Drogista Közlöny, 1909 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1909-01-25 / 1. szám

4 1909 DROGISTA KÖZLÖNY 30 centiméterrel a föld alatt a fának a kérgéből lehasí­tanak körülbelül 2 ujjnyi széles darabot, ami ék alakban fejlődik. Ebbe az ékalakba beletesznek két pléhdarabot, egy kissé beleverik és ott, ahol a két pléhdarab összeér, egy edényt szoktak felakasztani. Az egészet megint egy kéreggel letakarják és mikor a terpentinfejlődés meg­indul, ebbe a kis edénybe gyűl össze. Ebből az agyag­edényből azután a terpentint kikaparják. Minden 2 hétben a sebzési felületet egy kissé fölfelé nagyobbítják, úgy, hogy a kéregből ismét egy kis felületet levágnak. A sebnek szélessége a fának körülbelül harmadrészét fog­lalja el és hosszúsága egy évben 70 centiméter. Ilyen módon a francia terpentingyártásnál ketten nyernek, a munkás és az erdőnek a tulajdonosa. Mert a munkás jó pénzért árusítja el a destilláló gyárnak, mely ösz­­szegnek fele a munkásé, fele az erdőtulajdonosé. Ilyen módon a munkás 800—1000 frankot keres és az erdő tulajdonosa is ennyit. A következő évben felfelé hosszabbítják ezt a sebet és a harmadik évben szintén. Három év múlva a fa másik oldalán kezdik a sebzést és ha már körülmentek, akkor ismét a régi helyen kezdik a sebzést. A franciák 60 évig gyantázzák a fákat és azután kivágják és mint telegráfoszlopokat hozzák a kereskedelembe. Ez Francia­­országban egy roppant virágzó ipart képez. Északamerikában szintén nagy mértékben űzik, azonban meglehetős célszerűtlen módon. Amerikából főképpen már kész Colophonium-ot és Terpentin-t nyerünk. Ausztriában és Oroszországban szintén az amerikai módot követik, ezekre nem terjeszkedem ki bővebben. Csak arra kívánnék még rámutatni, hogy nálunk Magyar­­országon mért volna ez olyan nagyon fontos, mert ámbár a mi iparunk meglehetős fejletlen, évenként mégis ter­pentinproduktumból kb. 3.000.000 korona értékűt hozunk be. Én ezért tanulmányoztam ezt a kérdést és rövidesen szeretnék is ráutalni. Nálunk Magyarországon az erdei fenyő nem fordul elő nagy mértékben. Legtöbb helyen a tengeri fenyőből nyerik, főképpen az ország nyugati részén. Lehetne északon, Nyitra-, Liptó-, Árva- és Pozsony megyékben is tenyészteni, de főképpen Vas megyében. A mi leggya­koribb fenyőfánk a lucfenyő, amelyik kb. 2.000.000 kát. holdon fordul elő. Magyarországban némely helyen gyűjtik is a terpentint, ámbár meglehetős tökéletlen módon és nem értékes anyagot. Ezekkel tettem kísér­letet Máramaros megyében, Fogaras megyében és arra jöttem rá, hogy ott mindenütt a lucfenyő nagy és jó minőségű gyantát produkál. Kifizetné tehát magát a ter­pentinnyerés, nálunk is csak észszerűen kellene gyan­­tázni, úgy mint újabban a franciák, hogy pléhdarabokkal felfogják és minden héten kétszer is gyantázzák. Vannak bizonyos nehézségek, amelyekkel meg kellene küzdeni, mivel túlságos nagy gonddal őrzik az erdőket, még az állami erdőket is, mert a vadakat féltik; azonban a terpentingyártás oly nagy hasznot ígér, hogy legalább 10.000 korona bért lehetne fizetni olyan területért, ami ma mint vadászterület csak 1000 koronát hoz évenként. Kettőnek ki kellene bérelni az erdőket, esetleg vala­milyen facéggel összeköttetésbe lépni, amelyik azután bizonyos idő múlva a fákat megvásárolná. Ne kezdjük a fiatal fát mint Franciaországban, bár azokat is lehetne kezdeni, de van hazánkban elég erdőterület, amelyek 10 év múlva kivágás alá kerülnek, ott lehetne a gyan­­tázást megkezdeni. Ez a fa értékének egyáltalán nem árt. Ily módon éppen olyan vidék lakosságát lehetne keresethez juttatni, mely vidék igen szegény s ahonnan a lakosság állandóan nagy tömegben vándorol ki uj hazát, jobb megélhetést keresni, az uj világba. A terpentingyártást is elhagyva, áttérek utolsó tár­gyamra, a gyógyszerek és fűszerek hamisítására, illetőleg szennyezésére. Azt hiszik sokan talán t. hallgatóim között, hogy ennek nincsen sok értelme a közéletben, mert meglehetős tisztaságban kapunk mindent. Ez azonban nincs így, mert a közéletben a bizonyos különböző szennyezésekkel majdnem minden nap találkozunk. Hami­sítás, szennyezésnek különböző módjait találjuk a mi fűszereink és drogjainknál. Az első rossz minőségű drog, amelyikkel a hétköznapi életben találkozunk, az, midőn maga a növény nem megfelelő a tenyésztési körül­ményekből kifolyólag. Hiszen már az előbbi két elő­adásomban­ felhívtam­­. hallgatóim figyelmét arra, hogy ha egy növényt rossz körülmények között tenyésztünk, vagy rossz helyen gyűjtjük, az egész más összetételű lesz és hatása is egészen más. Azonkívül sok más drognál is utaltam erre a tényezőre. A másik körülmény, amelyik valamilyen drognak rossz minőségét előidézheti, hogyha nem szedik kellő gonddal, hanem sok, a vele együtt termő más növénnyel szedik, nem válogatva és így tisztátalan. A harmadik még sűrűbb eset, midőn az anya­növényt más növénnyel tévesztik össze és helyette más növényt szednek. A gyűjtő gyakran más növényt szed és az utolsó eset, mikor bizonyos kereskedők szántszán­dékkal hamisítják. A diulatión már a nagykereskedők bizonyos anyagokat hoznak a kereskedelembe, amit köznéven Man­dnak neveznek. Erről a Mattáról nem fogok most sokat beszélni, majd az egyes drogoknál megmondom, hogy milyen cikknél, mit használnak. A Mattát vagy a pálmamagnak a lisztjéből, fűrész­porból, vagy más teljesen értéktelen anyagból szok­ták készíteni. Ezeket megtestik, aszerint, hogy milyen anyagnak a hamisítására akarják felhasználni. Ez vál­tozik, hiszen értéktelen anyag, fő, hogy hasonlítson az illető anyaghoz, amivel keverni akarjuk. Nem is foglalkozom bővebben evvel, hanem áttérek elsősorban a mi gyakoribb gyógyszereink hamisítására. Az Opium-ról már első előadásomban beszéltem, hogy ámbár a gyógyszerészetben csakis a kisázsiait szabad használni, mégis sok helyen tenyésztik, pl. Elő­­indiában. Az Opium-ot a mákfejekből készítik olyformán, hogy bemetszik és a kifolyó nedvet összeszedik, de már

Next