat azt mutatja, hogy ezek az úgynevezett gépsegélyek igen sokszor belevitték az iparost abba, hogy nagyobb ipartelepet rendezzen be ; mi­kor azután az ipartelep be volt rendezve, nem volt neki forgótőkéje és igy nem tudott reusizálni. Hogy tehát a kis­iparosokat az ingy­en gépsegély csábjától (?!) visszatartsam, az iránt indítottam tárgyalásokat, hogy a kisiparosok vala­mely teljesen megbízható pénzintézetnek bizonyos törlesz­­téses kölcsönt kaphassanak. (Ehez nem kell az állam, hisz törlesztésre mindenki tud gépet venni. ( A szerk.) Ez vissza­tartaná őket attól, hogy erejükön felül merjenek beleugrani ily ipartelepek berendezésébe. De egyszersmind gondoskod­tam arról, hogy ha arról győződnénk meg, hogy az ekkép­pen segélyezett ipartelep éveken keresztül megfelel azon feltételeknek, melyeket vele szemben támasztottunk, akkor az utolsó részletek neki esetleg elengedtessenek, és így az iparos az ő telepének megerősítése után kapná meg azt az állami támogatást, a­melyet ha előre kap meg, az igen sokszor kény­elmű vállalkozásba viszi őt bele. Örvendünk a kereskedelemügyi miniszter eme el­hangzott nyilatkozata felett. Örvendünk azért, mert valahára megtudtuk, hogy a kereskedelmi minisztérium­ban még nem aludt el végleg az a nagy koncepciója és az egész ország tapsai között végbement iparfejlesztési akció, amelyet egyesegyedül ugyanezen minisztériumnak volt illusztris munkatársa, Szterényi József inaugurált. Mert évek óta az ország közgazdasági közvéleménye mit sem hallott és tapasztalt az iparfejlesztés akciójáról. Beöthy kereskedelmi miniszternek fentebbi nyilat­kozatát mégsem tekinthetjük olyannak, amely minden kétséget kizáró módon megmondaná: melyik „nyomon“ óhajt tulajdonképpen haladni? Mert Szterényi nera óta volt ugyan egy­ Hieronymi-féle „nyom“ is, mely minden áron fel akarta forgatni a Szterényi-féle alkotást, de amely „nyomból“ — hál’ Isten — nem lett semmi. És kívánjuk is, ne is legyen belőle soha valami. És ezért kiváncsiak vagyunk és figyelemmel fogjuk kísérni, melyik lesz ez a követett „nyom“, amelyre az ambi­ciózus Beöthy lépni fog. Az e, amely — mint említet­tük — tettekkel bizonyította be, hogyan kell és szabad egy­ iparfejlesztési akciót a vámvédelmet nélkülöző és Ausztria vaskarmai közé ékelt ország eleven testébe be­oltani, és ez a Szterényi-fél akció, vagy az, amely egyéni hiúságból, akarom mondani, boszúvágyból fel­rúgta ezt a pompásan bevált akciót, anélkül, hogy igébe egy jobbat, tökéletesebbet és az ország közgaz­dasági testébe beleilleszkedőt tett volna, és ez az el­hunyt Hieronymi-féle. Ha a jelenlegi kereskedelemügyi miniszternek igazán szivén fekszik az ország ipari fejlődésének foko­zása, ha igazán szivén fekszik, hogy ez ország meg­szűnjön valahára Ausztria gyarmata lenni, úgy minden géne­t feltaszítva, vissza kell térnie ahhoz a kiindulási ponthoz, ill. programmhoz, amely Szterényi nevétől el­­választhatlan. A Szterényi-féle programm ott van a minisztérium egyik archívumában. Címe: EMLÉKIRAT A HAZAI KISIPAR ÉS GYÁRIPAR ÁLLÁSÁRÓL ÉS FEJLESZTÉSÉNEK SZÜKSÉGÉRŐL. Mily mű és mily kalauz ez! Főleg azok részére, kik vándor­módra céltalanul bolyongnak ide s tova az iparfejlesztési akció körül, de akik az igazi céltól mind­inkább eltávolodnak, eltántorodnak. Ehhez programmhoz visszatérni és emellett mind­végig kitartani: lehet csak igazi iparfejlesztési prog­ramm ! Üzleti tudósítás. Készbör. Budapest, 1912. december 31. (Eredeti tudósítás.) Üzleti forgalomról tulajdonképen alig lehet szó. Az utolsó héten az ünnepnapok uralták az üzletet, a vi­déki vevők odahaza maradtak, az utazók nem mentek túrára és így rendelések sem érkeztek be, így szokott az minden évben ilyenkor lenni. Az újév előtti hetek a mérlegelésre vannak szánva, ilyenkor a raktárt veszik fel, elkészítik a bilancot és nem vásárolnak, hogy aztán újév után friss erővel indulhasson meg az üzlet. Ma mindenki azt keresi, hogy mit hozott neki a lefolyt év, gyarapodott-e vagyona, vagy pedig meddő volt-e egy évi fáradozása? Erre kiváncsi mindenki. Ha mi így visszapillantunk a lefolyt évre, azt látjuk, hogy ez sem tartozik a legrosszabbak közé, de jobb is lehetett volna — minden kellék meg volt hozzá — ha a pénzszűke, ez a kerékkötő nem gördít akadályt a szabad mozgás elé. Ma a pénzviszonyok is kezdenek már javulni és meg van rá a remény, hogy néhány hónapon belül e tekintetben is javul a helyzet és így az újév jobb re­ményekkel kecsegtet, mint amilyen volt a lefolyt. De hogy­ a tárgynál, a lefolyt jelentési időköz üzletmeneténél maradjunk, meg kell említenünk, hogy­ a lefolyt héten az árjegyzések nem változtak, az irányzat megmaradt szilárdnak és kilátás van további, jelenté­keny árdrágulásra. Legfontosabb eseménye a lefolyt hétnek mégis a talpbőr-kartell megalakulása volt. Ez eseménynyel bővebben vezetőcikkünkben foglalkozunk, miután azonban e fontos eseménynyel eleget foglalkozni nem lehet, kitérünk rá egy kevéssé itt is. Magát a kartell üzletszabályzatát nem ismerjük még, annyit azonban hallottunk már róla, hogy az eladás és a kon­díciók terén egyformán változott viszonyokat fog te­remteni. Az eladás kétféle árban fog történni. Lesz nagykereskedői ár, ezt néhány­ kiválasztott budapesti cég fogja élvezni és lesz detail ár, mely mindenki ré­szére egyforma lesz, akár nagyobb, akár kisebb keres­kedő is legyen a vevő. Meg fognak tehát szűnni azok a vidéki hatalmasságok, melyek nagyobb vásárlásaikkal mindig előnyárakat tudtak kivívni maguknak. A kondi­

Next