Czipész Szaklap, 1927 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1927-01-01 / 1. szám

XXX CIPÉSZ-SZAKLAP A gyáricipő árkiszámítását részletezett tételekben bemutatva abból látható, hogy milyen nagy különbség áll elő annak dacára, hogy 100"/,, hozzácsatolásával is olcsóbb a gyáricipő mint a cipészmester készítménye a kissebb haszon százalék beállításával. A haszon­­ele­jére az „előállítási ár“ kikerekítésével külön „nyereség többlet“ áll elő a gyárosnak és ez minden pár cipőnél előfordul. A gyári cipő olcsóságát nagyban elősegíti az hogy a gyáros nagyban vásárol (vagyon számra), első kézből a bőrgyárostól (vagy a saját bőrgyárának a ké­szítményeit dolgozza fel) és majdnem a felével olcsób­ban szerzi be mindennemű anyagot és kellékeket, mint a kicsinyben és harmadik kézből vásárló cipész. A cipészmester kézimunkája drágább volt a múlt­ban is, a jelenben sem készíthet olcsóbban, de még a jövő sem nyújthatja ezt az előnyt. A cipészmester kis­­üzemű kézimunkájával nem az átlagos, olcsó cipőter­melést kell biztosítani s fedezni, hanem a különleges egyéni lábakra, változatos állás s bőségű cipőket kell készíteni mérték után a hozzáfordulóknak, amit a cipő­gyári üzemek nem készítenek. A cipészmestereknek — akik tőkeszegénységük miatt tömegtermelésre berendezkedni nem bírnak — meg kell maradni a drágább kézimunka készítése mel­lett, és különösen a változatos láb­állásokhoz és mére­tekhez megkívánt cipők készítésében kell kitűnni, mert ez a hivatásuk és nem az, hogy kevés tőkével avagy tőke nélkül versenyre kelljenek a cipőgyári készítmények­kel, a nagy tőkés vállalatokkal. (Folyt. köv.) Ez képtelenség. Bodr József. Ezek után volna más szavam is Ugyanis a tanonc ügy is nagyon kísért, ezt is ren­dezni kellene valahogyan Az a nézetem, hogy csak három segéd man, csak egy tanoncot szabadjon tartani. A ki nem tan seg­éd­, ne tarthasson ingyen dolgozó tanoncot se,­­ dolgoz­zon maga. A lábról is szépek, t ol­astam f­ecses lapjában. De kérdem hol ismerje meg az a vidéki cipészmester, azokat ,z szükséges ismereteket, hogy a szép, a szabályos és nem szabályos lábra szép és szabályos cipőt tudjon készíteni? Ugye bizony ezt tanulni kellene, tanítani kellene — mert van ám még cipésziparos mester aki tanulni szere­tte, csak t­aitója lenne. De hogyan? Bol it az ügyben egy küldöttség járt kecskémétől Budapesten a technológiai ipar múzeum igazgatójánál, hogy rendeztetne nálunk Kecskeméten egy cipészi úri mestertan­­folyamt­­ , 30—35 résztvevőre. Ezért kért fejenként 301.003 koronát és a küldöttség ezt el is fogadta. Egy hétre rá jött egy új­abb sokkal nagyobb átszab­ó , melynek elfogadását én m­agam is feitete­lennek tartom. Végre m­é­gis csak törődni kellene a kecskeméti iparo­sokkal is, ha tanulni akarnak. 1911 óta itt nem volt tanítás a cipészek részére, pedig a mesterség egyre több tudást kíván, hogy a cipész a szép lábakra még szebb cipőt tud­jon csillani . Nagy István a kecskeméti Bőrszövetkezet szabasza. II. Gyári boxbör férficipő. Boxbör 21/2 négyzet . 1 44 (18.)........................ 3.60 45. Belsőszijazás hulladékból összetoldozva . . —.16 2. Vászonbélés 20 cm . 1.60 (20 )........................—.32 4. 30 dk talp és felserét á 4.— (50.) .... 1 20 15 10 dk talpbélés á 1.44 (18.)................................—.144 1.800 10 dk kóder, kéreg és lágyékbőr á 1.44 (18.) —.144 1.800 10 dk sarokbőr á 1.60 (20).....................................16 2. Szöges aljamunkadij................................................ 