Czipész Szaklap, 1928 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1928-01-01 / 1. szám
XXXI. évfolyam Budapest környéke, Szentendre. 1928. január I szám Előfizetési díjak Félévre 7 pengő Egy évre 14 pengő. Megjelenik minden hónap-én divat- és sza Arany-érem: Pécs. Szerkesztőség : SZENTENDRE Budapest környéke. Egyes szám ara 1 pengő 20 f. Külföldre egy évre 18. P. Apróhirdetések ára 2 pengő. Depórd József, bős melléklettel. Ezüst érem: Budapes t. Országos Cipészkisiparos Szövetség központjának, a Vidéki Cipész-, Csizmadia és Papucskészítő kisiparosok Országos Szövetségének az Aradi, Brassói, Bajai, Berettyóújfalui, Czeglédi, Erzsébetfalvai, Esztergomi, Győrvárosi, Gyulai, Kalocsai, Kecskeméti, Kolozsvári, Miskolczi, Mezőkövesdi, Nagyszombati, Nagykárolyi, Pécsi, Szabadkai, Szatmárnémeti, Szegedi, Újpesti Ipartestületi Cipész-Szakosztályok, és az „Első Budapesti Magán Cipész-Szakiskola“ hivatalos lapja. Előfizetési díjak félévre: Cseh-Szlovákiába Jugoszláviába és Romániába 7 Pengő. Munkatársak : Németh Imre, Szabó Lajos, Schäffer Márkus, Herédi Gyula cipészek. A melléklet minden előfizetőnek ingyen jár. Kiadóhivatal: SZENTENDRE Szerkeszti és kiadja BODH JÓZSEF cipészipari szaktanító Katalin-u. 28. sz Elmúlt az 1927, itt az 1928 év! Az újévnek már az első napja is csak pénztelenséget hozott reánk Így munik el egyik év a másik után anélkül, hogy a cipészkisiparra, a dolgozó polgárság és a nagy számot tevő munkásosztály számára gazdaságilag javulást hozna az új esztendő. Az elmúlt évre pedig „nyomósan“ rá lehet mondani, hogy csak a szegénységet növelő s szaporító esztendő volt. Iparunkat, a cipészipart a még soha nem észlelt pangásba sodorta az 1927 esztendő: mestert, munkást egyaránt munkanélkülivé, keresetképtelenné tett s ebből érthető, hogy kivétel nélkül az összes szakmákban rossz volt a helyzet. Az új esztendőbe üres zsebbel, üres éléskamrával, elszegényedetten léptünk át, a télnek idején amikor a háztartás, az üzem fentartása úgy-ahogy mégis csak többet követel, — ahhoz pedig munka, munka, és újból munka kellene, hogy keresethez jussunk s abból fedezhetnénk kiadásainkat, és nincs! így hát csak az állandósult nélkülözésekkel — no és az adóterhekkel — kell megbirkóznunk és nagy bizonytalanságban kell várni a munkaalkalom jövetelét . . . A kormány mint az ország sorsát intéző családfő nem igen gondoskodik az összes családtagjainak megélhetéséről, megélhetésüket elősegítő intézkedésekről; a kivételezést nagyon is érzi az ipar és ágazatát képező kereskedelem (de az adókat tőlük beveszi), pedig a kormánynak módjában áll munkát adni — illetve a nagy munkanélküliséget enyhíteni — télen s nyáron egyaránt, pénze is van hozzá, az adózóalanyoktól befolyik az adópénz túlfölöslegben. Az adószedés egyike a legjobb üzletnek és ez az államé ! És a munkaindításra abból még sem jut semmi?! Rossz, gondatlan családfő az amelyik kivétel nélkül nem gondoskodik az összes családtagjainak megélhetéséről, már amennyire a családfőtől telik. Hej, pedig mennyi ígéreteket hal előttünk az utóbbi képviselőválasztások alkalmá” val a hazai kisipar támogatására, de a sok ígéretekből nem lett semmi. Nagy kárt hozott a hazai cipésziparra a kormány vámpolitikája is, mert a leszállított cipők vámjával elősegítette a külföldi gyári cipők beözönlését. Ez is csak növeli a munkanélküliséget úgy a cipészkisiparban mint a cipőgyári