Czipész Szaklap, 1903 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1903-11-01 / 21. szám

- . - 9^’^pgtpppfppiiiiipppiipip»HflggffWfjg *«Mg!»y «SM» A szövetkezéssel meg van adva erre a mód, példák is találkoznak, amelyek után indulni lehet, csak követni kell őket. VI. évfolyam.__________________________CZIPÉSZ­-SZAKLAP. 241 Tanulmány­utam a »Turul« czipőgyár­­ban 7 perc­ alatt. Elismert dolog az szaktársaim előtt, hogy az ál­lamilag segélyezett „Turul“ czipőgyárba Temesvárt nem lehet megtekintés végett bejutni senkinek sem de különösen a czipész kisiparosnak, miután az ő gyári szabályai szigorúan tiltja azt. Most 2 éve már annak, hogy néhány Kolozsvári szaktársaim a Szegeden tartott Kongresszusunk alalmá­­val meg akarták látogatni a „Turul“ czipőgyárat, de nem volt szerencséjük bejutni, így jártak Temesvári szaktársaim is, és úgy jártam én is két ízben. Első ízben átmentünk, szövetkezetünk két igazga­tója, megjelentünk a gyárban, ott azonban azt az uta­sítást kaptuk, hogy nem szabad btmeni, ha csak Lovag Veszt úr, mint a Temesvári iparkamara elnöke és mint a „Turulnak“ egyik részvényese és igazgatósági tagja nem engedélyezi. Elmentünk tehát hozzája Veszt úr azonban hímezett hámozott és utoljára, ő is csak elutasított benn­nket és igy haza jöttünk. Másodízben kamaránk derék elnöke és a kis ipar támogató titkára Edvi Illés László urakat fölkértem, hogy adnának egy ajánlatott az iparkamara részéről, hogy igy talán bejuthatok a „Turul“ czipőgyárba, meg­kaptam s igy átrándultam. Megjelenvén a Temesvári iparkamaránál, bemuttatva magam elmondottam a jöve­telem czélját. Ekkor azonnal telefonáltak a gyárba, hogy én jövök mind az iparkamara részéről kiküldött a gyár megtekintésér­e. Midőn oda értem, onnét ismét Veszt úrhoz utasítottak. Veszt úr azonban ép az nap utazott el Pestre és igy megint csak úgy jöttem haza a mint odamentem. Így aztán folyton gondolkoztam, hogy mi lehet abban a gyárban, hogy úgy féltik, hogy a szegény kis czipész iparosok ne lássák? No de végre eljött az idő és egy furfangal mégis csak bejutottam valahogy, de ne gondolják tisztelt szaktársaim, hogy mint czipész, ő nem, hanem máskép. Bejutván a gyárba, Komor úr egy hivatalnok a gyárból volt szíves kalauzolni, az első a mi látni valóm volt, a szabászat a­hol legalább is 130 ember dara­bolta a bőrt, innen bejutván a ragasztó és tűző te­rembe nagy bámulatba ejtet az a sok személyzet a mi ott dolgozik és csak a gépek zakatolássát, zúgását lehetett hallani mást nem, innen tovább a gépek osz­tályába jutottam, itt aztán megáll az embernek a gon­­dolkozási tehetsége, midőn látja hogy mire képes ma a gép, faraház, szegez, keresztül var, rámát var, talpal, sarkot felszegez egyszóval mindent a­mit a czipőn csi­nálni kell és mind ez egy perez műve. Innen jutottam az esztergáló géphez, öröm nézni mily szépen kifaragja a sarkot és mindjárt ki is üvegezi. Ekkor tovább jutottam a stanczóló gépekhez, a­hol folyton talpat vágnak talpbéllést kéreg és minden legapróbb darabot a­mi a czipőhöz szükséges. To­vábbá a tisztitó gép az ördög gép egy perez müve és ki van égetve egy pár czipő, van három gömbölyű kerék formájú kefe a gépen, az egyik befeketíti a czipőt a másik szárítja, a harmadik kefénél pedig be lesz kenve a talp és sarok valami kenőcsel és oda lesz tartva a keféhez az