Bőripari Szemle, 1922 (21. évfolyam, 1-24. szám)

1922-01-01 / 1. szám

A bőrgyártás, a tímár-, bőráru-, cipő- és keztyü-ipar, készbőr, nyersbőr, szörmeáru, cserzőanyag és timársági melléktermékek kereskedelmének szaklapja. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Belföldre és Ausztriába _K 300.— Cseh-Szlovákiába ... ... cs. K 60.— Jugoszláviába .............dinár 200.— Romániába __________ lei 150.— Németországba ............ márk 100.— Egyéb külföldre .........frank 100.— Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI., TERÉZ-KÖRUT 25. SZ. Magyar Postatakarékpénztár számla 16376. sz. a. HIRDETÉSI DIJAK: Egész évi hirdetések legjutányo- sabban számíttatnak. Hirdetések petit-sora . . 20 kor. Apróhirdetés minden szó 5 kor. Nyllt-tér petit-sora ... 20 kor. MEGJELENIK MINDEN HÓNAP 1-én és 15-én. Telefon 104—66. Felelős szerkesztő és kiadó: HŰVÖS JAKAB Sürgönyeim: DISTICUS. Egyesületek, intézetek és kávéházak előfizetési dija 400.— korona. Értekezések, ismertetések nonpareille-soronként: 50 K = 10 márka. XXI. évfolyam. Budapest, 1922. január 1-én. 1. szám. Mai számunkban megjelent a „BŐRTECHNIKA“ szaktudomány-technikai mellékletének 1. száma, me­lyet előfizetőink teljesen díjtalanul kapnak. A huszonegyedik évfolyam. Huszonegyedik évfolyamban vagyunk. Huszon­egyedik éve, hogy őrszemei lettünk a hazai bőriparnak és az ezzel szoros viszonylatban álló bőr-, nyersbőr- és egyéb bőripari szakágazatoknak. Huszonegyedik éve, hogy kéthetenként letesszük Szemlénket az olvasóközönség asztalára, hogy szaktudósitásokat, fontos világpiaci jelen­téseket merítve, megismerje a világpiacokon végbemenő árhullámzásokat. Nincs szakember, ki ezekkel az oly közelről érintő eseményekkel ne számolna, hisz ezeken épülnek fel elhatározásai, ezek szabnak határt cselekedetei számára. Fontos és igen komoly cél szolgálatában állva, teljesítjük publicisztikai kötelességünket. De nemcsak teljesítjük, hanem igenis objektiven, a külömböző érdek­testületek és csoportoktól teljesen függetlenül teljesítjük ezt a nagy feladatot. Igen kevesen mondhatják el ezt magukról. Mert többé-kevésbé ma már minden érdek- csoportnak megvan a maga orgánuma, melyben legtöbb- nyire egyoldalú érdekek jutnak szóhoz. Már pedig egy oly széleskörű szakma, mint ez a mi bőrszakmánk, mely a nyers-, a készáru ipar a kereskedelemre tagozódik, megköveteli, hogy az összes közlemények, üzleti jelen­tések és hirek minden részrehajlás nélkül Íródjanak. Az az orgánum, mely ezzel a fontos követelménynyel nem számol, csak csonka működést képes kifejteni. Huszonegyedik évfolyamunk mindenben következetes kiván maradni évtizedes múltjához. A gyengék védelme, az erősek mindent maguk alá való rendelésének meg­akadályozása : ez képezi irányelvünket. Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy az erősek elől vegyük el a munkaalkalomnak lehetőségét. Nem. Tudjuk, hogy az erősek munkája teremt tulajdonképen munkaalkalmakat, melyek a szociális jólét kiváltói szoktak lenni. De gátat kívánunk emelni az oly törekvések ellen, melyek a gyengék összeroppantásának árán kivánnak boldogulni. Ez az, amit tőlünk telhetőleg meg kívánunk hiúsítani, ez az, ami ellen síkra széliünk. Aki tehát igazi közgazdasági munkát kiván olyan értelemben inaugurálni, hogy a bol­dogulás útja elé akadályokat nem gördít, azzal mi egy táborban akarunk küzdeni. Akár erős, akár gyönge legyen az illető. Harmonikus együttműködésben szeretjük látni a munka embereit és csak örömmel állapítjuk meg min­denkor, ha ezt az együttműködést bármelyik fél táborában felleljük. Részrehajlás nélkül figyeljük tehát az eseményeket. Mint a munka emberei, tiszteljük a munkát a szónak közgazdasági értelmében. Sokszor láthattuk, mily törek­vések kerültek szinre, melyek gyűlöletet szítottak minden ellen, ami munka. De ezek a törekvések teljesen meg­hiúsultak és igazán már alig vannak olyanok, kik nyíltan mernék a komoly, gazdasági munka társadalmát céljuk kifejtésében megakasztani. Már kezdik belátni, hogy csak a munka kölcsönöz jólétet, a tétlenség, semmittevés leg­feljebb csak gyűlöletet képes hirdetni. Már pedig elmond­hatjuk, hogy széles e szakmánkban egy pillanatra sem lett úrrá a tétlenség és a semmittevés. Itt mindenki dol­gozik, kutat, fárad, hogy csak minél többet termeljen és amit termel, az minél tökéletesebb legyen. Szakmánkban nem talált egy pillanatra sem meghallgatásra a kalandorok szózata. Mert itt csak épiteni tanultak meg az emberek. De ezt aztán jól tanulták. Telve munkakedvvel lesi ebben a szakmában minden ember a munkaalkalmakat és ha a konjunktúrának hullámzása most megállítja, vagy meg­lassítja is a munka gépezetének kerekeit, azért a hullámzás lecsillapultával ismét csak a termelő munkáé lesz az utolsó szó. E munkának ápolói, fejlesztői és előmozdítói kivánunk a huszonegyedik évfolyamban is maradni. Akik minket Bőripa rí Szeikue

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék