Bőripari Szemle, 1920 (19. évfolyam, 1-24. szám)

1920-07-01 / 13. szám

Bőripari szleve A bőrgyártás, a tímár-, bőráru-, cipő- és kertyű­ipar, készbőr, nyersbőr, szőrmeáru, cserzőanyag és timársági melléktermékek kereskedelmének szaklapja. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: A belföldre­­ Ausztriába (egész évre K 150 ~ Kü­lföldre egész évre. . K 150.— Egyes szám ára . . . . K 10.— Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI., TERÉZ-KÖRUT 25. SZ. Magyar Postatakarékpénztár számla 16376. sz. a. Értekezések, ismertetések nonpareille-soronként: 10 K. — 5 márka. Telefon 104—66. Felelős szerkesztő és kiadó: HŰVÖS JAKAB Telefon 104—66. ” “ Sürgönyeim : DISTICUS. _________________________________Egyesületek, intézetek és kávéházak előfizetési díja 200.— korona._______________________________ __________________Háromnál több mutatványszámnak elfogadása fél évi előfizetési díj megfizetésére kötelez._________________ XIX. évfolyam. Budapest, 1920. julius 1-én. 13. szám. hirdetési DIJAK: Egész évi hirdetések legjutányo­­sabban számíttatnak. Hirdetések petit-sora . . 5 kor. Apróhirdetés minden szó 1 kor. Nyilt-tér petit-sora ... 10 kor. MEGJELENIK MINDEN HÓNAP 1-én és 15-én. Mai számunkban megjelent a „BŐRTECHNIKA“ szaktudomány-technikai mellékletének 7. száma, me­lyet előfizetőink teljesen díjtalanul kapnak. A helyzet. Világszerte oly jelenségeket észlelünk, melyek arra engednek következtetni, hogy az összes iparcikkek és nyersanyagok áraiban további áresések fognak bekövet­kezni. Amerikában pld. a készruha ára 50 dollárról 25 dol­lárra esett, a chicagói cipőgyárak nagy tételekben dob­ták piacra gyártmányaikat, bizonyára súlyos árengedmé­nyek árán. A mi kis magyar piacunk mintha már hetek­kel, sőt hónapokkal előre számolt volna e bekövetkezett eseményekkel. Bőrgyárosaink, valamint cipőgyárosaink már korántsem dolgoznak oly belterjesen, mint három hónappal azelőtt. Sőt, azt látjuk, hogy ez üzemekben munkáselbocsájtások történtek és a munka csak immel­­ámmal folyik. Holott mindenfelé csak áruhiány észlel­hető. A vidéki borkereskedelem raktárai csak úgy kong­nak az ürességtől, mind eddig. A lakosság két­harmada hiányos lábbeliekben jár. A gazda lószerszáma is hiányos. Kiegészítésre, pótlásra szorul. A hadsereg bérszükséglete pedig mindinkább gyarapodó. A közelgő őszi időjárás is nagy bőrfogyasztónak fog bizonyulni. De a bőr-, vala­mint a cipőgyárakban a munkakedv mégis teljesen le­lohadt. Nyersbőrkereskedelmünk helyzete is beteges tüne­teket mutat. A bőrgyárak és timárságok csak a legszük­ségesebbeket vásárolják. A forgalom tehát a legminimá­lisabb. És amellett mégis azt látjuk, hogy bizonyos ke­zek a nyersbőrárak további logikus esését mesterséges módon feltartóztatják. Súlyos anyagi áldozatokat hoznak, csakhogy ideig-óráig meggátolják az igazi árak kialaku­lását. Természetesen ezt azok a cégek teszik, kiknek óriási raktárkészleteik vannak. Szó se róla, van ebben valami bölcsesség. Csakhogy e bölcsesség mellett könnyen megtörténhetik, hogy a külföldi kedvezőtlen hírek hatása alatt oly helyzet áll elő, mely a hozott áldozatokat tel­jesen felborítja és oly áralakulatokat idéz elő, melyek­ből sokkal súlyosabb lesz a kibontakozás. Célszerűbb volna tehát a készleteket még a mai napt árak mellet­túl­adni, ezáltal határozottan elejét vesszük a további veszte­ségeknek. Persze, a készletek értékesítése ma nem megy oly simán, mint azt sokan hiszik. Hisz fentebb kifejtet­tük, mily nagymérvű pangás uralkodik mindenfelé és minden cikkben. Egy okkal több, hogy okos körültekin­téssel a helyzetet úgy ítéljük meg, amint az adódik. Mert mesterséges eszközökkel lehetséges egy bizton bekövet­kező esemény beálltát ideig-óráig feltartóztatni, de azt is tudjuk, hogy az események ezernyi akadályok dacára is utat törnek előre. Mindezzel szemben örömmel látjuk, hogy a vidéki timárságokban a munka serényen folyik. Az itt észlelt munkáshiány is mindinkább javul, hisz a budapesti gyá­rakból elbocsájtott munkások a vidéki timárságokban ke­restek és találtak is elhelyezést. Ezzel szemben felmerül a jogos kérdés: miért stagnál mégis a budapesti nyers­bőrkereskedelem ? A válasz erre a következő: A kis vi­déki bőrgyűjtők, látván mily alacsony árakat ígérnek a vidéki nyersbőr-nagykereskedők áruikért, ezeket magasabb árak mellett képesek közvetlenül a vidéki timárságokhoz juttatni, és így elkerülik azt, hogy nyersanyagukat vesz­tesek mellett adják el. Innét tehát, hogy a vidéki timár­ságok elkerülik Budapestet és közvetlenül a kis gyűjtők útján szerzik meg szükségleteiket. A gazdákkal szoros kapcsolatban levő vidéki timár­ságok helyzete mindinkább erősbödik. Látjuk ezt nap­nap után. Egy újpesti kistimár, ki a b­romcserzésű bőrök körül észlelt válságot megérezte, műhelyét vidékre he­lyezte át. Alig pár hónapnyi ottlét után, az Újpesten ért veszteséget nemhogy kiheverte, hanem azóta oly vagyonra is tett szert, hogy műhelyének gépekkel való kibővítésé­vel máris gondolhat. Természetesen, most zsíros és b­rom

Next