Bőripari Szemle, 1919 (18. évfolyam, 1-7. szám)
1919-01-01 / 1. szám
Bőripari szkímie A bőrgyártás, a tímár-, bőráru-, cipő- és kertyűipar, készbőr, nyersbőr, szőrmeáru, cserzőanyag és timársági melléktermékek kereskedelmének szaklapja. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : A belföldre egész évre K 32.— Ausztriába külföldre egész évre . K 32.— Egyes szám ára . . . K 2 — _ • Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI., TERÉZ-KÖRUT 25. SZ. M. kir. Postatakarékpénztár számla 16376. sz. a. Értekezések, ismertetések nonpareille-soronként: 5K 5 márka. HIRDETÉSI DIJAK: Egész évi hirdetések legjutányosabban számíttatnak. Hirdetések petit-sora . . 2 kor Apróhirdetés minden szó 10 fill. Nyilt-tér pontt-sora ... 2 kor MEGJELENIK MINDEN HÓNAP 1. és 15-én. Telefon 104—66. Egyesületek, intézetek és kávéházak előfizetési dija 60.— korona Háromnál több mutatványszámnak elfogadása fél évi előfizetési díj megfizetésére köteles XVIII. évfolyam, Budapest, 1919. január hó 1-én. Telefon 104—66. Felelős szerkesztő és feladó: hűvös Jakab. Sürgönyeim : DISTICUS. 1. szám. Előfizetőinkhez. Mivel a lap előállítási költségei állandóan, szinte hónapról-hónapra emelkednek s eddig is soha nem tapasztalt magasságot értek el, s évi január 1-től kezdve az előfizetési és hirdetési díjakat oly mértékben emeljük fel, hogy kiadásaink legalább némileg fedezetet nyerjenek. Ennélfogva tehát lapunk előfizetési ára egész évre 32 korona, (az eddigi 28 koronával szemben) míg részvénytársaságok, kávéházak stb. az eddigi 50 korona helyett 60 koronát fizetnek, aminek szíves figyelembevételeét kérjük. Mindazok az előfizetők, kik az előfizetési díjat az 1919. évnek bizonyos szakáig már lefizették, pótdíjat fizetni nem tartoznak. Az új előfizetési díj tehát az eddigi előfizetés lejártával lép hatályba. Ama jogos várakozásunknak adunk tehát kifejezést, hogy előfizetőink ezen mindössze évi 4 koronányi különbözet felidézését mindenképen jogosnak, méltányosnak találják és bennünket létfenntartásunkért folytatott küzdelmünkben továbbra is támogatni kegyeskednek. A kiadóhivatal. B Ő R KÖZPONT ! CONSUMANTUM EST! Befejeztetett! Negyedfélévi dicstelen működés után im, e káros intézmény kiterítetten fekszik közgazdasági életünk boncasztalán! Az egész hatalmas bőrszakma vigad annak örömére, hogy ez átkos intézmény létezni megszűnt. Boldogoknak tudjuk magunkat, amiért megérhettük e szörnyszülött pusztulását. Lelkünkben örömtüzek lángolnak, hisz temethetjük e hazug s mégis oly félelmetes alkotást. Mi más volt ez, mint dédelgetője, legyezgetője annak a néhány hadseregszállító érdekeinek, kik egyben főrészvényesei, gazdái voltak az immár jobblétre szenderültnek ?! Ezek voltak azok, kik e Központon keresztül akarták a timáripart — a nyersanyagoknak pártos és tudatosan rosszindulatú kiutalása által — tönkretenni! Ezek voltak azok, kik önálló mestereinket — éhbérek váltsága mellett — 51 hónapon át, csak azért rekviráltatták, nehogy ők is véletlenül a háború dús konjunktúráit élvezhessék! . . . Egy uj, virágzó életet akartak ők timáriparunk romjain folytatni! A világháború megbukásával azonban e sötét, gonosz tervek is megbuktak. Belebukott maga a vak eszköz is, — a Borközpont — amelynek testén keresztül az évezredes magyar timáripart letiporni próbálták. Vigadjunk ! A kéz, mely rátok sújtott, a láb, mely testeteken taposott, a szem, amely felétek csak megvetőleg bírt tekinteni, a fül, mely süket volt,valahányszor kértétek, követeltétek jussotokat: mindez most megdermedten, megfeszítetten pihen koporsójában. Vigadjunk! Mert ez elhunyt uj életre többé nem kel! Mély sírba temetjük, ahonnét FELTÁMADÁS többé nincs! Fejfájára pedig írjuk: " Meghalt. Eltemettetett. Elfeledtetett!