Búvár, 1935 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1935-10-01 / 10. szám
fűtés idején a zsúfolt szobában állandóan lecsurog a reácsapódott nedvesség. Felesleges elmondani, milyen a levegő az ilyen lakószobában, amelynek szellőztetése csak ajtónyitáskor van, akkor is a párás konyhából kapja a levegőt. A nyirkos fal, a nedves földpadló, a szellőzetlen ágynemű átivódnak a munkában átizzadt emberi testek szagával. Csoda-e, ha satnya, beteges a gyermek, koravén az anya, túl gyorsan munkaképtelen lesz a férfi és hogy Magyarország vezető helyet foglal el a gümőkórmegbetegedések és halálozások terén? Érdekes, hogy a tüdővész leginkább a gyermekek és nők között pusztít, talán azért, mert a serdülő fiúk az istállóban alszanak és így menekülnek a fertőzéstől. Ezeken az állapotokon segíteni volt az a célkitűzés, amellyel egy évtized előtt a Rockefeller-alapítvány hathatós segítségével az Országos Közegészségügyi Intézet megkezdte a munkát. A tapasztalat ugyanis megmutatta, hogy törvénnyel vagy rendelettel nem sikerült a magyar nép életformáit megváltoztatni. Közegészségi törvényünk, melyet még 1876-ban hoztak, kitűnő, rendelet meg annyi van, hogy ember legyen, aki kiismeri magát a rengetegben, csak éppen nem volt, aki végrehajtsa. Mert nem kényszeríthettek senkit két szobában lakni, ha csak egy van, azt pincével, padlóval ellátni, ha nincs miből. Arra sem lehetett a falu népét rászoktatni, hogy bajával a drága orvoshoz menjen, amikor a javasasszony csekély ajándékért ad jótanácsot, füvek főzetét. Új utakon kellett hozzáférkőzni a nép lelkéhez. Megkönnyítette a munkát az a bizalom, melyet az orvos és a kórház a háborúban szerzett, amikor a gazda leánya is ápolta a sebesülteket és megtanulta a sebészi tisztaság törvényeit. Csak az kellett tehát, hogy megértessük a néppel az egészségügy követelményeit. A kísérlet, oktató előadásokban bevinni a köztudatba a higiénét, nagyon csekély eredménnyel járt. Az új intézet mindjárt kezdetben más utat választott. Elsősorban gárdát nevelt, kezébe vette a tisztiorvosok képzését, akikre az egészségügyi szolgálat bízva van, a községi és körorvosok továbbképzésére tanfolyamokat rendezett és külön «Orvosok házát» emelt, ahol az orvosok a kiképzés alatt lakhatnak. Hogy a faluban az egészségvédelmet rendszeresen ki tudja építeni, a tisztiorvos mellé segítőtársnak védőnőket nevelt. A fertőző betegségek elleni küzdelem hathatós és gyors eredmények biztosítására az ország minden részében egy-egy laboratórium létesült, ahol a vér és váladékok vizsgálatával lehetővé válik a baj gyors meghatározása. Az államhatalom ily módon mintegy átadta az intézetnek a gyakorlati védekezést, a megelőzést, magának tartva fenn a közegészségügy vezetését és ellenőrzését. Mikor az egészségvédelem új tisztikara megkezdhette munkáját, egyes úgynevezett közegészségügyi mintajárásokat és körzeteket állított fel az intézet. Ezekben az egészségház a központja a védelemnek. E munkának legfontosabb része az anya- és csecsemővédelem, melyet az intézettel karöltve a Stefánia Szövetség lát el. A leendő anya orvosi vizsgálata idejekorán megállapítja, ha valami rendellenesség van, a szülések nagy része ma már intézetekben folyik le és a fiatal anyának kölcsön adják a babakelengyét, ha szüksége van reá. Megkapja az utasítást a csecsemő ápolására, a tejkonyhákban egészséges tejet kap, ha pedig baja van a gyermeknek, kezelik. A 3 6 éves gyermek egészségügyi ellenőrzése a további feladat. Ennél a csoportnál a Közegészségügyi Intézet a difteria-védoltások bevezetésével és szervezésével ért el hatalmas sikert. Az intézet saját laboratóriumában állítja elő az anatoxinnek nevezett szérumot, amelyet díjtalanul bocsát az orvosok rendelkezésére. Eddig az oltás háromszori ismétlése volt szükséges a mentesség elérésére ; az intézetben keresztülvitt javítással most már egyszeri alkalmazás mentessé teszi a gyermeket. A védőoltással sikerült a megbetegedések számát tizedrészre csökkenteni, a halálozást pedig csaknem egészen meg-