Búvár, 1942 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1942-01-01 / 1. szám
kulát és a szemöldökkő sarkában kifejlődő finom kereszteződés gyönyörű kőrózsát őriz. Minden arra vall, hogy, ha volt is régente az épület tövein végigfutó folyosó, az udvar felőli falat Mátyás király nyilván teljesen újjáépíttette éspedig közvetlenül azelőtt, hogy a renaissance ízlés Magyarországon megjelent, tehát valószínűleg a XV. század hetvenes éveiben. A csarnokfolyosó Dunára tekintő szakaszában, amely előtt épület nem állott, a díszudvar közepéről rányíló ajtótól jobbra és balra egy-egy kényelmes, másfél méter széles, gótikus kőlépcsőzet vezetett fel az emeletre. Gyér, de erőteljesen kifejező maradványai díszes kivitelre vallanak. Fölötte a hálóboltozat rendszerét a mennyezet áttörése különlegesen szövevényessé és érdekessé tette. Ez volt talán Mátyás királynak az a «káprázatos lépcsőháza», amelyről Bonfini megemlékezik, és amelynek helyét a régészek és műtörténészek azelőtt, sőt még a Mátyásjubileum (1940) emlékkönyvében (II. kötet 1541.) is a fellegvárban sejtették. A díszudvar falának tövében köröskörül széles, monumentális kőpad vonul végig, amely túlnyomó részében ma is megvan éspedig többnyire teljesen ép állapotban. Az udvartér padlózata, csak úgy mint a csarnok folyosói téglából való, amit azonban az idő sokhelyütt kikezdett, sőt nagyobb részeiben fel is emésztett. Midőn Mátyás itt ünnepélyesen fogadta a külföldi követeket, — ahogy Oláh érsek szerint az a szokása volt — bizonyára drága szőnyegek ékesítették. De az is lehet, hogy fénykorában ugyancsak olyan színes mázas padlója volt, mint a királyi dísztermeknek és az emeleti terrasznak, de a téli fagyok tönkretették és a ma látható téglapadlózat már az üres kincstárú II. Ulászló idejéből való. Az udvart környező és remekbe faragott ajtó- meg ablaknyílásokkal szépen tagolt kőfalakon áttetsző, leheletfinom, rózsaszínű festés nyomai látszanak. Ez a különleges díszítés a nemes építőanyagot nem teszi láthatatlanná, csak jellegzetesen korszerű, hangulatos fátyollal borítja. Az ablaknyílások és a kőpad között rózsaszínű vakolatmezők voltak. Ez a színezés az udvarra tekintő emeleti falakra, faragványokra, a csarnokfolyosó tetőterraszára, valamint az ezt övező pergolára és mellvédkorlátra is egyaránt kiterjedt. A pergola oszlopai (alighanem Vácról származó) kőanyagának felülete csillogó kvarc kristályszemcsékkel van tele, amelyek halvány rózsaszínű háttérből ragyognak elő. A pergola oszlopsora és korlátja a renaissance ízlés első jelentkezése Visegrádon, amire az oszloptörzs sima tagolatlansága és a lábazat klasszikus egyszerűsége határozottan utal. Csak az oszlopfőben jelentkeznek a vályúk és sípok. 1. kép. Magasabb emeletről lezuhant pillérfejezet. Németh Albert fényképe. — 2. kép. Vörösmárvány hármasív részlete. Németh Albert fényképe. — 3. kép. Visegrád. Az udvar északnyugati sarka. — 4. kép. A helyükre visszaállított kútkáva részek. Déry Emil fényképe