Czipész Szaklap, 1901 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1901-06-01 / 11. szám

84 CZIPÉSZ-SZAKLAP IV. évfolyam. Minthogy az emberiség 90 százaléka a kisujjak fájdalmaiban szenved, a tyúkszem, fagydaganat, a köröm húsba növése egészen általános s ez mind csak azért van, mert a czipőben a lábujjaknak, de különösen a kisujjaknak­ nincs elegendő helyük s nem tudnak termé­szetes, egészséges helyzetükben elhelyezkedni. Először is a czipő rövidsége okozza a bajt, mert sok czipész maga sem tudja, milyen hosszúnak kell lenni a czipőnek. Azt tartja: elégséges, ha 1—0/2 cmterrel hosszabb? . . Pedig nem! Rendes körülmények között megkívánja a 2 cm. hosszabb czipőt,­­ még­is ajánla­tos 1 cmétert hozzá tenni, vagyis 3 cmterrel hosszabb czipőt csinálni, mint a fák Így azután lehet a czipőnek szép hosszúkás alakot adni, és a láb ujjait egészségesen megtartani stb. Tetézi a kellemetlen helyzetben össze­szorult ujjak fájdalmát azon körülmény, hogy a lábbeli külső oldala sarló alakú és kivájt, az úgynevezett kacsa elejti czipők, az ujjakat befelé nyomja, vagyis inkább egymás(ra) alá szorítja, mert külső oldalt az ujjak táján nincs elegendő belső, se külső terület, t. i. alap, talp az ujjak kiegye­sed­ésére. Ha azt akarjuk elérni, hogy a c­ipőben kényelme­sen elhelyezkedjen a láb 3 cm, okvetlen hosszabbnak kell lenni, és külső oldalt az ujjak táján a kaptafát szélesítve teltebbre kell alakítani úgy, hogy a kaptafa teljesen egyenes legyen, hogy menés közben az ujjak kényelmesen ki tudjanak egyenesedni, — mert leginkább vannak kitéve a folytonos nyomásnak, s azon a helye­ken képződnek a tyúkszemek és fagydaganatok stb. Általába minden ember — aki a láb betegségeiben szenved, csak arról panaszkodik, hogy a kis ujjai igen fájnak — érzékenyek, s a bőr legcsekélyebb hozzá érin­tésétől, nyomástól tantalusi kínokat kell elviselnie. Még a czipő fel s lehúzása is igen óvatosan s félelmesen történik. Hogy a czipész mindazon okszerű ismeretekkel bírjon, mely a helyes és kényelmes lábbeli készítéshez szükséges, bizony fel kell használni s értékesíteni min­den idejét a szaktanulásra, a mesterség tovább­képzé­sére, hogy jártas s gyakorlott szakiparos legyen: a láb ismereteiben, mértékvételben, szabászatban, kaptafa ala­kításban, tudni kell azt a különböző lábakhoz formázni, a láb mikénti járásához stb. Csakhogy manapság is, mikor mind­ezen szakkér­dések megtanulására elég alkalom van, még­is ritka számba megy, ha egyik-másik iparossegéd magát arra­­ rá szánja, hogy szakiskolába mindezeket könnyebb szer-­­­rel s rövidebb idő alatt megtanulhassa, mint mikor már mester — még úgy sem teheti. Ezen felsorolt szakismeretek előismereteit tanoncz és segéd idejében kell megismernie s tanulnia. (Folytatjuk) Első horvát ipari hitelszövetkezet, mint az Országos központi hitelszövetkezet tagja. Ha az ember alapos figyelembe veszi a horvát viszonyokat ipari tekintélyben, akkor egy feltűnő jelen­séget fog ott tapasztalni, és ez a szövetkezeti élet. Ez ami nálunk hiányzik.