Bőripari Szemle, 1923 (22. évfolyam, 1-24. szám)
1923-01-01 / 1. szám
t 1923. január 1. BŐRIPARI SZEMLE 7. oldal, többnyire korlátolt üzem mellett haszonkimutatásról egyáltalán szó ? Midőn vizsgálódásainkból leszűrt tapasztalatainkat az egész szakma előtt kizárjuk és azokat e fórum ellenőrzése alá bocsájtjuk, rá kell térnük Zhaller István nemzetgyűlési képviselőnek múlt hó huszadikán a Nemzetgyűlésen tartott beszédére, melyben a bőripar helyzetével is foglalkozott. A képviselő úr bizonyára egyoldalú szemszögletből tanulmányozta bőriparunk helyzetét, mert arra a konklúzióra jutott, hogy az 1907-es vámtarifa következtében ez már nem szorul védelemre, ennélfogva kénytelenek vagyunk e beszéddel némileg foglalkozni. Meg kell állapítanunk, hogy Haller István antimerkantilis szemüvegen át nézi iparunkat és csak így lehetséges, hogy következtetései ellentmondanak a mindennapi életnek. Bőriparunk kilenctized részében színtiszta keresztényekből áll és tán mégsem érdemelték meg ezek az iparosok, kik már századokon át apáról-fiúra örökölték kis üzemeiket, hogy a cseh ipari invázió martalékaivá váljanak! Avagy a t. képviselő úr ezt akarja? Hisz nem kell egyéb, mint az 1907. évbeli vámtarifának a bőriparra vonatkozó tételeit töröljék és akkor célját egy-kettőre el fogja érni. Csak egy tollvonás és évezredes múltú bőriparunk kiterített hullává válik a közgazdasági élet boncasztalán. Akarja, akarhatja-e ezt a t. képviselő úr ? Ha nem, minthogy hisszük és tudjuk, hogy nem, ez esetben kérjük, tegye revízió tárgyává a Nemzetgyűlésen elmondottakat és ne akarjon olyasmit, amely egy fejlődő iparág biztos halálát jelenti! Elvégre, nem azért küzdöttünk évtizedeken át az önálló vámterületért, hogy az csak üres, tartalomnélküli keretté váljék. Még kevésbé, hogy Magyarország — és ezt újból ismételjük — azzá a bizonyos átjáró házzá váljék, hova még legellenségesebb szomszédaink is akkor importálhassák termékeiket, midőn nekik tetszik és akkor fojtogathassák ezt a mi zsenge iparunkat, mikor céljaiknak legjobban megfelel. Bőriparunk bizonyára meg fogja Haller István nemzetgyűlési képviselő úrnak köszönni azokat a szavakat, melyeket érdekében kifejteni jónak látott, aztán elég jellegzetesen is jut kifejezésre a nemzetközi nyersbőrpiacokon észlelt áraknál. Az árak fel- vagy lefelé való menetét többnyire valutáris eltolódások irányítják s ezért az árak megállapodottságáról szó sem lehet. Mi éppen valutáris helyzetekből következtetünk akkor, midőn a nemzetközi piacokon szilárd irányzattól tartunk. Hogy ez a szilárd irányzat mennyire lesz képes piacunk áraira befolyásolt gyakorolni, attól függ, milyenek lesznek nálunk a kereseti lehetőségek, melyek a hús-, illetve a nyersbőrfogyasztás nagyságát megszabják. Annyit látunk, hogy munkaalkalmak híjján a vágatások erősen megcsappannak, miáltal a nyersbőrkészletek sem lehetnek oly mérvűek, melyek az árak irányzatát károsan befolyásolni képesek volnának. Az elégtelen vágatások már eddigis azzal a következménnyyel jártak, hogy több bőrgyár tengerentúli bőröket importál, melyeknek, rendementjai is sokkal kedvezőbbek, mint a hazai vágóhidakon termelt bőröké. * Nem végzünk fölösleges munkát, ha a lefolyt év második felében érvényben volt naptárakat alanti táblázatban bemutatjuk. Miután az év első hat hónapjának áralakulatait július hó 15-iki számunkban megismertettük, most, hogy a második félév is lezárult, ismét abban a helyzetben vagyunk, hogy e kimutatásunkat már most olvasóink rendelkezésére bocsájthatjuk. Aki figyelemmel kíséri ez árak változásait, az láthatja, hogy addig, míg 1922. január hó 1-én, a magyar marha- és tehénbőrért 65— 70 koronát, addig ugyanezen év december 15-én, ugyanezen bőrért 430—440 koronát fizettek kilónként. Viszont 1922. július hó 1-én, említett bőrért 148—150 koronát fizettek és azóta az árak fokról-fokra emelkedtek. Tekintet nélkül a kiviteli tilalomra és dacára annak, hogy bizonyos bőrgyári körök mindent elkövettek az árak lenyomására. E körülmények hidegen hagyták magát az áralakulatot. A nyersbőrpiac, Budapest, december 27. Ez év utolsó beszámolóját is bizalommal zárjuk le. Bizalommal, mert a világpiacok eseményeiből következtetjük, hogy újév után világszerte megindul a nagy kereslet mindennemű nyersbőrök iránt. Ez aztán ismét igen szilárd árak kiváltója lesz, melyekkel a bőriparnak is kell számolnia. Elismerjük, hogy a bőripar helyzete sem rózsás. A tömegek vásárlóereje erősen megcsappant, mert a kegyetlen rossz békeszerződések, a vállalkozói kedvet csak hátrányosan befolyásolták. Revidiálni ezeket még nem akarják, mert félnek a blamázstól, mely fércművüket oly hamar utoléri, így hát a bőripar semmerre sem fejtheti ki azt az erőt, melyet kifejthetne, ha a munkaalkalmak zsilipjei a munkás kezek előtt megnyílnának. Nem kell tán magyaráznunk, mit jelentene ez, így hát Európa bőripara csak azt a kapacitást fejezi ki, mely és szükséges azok számára, kik még abban a helyzetben vannak, hogy lábbeliekben rendeléseket eszközölhessenek. Ha már most a vágatások számát tekintjük, úgy megállapítható, hogy a cmeg húsfogyasztása erősen megcsappant és e körülmény DEUTSCHE DEORASFABRIK G. m. b. H. BRAUNSCHWEIG. a budapesti raktárról csakis elsőrendű minőségekben azonnal kaphatók : 5~egras, zsíros és fi-' es brombőrökhöz pmulsios olaj jy^oellon-Degras rolaj, mely a bőrgyár-a' táshoz szükséges £Tmulsiós-olaj J^akkbőr moellon J^akkbőr lenolaj Olíva olaj, a bőrgyártáshoz J^eutralis bőrolajok vaselin-olajok, faggyú stbkerből (Cserzőolaj) DePce' ®s törökveros- K Olaj ^mon. szóda, timsó , zappais valamint príma halzsirok. Megkeresések a magyarországi vezérképviselet irodájához: HŰVÖS JAKAB céghez Budapest, VI., Teréz körút 25. sz. Sürgönyeim: DISTICUS. Telefon: 104 66. . m 1 ■ —!—tt:—eaaBBaa 'i*.* Ti '^1 UgyTk . j ., . — ——7** J