2.40 30. Önköltség:­­8.128 101.600 Üzemköltség 100­­/o........................................................ 8.128 101.600 Nyereség haszon lOp/o .................................................8.12 10.160 Előállítási ár: 17.068 213.360 Nyereség többlet kikerekítés.............................. 6 922 86.640 Eladási ár: 24.— 300.000 149 4 szabászat tanideje — egész napi tanítással — 2—3 hét.1 / Gondolkozzunk—cselekedjünk. Annyi sok szépet, jót olvastam a december havi szak­lapban, hogy szinte megállnak gondolatmozgató kerekeim, ha arra a sok elvégezni való nagyszerű munkára gondolok ami a „Cipész-Szaklapban“ van megírva. Cipésziparosok egyesülése, összedolgozása. Lehetsé­ges ez ? Azt tartom igen. Csak arról kell lemondani, hogy mindnyájan igazgatók legyünk. Minden városban vagy köz­ségben lehetne egyesülést létrehozni, ha megvan hozzá a belátás. Például 10—15 mester is elég hozzá ha megegyez­tek. Erre a célra összehívott értekezleten megválasztják az üzletvezetőt és a raktárnokot, nyitnak egy botot, kiki elfog­lalja a helyét és megkezdik, összetartó jó szándékkal a munkát. Ha ez a két munkaerő kevés, bevonjuk a többi tagokból a szükséges munkaerőt. Ha az is kevés, lehet se­gédeket is alkalmazni. Tudom, a mesterek aggodalma­i a Piac, mert ennél mindig meg­állnak. És miért? mert sült galamb nem repül a szánkba ? Tehát cselekedni kell nem csak szavalni. Ki kell állani a piacra megfelelő áruval és akkor piac megvan mindenütt. Csak ne keressük mindjárt a világpiacot , mint a csehszlovákiai Bata cipőgyáros. A mechanikai cipőgyártás lehetőségei Magyarországon. A fenti címmel írt cikket Neumann Ferenc a „Magyar Bőripar“ c. lapban, melyet kivonatosan lekö­zölve adjuk közre : A magyar bőripari viszonyokat tekintetbe véve, önként merül fel a kérdés, miért nem tudta a magyar cipőgyártás oly mértékben túlfejlődni a kisipari, kézzel előállított stádiumot, mint ez külföldön bekövetkezett? A helyzet ma az, hogy külföldön a reparatúrát is gép­pel intézik, míg nálunk egymásután hallgatnak el a cipőgyárak. Hol lappanganak a bajok? Magyarországra nézve ne állna a technikai tökéletesedés és a gazdasági élet ama törvénye, hogy a gép ökonómikusabb, üzembizto­sába mint a kézierő! Vagy talán belső bajok akasztják meg a haladást? Talán annak a ténynek föl nem ismerése, hogy a gép adta előnyök egy része a gyártmány fokozott népszerű­sítésére kell, hogy fordíttassék, az alacsonyabb ár és a nem rosszabb kvalitás formájában. Nálunk a mecha­nikai cipőipar csak úgy izmosodhat meg, ha a fogyasz­tók minél nagyobb tömegének nyújt jó és nem drága lábbelit. Nekünk nem luxuscipőgyárak kellenek, nem is God Year cipőgyárak (ez a legtökéletesebb cipő, de még külföldön sem széles népréteg cikke ez.) Különben is nálunk a kézimunka oly népszerű, hogy a God Year cipő sokára hódítja meg a könnyű és elasztikus, gép­pel varrott cipő amatőrjeit. A kézimunkának azokra a területekre kell szorít­kozni, ahol olyan sajátságokkal bír, melyért a gyári cipő mellett kedveltségnek örvend. Nem kell félteni a nem­zetközi viszonylatban is kiváló magyar iparosokat, akik teljes magaslatán vannak a szakmai ügyességnek: ők ellátják a luxusigényű publikum cipőszükségleteit, akik­nek a mechanikai tökéletesség mai lehetőségein fölülálló könnyű és flexible cipőre van szüksége. Ez lesz a kézi és a gyári ipar normális viszonya, emez lesz a széles­körű szükségletek cikke, amaz pedig a specialitás.

Next