Bőripari Szemle, 1924 (23. évfolyam, 1-24. szám)
1924-01-01 / 1. szám
A bőrgyártás, a tímár-, bőráru-, cipő- és kertyűipar, készbőr, nyersbőr, szőrmeáru, cserzőanyag és timársági melléktermékek kereskedelmének szaklapja. Egyesületek, intézetek és kávéházak negyedévi előfizetési díja 8500.1 korona. Értekezések, ismertetések nonparellte-soronként: 1000 K XXIII. évfolyam. Budapest, 1924. január 1.1. szám. NEGYEDÉVI ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Belföldre és Ausztriába_ K 6500.— Cseh-Szlovákiába ... cs. K 75.— Jugoszláviába_______dinár 75.— Romániába..................... lei 150.— Németországba svájci fr. 2.— Egyéb külföldre ... __ frank 100.— Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI., TERÉZ-KÖRUT 25. SZ. Magyar Kir. Postatakarékpénztár számla 16376. sz. a. Telefon 104—66 Felelős szerkesztő és kiadó: HŰVÖS JAKAB HIRDETÉSI DIJAK : Egész évi hirdetések legjutányosabban számíttatnak. Hirdetések petit-sora . . 300 kor Apróhirdetés minden szó 300 kor. Nyilt-tér petit-sora . 500 kor MEGJELENIK MINDEN HÓNAP 1-én és 15-én. Egyes szám ára 1500.— korona. Sürgönyeim : DISTICUS Mai számunkban megjelent a „BŐRTECHNIKA“ szaktudomány-technikai mellékletének 1. száma, melyet előfizetőink díjtalanul kapnak. A huszonharmadik évfolyam. Huszonharmadik évfolyamot írjuk. Huszonharmadik éve immár, hogy a bőrszakma krónikásai vagyunk. Huszonkét évnek Vaskos kötetei állanak mögöttünk, melyek fennen hirdetik a múlt küzdelmeit, azoknak minden jelenségeivel kapcsolatban. Küzdelmes évtizedeket virrasztottunk szakmánk betegágyánál. Egyszer a külföld versenyét éreztük, mely biz legyengített mindannyiunkat, másszor a véres háborúk okozták gazdasági állapotait, melyek felborították évszázados szokásainkat és az ezekkel járó hagyományainkat. Pénzügyi desoláltságunkról nem is szólva. Rettenetes katasztrófáknak voltunk tanúi a mögöttünk levő huszonkét évben! Azt hihetnők, mintha már minden bajon és nehézségen már túlestünk volna. Szólje róla! Ha nem is véres küzdelmeknek leszünk szemtanúi, a közeljövőben, de annyi tény, hogy a gazdasági és pénzügyi válságok egész sorozata áll lesben, hogy letiport, szerencsétlen hazánkra törve, még jobban gyengítse iparunkat és kereskedelmünket egyaránt. Nagy és súlyos feladatok előtt állunk. Gyakorlati életben megizmosult férfiak után áhítozunk, kik a helyzet minden egyes alakulatainál képesek útjainkat megjelölni és a bajokat megelőzni. A dilettáns kezek irányításából nem kérünk. Ha visszatekintünk azokra a nagytudású államférfiakra, kik ezt az országot Európa egyik számottevő országaivá emelték, kik a múlt század negyvenes éveinek visszamaradottságát rohamléptekkel vitték a civilizáció és a kultúra elé, akkor szomorúsággal kell megállapítanunk, hogy a háború okozta romhalmazok eltakarításánál e nagytudású államférfiakhoz hasonló nagyságokhoz nincsen szerencsénk. Pénzügyeinknek új alapokra való fektetése, forgalmi eszközeink felújítása, kereskedelmi szervezeteink kiépítése, a szomszédállamokkal való kereskedelmi és vámszerződések nyélbeütése, a szabadforgalmat gátló összes rendeletek hatálytalanítása, a devizaközpontnak legsürgősebb módon való megszüntetése, a kartelltörvény megalkotása, protekcionista- és monopolista-rendszer megszüntetése, a kereskedelmet és ipart oly nagy mérvben sújtó adótörvények enyhítése, a közigazgatás megreformálása : ezek volnának azok az alkotások, melyek nélkül gazdasági életünk újjászületése elképzelhetetlen. E nagy, országos kérdések mellett, alig merünk bőriparunk évtizedekre visszanyúló kívánalmára gondolni. A magyar timárszakiskola még mindig mint szerény kívánság húzódik meg az érdekeltség lelkében. Holott ennek az iskolának felállítása országos érdek volna. A jövő timárnemzedékről van szó. Ha kereskedelmi kormányzatunk ezen oly kiválóan fontos kérdés megvalósulását nem tűzi napirendre, könnyen megeshetik, hogy a jövő évtizedben képzett timárnemzedékünk már teljesen kivész, melynek helyét legfeljebb külföldi szakerők fogják kitölteni. A huszonharmadik évfolyamban is fenn kívánjuk tartani azokat a rovatokat, melyeken keresztül előfizetőink megtalálják mindazt, amelyekre csak szükségük lehet. Teljesen objktíven, minden külső befolyástól mentesen írjuk szaklapunkat. Bőriparunk és borkereskedelmünk érdekeinek ápolása és előmozdítása: ez lesz az újévben is az a motívum, mely által magunkat irányíttatni és vezettetni engedjük. Ebben a huszonharmadik évfolyamban is leszünk tehát akik voltunk és maradunk, akik vagyunk, szakmánk egyetemes érdekeinek ápolói.