Búvár, 1939 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1939-07-01 / 7. szám
csak minden 12 órában találkoznak. De míg az egyenletesen járó óránál ezek a találkozások pontosan ugyanazokon a helyeken és időben történnek, addig a Mars és Föld oppozíciós helyzete és ideje kisebb-nagyobb eltéréseket mutat, nemcsak azért, mert pályájuk elliptikusalakú, excentrumos helyzetű, nem egy síkban van, hanem azért is, mert a pályabeli mozgás nem egyenletes, hanem perihéliumban gyorsabb, aféliumban lassúbb és azonkívül a többi bolygóktól származó ú. n. perturbációk is változásokat okoznak, így pl. az 1875. és az 1877. évi oppozíciót 809 nap választotta el egymástól, míg az 1884. és 1886. évi oppozíció között csak 765 nap telt el. Az 1877. szeptember 5-iki oppozíció nagy oppozíció volt. Ezt követték az 1892., 1909. és 1924. évi nagy oppozíciók és nagy oppozíció az idei is. Maga az oppozíció, mikor a Nap, a Föld és a Mars pontosan egy irányba esnek, július 23-án van , a legnagyobb földközel azonban 27-én, aminek oka a már említett pálya elhelyezkedés a térben. 1924-ben a Mars valamivel közelebb jutott hozzánk — 55,760,000 kilométernyire — mint az idén ; 1877- ben pedig még ennél is közelebb : 55-532,°°° kilométernyire. Természetes, hogy minél közelebb jut hozzánk a Mars, annál nagyobbnak látszik, a távolodással pedig látszó nagyságának csökkenése jár. Második rajzunk a valóságnak megfelelően mutatja a Mars látszólagos nagyságának változását az 1924 óta bekövetkezett egyes oppozíciók alkalmával. Látjuk, hogy ez idén oppozíciókor látszólagos nagysága alig észrevehetően különbözik az 1924-től. Akkor 25" volt a Mars látszó átmérője, míg az idén 24" lesz. Ez szabad szemmel nem észrevehető különbség. Ha azonban a Mars távolabbra kerül tőlünk, úgy csökkenő fényessége ezt észrevehetően elárulja. Tudjuk, hogy az ég legfényesebb csillaga, a Sirius elsőrendűnél is fényesebb, —158 rendű a csillagászok jelzése szerint. A Mars idei földközelségekor —26 rendű lesz, a Siriusnál egy renddel fényesebb. Az év elején a Mars csak közel másodrendű csillag fényét mutatta, pontosabban olyant, mint a Bellatrix vagy 7 Orionis állócsillag, mely 17 rendű. A Hold látszó átmérője keveset tér el a fél foktól, átlag 31’. Ha tehát a Marst nagy földközelség alkalmával távcsövön oly nagynak akarjuk látni, mint a Holdat szabad szemmel, akkor körülbelül hetvenötszörös nagyítást kell alkalmaznunk. Galilei első távcsöve csak négyszeres nagyítást engedett meg — ami színházi látcsöveink rendes nagyítása — és csak lassanként tudott elérni harmincszoros nagyítást. Kicsiny eszközeivel csodálatos, új ismeretekkel gazdagította a halhatatlan nagy csillagász az égitestekről való ismereteinket, felfedezte a Jupiter négy első holdját és Venus fázisait, de a Marsról semmit sem árultak el távcsövei. Huyghens, Newton jeles kortársa, a Saturnus-gyűrűk felfedezője, maga készítette távcsővel először észlelt foltokat Mars felületén 1656— 1659-ben. Cassini D., a párizsi csillagda alapítója, 1666-ban nemcsak több foltot ismert fel a Marson, hanem gyors mozgásukból azt is megállapította, hogy Mars, hasonlóan a Földhöz, 24 óra 40 perc alatt fordul meg tengelye körül, és hogy forgástengelye is olyan mértékben hajol a Mars pálya síkjához, mint a Föld tengelye az ekliptikához, a Föld pályasíkjához. Újabb, nagyobb nagyítással eszközölt gondos megfigyelések hosszú sorozatából pontosabban meg lehetett állapítani, hogy a Mars tengelykörüli forgásának időtartama 24 óra 37 perc, 226 másodperc, ekvátúra síkjának a pálya síkjához való hajlásszöge pedig 24,52’ csak valamivel nagyobb, mint a Föld megfelelő hajlásszöge. Látjuk ebből, hogy a csillagászok nem vezettették magukat a regényes le- Tantu fon eudii félgömbjén ,A Man északi félgömbjén 1. kép. A Föld és Mars pályája Nap körül