Bőripari Szemle, 1924 (23. évfolyam, 1-24. szám)

1924-01-01 / 1. szám

A bőrgyártás, a tímár-, bőráru-, cipő- és kertyű­ipar, készbőr, nyersbőr, szőrmeáru, cserzőanyag és timársági melléktermékek kereskedelmének szaklapja. Egyesületek, intézetek és kávéházak negyedévi előfizetési díja 8500.1 korona. Értekezések, ismertetések nonparellte-soronként: 1000 K XXIII. évfolyam. Budapest, 1924. január 1.­1. szám. NEGYEDÉVI ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Belföldre és Ausztriába_ K 6500.— Cseh-Szlovákiába ... cs. K 75.— Jugoszláviába_______dinár 75.— Romániába..................... lei 150.— Németországba svájci fr. 2.— Egyéb külföldre ... __ frank 100.— Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI., TERÉZ-KÖRUT 25. SZ. Magyar Kir. Postatakarékpénztár számla 16376. sz. a. Telefon 104­—66 Felelős szerkesztő és kiadó: HŰVÖS JAKAB HIRDETÉSI DIJAK : Egész évi hirdetések legjutányo­­sabban számíttatnak. Hirdetések petit-sora . . 300 kor Apróhirdetés minden szó 300 kor. Nyilt-tér petit-sora . 500 kor MEGJELENIK MINDEN HÓNAP 1-én és 15-én. Egyes szám ára 1500.— korona. Sürgönyeim : DISTICUS Mai számunkban megjelent a „BŐRTECHNIKA“ szaktudomány-technikai mellékletének 1. száma, me­lyet előfizetőink díjtalanul kapnak. A huszonharmadik évfolyam. Huszonharmadik évfolyamot írjuk. Huszon­harmadik éve immár, hogy a bőrszakma krónikásai vagyunk. Huszonkét évnek Vaskos kötetei állanak mögöttünk, melyek fennen hirdetik a múlt küzdel­meit, azoknak minden jelenségeivel kapcsolatban. Küzdelmes évtizedeket virrasztottunk szakmánk beteg­ágyánál. Egyszer a külföld versenyét éreztük, mely biz legyengített mindannyiunkat, másszor a véres hábo­rúk okozták gazdasági állapotait, melyek felborították évszázados szokásainkat és az ezekkel járó hagyo­mányainkat. Pénzügyi desoláltságunkról nem is szólva. Rettenetes katasztrófáknak voltunk tanúi a mögöt­tünk levő huszonkét évben! Azt hihetnők, mintha már minden bajon és nehézségen már túlestünk volna. Szó­lje róla! Ha nem is véres küzdelmeknek leszünk szemtanúi, a közel­jövőben, de annyi tény, hogy a gazdasági és pénzügyi válságok egész soro­zata áll lesben, hogy letiport, szerencsétlen hazánkra törve, még jobban gyengítse iparunkat és keres­kedelmünket egyaránt. Nagy és súlyos feladatok előtt állunk. Gyakor­lati életben megizmosult férfiak után áhítozunk, kik a helyzet minden egyes alakulatainál képesek útjain­kat megjelölni és a bajokat megelőzni. A dilettáns kezek irányításából nem kérünk. Ha visszatekintünk azokra a nagytudású államférfiakra, kik ezt az orszá­got Európa egyik számottevő országaivá emelték, kik a múlt század negyvenes éveinek visszamara­dottságát rohamléptekkel vitték a civilizáció és a kultúra elé, akkor szomorúsággal kell megálla­pítanunk, hogy a háború okozta romhalmazok elta­karításánál e nagytudású államférfiakhoz hasonló nagyságokhoz nincsen szerencsénk. Pénzügyeinknek új alapokra való fektetése, forgalmi eszközeink fel­újítása, kereskedelmi szervezeteink kiépítése, a szom­szédállamokkal való kereskedelmi és vámszerződések nyélbeütése, a szabadforgalmat gátló összes rende­letek hatálytalanítása, a devizaközpontnak legsür­gősebb módon való megszüntetése, a kartelltörvény megalkotása, protekcionista- és monopolista-rendszer megszüntetése, a kereskedelmet és ipart oly nagy mérvben sújtó adótörvények enyhítése, a közigaz­gatás megreformálása : ezek volnának azok az alko­tások, melyek nélkül gazdasági életünk újjászületése elképzelhetetlen. E nagy, országos kérdések mellett, alig merünk bőriparunk évtizedekre visszanyúló kívánalmára gon­dolni. A magyar timárszakiskola még mindig mint szerény kívánság húzódik meg az érdekeltség lel­kében. Holott ennek az iskolának felállítása országos érdek volna. A jövő timárnemzedékről van szó. Ha kereskedelmi kormányzatunk ezen oly kiválóan fontos kérdés megvalósulását nem tűzi napirendre, könnyen megeshetik, hogy a jövő évtizedben kép­zett timárnemzedékünk már teljesen kivész, melynek helyét legfeljebb külföldi szakerők fogják kitölteni. A huszonharmadik évfolyamban is fenn kíván­juk tartani azokat a rovatokat, melyeken keresztül előfizetőink megtalálják mindazt, amelyekre csak szükségük lehet. Teljesen obj­ktíven, minden külső befolyástól mentesen írjuk szaklapunkat. Bőriparunk és borkereskedelmünk érdekeinek ápolása és előmoz­dítása: ez lesz az újévben is az a motívum, mely által magunkat irányíttatni és vezettetni engedjük. Ebben a huszonharmadik évfolyamban is leszünk tehát akik voltunk és maradunk, akik vagyunk, szakmánk egye­temes érdekeinek ápolói.

Next