Búvár, 1935 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1935-09-01 / 9. szám

Kőszeg sz. kir. megyei város levéltára az ország legérdekesebb levéltárainak egyike. Kincsei között van egy ódon bőrbe kötött, háromujjnyi vastag, ívrétű könyv, amely természettudományi szempontból is érdekes. Kívül barokkos körvonalú papírcímkén, el­fakult tintával a címe : «Szőlő jövésnek könyve ab Anno 1740», első lapján pedig «Laudetur Jesus Christus» után a következő magyarázó szöveg : «Eleitül ezen N(emes) Városban be­vett szokás szerint Szent György napján, úgy­mint szokot Birói Választás napján az Hegy Mesterek az Tanátsházba szoktak szőlő jövi­seket (hajtásokat) hozni, mellyek által az Városy Lakósokk is az Borbéli terméshez re­­ménséghek volt, és ezen jövisek ekkoráig a könyvben nem rajszoltattak, következendő­kép­­pen Emberekk elméjébül is kihűltek, hogy azért az Posteritas (utókor) is megh tudhassa mi­­néme boldogh és boldoghtalan Sorsra jutott ezen Városnak állapottya, ezen belől irt mód szerint következik az esztendők száma, mellyben continuis temporibus de Anno ad Annum (megszakítás nélkül, évről évre) minémő tö­visek lettenek, azokon minémő bor is termetű. E cikornyás szöveg értelméből ki akarjuk emelni mindenekelőtt azt, hogy a német «Trieb»,-nek teljesen megfelelő «hajtás» szó helyett a magyarosabb ízű, de, úgy látszik, fele­désbe ment «jövés, tövis» szót használták a szellő rügyének és az abból kifejlődő galy­­nak a megjelölésére. Abból, hogy ezeket a hajtásokat minden évben bíróválasz­táskor a tanácsházban be­mutatták, arra következtet­hetünk, hogy a szellemívelés eleitől fogva fontos termelési ág lehetett. A határozatban pedig, hogy ezeket a hajtá­sokat évről évre le is raj­zoltatták, közrejátszhatott az is, hogy a városnak már ez­­időben virágzó rajziskolája volt, amelyben egy városi rajzmester oktatta az ipari pályára készülő ifjakat. A legnevezetesebb azonban az, hogy ezt a határozatot úgy, amint ígérték «continuis tem­poribus» tényleg végre is haj­­­tották. Ily módon az évek hosszú során olyan képes­könyv keletkezett, amely nemcsak művészek és tudó­sok, hanem a nagyközönség érdeklődését is a legnagyobb

Next