­­ Horvátországban igen sok kis szövetkezet van, a­mit csak szegény földmivelő emberek hoztak egymás között össze : marhatenyésztés, földbérlés, húskimérés stb. ilyen házi szükségleti czik­­kek beszerzésére; — ezek valamint a többiek is „Zad­­rugau-nak hívják horvát nyelven, és vannak igen régiek és mások. Minket érdeklő szövetkezet most rövid év alatt­­ alakult: egy nyersanyag beszerző-szövetkezet (bérke­reskedés) tisztán tagjainak bőrt és kelléket a beszerzési árnak 5°/0-ás jövedelmezésével eladni. A másik a­melyikről bővebben kívánok foglal­kozni : ez a czipőcsarnok, illetve termelőszövetkezet szakosztálya. Ezen czipőcsarnok, mint az ipari hitel ezelőtt 3 hónappal nyílt meg a város legforgalmasabb helyén, egy üzlethelyiségben kész raktári munkával. De tekintve, hogy még nem a legszorth­otozottabb raktáruk van, mégis már igen szép forgalmat csinálnak úgy, hogy jövője biztos és szilárd. Alapszabályuk szerint csakis saját készítményű áru lesz náluk kapható és pe­dig addig, míg önálló műhely nincs, a beraktározást a szövetkezet 70 tagja végzi, ugyanis megvan igazgató­­ságilag állapítva egy bizonyos nemű árúnak az egysé­ges előállítási ára, ennek figyelembe vételével kap a mester, illetve a szöv. tagja egy megrendelést és a hozzá való kaptafákat, azt ő otthon elkészíti teljesen, mert a megrendelő­lapon megjelölt alakú és minőségű árut kell szállítani, egyszóval, mint azablét munka úgy járnak el. Munka­beszállítás van minden szombaton, és akkor egy 4 tagú bizottság minden egyes czipőt megvizsgál, és ha jók, akkor a megrendelő­lap számfejtve és ki­fizetve lesz, nem jó árú figyelembe nem vétetik. Sőt minden mester számát beüti a sarok alatt a talpba, hogy ha időközben az ő hibájából valami baj történik, később is ő felelős a munkájáért. A szövetkezetnek minden egyes tagja a 200 ko­rona óvadékot köteles heti 2 koronás, és legalább 1 üzletrészt 50 korona értékben, 1 korona heti részletben törleszteni. Ezen szövetkezeti szakosztály legszebb remények­nek néz elébe. Eddig már 3 hónap alatt 14.000 korona értékű kész árú raktáruk van, a­mit tisztán zágrábi czipészek, illetve a 70 tag készített össze. Eddig a köz­­pontól, illetve az anyaszövetkezéstől berendezés és hitel­nyújtás czimén 30,000 koronát vettek igénybe jelenleg, és 20,000 korona vár kiutalásra Ezen fiókosztály hitel­üzlete vajmi kevés, mert inkább üzletének fejlesztésére fordítja minden pénzét, és annak törlesztését is onnan várja. Az anyahitel-szövetkezet igazgató-elnöke dr. Jankó J. Grabor, és a czipész-csoport elnöke Zibrat Iván czi­­pészmester. Zibrat elnök kiváló szakképzettsége és te­kintélye nagyban előmozdítja az ügy előrehaladását. De tekintve, hogy ezen hitelszövetkezet csak most rendez­kedik be, és hogy most kezdi csak még megalakítani a többi ipari csoportok, illetve szakosztályokat minden tekintetben a legmesszebb menő támogatást kell nyúj­tani. Miután a czipész-csoport tisztán saját készítményü árukat árusit, mit a kisiparos otthon elkészít a felső­résztől az aljáig; — a közönség által nagyban felkarol­­tatik úgy, hogy az a 8 külföldi gyár itteni üzletei (raktárai) kezdik érezni a szövetkezet hatalmát, — pe­dig nevetve fogadták. A szövetkezet, ha raktára a fo­yó árával rendbe jön, berendezi a felsőrész készítést és az anyag adást úgy, hogy akkor csak az aljának elkészítése lesz a dolga a mesternek, sőt később műhelyt is. Szerették volna a felsőrész készítést már a kezdettől bevezetni, de nem lehetett az anyagok beszerzése miatt. Ezen hirtelen való üzleti beraktározásból legnagyobb haszna az itteni bőrkereskedőknek van,­­ mert egy-két mes­ter kivételével, mind a bőrkereskedőnél szerezték be a felsőrészüket. A zágrábi bőrgyár, mely egyike hazánk legna­­bőrgyára — értesülésünk szerint — a szövetkezetnek nem akar adni árut. Bár én ezt csak fentartással mon-

Next