lekefél­ és készen van. Itten már a fent nevezett Komor úr megunván a sok hivogatást, mert minden gépnél meg akartam állani, de a vezető úr folytonosan csak azt hangoztatta, tes­sék urak menjünk tovább, bejutottam most a csoma­goló terembe úgy emlékszem, hogy vagy 6 asszony folyton csomagolja nagy skatulyákba a czipeket. Az utolsó a mi látni valóm volt, az egy asszony a­mint csinálja a nagy papendekli dobozokat, de ez is géppel megy. Mindezeket tisztelt szaktársaim láttam én 7 perc­ alatt. No de mi lehet ott még, a­mit nem bírtam meg­figyelni, a folyton tessék uraim menjünk tovább miatt. Valjon van-e tudomása erről a Nagyméltóságú Ipar és Kereskedelmi Miniszter úrnak, hogy az általa segélyzett czipőgyárba nem juthat egy czipész­be, hogy lássa és fogalma legyen, hogy mire képes ma a gép? Folyton azt hangoztatják, hogy fel kell venni a ver­senyt a gyári munkával, hogy vegyük tehát a versenyt fel, mikor fogalmunk sincs, hogy mire képes a gép. Vagy nem volna tán helyes, hogy a mi filléreinkből segélyzett czipőgyár mint tanulmány szakiskola álna a czipész kisiparos rendelkezésére ? Hiszen itthon van nem kell külföldre menni és mégis ha egy szegény kisiparos akar tanulni, el lesz utasítva. Ez után is fölkérem a Nagyméltóságos Ipar és Kereskedelmi Miniszter urat arra, hogy utasítaná a „Turul“ czipőgyár igazgatóságát, hogy engedje meg annak a szegény czipész kisiparos­nak, hogy ő is lássa miként készíti a vasczipész a czi­pőt. De ne csak 7 perczig mint a­hogy velem történt. A gyár foglalkoztat jelenleg 800 munkást készít hetenként 15.000 pár czipőt. Oláh Jusztin Aradi czipészek Termelő szövetkezet igazgatója. A kongresszus felterjesztése. (Vége.) Ezzel nem azt akarjuk jelezni, mintha az országos vásárokra szükség nem volna, mert elvégre is piaczról a fogyasztó nagy­közönség kényelmére tekintettel is szükséges gondoskodni, hanem arról kívánjuk nagy­méltóságodat meggyőzni, hogy a fogyasztó nagy­közön­ség szükségleteinek kielégítése akkor is eléretik, ha vásártartási jog csakis a nagyobb közgazdasági jelentő­ségű városok részére engedélyeztetik, másrészt pedig a sok felesleges országos vásár redukálása által mód nyut­­tatik a vásározó czipész-iparosnak is ahhoz, hogy mű­helyében huzamosabb ideig tartózkodhassak, ipari készít­ményei előállítására nagyobb gondot fordíthasson, alkal­mazottai munkálkodását közvetlenül ellenőrizhesse és szaktudását, műszlését sikeresebben tökéletesíthesse. Ezek az indokok teszik szükségessé a vásárügy rendezését és ezen indokok késztették Nagygyűlésünket arra, hogy Nagyméltóságod jóindulatát ez irányban is kikérje. A közszállításoknál a hazai kisiparosság ma is erősen háttérbe szoríttatik és eltekintve attól, hogy a kisiparosoknak csak egy jelentékeny csekély száma fog­lalkozhat közszállításokkal és ezen csekély szám is a közszállítási czikkek elkészítésének csak egy nagyon kis részére tarthat igényt,­­ nagy sérelem ejtetik az ilyen közszáll­ítást elnyerő kisiparosokon a katonai c­é­­lokra szállított ipari készítmények indokolatlan vissza­­lökése által. Ezen gyakori visszalökés oka nem annyira a tárgyak rossz elkészítésében, hanem inkább a kisipa­rosok iránti ellenszenvben rejlik. Szükséges ennélfogva az igazság és méltányosság szempontjából, hogy a ka­tonai czélokra szállított tárgyak, közelebbről pedig a

Next