Czipész Szaklap, 1928 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1928-01-01 / 1. szám

XXXI. évfolyam Budapest környéke, Szentendre. 1928. január I szám Előfizetési díjak Félévre 7 pengő Egy évre 14 pengő. Megjelenik minden hónap­­-én divat- és sza­ Arany-érem: Pécs. Szerkesztőség : SZENTENDRE Budapest környéke. Egyes szám ara 1 pengő 20 f. Külföldre egy évre 18. P. Apróhirdetések ára 2 pengő. Depórd József, bős melléklettel. Ezüst érem: Budapes­ ­t. Országos Cipészkisiparos Szövetség központjának, a Vidéki Cipész-, Csizmadia és Papucskészítő­ kisiparosok Országos Szövetségének az Aradi, Brassói, Bajai, Beret­tyóújfalui, Czeglédi, Erzsébetfalvai, Esztergomi, Győrvárosi, Gyulai, Kalocsai, Kecske­méti, Kolozsvári, Miskolczi, Mezőkövesdi, Nagyszombati, Nagykárolyi, Pécsi, Szabadkai, Szatmárnémeti, Szegedi, Újpesti Ipartestületi Cipész-Szakosztályok, és az „Első Budapesti Magán Cipész-Szakiskola“ hivatalos lapja. Előfizetési díjak félévre: Cseh-Szlovákiába Jugoszláviába és Romániába 7 Pengő. Munkatársak : Németh Imre, Szabó Lajos, Schäffer Márkus, Herédi Gyula cipészek. A melléklet minden előfize­tőnek ingyen jár. Kiadóhivatal: SZENTENDRE Szerkeszti és kiadja BODH JÓZSEF cipészipari szaktanító Katalin-u. 28. sz Elmúlt az 1927, itt az 1928 év! Az újévnek már az első napja is csak pénz­telenséget hozott reánk Így munik el egyik év a másik után anélkül, hogy a cipészkisiparra, a dolgozó polgárság és a nagy számot tevő munkásosztály számára gazdaságilag javulást hozna az új esztendő. Az elmúlt évre pedig „nyomósan“ rá lehet mondani, hogy csak a szegénységet növelő s szaporító esztendő volt. Iparunkat, a cipészipart a még soha nem észlelt pangásba sodorta az 1927 esztendő: mestert, munkást egyaránt munka­­nélkülivé, keresetképtelenné tett s ebből érthető, hogy kivétel nélkül az összes szakmákban rossz volt a helyzet. Az új esztendőbe üres zsebbel, üres élés­kamrával, elszegényedetten léptünk át, a tél­nek idején amikor a háztartás, az üzem fentar­­tása úgy-ahogy mégis csak többet követel, — ahhoz pedig munka, munka, és újból munka kellene, hogy keresethez jussunk s abból fedez­hetnénk kiadásainkat, és nincs! így hát csak az állandósult nélkülözésekkel — no és az adóter­hekkel — kell megbirkóznunk és nagy bizony­talanságban kell várni a munkaalkalom jöve­telét . . . A kormány mint az ország sorsát intéző családfő nem igen gondoskodik az összes csa­ládtagjainak megélhetéséről, megélhetésüket elő­segítő intézkedésekről; a kivételezést nagyon is érzi az ipar és ágazatát képező kereskedelem (de az adókat tőlük beveszi), pedig a kormány­nak módjában áll munkát adni — illetve a nagy munkanélküliséget enyhíteni — télen s nyáron egyaránt, pénze is van hozzá, az adózóalanyok­tól befolyik az adópénz túlfölöslegben. Az adó­szedés egyike a legjobb üzletnek és ez az ál­lamé ! És a munkaindításra abból még sem jut semmi?! Rossz, gondatlan családfő az amelyik kivétel nélkü­l nem gondoskodik az összes család­tagjainak megélhetéséről, már amennyire a csa­ládfőtől telik. Hej, pedig mennyi ígéreteket hal e­lőttünk az utóbbi képviselőválasztások alkalmá­” val a hazai kisipar támogatására,­­ de a sok ígéretekből nem lett semmi. Nagy kárt hozott a hazai cipésziparra a kormány vámpolitikája is, mert a leszállított ci­pők vámjával elősegítette a külföldi gyári cipők beözönlését. Ez is csak növeli a munkanélküli­séget úgy a cipészkisiparban mint a cipőgyári

Next