Bőripari Szemle, 1920 (19. évfolyam, 1-24. szám)
1920-07-01 / 13. szám
Bőripari szleve A bőrgyártás, a tímár-, bőráru-, cipő- és kertyűipar, készbőr, nyersbőr, szőrmeáru, cserzőanyag és timársági melléktermékek kereskedelmének szaklapja. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: A belföldre Ausztriába (egész évre K 150 ~ Külföldre egész évre. . K 150.— Egyes szám ára . . . . K 10.— Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI., TERÉZ-KÖRUT 25. SZ. Magyar Postatakarékpénztár számla 16376. sz. a. Értekezések, ismertetések nonpareille-soronként: 10 K. — 5 márka. Telefon 104—66. Felelős szerkesztő és kiadó: HŰVÖS JAKAB Telefon 104—66. ” “ Sürgönyeim : DISTICUS. _________________________________Egyesületek, intézetek és kávéházak előfizetési díja 200.— korona._______________________________ __________________Háromnál több mutatványszámnak elfogadása fél évi előfizetési díj megfizetésére kötelez._________________ XIX. évfolyam. Budapest, 1920. julius 1-én. 13. szám. hirdetési DIJAK: Egész évi hirdetések legjutányosabban számíttatnak. Hirdetések petit-sora . . 5 kor. Apróhirdetés minden szó 1 kor. Nyilt-tér petit-sora ... 10 kor. MEGJELENIK MINDEN HÓNAP 1-én és 15-én. Mai számunkban megjelent a „BŐRTECHNIKA“ szaktudomány-technikai mellékletének 7. száma, melyet előfizetőink teljesen díjtalanul kapnak. A helyzet. Világszerte oly jelenségeket észlelünk, melyek arra engednek következtetni, hogy az összes iparcikkek és nyersanyagok áraiban további áresések fognak bekövetkezni. Amerikában pld. a készruha ára 50 dollárról 25 dollárra esett, a chicagói cipőgyárak nagy tételekben dobták piacra gyártmányaikat, bizonyára súlyos árengedmények árán. A mi kis magyar piacunk mintha már hetekkel, sőt hónapokkal előre számolt volna e bekövetkezett eseményekkel. Bőrgyárosaink, valamint cipőgyárosaink már korántsem dolgoznak oly belterjesen, mint három hónappal azelőtt. Sőt, azt látjuk, hogy ez üzemekben munkáselbocsájtások történtek és a munka csak immelámmal folyik. Holott mindenfelé csak áruhiány észlelhető. A vidéki borkereskedelem raktárai csak úgy kongnak az ürességtől, mind eddig. A lakosság kétharmada hiányos lábbeliekben jár. A gazda lószerszáma is hiányos. Kiegészítésre, pótlásra szorul. A hadsereg bérszükséglete pedig mindinkább gyarapodó. A közelgő őszi időjárás is nagy bőrfogyasztónak fog bizonyulni. De a bőr-, valamint a cipőgyárakban a munkakedv mégis teljesen lelohadt. Nyersbőrkereskedelmünk helyzete is beteges tüneteket mutat. A bőrgyárak és timárságok csak a legszükségesebbeket vásárolják. A forgalom tehát a legminimálisabb. És amellett mégis azt látjuk, hogy bizonyos kezek a nyersbőrárak további logikus esését mesterséges módon feltartóztatják. Súlyos anyagi áldozatokat hoznak, csakhogy ideig-óráig meggátolják az igazi árak kialakulását. Természetesen ezt azok a cégek teszik, kiknek óriási raktárkészleteik vannak. Szó se róla, van ebben valami bölcsesség. Csakhogy e bölcsesség mellett könnyen megtörténhetik, hogy a külföldi kedvezőtlen hírek hatása alatt oly helyzet áll elő, mely a hozott áldozatokat teljesen felborítja és oly áralakulatokat idéz elő, melyekből sokkal súlyosabb lesz a kibontakozás. Célszerűbb volna tehát a készleteket még a mai napt árak mellettúladni, ezáltal határozottan elejét vesszük a további veszteségeknek. Persze, a készletek értékesítése ma nem megy oly simán, mint azt sokan hiszik. Hisz fentebb kifejtettük, mily nagymérvű pangás uralkodik mindenfelé és minden cikkben. Egy okkal több, hogy okos körültekintéssel a helyzetet úgy ítéljük meg, amint az adódik. Mert mesterséges eszközökkel lehetséges egy bizton bekövetkező esemény beálltát ideig-óráig feltartóztatni, de azt is tudjuk, hogy az események ezernyi akadályok dacára is utat törnek előre. Mindezzel szemben örömmel látjuk, hogy a vidéki timárságokban a munka serényen folyik. Az itt észlelt munkáshiány is mindinkább javul, hisz a budapesti gyárakból elbocsájtott munkások a vidéki timárságokban kerestek és találtak is elhelyezést. Ezzel szemben felmerül a jogos kérdés: miért stagnál mégis a budapesti nyersbőrkereskedelem ? A válasz erre a következő: A kis vidéki bőrgyűjtők, látván mily alacsony árakat ígérnek a vidéki nyersbőr-nagykereskedők áruikért, ezeket magasabb árak mellett képesek közvetlenül a vidéki timárságokhoz juttatni, és így elkerülik azt, hogy nyersanyagukat vesztesek mellett adják el. Innét tehát, hogy a vidéki timárságok elkerülik Budapestet és közvetlenül a kis gyűjtők útján szerzik meg szükségleteiket. A gazdákkal szoros kapcsolatban levő vidéki timárságok helyzete mindinkább erősbödik. Látjuk ezt napnap után. Egy újpesti kistimár, ki a bromcserzésű bőrök körül észlelt válságot megérezte, műhelyét vidékre helyezte át. Alig pár hónapnyi ottlét után, az Újpesten ért veszteséget nemhogy kiheverte, hanem azóta oly vagyonra is tett szert, hogy műhelyének gépekkel való kibővítésével máris gondolhat. Természetesen, most zsíros és brom