Búvár, 1941 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1941-01-01 / 1. szám

re a­ cég tartányaiból. Teljesítő­­képesség 55 tonna óránként. Egyszerűség kedvéért az egyes nyersolajtermékeket ra­kodás közben a színük után nevezik meg. Így fehér termék a petróleum és a könnyű, illetve nehéz benzin; félfehér a gáz vagy dieselolaj, fekete pedig a nyers földolaj, valamint a fűtő­olaj, amelyet románul pakurá­nak, angolul pedig massoutnak neveznek. A hajók megtöltésének idő­tartama az anyag sűrűsége és a rendelkezésre álló töltőveze­tékek szerint igen különböző. Így nyomás alatt álló csőveze­tékből, tehát távvezetékekből és parti tárolókból fehér ter­mék négy, fekete termék hat-nyolc óra. Vasúti kocsikból benzin 8—12, olaj pedig 24—26 óra. Sűrű anyagok (pakura) töltése télen különösen nehézségekbe ütközik, mert ezek a hidegben megdermednek és folyóssá tételük csak előmelegítés árán lehetséges, legtöbbször külön erre a célra beépített gőzfűtővezetékkel. A töltéssel egyidőben árad be a víz a nyitott vízgátakba is. Általános rakodási szabály, hogy a hajótest kímélése céljából a töltést a középtől a szélek és végek felé végzik. Be­hajózás közben a hajón semmiféle tűz nem éghet. Világítani csak villannyal és biztonsági lámpával szabad. A szikra­veszély elkerülésére szöges lábbelivel a fedélzeten járni tilos, kalapálni pedig csak ólom, fa vagy gumikalapáccsal lehet. Elvileg csak az a rekesz lehet nyitva, amelyet éppen töltenek és ennek a fedele is lezárásra kész állapotban legyen. A megtelt «edényeket» a kikötőből ki­vontatják és a rendelekzésre álló vontató­hajó erőssége szerint, amely leggyakrabban 4—600 lóerő körül mozog, vontába állít­ják össze. Egy vontatóhajó és 4—5 uszály. A nyersolajterméket szállító hajók az egész világon egyöntetű, különleges jel­zéssel és különleges rendelkezések védelme alatt futnak. Nappal a hajó peremén körbefutó 15 centiméter széles kék sáv, vagy pedig vörös lobogó ismerteti. Éjjeli menetben más hajók közeledésére a jobb­oldalon vörös fényt mutat előre. Kikötés­nél pedig az előírt úgynevezett fehér horgonylámpán kívül még vörös lámpát is felvon. Általában nem szabad más hajók, emberlakta helyek közelében vagy hidak alatt megállniuk. Túlfolyás elkerülésére csak 98 százalékig vehetnek rakományt fel, illetőleg a fedélzet és az olaj között 20 centiméteres üres térnek kell maradni. Az ellen való vontatáskor az egyes uszályokat kettesével egymásután «csa­tolják fel» és jó hosszú kötélre eresztik, hogy ezáltal a vontatási ellenállást lehe­tőleg csökkentsék. A fölfelé haladó hajó, különösen magasabb vízálláskor, messze elkalandozik a medertől és a sekélyebb, gyengébb folyású helyeket keresi fel. Ezt nevezik himányozásnak. Áprilistól novem­berig a hajózás ritka kivétellel üzem­biztos és pontos. A jó parancsnokot és a begyakorolt személyzetet sem a kedve­zőtlen időjárás, sem pedig az éjszaka vak sötétje nem riasztja meg. Útjukat mosta­nában már igen megkönnyítik a parton elhelyezett tájékoztató fények és a fel­villanó színes iránylámpák, nappal pedig a lehorgonyzott szegélyúszók és «Vigyázz!» jelek. Kívülállónak sokszor teljesen ért­hetetlen a biztosság, amellyel a kormányos a legsötétebb éjszakában támpont vagy fényszóró nélkül is el tudja vezetni gő­zösét és az utána futó 3—400 vasúti ko­csira való árut a zátonyok, szigetek és gázlók útvesztőjében. November és március közt az utazás tartama és az érkezés ideje számos és foly­ton változó véletlentől függ. Ilyenkor már a köd, sötétség, rossz látási viszonyok, nagyerejű szelek, mint például a Kossava az Aldunán, beálló kisvizek és az előre kiszámíthatatlan jégviszonyok minden elő­zetes számítást felborítanak. A vontató­hajók átlagos napi teljesítménye kilenc óra, de különleges esetekben és körülmények közt 14, 16 óra, sőt teljes nap is lehet. Giurgiuból felső dunai rendeltetéssel el­indult vontatmány nem halad végig ugyanazzal a vonóerővel, hanem azt több­ször átcsatolják más gőzösre is. Az első komoly hajózási akadály a Zuhatag néven összefoglalt Vaskapu- és Kazán-szoros erős sodrú folyamszakasza, amelyen keresztül még a legerősebb vontató sem tud egy menetben 4—5 uszályt keresztülvinni. A vontatmányt tehát Turnu Szeverinben széjjelbontják és különleges erős hajókkal, mint például a magyar Túrán, kettesével­­hármasával viszik el Moldováig. Itt ismét egyesítik őket és megállás nélkül viszik Vontatógőzös a Kazán-szorosban

Next