Budapesti Sütők Lapja, 1940 (1. évfolyam, 1-21. szám)

1940-02-15 / 1. szám

A BUDAPEST SZÉKESFŐVÁROSI SÜTÖK­­PARTESTÜLETE, A BUDAPESTI SÜTŐIPAROSOK KÖRE, SÜTŐIPARI SPORT CLUB HIVATALOS KÖZLÖNYE BÄCKERZEITUNG FÜR UNGARN ~ JOURNAL DES BOULANGERIES DE LA HONGRIE MEGJELENIK KÉTHETENKÉNT­­ egész évre........... 10.— Pengő Előfizetési ára­­ fél évre............... 5.— Pengő I negyed évre.... — Pengő Fedel's szerkesztő és kiadó KUTTEHistCN­ M­I INT KÁ­­OLY A sajtóbizottság elnüke TRUTZL ADO­LF Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, VII., HÁRSFA­ UTCA 21. SZÁM TELEFON : 142—178. Köszöntöm ipartestületünk új lapját. Irta: Trutzl Adolf, a sajtóbizottság elnöke. Új lapunk első számának meg­jelenése alkalmából a régi szere­tettel köszöntöm lapunk olvasóit. Minden igazi szaklap, amely tisztán közérdeket szolgál, két élő szervezetnek kölcsönös egymásra hatásából meríti erkölcsi tartalé­kát. Az egyik oldalon a szerkesztő és a körülé csoportosuló lapveze­­tőség, a másikon az olvasók és a szakmát kiszolgáló vállalatok tömege adja minden lapnak az erejét. Üdvözlöm új szerkesztőnket és kérem az ipartestület minden tag­ját, hogy a szerkesztőt a lap pon­tos, gyors és kimerítő szolgálatá­ban minden energiájával támo­gassa. Másrészt kérem a szakmai szállítókat, hogy a lapot tekintsék őszinte barátjuknak és tiszteljék meg teljes bizalmukkal. Ha jól tudom, úgy az Unió volt a legrégibb magyar szakla­pok egyike. Ez igazolta létjogo­sultságát és ez teszi kötelessé­günkké, hogy annak folytatását, a Budapesti Sütők Lapjá­t karol­juk fel minden rendelkezésünkre álló eszközzel. Munkatervünk: ápolni a szak­mai összetartást, fejleszteni a szakmai kultúrát, képviselni szak­mánk fontos érdekeit felfelé, a ha­tóságokkal szemben, megvédeni minden jogunkat bárhonnan ér­kező támadás ellen. Isten áldását kérem, új, nehéz munkánkra! Igazságot a sütőiparnak! Írta: Ruzics­ca Ede, az Ipartestület elnöke. Most, amikor a rendkívüli idők rendkívüli rendelkezéseket tettek szük­ségessé, hangoztatnunk kell régi fájdalmunkat: a magyar sütőiparosság minden más iparágnál nagyobb mértékben veszi ki részét a szükséges meg­szorításokból. Szinte már elbírhatatlan áldozatokat kell hoznunk s ha könnyen nem is, megtesszük kötelességünket. Mi azonban végre egyszer nemcsak kötelességet teljesíteni akarunk, hanem kérünk is valamit a hatóságtól és a közönségtől. Igazságot a sütőiparnak! A legtöbb megszorítás minket sújt, nekünk kell a legnagyobb terhe­ket viselnünk. Holott ezek a terhek már eddig is elviselhetetlenek voltak. Mennyi magyar sütőkisiparos ment tönkre, roppant össze az elviselhetet­len terhek súlya alatt! Hány magyar sütőkisiparost nyomorított el a gyá­rak irgalmatlan versenye! Igazságot kérünk tehát, önfeláldozásunknak méltánylását. Kérjük ezt a hatóságtól is, amely mindezideig legtöbbször rideg elutasítással bánt velünk. 100°/6-ig megokolt, alapos észrevételeink figyelembevétele nélkül állapították meg a kenyérárakat, az álkormánybiztosság egyetlen egyszer sem engedett bepillantást azokba az adatokba, melyek a mi szakmánk élete fölött döntöttek merev számaikkal. Nem nyílt alkal­munk rámutatni ezekből az adatokból levont hibás következtetések okozta tévedésekre. Az álkormánybiztossal folytatott tárgyalásaink alkalmával nem vezethettünk jegyzeteket, a hivatalos jegyzeteket pedig nem mutatták meg. Tökéletes bizonytalanságban hagytak a haszonkulcs felől. Ezek voltak a múlt sérelmei. Az új kormánybiztos személye mind bennem, mint a bizottság valamennyi tagjában teljes bizalmat keltett. Re­méljük, ezekre a sérelmekre gyógyítás érkezik, hozzájuttatnak bennünket ahhoz, hogy amikor sorsunkról hatalmi szóval döntenek, mi is hallathas­suk sérelmeinket, elmondhassuk elképzeléseinket, melyek a tények, a tapasztalatok józan ismeretéből következnek. Igazságot kérünk a fogyasztóközönségtől is. Ne felejtsék el, hogy az, aki mindennapi kenyerüket elkészíti, súlyos, alig-alig orvosolható bajok­kal küzd, minden fillér, amit a fogyasztó megtakarít, a­mi expsztenciánk­­ tragédiáját okozhatja. El kell jönnie az összhang idejének, amikor a hatóság és a közönség egyformán belátja azt, amit az álkormánybiztos hangoztatott tárgyalásaink alkalmával: „Ha mindenkinek joga van megélni, joga van a sütőiparos­nak is“. Amikor igazságot kérünk a magunk számára, nem kérünk mást, mint a jogot ahhoz, hogy szerényen megélhessünk.

Next