Drogista Közlöny, 1907 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1907-01-25 / 1. szám

G DROGISTA KÖZLÖNY 1907 akkora a forgalom, hogy szinte életveszedelmes a közle­kedés bennük. Utca utca után következik s a hatalmas házakon úgyszólván a falat sem látni a sok óriási reklám­tábláktól. És mindez a nagy sürgés-forgás ott bonyolódik le az igénytelen külsejű angol bank körül, amely tudva­lévően minden angolnak legféltettebb kincse. Kincs a szó legközvetlenebb értelmében, mert Angliának úgy­szólván minden vagyonát ez a vakablakos ház rejti magába. Az egész cityben nem lát az ember barátságos ablakot; csupa rideg, függöny nélkül való, hideg iroda­ablak mered az ember szeme elé. Az utcán tovasiető tömeg lökdösi, taszítja egymást a járdákon, mert az angol világvárosnak ebben a negyedében majdnem szó szerint való értelme van az ismeretes mondásnak: time is money, az idő pénz. Az angol bank köré csoportosul­nak a világ legnagyobb bankárai. Itt látjuk a palotáját a Credit Lyonnaisnek, a német, drezdai, pétervári, nyugat­afrikai, ausztráliai s más világhírű pénzintézeteknek. Aki déltájban ide vetődik, igazán érzi a világ ütőerének a lüktetését. Mert itt van a középpontja, a szíve a világ­kereskedelemnek, innen indultak útnak a britt birodalom hatalmas hódítói s ide küldik a világ összes financier előkelőségei a fiaikat, hogy a nagystílű kereskedelem titkaival megismerkedjenek. A londoni city nemcsak a világ bugyellárisa, hanem innen intézik a világ gyomor­kérdéseit is. Reggel nyolc órakor ez a városrész még egészen kihaltnak látszik. Ember jóformán csak elvétve mutatkozik benne s az is a legtöbb esetben valami ki­váncsi idegen, akit a világvárosba hozott a szórakozás vágya. Kilenc órakor, mint valami titkos jeladásra egy­szerre megélénkül az egész city. Az emberek minden irányból özönleni kezdenek s az utcák csak úgy ontják a fekete emberáradatokat. Igazán fekete az az ember­tömeg. Mert ilyenkor, tél idején, alig látni benne csak egy embert is, akinek fején ott ne díszelegne a magas kürtőkalap, a cilinder, amely nélkül tudvalevőleg nem gentleman a férfi. Rendszerint sötét ruha egészíti náluk ki a külső toalettet s ez a fekete emberözön ott hullám­zik, kering, kavarog a zsúfolt utcákon. Érdekes ilyenkor a city pályaudvarát megfigyelni. Kilenc óra tájban hozza be a gyorsvonat a London környékén lakó kereskedő­ket és börzespekulánsokat. A kocsikból csak úgy tódulnak az emberek a hatalmas méretű perronra. És csupa ke­reskedő ember ez a nagy tömeg és mindegyiknek fekete cilinder ül a fején. Szeszgyár Szabadkán. Szabadkán — mint a Vegyi Ipar írja — nagyszabású élesztő-, szesz- és étel­gyár létesítését tervezik, amely kizárólag export-célokra rendezkedik be. Veszedelmes új higanykészítmény. A napilapok híradása szerint a krakkói bőrgyógyászati klinikán a minap több veszedelmes mérgezést konstatáltak. A klini­kán az utóbbi időben egy újonnan feltalált higanykészít­ménnyel kísérleteztek bőr alá való befecskendezéssel. Az új szert mindössze öt betegen alkalmazták. Az orvosok a befecskendezésnél rendkívül óvatosan jártak el, s azonnal abbahagyták, mihelyt a mérgezés első tüneteit látták. Ezek a tünetek abban nyilvánultak, hogy a betegek többször egymásután rosszul lettek, sőt némelyek vér­tolulás következtében el is ájultak. A mérgezés tünetei három hét múlva még veszedelmesebb módon mutat­koztak és egy Gonzior Mari nevű 17 éves leány, akin december 11 -én tették az első befecskendezést, dec. 26-án meghalt. Holttestét fölboncolták s az orvosok a vastag­bélnek és a vesének gyuladását konstatálták. Két másik betegnek állapota nagyon veszedelmes s ezeket a bete­geket a bőrgyógyászati klinikáról a belgyógyászati klini­kára kellett szállítani. Törvényszéki bizottság jelent meg a klinikán s a legelső dolga az volt, hogy az új szer használatát megtiltotta. Újabb krakkói távirat a mérgezés­ről jelenti, hogy a kéneső preparátummal történt kezelés következtében megbetegedett emberek közül szombaton még egy fiatalember meghalt. Most még öt ember van, akik közül kettő haldoklik. A vizsgálat megindult. Anglia. Míg a legújabb időben Németországban és a többi államokban tűzzel-vassal küzdenek az úgynevezett titkosszerek és különlegességek ellen, addig Angliában a politikai bölcsesség hazájában más utat követnek. Egyszerűen megadóztatják a titkos szereket. Az utóbbi tiz évben e címen a következő jövedelmek folytak be: 1895-ben 238,946 L. Sz, 1896-ban 254,726, 1897-ben 260,852, 1898-ban 266,604, 1899-ben 288,827, 1900-ban 297,480, 1901-ben 306,337, 1902-ben 333,371, 1903-ban 323,446,1904-ben 331,439,1905-ben 324,124 font sterling. Az adó egy idő óta némi visszaesést mutat. Mindamel­lett az utolsó évben mégis elég tekintélyes összeg, közel hét millió korona folyt be. A vasárnapi munkaszü­net. Bár már régen el­feledtük a karácsonyi munkaszünet felfüggesztést, mégis visszatérünk néhány szóval arra. Hogy a karácsonyi ünnepek alatt felhalmozódó munkát elvégezni, a nagy forgalmat lebonyolítani kell, az nagyon természetes. Hogy a miniszter ebből kifolyólag a munkaszünetet kénytelen volt legalább délig felfüggeszteni, azt minden józan gondolkodású ember beláthatja. De gondoskodni kellett volna az alkalmazottakról is, hogy a veszített két fél szünnapért más pihenőt kellett volna nyújtani. Erre karácsony első ünnepe lett volna legalkalmasabb, azt nem mint vallási ünnep, hanem mint munkaszüneti nap kellett volna a kereskedelmi alkalmazottaknak adni. A bizonyos vasárnapi felfüggesztés nem vált be teljesen. Jobb lett volna az üzleteket délután nyitva tar­tani. Délelőtt az asszonynép takarítás, otthoni előkészü­letekkel volt elfoglalva, a férfiak pedig irodákba, hiva­talokba voltak lefoglalva, s így senkinek sem volt ideje vásárolni. Érdekes, hogy a bécsi kereskedőknek e napon rendkívül nagy forgalmuk volt, úgy hogy méltán rászol­gált a „Goldener-Sonntag“ elnevezésre. Az ópium élvezése Chinában. Az ópium élvezé­sének korlátozásáról szóló szeptember 20-án kelt rendőr­­főnöki rendelet került a minap császári szentesítés alá és a szentesítés után törvényerőre emelkedett. A rendelet

Next